Szamos, 1899. július (31. évfolyam, 53-61. szám)
1899-07-23 / 59. szám
toknak esik a íorgatagjába, ferde nézeteket esetleg elveket alkot politikáról, irodalomról és írókról, elveszti helyes ízlését s elfordul az értékes irodalomtól. A tehetség és jellem pedig vagy teljesen elhallgat, vagy — ami »alán még rosszabb, megalkuszik az érdek- közösség elveivel, s kiáll a reklám piaczára nem törődve azzal, hogy midőn a hírnév dobverőivel játszik: tehetsége s jelleme halotti zenéjében üti a végső hangokat. Ceterum censeo Carthaginem delendam esse, magyarul: egészséges magyar közvéleményre van szükségünk, pusztuljon a mai romlott irány! Meg kell még élnünk azt az időt, mikor önzetlen hazafias lapjaink fogják uralni a tért, mikor lesznek lelkes magyar hírlapíróink, mint voltak nemzeti újjászületésünk korszakában, — akkor fesz majd egészséges magyar közvélemény is Most még nincsen, mert hiányzik hozzá a — közönség. Cató, A párisi világkiállítás. Mindinkább közelebb jutunk a párisi világ kiállítás megnyitási napjához, melytől még csak nehány hónap választ el. Ha már a legutóbbi párisi világkiállítás számos bámulatramóltó alkotásnak volt tárháza, a jövő évi kiállítás egyenesen fenomenálisnak Ígérkezik. Ha ugj'an még az egész kiállításról teljesen tiszta képet nem alkothatunk magunk nak, annyi ma már mégis bizonyos, hogy amit a természet s az emberi ész és kéz szépet, remeket, csodásat alkotott, — az a jövő esztendőben mind ott Jesz látható Párisban. A tizenkilenczedik század az előző századok minden használható eszméjét és munkáját felhasználta, felkarolta, összeszedegette, csopor tositotta. Ez, azonban a kisebb munka volt csak. Nagyobb sikereket ért el a tizenkilenczedik század a gőz, a villamosság, a Röntgen-sugarak és valamennyi tudomány körébe vágó uj találmányoknak előbb nem is sejtett, igazán csodaszámba menő fölhasználásával. A párisi világkiállítás apotheozisa lesz a tizenkilenczedik századnak. Nemcsak Európa, az egész müveit világ fogja itt kiállítani remekjeit Aki mit tud és azt hiszi, hogy a közönségnél jobban tudja, meg fogja itt mutatni a világnak. Úgy mondják, hogy szép, exponált helyet jelölt ki a kiállítási bizottság Magyarországnak. Hogyan fogjuk betölteni ezt a helyet ? Reméljük, hogy7 méltóan. Mégis azt hiszszük, hogy nem végezünk meddő munkát, ha hírlapírói hivatásunknál fogva a magyar kiállítókhoz, különösen pedig az ipámat, ámbár a lyukas fillér által a korona igen nagy háttérbe szorult. Estve egy zártkörű társaságot akartam ebédre meghívni, de Fülöp barátom nem tudott e czólra egy alkalmas helyet találni, a hol fesztelenül mulathattunk volna. — Kérdem tehát Jankó barátomtól, hol lehet egy 40—50 emberből álló társasággal egy külön teremben mulatni ? Vagy talán Demeter ur tudná megmondani ? ! Azért ti ott Szatmáron ne hallgassatok magán érdekből eredő okoskodásokra, hanem épüljön a Hotel. — A hol egy város érdeke kívánja, ott áldozni kell és nem jajgatni. Az én ismeretségem kezdete M.-val. Elbes/.éié- a művészvilágból. — Irta: Nagy Elek — Folytatás. M. barátom műtermébe mentünk haditanácsot tartani. A műterem falai vászon- és papírra festett tanulmányibb s idegen művészektől származó keretezett festményekkel voltak borítva. Az állványokon egy pár kifeszitett vásznán alig megkezdett honvédalakok stb. vázlatrajza tűnt elő ; rosokhoz nehány megszívlelendő szót intézünk. A párisi világkiállítás jelentőségét méltányoltuk már. A magyarnak e kiállításon be kell bizonyítania, hogy szomszédjaival egyforma, sőt itt-ott nagyobb léptékkel halad és hogy azokkal a legtöbb tekintetben mérkőzhetik is. Hangsúlyozzuk, hogy ezt be kell bizonyítani. Nem féltjük, hogy a magyar kormány, a nagyipar, a gyárosok és