Szamos, 1899. augusztus (31. évfolyam, 62-70. szám)
1899-08-13 / 65. szám
XXXI. évfolyam Szaímar. 1899. vasárnap, augusztus ho 13 SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre frt. SZERK -isZTŐSÉG : Rékóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Ríikóczy-ut.cza 9. sz. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Egyes példány ára 10 kr. M ndennemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyilttér sora 10 kr. A nevelés. A kérdésre: mi a nevelés terén való működés legmagasabb czélja, mi tőfeladata ? röviden azt váiaszolhatju i, hogy a végczélja: jó és derék embereket nevelni gyermekeinkből. Ez a nevelők közös czélja, de az utak, melyek ez eredményhez vezetnek, nagyon különbözők. G.akran forog fenn valami oly körülmény, melynél fogva a nevelést különös tekintetek, egy meghatározott álláspont, előre megállapított elvek vezénylik, amit azonban helytelennek kell neveznünk. Ilyen például az önző haszon elve. Művelődésünk megköveteli a munkafelosztást. A nevelésnek nem lehet más végczélja, mint: gyermekeinket lehetőleg gyorsan valamilyen munkára, vagy szakmara jó képzettséggel előkészíteni, hogy önállóan megállhassanak a maguk lábain, azaz megkereshessék kenyerüket. Az igaz nevével szólítva, ezt az álláspontot legjobban akként jellemezhetjük: gyermekeinket arra ! ell képesítenünk, hogy minél előbb alkalmasak legyenek a pénzszer zésre Ezt a gyakorlati felfogást sok szülő tartja szem előtt. Ez a kereskedőnek telfo gása s ott, a hol a nemzet a kereskedelemnek hódol leginkább, a hol az állam kereskedelmi államot képez, első sorban ennek az elvnek hívei vannak többségben. Igaz ugyan, kell, hogy gyermekeinket úgy neveljük, hogy e gyakorlati czélra is alkalmasak legyenek, hogy a vagyonszerzés ösztöne ne hiányozzék életfelfogásukból, ámde semmiesetre sem szabad, hogy ez képezze a nevelés alapelvét, hogy ez legyen egyedül a nevelés czélja. Ez szorosan véve csak anyagi I czél, a test táplálkozását tartva szem előtt, a szó legnagyobb értelmében itt hiányzik minden eszményi — és könnyen megtörténhetik, hogy a zsenge gyermeklélekben megöljük az ilyen eljárás által a szép, a jó, a nemes iránti érzéket, sőt mi több, az anyagi jólét iránti vágy megölheti a jótékonyság, az emberszeretet érzékét is Megdönthetetlen igazság fekszik abban az általánosan ismert közmondásban, hogy az ember nem él azért, hogy egyék, hanem eszik, hogy éljen. A mig a haszonlesés-nevelés tana pusztán csak a földi életre terjeszti ki figyelmét, addig az egyházi, hitbeli szempont az élet egyedüli üdvösségéta mennyei boldogságban leli és a nevelés fő föladatának tekinti az embert nem annyira a földi, mint a tulvilági életre előkészíteni, őt minden kellékkel ellátni, mely őt ez utóbbira kef 'jen érdemesíti. Erre a czélra persze legjobb eszköz a vallás. Alig kell mondanunk, hogy e szempont is egyoldalú, hogy ezt egyedül nevelésünk alapjául véve, nem lógunk gyermekeinkből megfe lelő embereket képezni. Igen: legyen a vallás szemünk előtt a nevelés ideje alatt, mert káros nagyon a gyermekre, ha a neveléséből a vallás teljesen hiányzik, de ne legyen a nevelésben az egyedül mérvadó szempont a vallás. A túlzás itt is, mint minden másban könnyen megboszulhatja magát Nemcsak az egyesek haszonvágya és az egyház érdeke, de van eset, hogy állami érdekek is érvényesülnek a neTelés egy harmadik szempontja mellett és ez tisztán politikai nevelés Az állam igy szól: Ti polgáraim vagytok, én vagyok a ti fejetek, én vagyok a czél, ti pedig az én eszközeim vagytok, a magam czéljai