Szamos, 1899. április (31. évfolyam, 27-35. szám)
1899-04-20 / 32. szám
XXXI. évfolyam Szatmár. 1899. csütörtök, április hó 20. 32-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 írt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I frt. Egyes példány ára 10 kr. SZERK.--SZTŐSÉÜ : Rftkóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákéczy-ntcza 9. sz. M ndennemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a tegjutányosabb árban közöltetnek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Meghívó. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület ig. választmányi tagjait f. hó 26-án d. e. 11 órakor .tííftandó választmányi ülésre meghívom. * . '• L Tárgy: 1.« Szövetkezetek felhívása kötelékké lépésre. Sárköz, 1899. ápril lő. Br. Véesey József elnök. Nyílt felhívás! Szatmár megye és Szatmár szab. kir. város iparosaihoz! A Szatmár megyei Gazdasági Egyesület 1899. évi október 1-ső s a következő napjain semmi áldozattól vissza nem riadva egy áltlános gazdasági kiállítás rendezését határozta el, mellyel kapcsolatosan alkalmat kiván nyújtani a megye és város területén élő s a gazdálkodással szoros kapcsolatban álló iparral foglalkozó iparosoknak is arra, hogy készítményeiket a kiállítás keretében bemutathassák s a fogyasztó gazdákkal megkedveltethessék Midőn a Gazdasági Egyesületünknek ezen nemes elhatározását a T. iparos urak kai közölni szerencsém van, azon reményemnek adok kifejezést: hogy e kiállítást, készítményeikkel minél számosabban lógják felkeresni. Kiállítható: Szatmár megyei és Szatmár városi iparosok által készített mindennemű gazdasági eszköz vagy oly ipari czikk, mely a gazdálkodásnál czélszerüen használható. Dijak: Disz- és elismerő oklevelek, a jury által meghatározott mennyiségben. T é r d i j a t csak az fizet, ki készítményeiből eladásokat is eszközöl. Bejelentéseket augusztus végéig kérjük. Tudakozódni és bejelentési lapokat kérni alantirott csoport vezetőnél (levél utján) lehet. (Pettyény u. p. Szatmár.) iijj. Böszörményi Sándor csoportvezető. A szőlőmetszésről. Jablonszky Györgytől. A metszés szükséges voltát indokolni, valamint a metszés-művelési rendszerek egyenkénti ismertetését ez alkalommal az idő előrehaladottsága miatt nem szándékom, a metszés szükségessége — ha ugyan ezen hasonlatot használnom lehet — már úgyis vérében van szőlős gazdáinknak, művelési rendszerek ismertetése előtt pedig szükségesnek tartom, hogy előbb az országban annyira elterjedt két metszés művelési alap, az alacsony törzs és a czombon eszközölt metszési rendszerek indokoltsága fölött, tekintettel megyénk geológiai fekvésére, tegyek némi összehasonlítást. Megyénk földtani elhelyezettsóge miatt mondhatnánk egyike azon határszéli megyéknek, melyben átmenetet találunk az ország keleti és délkeleti részeiben szokásos czomb alaponi metszéstől az alacsony törzsre. Nagy-Károly és Szatmár kivételével a legtöbb szőlőtermelő községeinkben a Királyhágón túli szokás van elterjedve, úgy, hogy ha a metszés-művelési rendszer alapján kellene megállapítanunk Szatmár megye hová tartozását, a keleti részekhez kellene sorolnunk. A szomszédos Bereg és Ugocsa északi részeiben már az alacsony törzset találjuk s igy a legkevésbé sem tűnhet fel, ha szőiőtelepitóink folyton azon kérdést hangoztatják, hogy mely alap lenne tehát az, melyen szőlőnk metszését a legsikeresebben eszközölhetnék, különösen tekintettel az oltvány szőlők telepítésének költséges voltára s hogy az minél hosszabb életű lehessen. Ezen kérdésre két szóval a feleletet, hogy tisztán a ezombalap, vagy pedig az alacsony törzs az üdvözítő, megadni nem lehet, e végből legyen szabad előbb nehány gyakorlati példával felelevenítenem, mit szőlős gazdáinknak is tehetségükben áll a hegyen forgolódva figyelemmel kisérniök. Ha a philoxera által már kipusztult vagy pusztuló szőlőinkben körültekintünk, az egyszeri szemléletre feltűnhetnek azok a magas s elvénült szőlőtö részletek, melyek a hajdani jobb