Szamos, 1899. július (31. évfolyam, 53-61. szám)
1899-07-20 / 58. szám
XXXI. évfolyam Szatmar. 1899. csütörtök, julius hó 20. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Kgész é^re 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I l'rt- Egyas példány ára 10 kr. SZBRK -SZTŐ8ÉG : Ráktczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Ráköczy-ntcza 9. sz. M iideünemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetrek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér so; a 10 kr. A pénzintézetek érdekében. A vidéki pénzintézetek reformja sűrűn foglalkoztatja a sajtót és a társadalmat egyaránt. Előkelő férfiak nyilatkoztak a vidéki takarékpénztárak es egyeb pénzintézetek újjászervezéséről. Feltűnő, hogy többnyire szakavatott és hivatott férfiaktól e edő javaslatokból az újjászervezés legfontosabb mozzanata elmarad. Ez az intézetek vagyonának könnyű szerrel áttekinthető nyilvántartása A legtöbb esetben a könyvvezetőn és az ügyvivő igazgatón kívül az intézet egy alkalmazottja sem jártas a könyvvitelben. Minden könyvvezető azonban tapaszta latból tudja, hogy a munkájában beálló alig nehány napi megszakítás után, mily nehézségeket okoz a folytatás ; sőt a könyveknek szakadatlan vezetese mellett is kisebb zavarral kell küzdenie, ha tőle a vagyonállomány megállapítását követelik. Hogyan legyene tehát a vagyonéri szavatolók, kik a könyveket nem vezetik s a vagyonállományról tájékozva nincsenek Tudjuk, hogy az évi mérleg elkészítése hónapokig tart, mert a folyó munkák a könyvvezető idejének javarészét veszik igénybe. Ki tudja magát ilyen készületlen munkában tájékozni ? —^ Senki; még maga a könyvvezető sem. És mire vezet ilyen rendetlenség? — azt a közelmúltban elég gyakran láttuk. A mostani, szokásban levő könyvvezetési rendszer a vagyon gyors áttekintésének hiánya miatt a pénzintézetek részére teljesen alkalmatlan. A vagyonállomány folytonos változása csakis folyómérleg után tekinthető át, egyszerűsített kettős könyvitei segítségével. Négyrovatos pénzértéket tartalmazó napló, melynek egyes rovatai minden oldal utolsó tétele után összegeztetnek és átvitetnek, a főkönyv mellett elegendő, hogy a napló tetszésszerinti tétele után — az eg\ en- leg, a leltár és a folyó számla-kamatok kivételével — léi óra alatt teljesen helyes mérleget kaphassunk. — E mérlegből kitűnik a cselekvő és szenvedőleges személyi hitel, a cselekvő és szenvedőleges váltóhitel, az áruszámla, a nyereség- és veszteségszámla, a nem árukról szóló ügyletek számlája és azonkívül a tetszésszerinti mennyiségben vezetett számlák eredménye bármily kiterjedt és sokoldalú is az üzlet. Az az előnye van ezenkívül a naplónak, hogy például a ifuszadik oldalon az összegek levonása által meggyőződhetünk az előző oldalok helyességéről, a nélkül, hogy az előző tizenkilencz oldal tételeit összeadni kellene. Ha az intézet felügyelő bizottsági tagjai ilyen nyilvántartási müvet bármikor készen megtekinthetnek, úgy még laikus létökre is azonnal meggyőződést szerezhetnek a helyes ügykezelésről a nélkül, hogy előbb hosszadalmasan kellene az üzleti könyvekben keresgélniük, mert ez esetben csakis a folyton kész mérleg egyes tételeinek összehasonlítása az okmányokkal és számlákkal volna feladatuk Azonkívül az igazgatóság e folytonos kész nyilvántartásból könnyű szerrel tájékozhatja magát az ügykezeléséről esetről-esetre, napról-napra, sőt a könnyen elkészíthető mérleget jegyzőkönyvben a zsebében hordozhatja. Ez a könyvvezetési rendszer nél cülözi az úgynevezett „Strazzá“-t, „Prima Notá“-t, a pénztári naplót, esetleg a főkönyv tárgyi számláit is. Kevés erővel sokat lehetne elérni. Az előnyöket, melyek az uj könyve zetési rendszerrel járnak, nemcsak idegen pénzeket kezelő pénzintézeteknek kellene megbecsülniük, hanem oly hitelt élvezőknek ! is, kik teljes bizalmat igényelnek, mert csak az a kereskedő tarthat joggal számot megfelelő hitelre, a kiről tudják, hogy könyveit könnyen áttekinthetően nyilvántartja. Az érvényben levő kereskedelmi törvény szerint ugyan minden kereskedő szabadon választhatja könyvezetésének rendszerét, ha azonban a meglevő rendszerek munkatartam és gyors nyilvántartás tekintetében nem felelnek meg teljesen az igényeknek, miért ne győzze le a jobb rendszer a régieket, kivált a mikor Magyarországnak úgy sincs saját üzleti könyvveztési rendszere ? Kívánatos volna, hogy az ujitott könyv- vezetés oktatását a jövő század kezdetével az iskolákban is elrendelné! Könyvelő. Az én ismeretségem kezdete M.