Szamos, 1899. augusztus (31. évfolyam, 62-70. szám)
1899-08-13 / 65. szám
lvüiünös fonlossüggal bir a nevelés terén az észté'.ikai, művészi irány. Schiller elragadóan gyönyörű levelekben szól az esztétikai nevelésről, a művészet és irodalom hatalmas befolyásáról szellemi képzettségünkre. A művészet csaknem nélkülözhetlen eszköze a neveléstannak, a költők müveinek olvasása, remekművek szemlélése, rajz, ének, zene nagy tért foglalnak el az oktatásügy terén és mindmegannyi megbecsülhetetlen eszközei a kedély, a képzelő erő okvetlenül szükséges ápolására Ha pedig szem előtt tartjuk^ hogy a nevelésnek nemcsak az a leiadata, hogy az említett czélok egyikét vagy másikát tartsa különösen, vagy tán mi még rosszabb — egyedül szem előtt, hanem inkább az, hogy a zsenge korú gyermekben annak tehetségeit minden irányban fejleszsze, úgy előttünk áll világosan a nevelés be ártandó czélja, a gyermeket úgy nevelni, hogy minden irányban létczéljának megfelelni képes legyen. Ott pedig, hol ezt elérni óhajtjuk, az emberszeretetnek, a szeretet szellemének, az erkölcsnek szövétneke kell, hogy ragyogja be működésűnket, ezek legyenek gyermekeink nevelésében vezérelveink, különösen szem előtt tartva a gyermeknél mutatkozó jo és nemes hajlamokat és számolva egyúttal a fenforgó körülményekkel és a mutatkozó tehetséggel Ily utón indulva a neveléstan terén, elérjük, amit elérnőnk kellene: embereket teiemíeni a szó nemes és igaz értelmében. A jövő háborúja. Bloch János orosz államtanácsos fenti ez. munkája indította a minden oroszok hatalmas császárját azon mozgalom megindítására, melyet békemozgalomnak neveznek és ezen munka hatása következtében jött össze a Haagában ülésező békekongresszus. Megfelelve a szerző azon óhajának, hogy vajha mindenki kivétel nélkül, nők- és férfiak, minden nép kötelességének ismerné e a kiengesz- telődés ama munkáján részt venni, mely egyedűl javíthatja komoly és tartós módon az emberiség nagyobb részének helyzetét: elhatároztam magam e kiváló munka eg}Tik részének kivonatos lefordítására és közlésére, annyival is inkább, mert ezáltal nemcsak a békemozgalom felé irányul a közönség véleménye, hanem megismeri azon pénzügyi és gazdasági nehézségeket is, melyekkel a jövő háborúja járna. Álljon itt tehát Bloch nézete kivonatos fordításban a jövő háborújáról és a fegyveres béke társadalmi, p. ü. és gazdasági hatásáról. Azon kérdés, vájjon minő társadalmi és gazdasági következményei volnának most egy nagy háborúnak, a kormányoktól még sohasem volt alaposan kifejtve, jóllehet ez igen nagy jelentőségű. Mert az utóbbi évtizedek mélyreható változásokat mutatnak fel társadalmi és nemzetgazdasági téren ; változásokat, melyek még nagyobb horderejűek, mint amiket a taktika felmutathat. Mégis szándékosan vonakodnak a kormányok az ilyen kutatásoktól, mint ezt a kö- vötkező példa is mutatja : Azon időben, midőn FraucziaországbanFrey- cinet hadügyminiszter volt, indítványozták azon feltételek tervezetét, melyek mellett a háború keresztülvihető volna, de a katonai körök ellenzése folytán annyiban maradt. Keressünk mi hozzátevőleges képet. Az 1866., 1870/71 és 77/78-iki háborúk épen nem voltak oly háborúk, melyek egész Európát mozgásba hozták volna ; a jövő hábo ruja azonban vaAszinüleg Európát két óriási részre osztaná és talán az egész európai kontinensen dühöngeue. Továbbá a hadseregek is mások lettek. Csak poroszok vittek a háborúba honvédeket és tar talékosokat, különben a hadseregek mindenütt hivatásos harczosokból állottak De ma háború által az emberek milliói szakittatnának el pro duktiv foglalkozásuktól, hogy a csatamezőre siessenek. Minden gondolkodó előtt világos, hogy ez a gazdasági élet mezején messzeható zavarokat idézne elő, ha hirtelen oly sok munkáskéz ragadtatnék el a produktiv munkától. A következő számok, melyek az 1891 ik évre vonatkoznak, minden olvasónak okot adnak a gondolkodásra. Ha a 20—50 éves emberek számát azon katonák számával állítjuk szembe, melyek felett az európai hadseregek háború esetén rendelkezhettek volna, hozzávetőleg a következő eredményre jutunk : Haderő 20 —2b év. ember % Németország: 3.600.000 9.580,000 37'8 A.