Szamos, 1899. november (31. évfolyam, 88-96. szám)
1899-11-12 / 91. szám
zagért, egy krajczár is sok, lia kevés vau belőle; az egyesülettel pedig csak két ember fog jól járni: a titkár és a pénztáros. Azon az értekezleten, melyet országgyűlési képviselőnk annak idején egybehívott, hogy az iparosok sérelmeit • meghallgassa, egy okos iparosnak naiv logikája nekem legjobban tetszett ; a panaszát igy adta elő: Uraim ! én asztalos mesterember vagyok; saját készitmónyü raktáramon asztalaim vannak, a melyeknél a király is ebédelhet, vannak ágyaim, a melyekben egy grófi menyasszony is elhálhatna, de mit ér az, mikor nincs rá vevő? Ez a panasz kifejezi az egész nyomort. Ám csináljunk egyesületeket vagy iparkamarákat kiváncsi vagyok rá, hogy szerez az neki vevőt, akár direkt, akár indirekt utón ! Az idealista gyógyászok az elektromagne- tikus gyógymódot hozták javaslatba; galvanizálni akarják a szorgalmat, zsongitani a tetterőt „Fiaim; — azt mondják — dolgozzatok, használjátok tél a legjobb anyagot, állítsatok elő mestermüveket és versenj'ezzetek az ország különböző városaiban rendezendő kiállításokon, ez fog az iparnak lendületet adni.“ S hallottam is már, hogy egy gubás vállalkozik rá, elkészíti a lehető legszebb gubát, hogy a gróf is viselheti, biztosítom, hogy meg is szereti a gróf, ha látni fogja és megveszi — persze csak úgy, ha olcsó lesz — a kocsisnak; nem, nem a kocsisnak, — mert az libériát visel — hanem a gulyásának. Uraim! ón attól félek, hogy' az drága kísérlet lesz és semmit sem fog lendíteni a sze- géuyember dolgán. Nem hallatok a levegőben egy bizonyos pauaszos. gyászos hangot ? ez a kuvik hangja, ez halált jelent; csakugyan meghalt szegény Sanyarú bácsi 107 éves korában, igen becsületes ember volt, az Isten nyugtassa, de igen elmaradt a kortól, teljes életében kinlódott. De sebaj, a kuvik csak éjjel szól s nemsokára hajnalodik s ekkor a csalogány vidám dala fog csattogni. Uraim, tisztelt iparos polgártársaim! Önök meghallgatták tanácsadó barátaikat, most hallgassatok valamit ellenségeitektől; félre ne értsenek az Istenért! nem én vagyok az ellenségtek, ellenkezőleg, a szegényember érez veletek a legjobban (én pedig ittalak ó szegénység?) de megmondom nektek, hogy' hol van az ellenség: A legveszedelmesebb ellenfeletek a korszellem, ez zel pedig megküzdeni nem szabad, nem lehet, meg kell hogy adjátok magatokat, alkuvás nélkül, feltétlenül. Vannak olyan iparágak, melyeket a korszellem eltörül a létezők sorából. Gyermekkoromban egy ötezernyi lakosságú szülővárosomban még két paszomautos ólt meg tisztességesen, most már a fővárosban is csak elvétve találni egy paszomantost, a sulytás, a paszomáuyos gombok és zsinórok korszaka lejárt. Ugyanekkor a sipkások még egy külön czéhet képeztek, vagy' legalább egy jelentékeny' részét a szabó czéhnek; akkor a kalap luxus viselet volt, a sipka dominált, mostanság csak a katona viseli, a civilsipkás történeti alak lett. Hasonló rossz indulattal viseltetik a kor szellem a gubások, a szürszabók s a csizmadiák iránt is. Még a hatvanas években akárhányszor láttam Patay Pista uramat elegáns gubában a kópviselőházba nunni; egy szépen kizsinórozott szűr biró uram vasárnapi köntöse volt; a legsikkesebb magyar lányok kordován csizmában parádéztak; de mióta Magyarország a kultur államok sorába lépett, ezen specziális magyar viseletek mindinkább kimennek a divatból; iparosai a szegény embernek dolgoznak s szegény' embernek szegény a szolgája. Nem vagyok szakértő (a mint talán a czikkemből is látszik), de érdeklődtem a dolog iránt és megtudtam, hogy egy' csizmadia három nap alatt két pár csizmát képes elkészíteni (ha szorgalmas), két pár csizmán pedig körülbelül egy frtot nyer (ha van rá vevő), tessék már most abból a 180 írtból, amit évente keres, valamit a takarékba rakni. Sorra vehetném az összes iparágakat, de a tliema igen szomorú, én pedig mindjárt sirok, mikor szomorú vagyok, tehát inkább abbanha- gyom. Csak a szabókhoz, a suszterekhez van néhány szavam. Uraim! önöké a jövő, önök a divat magas-1 latán állanak, soha olyan luxust nem fejtettek ki ruházat dolgában, mint most s egy jól elkó-; szitett