Szamos, 1899. április (31. évfolyam, 27-35. szám)

1899-04-20 / 32. szám

talam tartott helyszíni szemle alkalmával a jelen volt s a szőlőművelésben teljesen járatlan szemlélő egyszerit megjegyzését idézzem : „Miért is nyirbálták ezt a szép szőlőt en^'ire agyon, megfosztván azt a legszebben és legerőteljesebben kifejlesztett szemeitől ? E borzasztó sebek a tatárjárást juttatják eszembe.“ Ez volt egy laikus egyszerit megjegyzése, mire az alkalmat a szerte heverő kitermett tavalyi karikák látása adhatta meg.

Mi tagadás tisztelt szőlősgazdák abban, ha mi kik mondjuk hivatásszerűen foglalkoznánk a szőlőműveléssel, ha őszintén kifejezést adunk azon meggyőződésünknek, hogy bármily lelkiismerettel s a legjobb tudásunk mellett végrehajtott munkáink mellett olykor a leglényegesebb is kikerülheti figyelmünket s megesik, hogy egy laikus egyszerű megjegyzése az általunk legjobbnak elfogadott rendszert alapjában felforgathatja.

Előre bocsátva ezen két gyakorlati példát, leírni óhajtóm röviden a vidékünkön elterjedt karikázást s annak következményeit.

Szőlősgazdáink nagyrésze az alig másod éves szölőoltványokon egy 50 — 100 cm. hosszú s egyetlen egy tavalyi r.észletet, vesszőt hágy e 2 — 4 éves tokén 2 szál vesszőt s 1- 2 csapot, tekintet nélkül a megmetszett szőlő fajtájára. Mivel a szálvessző az itteni szokásos nyári kezelés folytán a szőlőnövény azon legszebben és legerőteljesebben kifejlett része, a mi az előző évben is már különös gond tárgyát képezte, szövetrendszere is a legtökéletesebb, a fenti módon megmetszve még egy évig meghagyatik, ezzel a meghagyott szál vessző a legtöbb esetben egyenes folytatása a szólőuövény alsó részének, mintegy törzsét képezi annak. Második évben a szálvessző vastagodása, a szövetrendszer tökéletesebb kifej le ztóse folytatódik s mint legerőteljesebb szárrószlete a szőlőnövénynek, a legéletképesebb, rügyeiből fejlődött hajások minél magasabban, illetve minél közelebb van a vessző felső végéhez, növény élettani okokból annál erőteljesebben fejlődik a többiek rovására a szőlőtő alján esetleg meghagyott csap hajtásának fejlődése rovására is. Igaz, hogy a karika meghajlitásával a vízszintesen aluli irányításánál ezen képessége némileg ellensúlyoztatok, mégis oly erőteljesen nőnek, hogy többszöri csonkítás lesz indokolt, hogy a jövő évre a szőlőtő alsó részén meghagyott úgynevezett maghajtások fejlesztessenek, mondjuk hizlaltas- sanak, több hajtás a karikázott szőlőnővónyen nem lévén mint az 1—2 maghajtás és a karika termő hajtásai, következéskép úgy a karika, mint a maghajtások rendkívül erősek.

Ezen rendszer az első években még igen szép és jónak mutatkozik, de kísérjük csak figyelemmel, mi történik ha megmetszik az akként, — mondjuk csak — mesterségesen hizlalt s kitermett részleteket? A karika eltávolításával olyan sebet ejtünk a szőlőnövényen, mi az összes eddig ismert metszés-művelési rendélményeit, mintha most történt volna, úgy érzem egészen. Mintha valami erő arra a helyre helyezne át, minden apró kis részletével előttem áll. — Lábom alatt annak pora roppan, füvének zöldje, virágainak tarkasága szemeim előtt van, még az egyes kinyúló fűszálak rezgő bóbitáit s az egyszerű, névtelen virágok ama kicsiny leveleit is látom, mik akkor a gyalogút homokjára hajoltak. Arczomon mintha erezném a fényesen hulló sugarak hevét, érzem az illatot, mely felszáll a fü buja zöldjéből a kis virágok sok kicsiny kelyhóből, a titkon lélekző falombok, az érlelődő vetések, az egész szabad pompázó természet friss lehelletéből. Hallani vélem még azt a halk suhogó neszt is, mely ott kél a libegő levelek rezgéséből, a fényes parányi bogárkák szárnya reszkeíésóböl, ingó rozsszárak zizegé- séből ...

