Szamos, 1899. szeptember (31. évfolyam, 71-78. szám)
1899-09-07 / 72. szám
XXXi. évfolyam Szaímár, 1899. csütörtök, szeptember hó 7. 72-ik szám. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉ» : Rákóczy -utcza 9 sz. Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I írt. j KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Egy08 példány ára SO kr. | & udeanemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. My ilttér sora 10 kr. Munka és munkakedv. Az egész élei munkából áll s érdekes megfigyelni miként és miért dolgoznak az emberek. Az a közhely, hogy azért dolgoznak, mert dolgozni kell, bizonyára igaz, de a munka valódi okát preczize nem határozza meg. Általában sokkal nagyobb a végzett munka, mint a hozzá való kedv A legtöbb ember épen csak azért dolgozik, mert a munka nyújtja neki a megélhetés módját. Tehát nem a munkához való előszeretet, j hanem a szükségszerűség, hogy munkája által megélhetését legye lehetővé, ösztönzi a munkára. I Se szeri, se száma azoknak a pontos! és lelkiismeretes munkálkodóknak, akiket1 munkájok elvégezéséhez csak az a remény készteti, hogy jólétbe és gazdagságba fognak J jutni; amely a munkától meg fogja őket sza- i baditani. Nem azért dolgoznak tehát, mert munka nélkül nem tudnak meglenni, hanem azért, mert munkájuk keresetéből meg tudnak élni, másképpen nem. Sokan vannak, akiknek csak a megszokás, hosszú évi gyakorlat adja meg a munkakedvet s mig előbb az volt leghőbb vágyuk, hogy gazdagságukat kényelemben élvezhessék, ha egyszer aztán tényleg megjön a gazdagság, már nem tudják ott hagyni a megszokott munkát. Nem utolsó dolog tehát azon gondolkozni, vájjon nem volna-e ajánlatos az embernek munkakedvét nem egyedül a reménynyel táplálni, hanem magához a munkához való szeretetet felkölteni. Mert nem szabad elfelejteni, hogy az előszeretettel végzett munka mindig jobb a kénytelenül végzettnél, azután meg, hogy sok ol> an jó módú ember van, aki munka nélkül megélhetvén, kerüli a munkát. Világos, hogy ez által éppen a legértékesebb munkaerő megy veszendőbe, mert csak ott, ahol a munka megfelelő tőkével párosul, várható igazán jelentékeny eredmény. A munkakedvet semmiféléié erőszakos eszközzel felkölteni nem lehet. Fődolog, hogy a munka tárgyát ked- veltessük meg legelőbb. Kellő világításba helyezzük mindazokat a. szép tulajdonságokat, melyekkel ez a tárgy bir; mennyire miveli lelkünket, ha a munka tárgyát meg- becsüljü í. Már az irás-olvasás tanulásával meg- , kezdhetjük a munka iránti kedv (elköltését, ha a gye meknek megmagyarázzuk nemcsak ennek szükségességét, hanem mindazokat az előnyöket, melyek az elemi tudomány bírásával járnak és szembe állítjuk ezzel az analphabeta fogyatékosságát. A kissé értelmes gyermek igy tudni fogja, hogy nemcsak azért tanul Írni olvasni, mert szülője és tanítója kényszeríti erre, hanem mert ez által oly tudományt sajátit el, mely sok szép és nemes megértésére és élvezetére nyújt alkalmat. Fejleszszük tehát a munka tárgyához való kedvét és mikor tanul, már önszántából és nem a kényszer hatása alatt dolgozik és tanulásának eredménye mindenesetre jobb lesz Ami az iskoláról áll, áll az életről is. A tisztességes iparos az elvégzett munkában leli örömét és az a szándék, hogy az minél jobban sikerüljön, szorgalmas munkára serkenti Mennyivel rosszabb lesz annak az iparosnak munkája, aki csak azért dolgozik, hogy a munkájáért járó bért felvehesse: azt nem kell külön illusztrálni. Az iskolában, az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági, a tudományos és művészi pályákon, valamint az élet minden terén hasonló tapasztalatokat tehetünk Mindazok tehát, akik más emberek alá vannak rendelve, mindazok, akik mun' áikodnak, szigorúan tartsák szem előtt, hogy a kényszer nem az az eszköz, a rnelylyel a munka legjobb teljesítését el lehet érni, hanem hogy a teljesítendő munka minőségét azzal javítjuk meg leghatásosabban, hogy a munka tárgyához való ambicziót felköltjük. Sok hasznos munkaerő fokoztatik és csiszoltatik ez által s csak igy lehet magasabb fokú munkálatoknál inspirácziót nyerni. A kerékpáregylet ünnepélye. 