Szamos, 1899. szeptember (31. évfolyam, 71-78. szám)

1899-09-07 / 72. szám

A jövő háborúja.

VII.

A vagyontalan muukáscsaládokat nem le- I hét eléheztetni, hanem támogatni kell, mi Németországban, csak 783.000 segitségre szoruló I családot számítva, legalább 11/2 millió márka i napi kiadással járna, és a fent említett 4 ál lamban 4 millió márkát igényelne. Európai háború továbbá gyanithatólag igen sokáig tartana és előáll a kérdés: lesznek-e az államok oly helyzetben, hogy ez óriási összeget előteremtsék ? Tudnának-e p. o. Németországban, hol békeidején az állambevételek 47%-át a katonaságra adják ki és csak 53% esik a többi szükségletek fedezésére, háború esetén, mikor a bevételi források nagj'rószben bedugulnak, ily összeg felett rendelkezni ? Az elhetyezett hadikincs már a mozgósítással felhasználtatnék, mig a kölcsönök felvétele papirospónz kiadása, szabályok, melyek korábban hatásosnak bizonyúltak, nehezen vezetnének czélhoz. Midőn 1870-ben a poroszok 100 millió ft. kölcsönt 5''/0 kamat mellett felvenni törekedtek, a 100 ftra szóló adóslevelek árfolyama 88 ft. volt — de igy is csak 64 millió jegyeztetett és a többi eladatlan maradt. Mint utolsó menedék maradna a papírpénznek nyilvános és leplezett kiadása kényszerfolyammal, monstreosus kiterjedéssel. És hogy ez mit jelent, tapasztalta a világ a koalíció elleni fran- czia forradalmi háború idejében azon utalványgazdálkodásban, mely számos existentiának megsemmisítését és a kereskedőim károsítását már akkor több évre maga után vonta. A világkereskedelem mai kolosszális kiterjedése és ezerszeres elágazása mellett oly rendszabályminő következményeket vonna maga után, az beláthatatlan. Hadi kárpótlásnak aranyban való kifizetése alig látszik lehetségesnek és győző, valamint legyőzött csak évtizedek múltán jutnának ismét normális viszonyok közé, minthogy mindketten gazdaságilag tönkremennének, mindketten „sóignés á blanH lennének Bismarck szavai szerint, mert elkellene vérezniók.

Beláthatatlan a hadsereg élelmezésének nehézsége is. Bizonyossággal fel lehet tenni, hogy jövőben a csapatok élelmezésének saját hónukból kell történnie, még ha az ellenség földjén vannak is. De a- háború a vasutak, távírdák, hidak pusztítása által az élelmiszerek szabály- szerű szállítása elé nagy nehézségeket gördítene. Elégtelen élelmezés veszélye pedig annál na gyobb, mivel éhséget, betegséget, a fegyelem meglazulását vonja maga után.

Ha a nyert eredményeken végig tekintünk, a következő következményekre jutunk :

A hadi felszerelések évről-évre nagyobb összeget nyelnek el; akadályozzák ennél fogva a kultúra fejlődését.

Ha háború törne ki, Európa népeire — éhsé- séget, ragályos betegséget, nyomort, társadalmi zavarokat hozna.

Czifra nyomorúság.

Nem tudok más czimet adni a mi hegyközségünknek. Nagy veszedelmek közt megalkottuk, az alapszabályok szentesítve vannak, csak az nincs, aki megtartsa. Első sorban az elnök, aki kezdetben oly erélyes buzgalmat tanúsított, egy éve, hogy semmiféle gyűlést nem hivott össze, pedig választmányi ülést minden hónapban, közgyűlést pedig legalább kétszer kellene tartani egy évben. Aug. 1-én kisegítő pásztorokat kellett felfogadni; ez a választmány hatásköréhez tartoznék ; gondoltuk már ekkor csak fog gyűlést tartatni ; azonban csalatkoztunk, a kisegítő pásztorok megvannak ugyan, de hogy ki fogadta őket, arról bizon édes keveset tudunk. De hogy fizetni kell, azt érezzük. Az alapszabály értelmében e hóban közgyűlésnek kellene lenni, de még a múlt évi számadások sincsenek tisztázva; az erre kinevezett bizottság elnöke meg is halt.

Ebben a hónapban kellene megállapitni a szüret idejét. Kérdem : ez is abszolút hatalommal lesz elhatározva, mint a segédpásztorok fogadása, vagy mindenki tetszés szerint mehet neki amikor tetszik, mint a múlt évben is történt; ez tarthatatlan állapot.