-val. Elbeszélés a művészvilágból. — Irta: Nagy Elek — Folytatás. Együtt haladtunk estefelé a szép utón, mely a külső park nyugati részén vezet át ; mig egy rácsos kapu előtt megállva, két vezetőm egyszerre mondá : — „Ez a Mahl kästen“ ! Nevéről, híréből ismertem e helyet, e művésztanyát, hol annyi festő tehetség tündököl- teté ecsetjét, de szikrázó szelleme hatalmát is, e kellemes fészket, hol agg és ifjú, nagynevű mester és szárnypróbálgató fiatal kezdő egyenlővé válik a társas élet csapongó kedélyességében; hol szivesen látják mindazt, mi nagy, nemes, szellemes, honnan ki van zárva a büszke gőg, hol nem létezik társadalmi előitélet, megkülönböztetés, hol meghalt a pénz és elfogultság hatalma s hol egyedül a szellem és tehetség a hatalom. A „Mahlkasten“ szigorú értelemben vett „zártkörű társaság“ gyülhelye. Mert még az, hogy valaki többször volt mint vendég bevezetve, nem jogosítja fel arra, hogy egyedül is beléphessen. Ha nem vagy festő, avagy szobrász; úgy csakis egy ilyennek pártfogása juttat be, hiába vagy dúsgazdag, magasrangu vagy bármi más. De aztán, ha egyszer benn vagy ; ekkor annyira otthon san érzed magad, oly társalgókra, oly élvezetekre s szórakozásra találsz, hogy arra gondolni sem jut eszedbe, mintha te nem mindennapos lennél e körben, mintha e sok művész nem megannyi régi jó barát s azok családjai nem a te édes otthonod köréből valók volnának. Adams és M. vezetése mellett legalább hasonló tapasztalatot szereztem. Első, akinek be lettem mutatva, egy vén Schulmeister volt, — legalább kinózése után Ítélve. — Az öreg ur komoly arczczal állott egy végtelenül komikus torzkép előtt, midőn M. megszólitá: — Tanár ur, engedje meg, hogy bemutathassam önnek ez ifjú honfitársamat! Az öreg hirtelen megfordul, reám néz? kezet szőrit s kezdi örömét kifejezni a fölött) hogy M. ur honfitársához van szerencséje stb- stb.. de nem mondhatta el, a mit megkezdett, mert a mint félre állót a festmény elől, mi hárman azon pillanatban oly concert-nevetósbe kezdtünk, mely pár másodpercz alatt homeri kaczagássá fajult s mely a bemutatás komolyságát fenntartani épen nem volt alkalmas. Az öreg urat ez azonban nem vette ki sodrából, sőt ellenkezőleg az ö arcza is felvidult s mosolyogva beszélte el, hogy mennyire töprengett épen most a miatt, miszerint ez alak, mely a „Mahlkasten“ közelebbi jelmezes bohócz- estólyén a főszerepet van hivatva játszani, nem sikerült eléggé ; most azonban e fogadtatás után, melyben mi azt részesít ők, megvan elégedve és sikert vár tőle. Ki gondolta volna a vén „Schulmeister“ ről, hogy ő protessor valóban ; igazgatója ama kitűnő festészeti akadémiának, mely még 1777 ben ala- pittatott, s hogy ö a porosz királyi udvar ked- vencz történelmi festője, ki annyi meg annyiféle kitüntetésben s elismerésben részesült, kinek utóbbi két gyönyörű nagy festményéről épen én Írtam oly magasztaló „Kölni tározót1, a „Fővárosi Lapok“-ban! Ki hitte volna ez egyszerű alakról, e keveset mondó ránczos arczról, hogy ez legyen a hires Camphausen?! Hogy a torzképrajzoló egy és ugj^anazon személy legyen a hires mesterrel ?! S ki hitte nolna, hogy e rideg arcz úgy fel tud elevenedni a társaság és családja körében?! De ezt is rögtön volt alkalmam tapasztalni. Ugyanis a kis pavilion, hol a mestert találtuk, csakhamar megtelt s a társaság, mely azt megtöltó, nemcsak a városban tartózkodó művészek s előkelőségből állott, hanem azok családjait is magában foglaló, köztük a professor Camphausen derék, termetes feleségét s kedves szép, szőke leányát is.