-Magyarország 2.062,000 7.683,000 27 Francziaország 3.600,000 8.013,000 45 Oroszország: 4.556,000 22.669.000 20T Vagyis szavakkal kifejtve: Német ország férfi népességének több, mint harmada és Fran- czia országban majdnem a fele hagyná el az ekeszarvát, vagy tenné le kezéből a szerszámot, hogy fegyvert fogjon! Mi következik ebből? Ki tartja el a felkelők hozzátartozóit? Mi történjék Európa kulturéletével? Csak maguk ezek a kérdések zavarba hozhatják a háború védőit, mert a felhozott szánok igazolják; hogy csak a mozgósításnak is erős rázkódásokat kell okoznia a népek gazdasági életében. A háború azonban még más eredményeket is érlelne. Folyt. köv. HÍRROVAT. * Személyi hírek. Grf Hugonnai Béla főispán holnap reggel, szabadságát megszakítva városunkba érkezik, hogy részt vegyen a közgyűlésen és közigazgatási bizottsági ülésen. — Dr. Téry Ödön egészségügyi felügyelő pénteken vá1 rosunkban időzött, a mely alkalommal az allam tulajdonát képező s járvány kórházban elhelyezett fertőtlenítő gépeket is megtekintet'e. * Szatmárnémeti sz. kir. város közönsége I holnap délután 3 órakor a városháza nagytermében tartja meg rendes havi közg\ ülését. Tárgysorozat: A hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesités helyének és idejének meghatározása. — Polgármesteri havi jolentés intézI kedéseiről és a törvényhztóság állapotáról. — Belügyminiszteri leirat a helybeli polgári lövész egylet fellebbezésére, a lövöldének jelenlegi helyéről való kitiltása ügyében hozott 108 — 899. számú határozatra. — Számvizsgálói állás betöltése. — Az 1898. évi házi pénztári zárszámadás és hozzá tartozó alapok zárszámadásaira vonatkozólag. — Villamvilágitási 1898. évi zárszáma - i dás, ezzel kapcsolatban Farkas Béla igazgató j lemondása. — A Kossuth-kert bérletére vonat- I kozólag Valkovics Sámuel bérlővel kötött szerződés beterjesztése tárgyában. — A Kossuth- ! kertnek Attila-utcza felöli elkerítésére nézve. — Az ugyanott létesíteni szándékolt kioszk építése ügyében. — Az 1897. 1898. évi közúti zárszámadás tárgyában. — Az 1899. és 1900 évi közúti költségelőirányzat beterjesztése tárgyában. Papp Endre I-oszt. Írnok rO frt. törzsfizetési különbözet kiutalás iránti kérelmére. - A m. kir. államvasutak helybeli állomásának és az uj felvételi épület villamos világítással leendő ellátása tárgjmban. — Május havi adó elő és leKiválaszt minden regényből egy-egy hőst, akihez férjhez menne, ha megkérné a kezét. De nem kéri. A regények mellett szorgalmasan olvassa a verseket. Halálosan beleszeret Dalmadyba, majd Eudrődybe és végre Komócsyba, amint egyiknek vagy másiknak verseit olvassa. Különben maga is foglalkozik az irodalommal. A „Képes Családi Lapok“ „Kérdések és Feleletek“ rovatában nem egy közlemény az ő tollából ered. Például: „Örök hálára kötelezne, aki tudatná velem, hogy a Vörösmarthy Szózata czimü verset ki irta?“ — avagy: „Nagyon lekötelez, aki felvilágosit arról, hogy lehet elsajátítani a legyező nyelvet.