a tudomány7 férfiai, a párisi világkiállítás nagyszerűségének teljes tudatában, megfelelően gondoskodni fognak és gondoskodnak már is arról, hogy haladásunkról tiszta képet nyerjenek a kiállítás látogatói. Ámde gyengébben állunk a kis kézi iparosokkal. Tudvalevőleg a kézi ipar számtalan bajokkal küzd és valóban csodálandó, hogy mind amellett a munka elkészítése tekintetében a hazai kézi ipar teljesen európai magaslaton tartja magát. Ez tény. Ez a tény azonban nem elég. Ezt be kell nekünk bizonyítani ott, ahol minden nemzet iparosainak kézi ügyességével büszkélkedik, A kisiparosoknak tehát nem szabad visz- szariadniok áldozatoktól, bármily nehezükre is essenek azok, mikor nemzeti kincseinket, melyek között nem legutolsó a kisiparosok kézi ügyessége, bemutatni akarjuk a világnak. De ismerve kis iparosaink elnyomott helyzetét, ismerve keresethiányából származó erőtlenségükéi, a társadalomnak kellene támaszul szolgálni s anyagi erőt szolgáltatni kisiparosainknak, kiknek meg volna szakképzettségük, törekvésük, a magjmr iparosnak dicsőséget szerezni . Most, midőn még van idő, figyelmeztetjük erre iparosainkat. Ne elégedjenek meg azzal, hogy az ezredéves országos kiállításra készült tárgyakat küldik el Párisba. El ne feledjék, hogy a tizenkilenczedik század a rohamos haladás százada, e haladás mérője pedig a párisi világkiállítás lesz. Sok olyan látogatója lesz a párisi világkiállításnak, aki az ezredéves országos kiállításon is volt. Mit gondoljanak ezek, ha a régi tárgyakat Párisban ismét látják ? Azt kell hinniük, hogy a magyar ipár négy év óta nem haladt semmit. Pedig négy év ebben a században melynek minden egyes esztendője többet produkált, mint előbb egy-egy század, nagy idő. A magy7ar kisiparosok új tárgyak készítésén dolgozzanak serényen és minél többen állítsák ki remekjeiket a párisi világkiállításon, hogy lássa a világ, miképpen mi ezen a téren sem maradunk a többi kulturnemzet mögött. Tekintetes Szerkesztőség í Ismeretes bizonyára a Tekintetes Szerkesztőség előtt az a kegyeletes mozgalom, mely a főváros kath. köreiből indult ki, hogy felejthet- len emlékű, örökre siratott felséges asszonyunk, Erzsébet királyné emlékére közadakozás utján templom emeltessék az ország fő- és székvárosában, melynek falai között nap-nap után imád-' kozni fognak a nagy emlékű királyné lelki- üdvösségeért E kegyeletes terv kiviteléhez a legnagyobb készséggel adta meg beleegyezését Felséges Apostoli királyunk, és az ő legmagasabb elhatározása folytán Mária Valéria Föherczegnő ö cs. és kir. fensége, mint fővódnöknő állott a gyűjtő-bizottság élére, a mely már eddig körülbelül 90.000 irtot gyűjtött a kegyeletes czól megvalósítására. Ez a központi gyűjtő-bizottság szükséges nek látja most már ezt a mozgalmat az egész országra kiterjeszteni és tervbe vette, hogy az ország nagyobb városaiban, a megyék székhely7-in gyűjtő-bizottságokat alakit, melyek a társadalom minden rétegét be fogják vonni a szép és kegyeletes mozgalomba. Nagyon jól tudván azt, hogy ily országos nagyfontosságu ügy csak akkor számíthat biztos eredményre és sikerre, ha a magyar hazafias sajtó, mely minden nemes és hazafias czél előmozdítója, támogatója szokott lenni, ezt az ügyet is a jóindulatú érdeklődésébe, támogatásába fogadja, azon tiszteletteljes kérelemmel keresem meg a Tekintetes Szerkesztőséget, hogy a vidéki bizottságok megalakulásával egyidejűleg ezt a mozgalmat szives érdeklődésébe fogadni, azt előmozdítani és támogatni kegyeskednék. Budapest, 1899. junius hó. Hazafias tisztelettel a központi bizottság nevében : Özv. báró Sennyei Pálné. A közönségnek a megindult mozgalomról való tájékozása végett közöljük e levelet annak kijelentésével, hogy a