Akkor mire való a 600 frtos hegybíró, mire valók a 180 frtos pásztorok. Én a nyár nagy részét a hegyen töltöttem, de az egész íryár folyamán a hegybírót nem láttam, pedig nem azért fizetjük a 600 frtot, hogy a hegj^biró a tornáczon pipázzon, hanem éjjel-nappal utána nézzen a pásztoroknak, hogy teljesitik e a kötelességüket és a többször hanyagságon ért pásztort a választmánynak bejelentse vagy irgalom nélkül elcsapja. A pásztoroknak sem azért fizetjük a 180 forintot, hogy a hegybírónak legyen kivel dolgoztatni, hanem azért, hogy szőlőinket, gyümölcsöseinket megőrizzék. Van a hegybírónak egy embere, akivel szabadon rendelkezik, végeztesse avval házi dolgait. A hegyközség területén a pásztorok sorra lövöldözik a szárnyas állatokat, a hegybírónál meg egész nyájjal van ; ha rendet akar tartani, ö maga járjon elől jó példaadással, ne ö mutasson rendetlenséget.

Ezek elörebocsájtása után felkérem első sorban az elnök urat, hogy vagy tartsa be a szabályban megállapított pontokat, vagy adja az elnökséget erélyesebb kezekbe, a hegybíró pedig vagy végezze egész odaadással a kötelességét, vagy mondjon le, vagy pedig mondjunk fel az egész hegyközséggel, mert még jobb rend volt, ha egy erélyes hegygazda kezelése alatt tartattuk szölőbirtokainkat, mint most és nem fizettük a roppant kiadásokkal járó hegyközségi költségeket.

Egy hegyközségi választmányi tag.

egy biciklis kisasszony, azután a többi egyleti tagok, mindnyájan az egyleti egyenruhában. Este fél nyolez órakor a lampionos főivonulás gyönyörködtette a közönséget, majd a játéktéren szabad tűzijáték következett (Szentpétery Géza e. tag ügyes rendezésével) és végül a kedélyes tánczmulatság, melyet a hűvös idő miatt az emeleti teremben kellett megtartani. A confetti és serpentin dobálással fűszerezett tánczmulatság - nak csak a késő hajnali órák vetettek véget.

Kivánatos volna, hogy a szatmári kerékpár egylet egy állandó és korszerű versenypályát építsen, amelyen országos ünnepélyeket is lehetne rendezni. A Kossuth kertben épülő kioszk, mely jövőre teljesen elkészül, minden egyéb e tekintetbe vágó kívánalomnak teljesen megfelel, ha előtte egy ilyen perfekt pályát létesítenének és akkor a mostani ünnepélynél még sokkal szebb, nagyobb szabású és impozánsabb sport-ünnepet lesz alkalmunk végig szemlélni.

Bízzunk a város és a közönség jóakaratában és addig is türelem, kitartás, sok kitartás!!

—s.

Ä méhek beteléséről

A. Szatmármegyei Méhész Egyesület N.-Károlyban aug. 27-én tartott közgyűlésén felolvasta :

Brázay János plébános.

Motto : Ki mint vet, úgy arat.

A méhek munkálkodásának ideje a nyár múltával és az ősz beálltával elmúlik, a méz behordás gyéren történik és ha szép napfényes idők járnak is még szeptemberben, csak napi szükségletre való az, amit böngészetre innen onnan egyes virágokról gyűjtenek. Mint az egész nap dolgozó munkásra, úgy a méhekre is bekövetkezik az est, a nap nyugvóra száll és pihenőre, nyugalomra térnek.

És ezen időszak az, midőn a méhésznek hozzá kell látni a méhek téli berendezéséhez. Grand Miklós erre augusztus második felét vagy szeptember elejét legalkalmatosabb időpontnak tartja.

A betelelés a méhészetben a legfontosabb alapvető munka, — „Eine gute Ueberwinterung ist in der Bienenzucht das Meisterstück.“ A jó be- telelés a méhészetben remek számba megy — valódi remeklés, mondja Bayer német méhész — „Illustrirten Bienenfreund“ ez. munkájában. És ez igaz.

Ha a gazda jó s bö termésre akar számítani és fáradozásának sikerét látni, szükséges, hogy a földet jól elkészítse, és minden munkát idejében végezzen, mert mint a közmondás tartja: „Ki mint vet, úgy arat.“ Éppen úgy kell a méhésznek is cselekedni, ha szorgalmas munkásai után hasznot akar látni. Ha a téli berendezést szabályszerüleg, helyesen végzi, megveti alapját

a következő óv jó sikerének; akkor a szép tavasz nyiltával öröme lesz móheiben, megóvja móheit az idő viszontagságai, sok bajok ellen, megmeuti dolgozó méheit az elpusztulástól.

Azért felette szükséges, hogy a méhész ezen munkára legnagyobb gondot fordítson, azt ne restelje, hanem lelkiismeretesen teljesítse.

