Szamos, 1899. június (31. évfolyam, 44-52. szám)

1899-06-04 / 45. szám

sze a közérdekre való tekintetből telküknek két árát kérik, Hámon József kanonok ur pedig azzal fenyegetődzik, hogy a királyig viszi az ügyet, ha a város a zárdakertet át­metszeni akarná, mert ez által a zárdának a katona-leányok érdekében való építkezése jövendő terjeszkedéseit korlátozná. A dolog pedig úgy áll, hogy a jelzett utcza-, illetve kert átmetszéssel nyerne a zárdakert egy külön gazdasági udvart, hova a jóizlés és közegészség érdekében is elhelyezendők vol­nának a mostani 25 tehénre berendezett is­tálló, az a rozoga mosóház, melyben 300 személyre mosnak; a dísztelen nagy íatelep, melyek az épületek közelében vannak s nyerne az esetleges építkezésre két írontot, nyerne egy utczát, melyen a jelenleg ott poshadó összes szenyvizet elvezethetné. Nem is szólva azon áldozatok némi el­várható viszonzásáról melyben e város egyes intézményeket oly bőségesen részesített: nemde azt várná a város közönsége, hogy ily lon- tos közérdeke legalább a méltányosság ha­tarai közt némi támogatásban részesüljön ? S mit tapasztalunk ? A megbízott kanonok ur, megengedjük, felsőbb utasításra, a végletekig menő appel- lácziúval lényégé ődzik. Megvan fújva a har- czi riadó. Oh kétszer jaj neked városi magisz­trátus ! Mily vakmerőség, hogy a haladás irányában mersz mozogni, holott minden úgy van jól, a hogy régen volt, — a mikor még a so is sósabb volt! Ott van a villamvilágitás ügy tengeri kigyó]a ! Egy évvel ezelőtt megmondtuk, hogy el kell adni vagy vállalatba kell adni, mert ezt a módot jelöli meg a közérdek Úgy látszik a ma „an érdekeknek megfelelőbb volt a városi kezelés íentartása. — Egy erős re- akczio akezelést akkor ismét a városra erő­szakolta. Előállnak most a költségvetésbeli dilfe- rencziák, melyek a rendelmények kifizetetlen számláiból erednek. Volt-e szükség e rendel- ményekre? S ha igen a világítás . zeniébe helyesen alkalmaztattak-e? Nem lehetett volna jelentékeny megtakarításokat eszközölni? — ítélje meg a magistratus. Hisz képesítettsé­gük mellett mindeniknek a zsebében van a villanykezelés és gépészet köréből szerzett oklevele is! ... Ha szakember kell a veze­tésre, nemde szakismeret kell a komoly ellen­őrzésre is? Midőn már elegen voltak fennt a kuruczok, tisztességesen jó reggelt kivántak az őrnek, melyre az felébredve, ijedtében igy szólt: — Pajtás! pizom Isten én is jó kurucz ! Nem is vonták kétségbe jó kuruczságát, igy, habár kissé reszkető térdekkel, vezette a többi alvókhoz uj társait. Lefegyverezték az őrséget vér és ellen­állás nélkül. Végül felzörgették az ezredest. Szegény strázsa erre a munkára nem vállalkozott, ha keresztül szúrták volna sem. Ezt csakis a kuruczok merték. Ezek is szörnyen le voltak főzve, megszégyelték mago­kat. Olyan kurucz káromkodást még az Öreg Rákóczi hadai sem hallottak, mint a minőt Scherffenberg véghez vitt. Nem kimélte a ku- ruczokat, sem a labanczokat, sőt kiöntötte dü­höngését az ártatlan Szamosra is ily képen : — Pizom a viz is kurucz! Az ezredesnek ez utolsó kifakadásán jót nevettek a várat elfoglalók. Szatmár vára a kuruczoké lett. Scherffenberg haditörvényszék elé került, hol komolyan vették a dolgot, a Szamos kurucz- ságával nem sokat törődtek, de annál többet az ezredes vigyázatlanságával s rut káromkodásával. Schulz hadivezér e két ok miatt 1684-ben Eperjesen fejét vétette. Változhatik az igazgató-mérnök akár­hányszor; a baj gyökere a rendszerben van. Abban, hogy a magistratusnak nem lehet rendeltetése, hogy villamvilágitási társulattá alakulva azt szakszerűen vezettetni és ellenő­rizni tudja. S ha ebben bizonyos nem a közvé­leményen alapuló reakczió a szerzett tapaszta­latok daczára is belesodorta, ismét előáll a rend­szerhiba következménye: a kilátásba helye­zett nagy jövedelmi összegek helyett az el- maradhatlan — differencziák! Amott a szükkeblüségnek, emitt a mes­terséges reakczió következményeinek példái! Ez, urak, nem jól megy igy. 2000 év után is igaz, mit Tacitus mondott: „Concordia parvae rés crescunt, discor- dia dilabuntur.