Szamos, 1899. június (31. évfolyam, 44-52. szám)
1899-06-04 / 45. szám
XXXI. évfolyam Szaünar, 1899. vasárnap, junius hó 4. 45-ik szám.SZAMOS. ßn r- C Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 trt. — Negjeilévre I trt. Egyes példány ára 10 kr. SZERK isZTŐSÉG : Rákóczy-utczR 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákéczy utcza 9. az Ml iideanemü dijak Ssaturaron, a lap kiadóinvatalaban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban k Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Szííkkeblüség és mesterséges reakczió. Régen megírta Tacitus: Concordia par- vae rés crescunt, discordia maximae dilabun- tur. Egyetértéssel^ kicsiny dolgok is meg- nővekednek, széthúzással a nagyok is szét- omlanak. Mindig eszünkbe jut ez örök igazság, valahányszor városunkban a közintézmények fejlesztése körül a széthúzás jelenségeivel találkozunk. Mostanában pedig, midőn bizonyos szándékos reakcziós szellem kapott lábra, e jelenségekkel elég sűrűn találkozunk. Senki se értsen félre ! Nem az egészséges ellenzéki irányt kárhoztatjuk; hisz önmagában véve még a leghevesebb reakczió is helyeselhető, ha az a viszonyok természetesen megnyilatkozó következménye; ha a visszahatás a közvéleményben gyökeredzik s ha az a polgárok jólléte, a közintézmények lejlődése érdekében történik. Hisz mindenki tudja, hogy igen gyakran egy- egy ellentétes vélemény a dolgok részletesebb mérlegelésében, komolyabb megfontolásában, icen hasznos szolgálatot tehet. Nagyon tudjuk becsülni az ellenvéleményeket is, ha azokat az önzetlenség, jóhiszeműség és tárgyilagosság sugalmazzak; ellenben kötelességünk felszólalni, ha azok, a személyes ellentétek, vagy a szükkeblüség köpenyébe burkolva akarnak imponálni a gyengébb Ítélő képességnek. Ezúttal megfigyeléseinkből csak egy pár esetre hivatkozunk. Nem részletezni, csak jellemezni akarunk. Itt van a lövészegyesület. Bepereli a várost, a miért ez a szerződés értelmében a lövészegyesülettől az eddigi helyiség használatát megvonta. A fiskális urak brilléroz- nak a szőrszálhasogatásban; a lő'.érnek uj definicziói születnek meg. A város a jogfoszto- ! gató hírébe kerül. A lö\ észegyesület élethalálra j készen veti magát a legvégső küzdelemre is. Szakértői véleményeket hangoztatnak, hogy a puffogtatás kellemes a Kossuth-kertben üdülő közönségnek; az idegeseknek meg épen szükséges, hogy idegeiket edzzék. Még kisütik, hogy a városnak, ha a Kossuth-park ban nem volna is lövészegyesülete, tetemes áldozattal is kellene egyet létesít« ni. Szóval az egyesület, mely az utóbbi években erős galvanizálásra is alig adott életjelt magáról, s talán, ha a helységkérdés szőnyegre nem kerül, eddig bizonyára önmagától is elenyészik vala, — im egyszerre csak talpra ugrik s a „küzdve küzdj és bizva bizzál“ jelszót tűzvén zászlajára, hősi elszántsággal akarja most kitűzni Szat- már kulcsos városánál védbástyájára. Igaz, az egyesület önzetlenebb tagjai félreállottak e harczi zászló mellől, szegre akasztották fegyvereiket, de a többség a riadó harsonáját fújja . . . s reszkess Byzanczium! Hát ez, tisztelt urak, nincsen jól, mert önök nemcsak a közérdek, nemcsak a szerződéses jog, hanem a város tekintélyének rovására is cselekszenek. A jogvédelem szent, ha komoly védelemről van szó; de itt, ha nem csalódunk, ujjhuzásról van szó, — s a példa ragadós. Hisz már is egész divatja kezd kifejlődni annak, hogy a polgárok a várost beperelik, vagy beperléssel fenyegetik. — Sunt certi denique fines! Hiszen talán némikép a perlők is városunk polgárainak érzik magukat s a mi mindnyájunk közérdekében történik, ahhoz talán a lelkiismeretnek is volna valamicske köze; vagy annyira kivetkőztünk volna már az ósdi pátriarchális viszonyokból, hogy a gyermek a szülék ellen feltűnés nélkül indíthat keresetet ? Ez csak egyik példa. \ an több is. Régi szüksége forog lenn annak, hogy I Szatmár a Németi részszel a város középterülete táján is összeköttessék A mig a mostani zárdaépűlet területének vonalán a holt Szamos volt, ez egyetlen főössze'cötte- tést a zárda helyén állott hid képezte s természetes, ha