Szamos, 1899. november (31. évfolyam, 88-96. szám)
1899-11-09 / 90. szám
X (Xi. 0/ioiyam üzatmár. 1889. csűörtök, november hó 9. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: IC^ész évre 4 trt. — Félévre 2 Irt. — Neityeilévr. I rrt. Egyes példány ára 10 kr. SZERK -SZTŐSÉO : Rákóczy-utcza 9 «*. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-uteza 9. sz. M litleantíUiü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetéb ineilett a 1 egjutányosabb árban közöltéinek Minden beiktatás után kr. bélyegilleték fizetendő PiyiSttep SOB’S 80 krI p a r ü g y e k. ii. Ipartestület. (z.) Jelen czikkemnek tárgyát az ipartestület, ennek egy város iparos közönségére jótékonyan ható müködéséne megismertetése fogja képezni, s megengedi az én Teutel- baum Herman barátom — kinek az iparügyek iránt való meleg érdeklődéséhez semmi kétség nem fér, - hogy czikksorozatomban, mindenkor a czimnek meglelelő korlátok közt maradva, tegyem meg én is észrevételeimet, szakismerettel Írott közleményeire. Az ipartestületre vonatkozó jelen közleményem kizárólag az iparosokat illeti s kívánatosnak tartom, hogy azok kik vagyoni féltékenységből, vagy más csekélyebb okokból az ipartestületnek ellenségei voltak és azok, kik nem ismerve fél az ipartestületnek áldásos működését, nem tudták alárendelni egyéni és társulati apróbb érdekeknek az általános érdeket, — olvassák el e közleményt, melyben a félreértéseket kivánom eloszlatni, melyek elfogulatlan bírálata s megértése után talán sikerülend az ipartestületnek minden nagyobb nehézség nélkül való létesítése. Az ipartestületnek az eszméje, az ösz- szes iparosoknak egy testületbe való társulása, azon princzipiumnal fogva vétetett fel már az ipartörvénybe is, hogy az egyesitett erőkkel segítsünk ott, hol a széttago^ott társulati rendszer nem képes egy-egy szakmához tartozó iparosoknak a gyámolitására. Ez a legfőbb és félreismerhetetlen előny s azok a kis gépek beszerzése, melyeket Teutelbaum barátom a kis iparosok kezébe kíván adni csakis egy ipartestület kebelében lehetséges, mert sem a társadalom, sem az állam, sem az iparbarátok nem fogják saját vagyonuk feláldozásával kezükbe adni azokat a gépeket, melyekkel versenyképessé tennék magukat csak a megélhetésig is azokkal a gyári gépekkel szemben, melyeknél a nagymérvű termelés folytán az előállítási költség oly jelentékenyen megoszlik. Helyes szakszerű vezetés mellett, az ipartes-j tületek vannak hivatva arra, hogy egyes iparágaknak lendületet adjanak s gondoskodjanak olyan módozatokról, melyek tisztességes megélhetést biztosítanak a testületi tagoknak. De kiváló figyelmet érdemel az az autonomies ügykezelés is, rhelyre az ipartestületek |ogosiiva vannak, s ott hol az ipartestületek igazán szolgálják a kitűzött czelt, olt nem hangzik el, a mi hatáskörünkön egészen kívül eső ipartörvény revíziója iránt annyi óhajtás, mert az ipartestületek saját ügykezelésükben a törvény korlátái között, minj dég óvakodhatnak az ellen, hogy szakavatatlan tanulatlan kontárok űzzék el kenyér- keresetüktől azokat, kik élethivatásukat egy foglalkozásnak szentelték, hogy tanult mesterségük után biztosítsák, maguknak és családjuknak a fentartást. El kell ismerni sőt az ipartörvény megalkotásakor felismerték már, - a mint azt előbbi czikkemben említettem is - hogy annak egyes intézkedései tarthatatlanok, de nem czélunk, eredménytelen volna küzdelmünk, a fentálló ipartörvény eltörlésére iparkodni; helyi érdekeink támogatására, az ipartörvény sok rossz intézkedése mellett is foglal magában rendelkezéseket, melyek követése esetén gyógyirt találunk sebeinkre, s ilyen az ipar testület megteremtése is. Azonban iparosainknak egy jelentékeny része jajgat a létező állapotok miatt, siral- mSfrfálí tartja a helyzetet, iparügyeibe való hivatalos beavatkozást önkényesnek tartja, mégis midőn csekély áldozatok árán megszerezhetné magának az ipartestületben az önrendelkezési jogot, akkor bizalmatlansággal viseltetik azon testület iránt is, melynek költségvetését, ügykeze^sét saját maga