Szamos, 1899. július (31. évfolyam, 53-61. szám)

1899-07-23 / 59. szám

XXXI, évfolyam Szaímar, 1899, vasárnap, julius hó 23, 59-ik szám.

SZAMOS.

Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

■Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre ! f'rt. Egyes példány ára 10 kr.

SZERK.cISZTŐSÉU : Rákóczy-ntcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Ráköczy-utcza 9. sz

itt mleanemii dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutár.yosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő.

Nyilttér sora IQ kr.

A közvélemény,

Nem a helyi közvéleményhez van szavam. Erről személyeskedés és erős kritika nélkül írni nem lehet; a személyeskedés pedig nagyon áldatlan dolog. Az országos közvéleményről logok szólani arról melynek műhelye, irányitója a sajtó, főleg a fővárosi sajtó: a különféle napi lapok, a szépirodalmi és humoros folyói átok.

Aki élesebb szemmel tekint körül társulatainkban s a napilapokban, kivált ha még összeköttetései ezekhez közelebb is hozzák : az előtt nagyon lehangoló képe fog föltárulni a mai sajtó viszonyoknak, s az általuk creált közvéleménynek.

A mi közönségünk oly önállótlan, oly vak, s együttvéve annyira híján van az egészséges közvéleménynek, hogy a sajtó azon produktumait beczézi legnagyobb előszeretettel, melyek bizonyos érdekek fizetett szócsövei, mindent ferdítenek, s megölői a magyar géniusznak.

Ám általános frázisok helyett, álljon itt Ízelítőül nehány concret eset.

Kezembe került egy alkalommal a „Borsszem Jankó.“ Volt benne egy illusztrált vers. Nagy bajszos, fringiás magyar nemes űzi paripáját, mig egy helyen ló és lovag összeroskadnak s kilehelik az a páráját, ez a lelkét. Fölöttük pedig áll egy 1 aítános alak, mosolyog s a kelő nap glóriával ragyogja körül alakját . . .

Azt hiszem, ennek a képnek czélzata

elég világos, megértheti, aki akarja, de azért a magyar közvélemény a vakmerő közlönyt beczézi, tartja, s megneveti élczeit, melyek állandó tüszurásokat képeznek a magyar géniusz ellen, Bukovay a magyar ifjút léhának, Tarjagosy és Mokány B. a magyar gentrit brutálisnak, haszonlesőnek és butának tünteti föl; a szegény dijnok szegénységét gúnyolja, a monoklis báró-alak a magyar ; mágnást mutatja be léhának és tudatlannak.

Még csak a javítás czélzatát sem ismerhetjük fel ebben a közlönyben, melynek méltó társa az „Üstökös;“ ez inkább a szentségtelen frivolitás, a sikamlós szemérmetlenség, obszczenitás nagyhangú sze- ; replése által emelkedik ki. S a csekély szellemesség sallangja mégis elnézést biztosit ' számára a kevésbbé kényes Ízlésű közvéle- j mény előtt.

De nemcsak az é'czlapok állítják pel- t lengérre a közvélemény tapsai mellett a magyar géniuszt, hanem a napilapok is; tessék csak elolvasni a „Pesti Napló“ és a „Budapesti Napló“ vezérczikkeit! Sőt van komoly újság, mely napról-napra valóságos kultuszt üz a frivol, a sikamlós, az obszczén szellemeskedéssel, s ezt megteszi a „Pesti Hirlap“ is, mely pedig azzal dicsekszik, hogy a „legelterjedtebb,“ s a „közvélemény orgánuma.“

Ferdítene c, elhallgatnak mindent, de azért gyakorlott szem mégis megpillantja a lólábat, vagy pedig a tény olyan, hogy nem engedi magát teljesen agyonütni. Ott van

pl. az alföldi munkáslázadás, melynél jól ismert okokból a közvélemény mintegy varázsütésre nyargalt át a bérlők pártjára.

A hymen és halálozási rovatban minden vidéki bérlő nevéhez odateszik a „tekintélyes“ és „közkedveltségü jelzőt; a melegen megirt családi-hirek után következik egy régi jó táblabiró, volt alispán, vagy 48-as hős halálhíre minden commentár nélkül odavetve

Legbosszantóbb s megbotránkoztatóbb, midőn a „közvélemény“ köntösében a ieg- izetlenebb pajtáskodás s dicsőítés kihívó ar- czát látjuk felénk vigyorogni. Affektált szatírával a jó pajtásokat s izetlen humorral 1 önmagukat dicsőitni mindinkább szokássá válik a lapoknál s ezt a közvélemény mosolyogva, undor nélkül beveszi.

Ez a pajtáskodás legkirívóbb a szép- irodalmi folyóiratokban. Kilehetne mutatni minden megerőltetés nélkül, melyik folyóiratnak ki az elismert tehetsége s ki nem, sőt előre meglehet mondani, hogy bizonyos folyóirat miket fog egyik-másik iró megjelent müveiről mondani. A „Hét“ ez. folyóirat bírálatai s esztétikai közleményei igazán mulatságosak. Csak úgy önti a nagyságokat! Egy kiadott jelszó (ki tudná: minő okból ?) elég arra, hogy valaki a közvélemény előtt nagy talentum legyen Hanem aztán nehány év s a nagy talentum, ha el nem merül, igen kicsivé zsugorodik össze.