más összekötő utczákalkalmas helyen nem létesülhettek. A jelenlegi összeköttetések egyáltalán nem telelnek meg azon czélnak, hogy a forgalom a két városrész közölt közvetlenebb és elevenebb legyen, mert ez mondhat: i, majdnem egészen az egyetlen és meglehetős keskeny Kazinczy-utczára szorítkozik. A város régi tervét akarja most meg- valósitani, az István-tért a Verbőczy-utczá- val akarja összekötni s az utcza szabályozást is, a mennyire lehetett, e tervnek készítette elő. Épen a napokban akart a telektulajdonosokkal dűlőre jutni. A tulajdonosok, perKurucz Szamos. — Történet a 17-ik századból. — Irta: Berey Jószef. A kuruez jelzőt ma már nem igen használják, sokan jelentését sem tudják; régebben századokon át hazaíiságot, dicsőséget, honfibánatot, nyomort, Ínséget, üldözést, csapást s ki tudná mi mindent jelentett, a mint a körülmények hozták magukkal. Hanem, üogy a Szamos mikor érdemelte meg ezt a szép czimet, e történetből az olvasók azonnal« megtudják. * * + A szatmári várat, két ölelő karjával, mint édes anya gyermekét, biztonságban tartotta a Szamos folyó a régebbi időben; akár kuruez, akár labancz strázsa őrködött bástj'áin, mély vizével csendesen folydogált, mintha nem volt volna egyéb dolga a vár védelménél s legfőlebb unalmában hajtogatta azt a néhány malmot, mely a vártól távolabb csendes magányban kikötve volt. Folydogált télen-nyáron, mert télen, ha fagyni kezdett, egyik ágát a szatmári, másik ágát a németii lakosok tartoztak betördelni, nehogy az ellenség a befagyott folyón a várat megközelíthesse.- 1682-ben labanezok — németek — bírták s őrizték a várat, élükön Scherffenberg Frigyes ezredessel, kinél hatalmasabb káromkodó nem volt a kuruez magyarok között sem. Ezt a tudományát, hogy melyik katonai akadémián szerezte meg, a történelem nem jegyezte fel; de hogy mily végzetessé lett reá nézve a káromkodás, azt — tanúságul — egy korabeli iró (Smidt) megörökítette. A hires ezredes bátran nyugodott vára hűvös szobáiban. Miután Tököli fegyverszüne- ' tét kötött, igy a kuruczoktól mit sem tarthatott, e mellett forró nyári nap volt, midőn a viz befagyásától legkevésbé sem félhetett. Azt nem is képzelte, hogy a rakonczátlan folyó annyira leapadjon, hogy átlábolható legyen. Ezért, ha ékes kuruez és labancz nyelven j szakértelemmel össze válogatott s káplári han- \ gon előadott káromkodásait a várőrsógnék elharsogta, mint ki szénáját jól rendező, nyugodtan dőlt le kipihenni a nap fáradalmait. A harezhoz szokott, edzett kuruezoknak a fegyverszünet sehogysem tetszett, tétlenül heverni nem volt kenyerük, így unalmukban ráértek cselekről gondolkozni, melyekkel a németeket hálóba keritsók. Ha Bátori István régebben a tehónesorda által felvert porban bejuthatott katonáival a várba, hát a kuruezok ne találnának módot, j hogy a német őrséget rászedjék ? ' Petneházy kuruez vezér nem sokat gondol kozott e dolgon, hanem odaállt vitézei elé s megkérdő a nap hevétől izzadó katonáit : fiuk, nem jó volna-é a Szamosban Szatmárnál meg fürödni ? A vén marezona alakok, kik készek voltak vezérüket a legnagyobb tüzbe is követni, gyerekségnek tartották a nyári lubiczkolást, pláne olyan kis folyón, mint a Szamos ! Előre is biztosra vették, hogy annak a fürdésnek lesz egy kis háttere, hol nem csak viz, de vér is fog folyni Észrevétlenül fegyverkeztek a környéken, hol elszállásolva voltak. Szállásadóik a világ minden kincséért el nem árulták volna készülődésüket, csak egymás között suttogták, hogy a kuruezok valamin törik a fejőket. Szép holdvilágos éjszakán érkeztek meg a Szamoshoz Petneházy emberei. A vitézek — úgy látszott — csakugyan fürödni akartak, mert barezban megkopott ruháikat levetették s aztán csomóba kötve, fejők tetejére helyezve bementek a vízbe, mig fegyverüket kezükben magasra tartották. Kanyargós vonalban húzódtak egyetlen locscsanás nélkül, a helyet jól ismerő kalauz vezérlete alatt s a másik partra érve, a vár falánál ismét felöltöztek. Innen már játék volt egymást feltolni a falra, melyen a strázsa édesden horkolt, kijutván számára ezredesétől dupla por- czió a káromkodásból.