Hogy pedig a méhész e munkát teljesen végezze, a következőket tartsa szem előtt. Legyen figyelemmel:

a,) a népességre, b,) a mézkészletre, c,) az anyára d,) az építményre és e,) a lakás kellő melegen tartására.

l)Főkellók, hogy a törzs elegendő népességű legyen, mennél erősebb, mennél népesebb a törzs annál több meleget fejleszt a kaptárában és annál inkább ellenáll a tél viszontagságainak. Ha látja a méhész, hogy nincs elegendő népesség, adja hozzá a gyenge törzsek, vagy anyátlan rajok népét. Helyesen teszi, ha tartalékban tart gyengébb utórajokat, melyek termékeny fiatal anyával bírván, egyesithetők olyan törzsekkel, melyeknek nincs elegendő népük és ha talán öreg anyjuk van, természetes, hogy akkor ezek előbb eltávolitandók.

A törzsek erősítése szempontjából némely német méhész, mint Knauf és Hoffman ősszel a törzseket tetemesen redukálják; Knauf 20 ból 8-at csinál. Bár dr. Zirzon ezt a túlságos redukálást szükségesnek nem tartja, de mégis csak igen erős családokat igyekszik betelelni.

Hogy mekkora legyen a népesség ? Meg nem határozható, de az bizonyos, hogy legyen bár a családnak jó, terméken}7 auyja, nem sokat ér, ha elegendő dolgozó népe nincs. Grand Miklós szerint a betelelendő családoknak oly népeseknek kell lenniük, kogy legalább is 4 léput- czát befedjenek; de ezt csak közepes családokról akarom érteni; mert erősebb törzsek több lóputczát is befödnek; én azt szeretem, hogy az ablaknál levő üres kereteken is lássak móheket, legalább addig, mig a hidegebb évszak beálltával összébb nem húzódnak. Sok minden baj érheti egész télen át a méheket, vagy túl szigorú kemény tél, vagy vérhas, vagy enyhébb téli napokon való kirepülés alkalmával, sok elpusztulhat; de ha jó erősós népes volt a család, még is marad tavaszra elegendő nép, hogy a költést befedje és melegen tartsa. Azért igyekezzék a méhész minél erősebb és népesebb családokat betelelni.

2. Legyen figyelemmel a méhész a m é z- kószletre. Erre nézve a szabály az, hogy a költő ür felső részében vagy szakaszában legalább 6. egészen befedett mézzel telt, alul 3 egy nehány heti mézet tartalmazó keret legyen. „A téli készlet mindenkor elég — Írja Grand, — ha országos méretű 6 keretet mézzel tökéletesen megtöltye adunk

|a kaptárba“ Itt e két szót „mindenkor elég“ nem tartom minden családra elfogadhatónak,

\ mert lehet oly annyira erős és népes a család, hogy ennyivel tavaszig be nem érné — és éhen veszhetne el, — mint én is jártam, egy kaptárral, melyet első eminensnek osztályoztam [ igen sok népe- és méze miatt, — mivel nyár folya- I mán 42 keret mézet pergettem belőle és a be- telelóskor a szabályt követvén — rengeteg népe I csakhamar elfogyasztotta a mózkészletet és midőn tavaszszal a méhek már kezdtek kiröpködni, j ebből egy bogarat se láttam kijönni, azonnal megnyitottam a kaptárt és nagy sajnálatomra mind lehullott éhen. — Azért ajánlom t. méhész társaimnak, hogy arányban a népességhez szabja a mézkészletet — és ne fukarkodjék a mézzel, hisz az úgysem vesz kárba — s nem fog félni, hogy a család éhen fog elpusztulni.

Hogy a betelelósre befedett jól pecsételt ■ méz adandó — azt minden tapasztalt méhész tudja; a be nem fedett méz még mint nem érett és jól át nem dolgozott, rendesen vérhast szokott előidézni, — bár ezt a betegséget megkaphatják a méhek akkor is, ha a tnéz befedett ugyan, de igen sürü és kásás vagy jegeczesedett.

3. Legyen figyelemmel a méhész alanyára. Tudnia kell minden méhésznek, a ki jegyzőkönyvet tart és azt rendesen vezeti, hogy hány éves anya és milyen termékeny ? Grand azt tanácsolja, hogy átalában két évnél idősebb anyánál idősebbet ne teleljen be a méhész. Három éves anyát csak akkor vegyen telelőbe, ha igen jónak és termékenynek mutatkozott, miről a méhész nyáron át tett jegyzeteiből magának meggyőződést szerezhetett. Vannak ugyan fiatal anyák közt is olyanok, a melyek nem válnak be, — gyengén fiasitanak — ezeket a méhész nem tűri Ó3 még annak idején kicseréli, vagy