“ Ilyren és hasonló' fogas kérdésekkel sokszor hozza trémába a Képes Családi Lapok olvasóit. Azalatt megérik a bálokra, s csakhamar ünnepelt szépség lesz. A kérők is fellépnek és kikosaraztatnak. Egy ügyvódbojtár utána való szerelmi epedés bői csaknem öngyilkosságot kísérlett meg és egy népbanki pénztárnok miatta ment világgá. Ez utóbbinak ug yan egyéb okai is voltak Amerikában vizitelni de ez nem változtat a dolgon. Valamennyi diadala közt legjobban az be- ezézte a hiúságát, hogy két bicziklista miatta síkra szált pisztolypárbajban s két óndarabocs kával két lyukat fúrt — a levegőben. E párbaj után még szertelenebbek lettek vágyai. Sugárzó bájai már boldogíthattak volna egy becsületes embert, de neki jobban hizelgett az, ha k isarat adhatott. De minek is ne adott volna? Nem azért vannak-e a férfiak a világon, hogy a nők után bolonduljanak? S ha egyszer bolondulnak, lehet-e tőlük okos dolgot várni? Múlnak az évek. Tizennyolcz éves lesz. Ami a leány-matematikában annyit jelent, hogy túl van huszadik életévén. Még mindig vannak kosarai. De hát tulajdonképen mire, vagyis kire vár ? Hja, ez a hiú lények örök titka. Valószínű, hogy felette fantasztikus képzelődései vannak, talán egy grófot, herczeget remél, ki rangját, kastélyait, fogatait fogja lábaihoz rakni, s talán már be is tanulta azt a kegyes mozdulatot, melylyel a hódold főurat magához fölemeli. Bálban megismerkedik X. Y. gróffal. Valóságos eleven gróffal, ki szörnyTen udvarol neki. Gondolkozik, vájjon szeretné-e, hogy X. Y. grófné legyen? Mire e gondolatba belenyugszik, azalatt a gróf jegyet vált egy báró kisasz- szonynyal. — Oda a parthie ! Akad még egy-két kérője ; tisztességes, rangjához illő emberek. Nem kellenek. O oly férjet keres, aki méltó hozzá, t. i. több annál, mint a milyenre igényt tarthat. Várja a méltó kérőket. Várja, de nem jönnek. A férjkereső idestova húsz éves lesz, ami azt teszi, hogy elmúlt huszonkettő; még pedig régen Most már nem osztogatott kosarakat, nem pedig azért, mert nem akadt kérője. Hja, az emberek előítéletesek, s a legsutább előítéletek egyike az, hogy egy 24 éves leány nem fiatal. Az ajkak alatt levő bájos szerelmi gödröcske mintha gödrössé vált volna, sőt közelről nézve, mintha a szem körül apró ránezok képződtek volna. Igen vékony ránezok, de elvégre mégis csak ránezok. Mikor egy negyed század nyomja hófehér vállait, visszaesik a romantikus hangulatba. De álmait már nem zavarják császárok és miniszterek, még csak pozitív regényhősök sem. Ideálja most egy névtelen deli ifjú, halavány arczczal, szőke fürtökkel, aki holdas éjszakákon szerelemről dalol ábrándosán. Ha lehull a százszorszép szirma, azt kérdi tőle titokban: szeret-e? —; eleinte félve, mintegy önkéntelenül, később határozottabban vonja kérdőre az akáczfa százlevelü hajtását, s remegve várja a választ: szeret — nem szeret. Mindig szentimentálisabb lesz. Szerelmes (csak úgy eszményileg) minden halovány férfiba; és teszi a szépet mindazoknak, akik neki már nem akarják tenni. Már huszonkét esztendős. Épen nyolez év óta. Szivében egész más világrend ütött tanyát: szürke melancholia homályos vágyakkal és keserű rezignáczióval. Megbízna már minden nagynénit, hogy neki akárhonnan férjet szerezzeu. De szégyenli. Elégette este a titoktartó kandallóban az első ősz hajszálat. Isten tudja, hogyan jött, de biz az eljött. Mikor ezt a felfedezést tette, kimondhatatlan keserűség töltötte el a szivét. Érezte, hogy a vég kezdetéhez közeledik, hogy összes ábrándjait, nagyralátó terveit el kell temetnie. De hát érdemes-e azok nélkül egj'általán élni ? Ez a probléma sanyargatta gondokkal teli fejét. A családnak — szerencsére — van egy régi jó barátja, kinek renoméját csöppet sem rontja azon körülmény, hogy hazánk véráztatta földéből van egy pár holdacskája, s amellett szerény, de biztos állású hivatalnok. Nem fiatal ugyan, nem is szép, de annál derekabb. Egy napon felajánlja becsületes szivét és kezét. O pedig skartba teszi az ábrándos, deli, szőkefürtü ifjút és — és — kapitulál. Cató.