1899 szeptember 3. Eljött végre a várva várt nap ! Szatmár városában kerékpár-ünnepély ! Ki hitte volna, hogy a modern áramlat hozzánk is átcsap és magával ragadja az ósdi közvéleményt, ki hitte volna, hogy nálunk a sportszellem fejlődése eredményeket fog felírni tatni, ki hitte volna, hogy e városban egy életképes sportegylet alakult! . . . Tempora mutantur ... A kerékpár sport recipialtatott —• és nincs többé előítélet! ü. munkában kifáradt szellem megtalálta a szórakozás és testedzés egyik legkellemesebb és legüditnbb fajtáját megtalálta az ösvényt, a melyen győzedelmesen haladni fog, mindig előre és csak előre ! . . . Udvözlégy nálunk kerékpározás nemes sportja ! * * •:> Vasárnap tartotta meg a kerékpáregydet nagyszabású ünnepélyét a Kossuth kertben, — valóban várakozáson felüli sikerrel. Az idő bár eső nem volt, nem kedvezett teljes mértékben, mert a délelőtti nagy szél és a délutáni borongó, hatalmas fellegek a közönséget nagyon visszatartották és csak 5 óra tájban tudott a napsugár elő törni, amikor aztán a közönség impozáns számmal kezdett gyülekezni. így az érde- { kés versenyen még nem volt nagy néző közönség, de a virágkorzó alatt, úgy a forintos tribünöket, mint az 50 kros ülő és 20 kros állóhelyeket szinültig megtöltötte a díszes publikum. Hasonlóképen az esti felvonulás és tűzi játék alkalmával, mig a tánczmulatság iránt a hűvös idő miatt ismét nem volt meg a kívánt nagy érdeklődés. (A négyest mindazonáltal 70 pár tánczolta.) Általában, az alig két éves egyesület első debutje fényesen beütött és az ünnepély nemcsak erkölcsi, de anyagi eredmény tekintetében is igen szép sikerű volt. Ebben a sikerben nagy része van első sorban a városi tanácsnak, amenyi- ben ez alkalomra a Kossuth kertet átengedte és ezzel lehetővé tette az anyagi eredmény produkálását és ezzel kapcsolatosan városunk jótékony egyesületeinek segélyezését, nagyban emelte továbbá az ünnepély fényét az, hogy a verseny jury élén Hermán Mihály polgármester és a sport szeretetéről széles körben ismert L e- hóczky József tanár állottak, mig a juryben városunk társadalmának több előkelősége foglalt helyet, u. m. Kovács Leó, dr. K o r b a y főkapitánj', dr. Kelemen Samu, dr. F echt el János, dr. Tanódy Márton, Páskuj Imre, a pályabírói tisztet pedig Perency János, Re- géczi Sándor és Thurner Albert viselték. Az ünnepély programmját a 7 kilométeres országúti verseny nyitotta meg Batiztól Szatmárig. Első: Rótb Gyula (11 p. 48 mp.), második : Rubin Ede (12 p. 50 mp.), harmadik: Horváth Béla (13 p.) A verseny alatt ellen szél volt. A pályaversenyek első száma az 1250 m. megnyitó verseny volt, melyen 6 versenyző vett részt. A 2 körös előfutam után a döntő futamban első lett Sternberg Ödön, második R ó t h Gyula. Az egyleti föversenyben (2500 m.) a döntő futamban első lett Sternberg Béla, második M er tz István, harmadik Beakö Miksa. A lassú verseny első diját B e n k ő Miksa vitte el, a második dijat Sternberg Ödön. A versenyeket Havas e. titkár vezette. A versenyek végeztével Hermán Mihály jurj elnök kiosztotta a dijakat: Ezüst érmet nyertek: Róth Gyula, Sternberg Ödön, Sternberg Béla, bronz érmeket: Rubin Ede, Rótb Gyula, Mertz István és Benkő Miksa, diszok- 1 e v e 1 e k e t: Horváth Béla, Benkő Miksa és a két Sternberg. Az érmeket a győztesek mellére az egyleti elnök bájos neje: Tankóczi Gyulánó tűzte fel. Ezután a közönség ellepte a pályát és a sétautakat, miközben megkezdődött a konfetti és szerpentin dobálás. 5 órakor 3 mozsárágyu- lövés jelezte a virágkorzó kezdetét. Ez a látvány igazán gyönyörű volt. Huszonhat kerékpáros különböző virágokkal gazdagon földiszitett gépekkel vonult el a pályán. Elöl a város ko- szoruzott czimeróvel Benkő e. kapitány kari- kázott és a hatalmas virág-guirlandok között elhelyezett kis kosárból egy angyalfő kandikált és szórta a közönségre a virágokat: a kapitánynak aranyos kis leánykája. Utána baldachin alatt