“ Nyilatkozat. Tudomásomra jutott, hogy a városi villam­világitási vállalat múlt évi zárszámadásának most folyamatban levő tárgyalásával kapcsola­tosan a legképteleuebb és a tényállásnak meg nem felelő hírek terjesztetnek és miután ezen kósza híreket a Pesti Hírlap 150-ik számának „Villamvilágitási bajok Szatmáron“ czim alatt, megjelent, a valóságnak meg nem felelő és tendeníiosus közleménye megerősíteni látszik, kötelességemnek tartom addig is, mig ugyanazon lapnál a kellő elégtételt megkapom, esetleg megszerzem, e helyütt is a leghatározottabban kijelenteni, hogy nem felel meg a valóságnak I azon állítás, a mely szerint a kiküldött bízott- j ság oly számlák megállapításával foglalkoznék, i a melvek az 1897. évi zárszámadás és mérleg­ben mint kifizetett számlák szerepeltek volna, és tényleg kifizetve nem lennének, ilyen t. i j kifizetettnek elkönyvelt, tényleg pedig ki nem fizetett számlák létéről sem a bizottságnak, sem másnak tudomása nincs és nem is lehet. Nem felel meg a valóságnak, hogy a város az 1897. évben ezen üzletéből folyólag egy csomó (?) veszteséget szenvedett volna, mert ezen évben a vállalat íejlödésévei párhuzamosan nagymérvű beruházások eszközöltettek, a me­lyekre külön fedezet nem állvan rendelkezésre, j egyrészt az 1897. évi folyó bevételekből fedez­tettek, másrészt az 1898. évi előirányzat terhére áthozattak. Ehhez járult, hogy a gépházi műhelyben a javítások és fenntartáshoz szükséges eszközök ; és szerszámok hiányoztak, a melyek beszerzésé­ről az üzem folytonossága érdekében esetről esetre gondoskodnom kellett. Nagyon természetes, hogy ily' módon a kiadások az előirányzatot meghaladták és még inkább érthetővé teszi ezt azon körülmény, hogy a bizottság ellenvéleményemmel szemben mérő i órák helyett általányfizetést léptetett eletbe és igy tért nyitott oly a fogyasztók tetszésére bí­zott áramtékozlásnak, a melyet előzetesen szá­mításba venni nem lehetett. Különben is véle­ményem szerint egy villamos aramot szolgáltató központi telep évi előirányzattal nem is dolgoz- hatik, a mint nincs előirányzata egyetlen ily iparvállatnak sem, mert a termelés és igy az anyagszükséglet egy teljesen ismeretlen és előre meg nem állapítható tényezőtől t. i. a fogyasz­tástól függ, hogy pedig a város eddig előirány­zatot készitett és követelt, onnan van, mert a városnál minden más kezelés is előirányzat alapján történik. Ma senki sem mondhatja meg, hogy az év végével hány fogyasztója lesz a telepnek, mert az függ a jelentkezők számától, de még az sem számítható ki, hogy a mar meglevő fogyasztók minő mérvben fognak tény­leg fogyasztani. Nem felel meg a valóságnak, hogy én derüre-borura rendelgettem anyagokat, mert a mi rendelve volt és számlázva van, arra tényleg szükség is volt; fölösleges mennyiségben anya­gok soha sem raktároztalak. Mindezen híresztelésekkel szemben a való tényállás az, hogy a fent említett körülmények folytán több anyag szükségeltetett, mint a mennyi előirányozva volt, ón ezen többszükség- letet, is az üzem fennakadásának elkerülése végett de az előirányzatnak figyelmen kivül hagyásával megrendeltem, ezen többszüksógletre vonatkozó anyag számlák fedezet hiányában kifizetetlenek maradtak, a kiküldött bizottság is ezen kifizetetlen számlák összegének a megál­lapításával foglalkozik. Tény, hogy ezen kifi­zetetlen számlák között olyanok is- vannak, a melyek 1897 év végén érkezett anyagokra vo­natkoznak, a mely számlákat az 1897 évi zár­számadás tárgyalása alkalmával kifizetés végett- azon oknál fogva