állítaná össze. A megindult mozgalomban volt alkalmunk hallani, hogy egy rész nem kívánja az ipartestületet, mert újabb terheket ró az iparosokra s ezen terheket oly fokozódó megadóztatásnak tartja, mely mellett marad tovább is a hatóság oltalmában, hol azért külön fizetni úgy sem ke l. Hát megpróbálom eloszlatni az újítás hallattára megjelent rémképeket. Tegyünk egy kis számítást e város területén levő iparosok számának és az ipar- testületi költségeknek figyelembe vételével. : Szatmár város területén ma körülbelül 1000 iparos foglalkozik. Az ipartestület elöljáró- t sága polgári kötelességből ingyen teljesiti teendőit, fizetéssel kell ellátni az egész idejét ezen ügynek szentelő jegyzőt és a pénztárnokot, ki teendőit hetenként egyszer is elvégezheti; számítsunk előbbinek 800 írt fizetést, utóbbinak 150 frt tisz- ] telctdijat, vegyünk 200 frtot állandó la- < kásra és 200 frtot egy szolgának 100 frtot j előre nem látható kiadásokra; ez évi elő- ’ irányzott fentartási költség ezek szerint 1450 j frt lenne Ezen kiadás jó részt fedezetet talál i azon dijakban, melyek a szegődtetések és szabadulások alkalmával a testületi pénztárba j j fizettetnek, de mondjuk hogy az 1000 ipa- j rosra fejenként és évenként 1—1 frt teher g háramlik. Ez az összeg az, mely aggályokat t támaszt? Oly kevésre becsülik iparosaink 1 szabad rendelkezési jogukat, hogy ily cse- 1 kély megterheltetés mellett is maradnak tovább a régi állapotban s szakügyeiknek el- \ elbírálását nagyon sok esetben szakavatatlan s kezekre bízzák. Ily felfogást értelmes elfogulatlan iparos nem vallhat, nem annál ke- vésbbé, mert ezen önkormányzat mellett meg kell győződve még lennie azon megdönthetien igazságról is, hogy az erők egyesítéséből lehet várni az izmosodást, az ipari jólétnek a fellendülését. Hátra van még e kérdésnél a társulati vagyon iránti féltékenység s e féltékenységből származó bizalmatlanság, mely oda irányul, hogy az ipartestület megalakulása esetén a társulati vagyon beolvasztatik. Ki még mindig ily irányú bizalmatlanság s kishitűség posványában botorkál, a debreczeni legközelebbi példából meríthet teljes meggyőződést, hogy a társulati vagyon, mily szépen- szolgálja a társulat tagjainak kizárólagos érdekeit teljesen függetlenül az ipartestülettől. De aki még ezt is szemfényvesztésnek tartja, midőn aláírja a megalakulásra vonatkozó ivet. tegye ezt azon világos kikötéssel, hogy egy jobb jövő reményében, engedve a többség óhajának, kívánják az ipartestület létesítését, azonban a társulati vagyonoknak teljes érintetlen hagyásával. Ez az első lépés a jó útra való törekvésben, s ha az első lépés mindjárt az iparosok akaratán törik meg, akkor nincs okunk a jajgatásra, mert megvagyunk elégedve a régi állapottal s még áldozatok nélkül sem akarunk hozzá fogni, a jobb jövővel biztató munkához. De én hiszem, hogy az idő már megérlelte az ipartestület kérdését s az iparosok az érdekükben indított mozgalomban meg fogják mutatni, hogy rajtuk nem múlik a megindított társadalmi mozgalom eredménye, sőt egy ipartestületben egyesitett erejükkel kiegészítő részét fogják képezni, a nagyregényekre jogosító vállvetett munkásságnak. Úgy legyen! Nemzeti ipar. Alig tudunk iparágat, a melynek termékeivel a külföld a legújabb időkig annyira el- özönlötte volna hazánkat, paint csokoládéval és cacaóva). Annál örvendetesebb a nemzeti ipar igaz barátaira nézve, ha magyar vállalat oly sikerrel száll szembe az idegen versennyel, mint a hogy ezt a fiumei cacaó- és csokoládégyárról mondhatjuk. A fiumei csokoládégyár valósággal úttörő szerepre vállalkozott. Voltak ugyan előtte is kisebb magyarországi ezégek, a melyek csokoládé készítésével foglalkoztak, ezek azonban sokkal szükebb korlátok között folytatták és űzik az ipart ma is, semhogy a külföldi termékek kiszorítására szükséges eszközökkel rendelkeznének. A fiumei csokoládégyár elejétől fogva nagy apparátussal dolgozott. Rendelkezik a kellő tökével ; telepét a technika legújabb, legtökéletesebb vívmányaival szerelte fel. És hogy épen