Oh! fogadjatok be mégegyszer ti kedves emlékű helyek! adjatok nyugalmas órákat ti rezgő ákácziombok, nyújtsatok vigasztalást ismerős virágok újra nyíló utódai a tavalyiaknak, intsetek biztatást az égről sürü csillagszemek, harmatozzatok megnyugvást szomorú lelkemre ti édes meghitt nyári éjszakák.

Tóth Gizella.

szerek egyikénél sem tapasztalható, mi elég természetes, hiszen magát a szőlőnövény törzsét, a termelő által is a fürtök letakaritásán leginkább gyámolgatott és féltett tagját távolitjuk el. Mig a szőlőtö fiatal, az oltvány a forgatott talajban, az első években fel sem, vagy alig veszi fel észrevehetőleg a zsarnoki koppasztá- sokat, de mi lesz ha termőképessége csökken ? A nagy sebek már-már alig forradnak be s a beforradt sebek egy része is télen át takaratla- nul hagyva az erősebb hidegeket sem birja ki a tökéletlen forradás miatt megreped s kész a fenésedés, a hizlalást okozó nedvesség folyton be és befelé halad, majd egyátalán bősem forrad, utóbbi esetben mára metszés évében befészkelik magukat a pusztulást okozó baktériumok milliói. Több ily seb egymás fölött nedvkeringési akadályt képez, a töke szár részeit, részben az akadály miatt, részben pedig mivel a nyitott sebeken behatolt pusztító hizlaló anyagok a törzs felső részét is megtámadják, mindinkább gyengébben fejleszti ki. Végre is élő növény lóvén, a kimerülés miatt mielőbb felmondja a szolgálatot, igaz, hogy addig is esetleg már kifizette magát, de már kapzsiságunk miatt is ritkán méltatjuk eléggé a volt hasznot s mindiga jelent birálgatjuk, mi természetes is, hiszen nem pár évre, de hosszabb időre fektettük nagy kiadásainkat a telepítésbe.

A már felmagasodott szőlőtővel vissza ugrani egy alantas részre — igaz, hogy ennek kellene a metsző szemei előtt folyton lebegnie, de hát a töke sokféle s a metszők is külömbözők,- nem mindig sikerül s ezzel nem lóvén mód miként felújítani, a telepítés később hiányos is lehet.

A felgyűlt szőlönövény (combok) lefokozása, hogy a rügyeket a téli káros behatások ellen biztosítva megvódhessük, mindig több és több bajjal, rizikóval jár. Már maga a takarás nehézkes, esetleg a comb eltörik, avagy nem-e fordult már nedvesebb télen és késői kitakarás mellett elő, hogy a rügyek kipáltak a nagy nedvességtől? szabadon hagyva pedig az ólmos eső leheti az összes rügyeket tönkre.

A karózás is rendkívül költséges a hosszú karók alkalmazása miatt.

Nézzünk egy jégverósi esetet a legerőteljesebb és jól megmetszett tőkét véve fel, a karikák oldalt, elhajlitva körben igen nagy helyet foglalnak el, rajtuk a termő hajtások s az azokon elosztott fürtök szabadon kitéve az idő viszontagságainak, a maghajtást (a jövő évi leendő karikák) a karó mellett kikötve, váljon mi védi a termést? Az a nehány körkörösen elhelyezett levél lombozat nem áll ellen a legkissebb jég- ütésnek sem. A jég bármily gyenge széllel jöjjön s a verés bármily kis mérvű legyen is azonnal ón a fürtöket s abban több kevesebb kárt tesz, csak egy jég szem érje a kocsányi, annak vesztét okozza, a termés menyisége s ezzel kapcsolatosan a minőség is az időjárás esélyeinek szándékkal ki van téve sőt a jövő évi termés többé kevésbé koczkáztatva, mert a maghajtásokat megsérti s nem lóvén módunkban a váltogatás a hajtások között, kénytelenek vagyunk vagy meghagyni, vagy a beteg maghajtást lemetsziik, hogy ismét uj anjmgot neveljünk a jégverésnek.