ruha fazonja 30, sőt 40 frt is; manapság csak az prosperálhat, aki a luxusnak dolgozik; de ne ámíttassák magokat, hogy lokális patriotismusból valaki önöknél rendelje meg a ruháját, ha nem tökéletes az Ízlésük, nem kifogástalan a szabásuk. A jó hazafi minden pillanatban kész a hazáért meghalni, de sohasem egyezik bele ahba, hogy rosszul szabott czipő- jük tyúkszemet szorítson a lábán, sohsem törődik bele, hogy' rosszul'vágott kabátja elől-hátul púpot domborítson a testén, ha még olyan drága volna is a fővárosi fazon. Uraim ne ámítsák magokat, hogy a sza bad ipar eltörlése valamit lendíteni fog a dolgukon a szabadipar eltörlése beleütközik a közszabadságba, egy lépést jelent a középkor felé, ezt ismét nem tűn meg a korszellem, manapság a haladást csak nagyobb haladással lehet legyűrni, ha valaki jól dolgozik, dolgozzanak önök még jobban. Ne ámítsák magokat azzal sem, hogy az önálló vámterület úrrá tenné önöket; sok szó fér még ehhez, amelyeket hely és időszüke miatt most el nem mondhatok ; most csak annyit jegyzek meg erre nézve, hogy a vámsorompó kérdésében a magas politika fog dönteni; talán meg lesz, talán nem, de semmi szin alatt sem az önök könybelábadt szemeiért . . . A kép, amelyet festettem, talán nagj'On sötét, de ha meg nem vetnek, talán legközelebb asszony éles szeme észrevette, hogy leányán felejtetted szemed. És az asszonyban felébredt szerinted az anya, szerintem a vetólytárs féltékenysége s beadta leányát valamelyik rideg, komor zárdába szerinted, hogy' tanuljon, szerintem, hogy egy csomó szép álmot leikéből s egy csomó szép napot életéből kitöröljenek. A kis leány szemébe könnyek tolultak midőn búcsúzott, s az igaz őszinte szív gyöngyharmata végig perdült arczán, te akkor nagyon meggyűlök? d az anyát s igazat adtál nekem, de másnapra már elfeledted a könyeket s mentél udvarolni a szép asszonyhoz. Én ináig sem feledhetem el, nem feledhetem el a meleg, igazi érzelemtől sugárzó tekintetet, mit a kis leány' bucsuzáskor reád vetett, nem feledtem el mily görcsösen remegett meg és kulcsolódott kezed közé utolszor kicsiny keze s mindezekből rájöttem, hogy a kis lány szeret f téged igazán őszintén. Es te is szereted, de megrontott lelkedben alusznak az igaz érzelmek, pillanat embere vagy a fin de siede mámoros köde ráborult ingatag szivedre, lázas agyadra, de ha az a tiszta, édes leány hófehér kezecskéje végig simítja egyszer homlokodat, ismét az az igazi világ fog szivedben felül kerülni, mit az ő kék szemének meleg sugara alkotott. Ha most elmégy a szép asszonyhoz, a kis lány mamájához, akkor elvesztetted az igazgyöngyöt, napsugaras, üde levegőjű, rózsás május helyett forró ideggyilkos, vir.ighervasztó ny'árra találsz; mert szived nem romlott még meg any- uy'ira, hogy ez esetben a nyár fáradtságát a tavasz üde mosolygó rózsás keblén pihend ki, ezért nem fogsz te elmenni a szép asszonyhoz sem ma, sem holnap és mint udvarlója soha.“ Barátom elhallgatott és éti rá mondtam: „Nem fogok elmenni.“ * * * Nagyságos Asszonyom ! Még csak pár vallomással tartozom, habár tudom, hogy már unalmas vagyok. Az a jó barát, a komoly poéta, ki mindig velem van. de csak otthon kicsiny szobámba hányja szememre hibáimat: az az ón igazi lényem, mig a másik „én“ kit itt lerajzoltam, az igazi lénybe a századvég által beoltott fattyú hajtás, melynek élete ideig-óráig tart. Úgy hiszem, most vége lesz, s helyébe az igazi „én“ a jó barát lép, aki komolyan törekedni fog, hogy kiérdemelje szerelmét s megnyerje kezét a kegyed leányának Nagyságos Asszonyom. Regényünk pedig az első fejezetnél abban marad. Ne sajnálja, asztalkám fiába igen-igen sok tárcza, novella s regény van, megírtam az első kikezdést, az első fejezetet, aztán elhagyott az ihlet s úgy maradt, ha egyik másik néha kezembe akad, minden lelki furdalás nélkül rá mondom: Requiescat in pace! Vári. megmondom, hogy lehetne az rózsás szinü, addig vigasztalásképen csak annyit mondok, hogy nem szenved kétséget, miszerint városunk országgyűlési képviselője az adott viszonyok közt is valamit fog tenni az iparos osztály sanyarú helyzetének fellendítése érdekében s ha az ellenzéki sajtó az általa megindított