Szamos, 1899. november (31. évfolyam, 88-96. szám)
1899-11-12 / 91. szám
kW. éíioiyam ijzatmar. 1899. vasárnap, november íio 12, 91-ik szám, egyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZ ATM ARM E GYEI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET HIVATAL,OS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERK -isZTŐSÉH : R&köczy-utcza 9 sz. Jt^ész évre 4 frt. — félévre 2 trt. — Nej(} eilévrt- I trt. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes példány ara 10 kr. ill tideünemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetéb mellett a iegjutár.yo9abb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő Nyilttér sora 10 kr. Az uj büntető perrendtartásról. Másfél hónap választ el bennünket az uj bűnvádi eljárás életbeléptetésétől, de még nyomát sem látjuk egy olyan irányú érdeklődésnek, a mely ezen korszakos jogi alkotásnak a helyi tudományos s nem tudományos kérőkben való terjesztését, tudományos s népszerű ismertetését tenné feladatává. Pedig ez a törvény ugyancsak rászolgált arra, hogy kellő s megérdemelt tanulmány tárgyává tegye ne csak biró, ügyész s védő, hanem szükséges, hogy nem jogász polgártársaink is megismerkedjenek annak főbb elveivel, s szellemével. Különösen az utóbbiak érdekében Képez úgyszólván közszükséget eme törvénynek minél szélesebb rétegben való propagálása, ezeknek érdekében emelek magam is szót. Hogy miért | kivánatos épen eme törvény életbeléptetésénél az, hogy annak titkaiba a népet is beleavas- j suk, azt könnyen értheti mindenki, a ki tudja, hogy újévtől kezdve a legsúlyosabb büntettek fölött, sőt a sajtó utján elkövetett bűncselekmények legtöbbje fölött, ha kevésbé súlyos természe- j tüek is, az uj törvény szerint, esküdt bíróságok fognak ítélni. Már pedig az esküdtbiróságnak egyik elemét az a 12 esküdtképes polgár képezi, a kik a bűnösség kérdésében s egyébb kérdésben is döntenek s az esküdtszék három bírói tagja csak az ő döntésük alapján hoz ítéletet. JEz a tövény tehát, a mely a régi nép- j bíróságot modern alakban újra felszínre hozta, igen fontos activ szerepet juttat a népnek, a polgároknak a büntető igazság szolgáltatásban: a törvény a polgárokra nemcsak alkalmaztik, hanem bizonyos értelemben ők maguk alkalmazzák azt polgártársaikra. Arra nézve már most, hogy a polgárok a büntető igazságszolgáltatás körül a törvény által részükre kiosztott functiót biven s szabályszerüleg teljesíthessék, feltétlenül szükségesnek mutatkozik, — s a bíróságnak, ügyvédségnek helyzetét is megkönnyebbitené később — hogy functiójuk mibenlétéről s általában a törvény szelleméről már eleve, annak életbeléptetése előtt tájékozást szerezzenek. De hogyan ? Hiszen van törvény, már kész három év óta, megveheti mindenki a könyvkereskedésben s a kinek tetszik, elolvashatja! Ez szólhat jogászoknak, a kiknek — megengedem — a gyakorlat szakszerű érzék s tudományos foglalkozás idssankint átviszi a vérébe a törvény szakaszait; de sovány tanács a'polgároknak, a népnek. Törvényeink ugyanis, még ha magyarázattal vannak is ellátva, már szövegezésüknél fogva nem jogász által nehezen kezelhetők; de meg aztán a polgárok nagy részét az élet gondja, a létért való küzdelem sokkal inkább lekötve tartja, semhogy jogi tanulmányok studirozására juthatna ideje. Más mód az, a mely az itt jelzett kívánalmakat kielégíteni alkalmasnak kínálkozik, s ez : a törvény szellemének s főbb elveinek ismertetése sorozatos népies előadások tartása által iparosok s kereskedők körében Csak általános útmutatást tartottam szükségesnek adni, a részleteket s módozatokat megfogják találni az arra hivatott jogász körök s tényezők, kikhez jelen szózatot intéztem. Bányai Mór. Ipar és iparosok. (Dr. G. I.) Ezt a szalmát csépelik itt Szat- máron már hónapok óta hiába, még most sem látom a kenyérnek valót. Ha a szaima egyáta- lábon nem üres, akkor még benne kell lenni a magnak s azért próbálok csépelni én is. Azt hiszem uraim, itt sem lóval, sem géppel nem érünk czélt, itt más methodus kell. Az iparos osztály súlyos beteg ; holmi pel- lagrában szenved; egy betegségben, melynek általános elsoványodás és senyvedés a tünete, oka pedig a táplálkozási hiány. A kuruzsolók látva az elaiéltságot, oda sietnek, élesztő szereket, cognacot és asszut rendelnek, holott még cziberére sem telik. Azért nevezem őket kuruzslóknak, mivel nem igazi orvosok, mert kórismézni nem tudnak. Holmi mesék jutnak eszükbe, miket gyermekkorukban