S mi következik mind ebből ? Az, hogy a közönség időszakonkint uj és uj áramlaCayenne Peper amerikai tourista

szatmári élményeiből.

Két év előtt vettem Fülöp barátom levelét, a melyben értesít, hogy 1899. évben Szat- máron már készen lesz a városi Bank, Pavillon, uj fürdő, G-rand-Hotel, a Deáktér parkírozása stb. Miután Szatmárt igen kedvelem, ez óv tavaszán eljöttem a városba hogy lássam e változásokat.

Megérkezve Fülöp barátom várt. Örömmel észleltein bogy a bérkocsik sokat javultak. Az uj indó, vagy indulóház igen szép lesz. Kérdésemre, hogy a Pavillon hol van ? Fülöp barátom határozottan állította, hogy ez meg van, de egyelőre a városház valamelyik fiókjában őriztetik. A fürdő terve a Miniszternél van, a honnan talán 3 óv múlva le fog kerülni. Nálunk Amerikában ez idő alatt 20 város felépül. — Utolsó ittlétemkor az Attila utczát az élvezetek! utczájának neveztem el, ez most annyiban vál- í tozotf, amennyiben a Hotelek utczája lett.

1. Itt van az Inkognito Hotel. — Ide szállanák mind azon nevezetes utazók, a kik nem szeretnek ösmerkedni.

2. Jön a „Kék asszonyához czimzett „Grand Hotel Abbázia“

3. A szatmári „Villamosvasút“-hoz czimzett szálloda.

■4. „Grand Caífée Restaurant“.

5. „Grand Hotel Adria“.

6. Európának legelső Bodegája, a hol a legfinomabb italokat és delikatesszeket lehet kapni.

7. A „Lyukas fillér“-hez czimzett „Hotel Garni“, a legelegánsabb salonokkal berendezve. Különösen ideges embereknek ajánlható, mivel a szomszédban az utczán egy kovácsmühely létezik, a hol éjjel-nappal kalapácsolnak, a mi hatalmasan erősiti az idegeket. Éhez még hozzájárul, hogy a lovakat az utczán patkolják, a körömfüst pedig hatalmas desinficiáló szer

8. Jön a „Hotel Central“. Itt minden nap hangverseny van. Ide szállnak a legelső művészek.

Érdekessé teszi ez utczát egy hosszú ronda kerítés és egy széna raktár ; továbbá egy üres (Óváry) telek, itten van felhalmozva egy pár száz üres petróleum és egyóbb hordók, széna és szalma stb.

Fülöp barátom felvilágosított, hogy az uj megyeház itt fog felépülni, s mihelyest ezen örömhír megérkezik, eme felhalmozott holmi örömtüznek felgyujtatik. — Csak attól tartok, 1 hogy valaki ezt idő előtt felgyujta.

Mellette van a felhagyott Arpádköz, vagyis a város általános illemhelye. Igen praktikus, mert rendesen az illemhelyeket csak egy-két ember használhatja, holott Szatmáron ezt 50 ember is igénybe veheti Különösen vásárkor. Az embereket nem deszkafal választja el, hanem

hatalmas kövek. Csodálatos, hogy az illetékes körök nem ismerik ezen érdekes helyet, noha a szaga elterjed a főorvos lakásáig.

A törvényszéki palota nagyszerű és itt bámultam egy uj építési rendszert, t. i. az egész épület olyan, mint egy hatalmas kifli. A gar- nirung is elragadó, az egyik oldalon egy ron- daság, szemközt ismét egy rondaság. — Amerikában ilyen rondaságot egy perczet sem tűrnének meg. — Fülöp barátom tőlem kérdezi, hogy mit tegyünk ? Feleletem rövid: miután nem lakható, az épületeket földig le kell rombolni, a tulajdonosokat pedig megbüntetni.

Végre a Deák-térre érkeztünk, már igen kiváncsi voltam az uj Hotelre és a Parkra. — Megdöbbenéssel láttam, hogy itt még mindig a régi büzterjesztő piszok van; — a közepén a karmesteri pálezának illő szobrocsával. — Fülöp barátom határozottan állította, hogy a Hotel meg lesz, ha Demeter barátunk megengedi. Mert Demeter ur azt állítja, a hol egy lyukas fillér Hotel van, ott nincs szükség más Hotelre

Az 5 nem igen kellemes szagu kóser mészárszék még mindég a régi helyen van; — vajon meddig fognak ezek ott díszelegni?

Értesülve, hogy Szatmáron a Deák téren van egy elegáns Bodega, Fülöp barátom odavezetett, hol annyi volt a napszámos vendég, hogy helyet nem kapván, elmentünk Marczi barátunkhoz, a hol mégis legjobban érzem maga-