aktiéban csak kortesfogást akar látni, az csak az ö titkos szándékait leplezi le Dr. Chorin P. már sokat tett ezért a városért, sokat egyesekért is s ha ebben az esetben az ö érdekei véletlenül egybevágnak e város lakosai érdekeivel, az mit sem von le az ő érdemeiből, hiszen a politikában ép úgy, mint a fizikában a létesülő eredmények az erő egyenközény törvényei szerint alakulnak ; egyébiránt saját párthívei sem várják tőle a Herkules 12 munkáját, a helyzet gyökeres javulása nem is várható az adott viszonj'ok közt, hanem csak a viszonyok teljes meg változtatásától, ahoz pedig az ő törekvése és nagy befolyása sem kielégítő, de remélhető, hogy mély elméje meg fogja találni a módját és hogy minden oldalról tájékozva legyen, nem veti meg a kisebb elmék tanácsát sem, ha esetleg ilyennel szolgálhatunk.*) * Szívesen adunk tért munkatársunk közleménj'ének, daczára, hogy az a mi felfogasunkkal nem mindenben egyezik, de azt megkívánjuk jegyezni, hogy életrevaló ipartestületek, a meglevő példák szerint, nagyban enyhítik az iparosok bajait s ha próbálunk tenni valamit az iparosok érdekében, azzal talán rosszat nem cselekszünk s nem tart.j uk elképzelhetőnek, hogy ha a város közönsége a mozgalmat magáévá teszi, ne legyen annak eredménye. Szerk, Színház. Kedden Sudermann hires színmüve a „Pillangó csata“ került szilire szokatlanul csekély érdeklődés mellett, ugyaunyira, hogy az egész színház csakúgy pangott az ürességtől. Ilyen érdeklődés mellett aligha lesz képes a társulat existálni s igy szomorú kilátásaink lehetnek jövőre nézve. Pedig e, esetben a jó szándék meg volt a társulat részéről úgy a darabnak szinrehozatalában, mint általában az előadásban. Va óban bámulatos, hogy ekkora közönség előtt még bírnak kedvvel játszani s olyan alakításokat bemutatni, melyek igazán művészi niveaun állanak. Ez áll különösen H. Novák Irén (Ró- zsika) játékáról, ki annyi kedvességgel, bájjal kreálta szerepét, hogy a legnagyobb elismerésre méltó s vidéki színpadon az ilyen játék valósággal eseményszámba jő. — Jók voltak Ardai (Elza), Palugyai (Laura) is, s mindkettőn meglátszott az ambiciózus törekvés, mely eddigi sikereiket egy újabbal igyekezett gazdagítani Latabárnó, mint Hergeutheim asszony néha túlzásba esett s olyan helyzeteket szituált, a melyek a darab tendentiájával ellenkeznek. A férfiak közül is Simon, (Keszler), Gulyás (Winkelmann), Fényessy (Vogel Vilmos) derekas munkát végeztek s kellemesen fokozták sikerült alakításaikkal az összbenyomás jóságát. Morvay a Max szerepét néhol elejtette s szerepében való járatlansága néhol feltűnő volt annyira, hogy majdnem kirítt az egészből. Meg kell még emlékeznünk ezúttal ismételten arról a körülményről, melyről már egyszer említést tettünk ; — nevezetesen a függöny lebocsátásáról — oly erővel s akkora zuhanással szokták lebocsátni, hogy valóban szerencse, ha la nem szakad. A múltkor is kevés kellett ahhoz, hogy szerencsétlenség történjék ; úgy látszik nem volt elég leczke, csak nehogy keserves legyen a vége ennek a figyelmetlenségnek. Szerdán Goethe hires drámai költeménye „Faust“ került színre elég nagy számú közönség előtt. Már magában véve a darabnak szinreho- zatala is dicséretére válik az igazgatónak, ki e mellett gondoskodott arról is, hogy megfelelő díszletek és jelmezekkel tegye még élvezetesebbé és szebbé a világirodalom e remekének előadáát. De dicséret illeti a szereplőket is, kik megfelelő művészi alakításokkal kreálták szerepeiket. Faustnak előadása a legtöbb vidéki színpadon valóságos szatírája magának a költeménynek s akkora készültséget, oly sok gondot, utánjárást, fáradtságot igényel, hogy a legtöbb helyen meg se próbálják előadni, vagy ha színre hozzák, hát a közönség el lehet készülve reá, hogy annak egy torzkópót fogja látni csak. Örömmel konstatáljuk, hogy e tekintetben a mai előadás kivétel volt. Voltak fogyatkozásai mindenesetre, de voltak olyan előnyei is, melyek a közönség várakozását és igényeit busásan kárpótolták. így mindenek előtt H. Novák Irén — mint Margit — igazi művésziességgel hatott s gazdagította eddigi sikereit. Morvay — mint Faust — bár nagyon is látszott, hogy rá van