hazafias és kegyeletes mozgal mnak tevékeny íészesei kivánunk lenni. S'.eik* HÍRROVAT. * A fehér-gyarmati vasút részére kisajátított és telekkönyvileg lejegyzeudő területekről készített térképek, egyedi kimutatások stb. hitelesítése f. hó 20-án történt meg a ' minisztérium kiküldöttje Dévány Henrik osztálytanácsos, Fuszl főfelügyelő, Kovács, Banner, főmérnökök, Balog Mihály vállalkozó, Krasznay kir. törvszéki biró stb. jelenlétében az érdekelt birtokosok nagy érdeklődése között. Ellenvetés csak * a város részéből tétetett, ugyanis a városi tanács kiküldöttei — közérdekből — a vasúti töltés baloldalán a mikolai uttói a lázári határié; kisajátítani rendelt marhahajtó ut, valamint két hid el nem készítését nehezményezték. Ezen munkálatok a hiányokat tartalmazó jegyzőkönyvbe bevétetvén — vállalkozó elkészitésöket a póthitelesitésig megígérte — melynek után a térképek hitelesítése megtörtént. ° Kaszinói közgyűlés. A szatmári polgári társaskörnek f. hó 3Ö-ikának d. e. 11 órájára hirdetett közgyűlése a Kölcsey-kör által rendezendő Petőfi ünnepély miatt egy órával előbb, vagyis d. e. 10 órakor fog a városháza nagy | termében megtartatni. Hermán Mihály elnök. nehány rubaállvány állt a terem közepén, me lyeken különböző szövetkelmék voltak redőkbe vetve; s a szó szoros érteményében vett „festői rendetlenség“ uralkodott az asztalok-, székek-, és kerevetekení» úgy, mint a talajon is, mert ezek telve voltak cartonhalmazokkal,’ albumok, könyvek, rajzlapok, paliettek, festékes szekrények, ecsetek, hírlapok stb-vel. A haditanács rövid ideig tartott s Adams mondta ki a döntő szót: — „Utazzál tehát azonnal! S Párisban személyesen megjelenve, helyeztesd el képedet a Salon-ban ; aztán várj ott türelmesen a birák Ítéletére, kikkel személyesen megismerkedned nem csak nem szükséges, de épensóggel fölösleges is lenne! Aztán remélhető diadalteljes napjaidban se feledkezzél meg rólunk !“ — „Soha soha!“ válaszold M. s örömitta- san szorongatá kezeinket. El volt hát határozva az utazás s mi a napot nagyrészt azzal töltöttük, hogy jelen vol- j tunk a csomagolásnál s jó tanácsokkal igyekeztünk ezen s amaz apróságra vonatkozólag. Végre a vasúthoz kisértük barátunkat ki- ! töl épen nem érzékenyen búcsúztunk el, hanem örömmel kisértük az indulásra készen álló vonathoz, mint a násznép kiséri a szép meny7asz- szonyt az esküvőre, mikor tudja, hogy maga is örömmel megy s alig várja már, hogy átléphesse a küszöböt, melyen túl őt egy ismeretlen ugyan, de most a legrózsásabb színekben tündöklő jövő képe kecsegteti. — „Indulj el tehát diadalutadra, kisérje I a szerencse most, mint ezután is, lépteidet, j múzsád szerelme, az ihlet varázsa soha el ne j hagyjanak ; most kezdődik a pálya, mely7' a Parnassusra vezet, vezessen is oda téged a művészet érdekében, barátid örömére, nemzeted dicsőségére, valamint saját boldogságod elérésére is!“ Ezek voltak búcsúszavaim M.-hoz, mikre ő csak egy néma kézszoritással válaszolt. A robogó vonat egyik ablakából felénk hajolva int s „Viszontlátásra“ szóló üdvözletünkre a bányász jelszóval felel : — „Szerencse föl!“ * tt * Daczára e rövid itt tartózkodásnak, máris sok érdek fűzött e helyhez s kellemes szórakozásoknak, kedves ismeretségeknek épen nem voltam híjával. Mégis a főkapocs, mely idecsatolt, M. távoztával eltűnt s én az alig megkötött barátságnak hiányát annyira érezém, hogy még egy nehány napi tanügyi tanulmány, hivatalos és magánlátogatás után felkészültem „Isten hozzád“-ot mondani e kedves tanyának. Az utolsó estéket Adamssal vagy a Mahl- kastenban vagy Camphausen kedves családjánál töltóm s Ígéretet tettem az utóbbiaknak, miszerint mieiébb visszatérek D-ba. A gyorsan száguldó vonaton (Szokásomhoz