pedig egyedül mérvadók, és ezek kedvéért kell, hogy minden gyermeket állampolgárnak neveljünk. A nevelés e módjáról nem akarunk sokat vitatkozni Hiszen gyérek az esetek, hol ily szempontok vezérlik a nevelést s ott, ahol megtörténik, különös szerencse, ha a különös czél mellett a paedagogia általános követelményei is teljesen érvényre jutnak. Az egyházi és a politikai nevelésben nem tisztán az egyén emberi érdekei jutnak ! kifejezésre, inkább az egyház, az állam nyer : bennük kifejezést, a mely érdeknek vakul, eszköz gyanánt kell magunkat alávetnünk. Már most, ha azt kérdezzük, mi czélból nevelik a szülők gyermekeiket, azt kell felelnünk : sem nem az állam, sem nem az egyház kedvéért, hanem egyes egyedül a gyermekek értéke, ama szeretet kedvéért, a mely- lyel természetszerűen viseltetünk irányukban. Kell tehát a neveléstan legmagasabb alapelvéül elismernünk, hogy első sorban fejlődésre kell juttatnunk a gyermekben az embert s ezzel kapcsolatosan az egyéniséget benne; nem szabad a természetes embert, az egyént a gyermekben a nevelési módszer által pusztán csak a rangérdek korláta közé kényszeríteni. Nanette. Egy kis faluban egynéhány „Gyenge ‘ műkedvelő Sós-sok próba után adott Egy színmüvet elő, S föllángoló szerelmem Imádott tárgya lett, Ki a szobalányt adta : A bájos kis Nanette. A darab rósz, franczia, Fordítása silány, S eldarálta szerepét Sebesen mind a hány : Csak egy volt, ki átértve Játszá a szerepet, Ki a szobalányt adta : A bájos kis Nanette. Úgy vártam, — ha vége volt, S elnémult ajaka, Hogy zug föl a tapsvihar S riad „éljen“ zaja; A mint a kezdetleges Színpadon lebegett, Bűvös tündérnek tűnt föl A béjos kis Nanette. Azóta bárhol járok, — Bár régen volt ez, rég, Folyton látom a Nanette Mosolygó kék szemét, S harmatos arczát, melyen Rózsapir szállá meg S fülemben cseng a neve : Nanette, kedves Nanette. ügy érzem : nemsokára Fel kell keresnem őt: A legszebb, legbájosabb Színi műkedvelőt S föltárni, hogy lángoló Szerelmem tárgya lett 0: az édes kisleány Szép kékszemü Nanette. Nagyinkéi Szentessy Dezső. M Éva lánya. — Rajz, — Mikor kis lány volt piros klárisokkal hajában és ruháján, felült a dombtetőre, onnan nézte a karcsú, suhanó madarakat, amint vig csicsergés közt egymást tizve, szelik át a tavaszi levegőt. Úgy játszanak ott fent a légben, mint ő itt lenn a földön. Csakhogy azok —úgy hiszi — boldogabbak, mert a tengerről jönnek, hol a gyöngy terem ; ha repülni tudna, gyöngyöt szedne, mely jobban állana neki, mint a kaláris. Leány volt — Éva lánya,! Tizenöt éves korában kijelenti, hogy ő tizenhét éves, s hogy öt az idén csak azért nem vitték bálba, mert teljességgel nem akart menni. Azzal körülnéz a nagyvilágban, hogy akadna é az ő számára férj. Arcza csupa rózsa, oly üde virágzó, mint a fa tavaszkor. Holló fürtök, piczi lábak, inda karok, karcsú derék, piros ajkak, csillogó fogak, kaczagó szempár . . . Ennyi szépség mellett kényekedve szerint választhat magának férjet. Megáll a képkereskedő kirakata előtt Ott van a nagy Napoleon arczképe. Szép ember! Milyen kár, hogy már meghalt. Sorba nézi a hires embereket. Andrássy Gyulához nem menne férjhez, mert azt hallotta, hogy festi magát. De talán már nem is él. Bánffy Dezső megjárná, csak olyan kopasz ne volna. A miniszterek pedig mind csúnyák és vének. Várni fog, mig szebb és fiatalabb miniszterek lesznek. Eközben a nagyságoktól átcsapnak hajlamai egy uj világba. Ábrándokkal, regényhősökkel telik meg csapongó fantáziája. Istenem, ha olyan férje lehetne, mint Abafi, vagy Kár- páthy Zoltán.