időket látszanak emlékünkben felidézni. Egy ily elvónult szőlőszár- részletet vizsgálva azon mintegy kör-körösen, többé kevésbé beforradt sebeket és pedig az 1 filléres nagyságtól a korona nagyságig találunk. A sebek belsejében a szövetrószek pusztulása előhaladottabb, mint a tőke kiveszóse miatt az meglehetne, de a még élő szőlőnövóny ily sz rrészietót vizsgálva is feltűnhet, az egyszeri reátekintóssel, hogy a sebek nincsenek beforrva s annak közepén korhadó anyagokat lelünk, oly siralmasan néz ki szegény szőlőnövóny, hogy önként a kipusztulás egyik okát a metszésben keressük. Vagy nézzünk meg egy 3 — 5 éves s már termőkópes oltványszőllőt a metszés után! Engedtessék meg, ez alkalommal, hogy egy az állt daloljak? ... Mit daloljak szerelemről Mit daloljok én neked ? Hátha szived meg se hallja, Gúnyos ajkad kikaczagja A busongó éneket. Hajtsad ide vállaimra, Szőke fürtös szép fejed ! Hogyha szivünk összedobban Vallanak ők százszor jobban Sok merengő dal helyett. Tóth Gizella. m Tavaszi rügyek. Váltják egymást lassú forgásban a verőfényes tavaszi napok ! — Egyik meleg sugaraival csalja, hívogatja a természet támadó életét, ■ majd hideg lehelletóvel visszatartja a hivő bimbót, gyanútlan rügyt a másik. Fakadnak, élednek reményeim bimbói is, várják a tavaszt, a meleg sugaru napot, mely virággá fejti a bimbót, viruló valóvá a reményt is. Vágytam már a meleg napfény után, áhítottam jelentkezését a tavasznak, elégült örvendezéssel üdvözlöm az enyhén sütő sugarakat, érzem a bennök rejlő gyógyító erőt, mely az egészség színét festi sápadt arezomra. — Kijárok a szabadba, bebolyongom a lombtalan fák alját, az utakat, ellesem a természet megújuló él téliek titkon, csendesen történő nyilvánulását, alvó rügyek ébredését., virágok fakadását, a lábunk alatt levő porszemek között is élet rejtőzik, csak úgy, mint a fejünk felett világitó csillagok szédületes távolában ! Ha meglep a szomorúság, körültem minden setét színbe öltözik s a csüggedt lehangoltság keservessé tesz rám nézve minden munkát, kimegyek a szabadba s az éli természet-szerelmes lelkem ott nyugtot, enyhülést talál. Szeretnélek méltón üdvözölni várva-várt, esengett szép tavasz! de mintha minden szó százszorta halványabb volna, minden mondás erőtlen, sikertelenül válogatok bennök. Tán csak az epedő dalok szárnya volna képes magára venni szivem érzéseit. — Isten hozott benneteket is, tavasz első hírnökei, kék szemű ibolyák! várva várt kedves vendégek vagytok, magányos órák csendes ábrándozásaiban megálmodtam sokszor órkezóstek. Mikor fagyos szól verte erősza kos szárnyával ablakom, idebenn akkor csüggedetlen reménnyel titeket vártalak. Tudtam, hogy eljöttök, rejtett búvóhelyeiteket felkerestem, figyeltem szemeitek felnyilását. Egyszer, — nem is oly régen — levélbe zárt néhány szál ibolya hozott nekem első hirt a tavasz megérkezéséről, azóta barátságot kötött velük hálás szivem. Nem tekinthetek megihletődés nélkül szerényen mosolygó szemeikbe. Nem is tudtam addig hinni a körülrezg" sugárnak, a fagyotoldó lanyha szellőnek, mig nem láttam az én kedves hírmondóimat. Jönnek, mennek az égen a fehér szélű tavaszi felhők, úgy elnézem vágyva siető szállásuk. Szeretnék velük szállni messze messze arra a tájra, hol az ón lelkem jár a friss reggeli szellővel. Fel felemeli lelkem szárnyait, mintha tova röppeni akarna innen. Bejárni még egyszer a Duna mentén a szomorufüzekkel szegélyzett utat, mely zöldülő rétek között elvezet a nádasig, hol [sárga virágok lepik el a süppedő ingoványt. Hol a bókák sokhangu zenéje szól, a fakadó fűzek kínálják könnyen hámló ágaikat, lehet már belőlük sípokat faragni. Elmenni messze-messze, felkersni az ábránddal teli mezőket, ráismerni ott minden virágra, ni: ez is itt volt tavaly, hogy felnyitná mindjárt bimbó szemét egyik- másik, a sok fűszál tán még most emeli fel magát azóta, hogy lábom nyomán lehajtott. Fölvert képzeletem megteremti körütlem az egész környezetet, visszahozza a régi idők