nem mutattam be^. mert ezen. számlák oly anyagokra vonatkoznak,, a melyek az *1898 évi szükséglet fedezetére rendeltettek meg és tényleg is 1898 évben használtattak fel, és mivel az 1897 év deczember havi bevételek nem esnek ugyanezen óv, hanem a követő üzletév javára, helyesen véltem cselekedni, mi­dőn ezen szóban forgó számlákat az 1898 üzemév terhére véleményeztem előiratni. Megengedem, hogy vélekedésem nem volt helyes (jól lehet most is fenntartom) azonban az ellen a leghatározottabban tiltakozom, hogy ezen eljárásommal ón bárkit is félrevezetni akar­tam volna; különben ez ügyre még alkalmilag visszatérek, a midőn a „Szatmár és Vidéke“ legutóbbi számában foglalt vezórczikknek ezen részével bővebben kívánok foglalkozni. Egyelőre ezen vádat azon kijelentéssel utasítom vissza, hogjf a czikk Íróját egyáltalában nem tarhatom hivatottnak arra nézve, hogy nekem vagy bárki másnak is a félrevezetést illetőleg leczkét ad­hasson. Szatmár, 1899. jun. 8. Farkas Béla. v. v. igazgató.' hírrovat. * Személyi liir. Gróf Hugonnai Béla főis­pán és köztiszteletben álló kedves neje tegnap este pár napi tartózkodásra városunkba érkeztek. * Ováczió József főherczegaek. Mint n. károlyi levelezőnk írja, annak a hírére, hogy József főherczeg N. Károlyon átutazik, nagy­számmal vonultak ki a vasúti állomáshoz. Mi­kor a vonat az állomásra berobogott, lelkes él­jenzés hangzott fel, melyet a népszerű főherczeg szívélyesen megköszönt. Majd kiszállott a ku­péból, s Kisfaludy főkapitánynyal, ki a rend fentartása érdekében vonult ki a rendőrséggel s tett jelentést, kezet szorítva szívélyesen búcsúzott. * A József főherczeg laktanyában a jion- véd tisztikar költségén alakított „Erzsébet kert“ és az újonnan épített tekepálya tegnap d. u. a honvéd zenekar közreműködése és a tiszti kar részvétele mellett ünnepélyesen megnyittatott. * Az ev. ref főgymnáziuin öuképzőköre f. hó 11-én tartja záró ünnepélyét, melynek műsora a következő : 1. Porfia honfidala, énekli a fogyom, énekkar. 2. Titkári jelentés, tartja Vaday Viktor VIII. o. t. 3. Vadászati álomkép, előadja a főgimn. zenekar. 4. „Edua“ Mátray L.-tól, szavalja Rudik József VI. o. t. 5. Búcsti, énekli a főgymn. énekkar. 7. Népdalok, előadja a főgymn. zenekar. 8. Jutalmak kiosztása. * Kinevezés. Lükő Sándor takarékpénztári hivatalfőnök fiát Gézát, ki még csak a jövő tanévben kezdi meg orvosi szigorlati évét, szor­galma és törekvése révén az a kitüntetés érte, hogy az orvos tudományi egyetemen az élet- és kórvegytan székénél 2-ik tanársegéddé neveztk ki. Szives örömmel gratulálunk városunk szülöt­tének és további haladásához kitartást kívánunk. * Pályázati eredmények az ev. ref. fő­gimnázium vallástanári állására. A Tabajdi Lajos elhalálozása folytán megüresedett vallás­tanári állásra a pályázat határideje május 31-én lejárván 6 pályázó jelentkezett, kik valamennyien jeles papi oklevéllel s e mellett a pályázati hir­detménynek megfelelően részben teljes középis­kolai tanári képesítéssel bírnak, részben olyan okmányokkal, melyek igazolják, hogy tanári vizs­gálatukat megkezdték s teljes oklevelük meg­szerzése folyamatban van. Pályáztak: Kovács Ferencz jelenleg zilahi tanár, Bagót hay Sá­muel petrozsényi gimn. tanár, Kovács Ár­pád, szászvárosi kolleg. tanár, jelenleg szászmed- gyesi körlelkész, S z é c h y Miklós h.-szoboszlói polg. isk. igazgató, B r a s s a i Károly h.-nánási tanár és G a á 1 Ferencz végzett pap és tanár­jelölt. * Gyászllir. Koós György a szatmári Ke­reskedelmi és Iparbank pénztárnoka, volt 1848. és 49-iki honvéd, életének 72-ik évében folyó hó 1-én esteli 10 órakor hosszas szenvedés után el­hunyt. Városunk eme széles körben ismert derék polgárának temetése tegnap d. u. nagy részvét kíséretében ment végbe. A megboldogultat özv.

Next

/
Thumbnails
Contents