hallottak: például a pálczáról és a pálczacsomóról s fifikusan ütik a homlokukat, hogy ime megvan: őket is csomóba kell kötni s legény legyen, aki megbirkózik vele ; az egyesület megvédi az érdekeiket. Erre uraim azt mondom, hogy kár az időért s főleg kár a madSzázadvégi levelekből. Nagyságos Asszonyom ! Egy kis levélkét találtam ma este asztalomon, illatos rózsaszín levélke volt: már kividről is egy érzelgős novella és belül ? belül regény akart lenni olyan közönséges századvégi regény, a melynek góczpontja a tiltott szerelem. Pedig csak pár rövidke szó volt vetve a rózsaszín papírra vékony nőies vonásokkal és nehány helyesírási hibával (bocsánat gorombaságomért, de hiszen ismer Nagyságos Asszonyom ! s hiszem, hogy nem haragszik érte) csak enuyi: „Várom ma este teára . . . magunk leszünk . . .“ tudniillik én és maga Nagyságos asszonyom, a teát is hófehér kezei osztanák, még az a bizonyos „diskret“ szobalány sem alkalmatlankodna, egyedül egy láthatatlan Istenke merészelne közelünkbe jöni csintalan angyalkáival . . . Talán! ? Én velem még más is lenne ott, egy jó barátom, kitől megválni nem tudok, ki folyton kisér a szalonok hervadt szellemességtől töltött levegőjéből a boudoirok illatos édes körébe, vagy csöndes hideg otthonomba; én a századvég gyermeke vagyok, bennem egyesül minden hibája, az erény ? no az minél kevesebb van hiszen azért „fin de siécle“ — szeretem a szép asszonyokat, esküdtem már nem tudom hány leánynak örök hűséget, persze egyiket sem tartottam meg ... de mért folytassam ? Az a másik, a jó barátom, ki mindenütt nénrán kisér, ki szó nélkül enged rohanni a „fin de siede“ zugó fergetegébe, kavargó örvényébe, ki csak ott, hideg komoly szobámban szól hozzám s veti szememre tenger hibámat: az egészen ellentéte fent leirt lényemnek. Jószivü komoly fiú, nem ir mint ón sikamlós, idegizgató tárczákat, nem olvassa, mint én a „Mag}rar Figarót,“ sőt annyira megveti, hogy még a czimét is őrült képtelenségnek declarálja, a miben talán van is igaza, — nem tölti korhely barátok közt, zene mellett, pohár mellett az éjt s nem alszik idegrontó mámortól elzsibbadva világos nappal, a hölgyeket sem fixirozza nyugodt szemtelenséggel, nem kerget eg.y-egy mulófényü csillagot fél éjen át az utczák la- biryntjában; azt mondják jóra való, okos, komoly ember s több babért szerez komoly munkáival, mint én frivol tárczáimmal, pedig az ő müveit nem olvassák a fiatal lányok pihegő kebellel, kigyult arczczal titokban. Azt az illatos rózsaszál levélkét mindketten átolvastuk, — erről sem tehetek, hiszen el- válhatatlanok vagyuuk, — előbb ón; s képzelheti Nagyságos asszonyom hogy nem hagyott hidegen, a századvég gyermeke vagyok s poéta ember, tudom, hogy a szép asszonyok levelében bizonyos esetekben a sorok közt kell olvasni, hog3r a vékon}r betűk vonalai sok titkot elárulnak, megmondják reszketett-e a kéjes izgalomtól a bájos írónő hófehér keze, pihegett-e haty tyukeble s a legbanálisabb sorok közt a tiszta papíron, ott a lázas szenvedély gyermeke, a szerelmi vallomás. Én átolvastam a levélkét s természetesen önként tolult ajkamra a szó „El fogok menni.“ „Nem fogsz elmenni“ hangzott mintegy válaszul barátom szava; poeta-ember ő is, már arczomról, a levél borítékáról olvasott, elvonult szemei előtt regényünk, melynek első fejezete a maga rózsaszín levélkéje Nagyságos Asszonyom ! Aztán átfutotta a levélke sorait, visszatette asztalomra s czigarettára gyújtott s mig a kékes füstkarikák gyűrűzve bomladoztak s tűntek el a légben, ő komoly hangon kezdett beszélni. „Egy kis leányt láttam nem rég, úgy tizennégy éves lehetett, nem Írom le milyen szép, hiszen te is ismered, elég annyi, hogy szőke kék szemű és genie (no már a mennyiben egy 14 éves leány lehet) üde, kedves és bájos : a te geuréd. Sokat találkoztál te azzal a kis leánynyal, — a mamájának voltál hü udvarlója, — és nagyon szerettél társaságában lenni, a buja századvég gyilkos levegőjétől megmételyezett lelked tisztulni kezdett a bájos lányka szemének sugarától, egy uj világ kelt létre szivedben, harmatos virágokkal, madardallal tiszta levegővel és rózsaszín álmokkal, miknek nem volt tárgya a „mámor és szép asszonj7.“ Kezdtól megjavulni, helyes útra térni, én nagyon örültem ennek, de nem örült hamis bálványos . kis leány mamája, észrevette a változást daczara annak, hogy még hűbb udvarlója lettél — mások előtt követtek mindenütt, mindennapos vendége voltál de az asszony, a szép