Elősorolva bortermő községeink szokásos módoni szölökarikázás következményeit, a leg- kevósbbó sem szándékom, a szálvesszőzósnek halálos ítéletét aláírni, hiszen indokolt lehet a szálvessző művelés a különböző szőlőfajták szerint, mert köztudomású, hogy az egyes fajták csakis hosszú metszés mellett, mások pedig röviden metszve is kielégítő termést adnak, az utóbbiak szálvesszőzése a termőképessége és a fürtök ki- fejlesztésének hanyatlására vezet. Avagy hallottam esetet, itt sajnos még saját tapasztalatomra nem hivatkozhatom, — mely állítást mind az ideig készpénzül elfogadni vonakodni is fogok, — hogy egyes vidékeken a különleges helyi fekvés és a tavaszi időjárás miatt a hajtások alsó rügyei nem fejlődének ki tökéletesen, csakis levél rügyek képződnek, bennük termés nem kötődik.

Az alacsony törzsön (sarkosfej, közép alak, vagy nevezzük azt bármiféle divatos és hangzatosabb néven is) eszközölt művelési rendszerek előnyeit a combalapon képzett skálvessző (kari- kázás) művelés mellett legjobban látszik bizo- nyitni ama tény, hogy folyton nagyobb tért hódit s ha jelen soraimmal termelőink figyelmét a metszésnél szükséges nagyobb körültekintés és óvatosság megtartására felhívni szerencsés lehetek, ugyczólom elérve s munkám jutalmazva van.

Iskolák államosítása.

A népoktatás állami kezelésbe adása a város kultúráját és vagyoni helyzetét oly nagy mércékben érdekli, hogy nem tartjuk feleslegesnek, ha az e tárgyban leküldött vallás és köz- oktasásügyi miniszteri rendeletet egész terjedelmében közöljük.

Szatmárnémeti szab. kir. város közönségének! Kapcsolatban 1898. évi október hó 14-én 64946 sz. a. kéjt . rendeletemmel ezennel értesítem a közönséget, 'hogy a mennyiben a törvény- hozás a szükséges fedezetet rendelkezésemre bocsátja, hajlandó vagyok a város közjövedelmó- ből fenntartott elemi népiskolákat — ide nem értve az irgalmas nővérek által vezetett rom. kath. elemi leányiskolát, — esetleg a jövő évtől kezdve állami kezelésbe átvenni, illetve Szatmárnémeti sz. kir városban és a“ "hozzátartozó külterületeken az 1868. 88. tcz. 80 szakasza alapján magyar tannyelvű állami- elemi népiskolákat állítani, és azokat a törvény kívánalmai szerint fejleszteni a következő elengedhetetlen feltételek mellett:

1. A város fizet a közoktatási tárcza javára évenként ötvenezer (50,000) koronát, a mely összeg évnegyedes előlegas részletekben lesz a kir. adóhivatalba szállítandó. Fizet továbbá az iskolák fűtésére szolgáló tűzifa váltság czimon évenként a fennebbi módozatok szerint kettőezer koronát, továbbá minden tanítói állomás után az országos tanítói nyugdíjalap javára évi huszonnégy koronát, * s minden állami iskolai növendék után ugyanazon alap javára évi 30 fillért, vagy e helyett a tanulók létszámának megfelelő évi átalány összeget.

2. Köteles a város közoktatásügyi minis 3- terium által leadandó tervek és előméret költségvetés szerint a város alkalmas pontjain három iskolai telepet építtetni, minden egyes ilyen telepen 12 tanterem, 1 tanítói tanácsszoba, 1 igazgatói iroda, egy igazgatói lakás: 3 szoba, konyha és kamarából és egy iskola szolga lakás egy szoba és konyhából álló, — továbbá a szükséges mellékhelyiségek legyenek; a tantermek és hivatalos helyiségek megfelelő bútorzattal ellátandók. Az egyik iskolai telep a város tulajdonát tevő rom kath. iskolai telken kellő hozzá építéssel, a másik két telek egyenként 1200 négyszögöl alkalmas telken 1900. évben építendő. Köteles továbbá a város a szölőheij’en és a város más külterületén még szükséges iskolai helyiségeket és tanító lakásokat felépíteni.

3. Úgy ezen mint még a jövőben szükséges iskolai házak építésére a város kölcsönt vesz fel, a mely kölcsön törlesztésére a közoktatási kormány a városnak általa az 1. pontban kötelezett évi iskolai járulékból annyi összeget és oly időtartamra enged vissza, amely összeggel és idő alatt a város a kölcsönt törlesztendi.

4/ Az összes iskolai épületek a város tulajdonait képezendik, de az állami iskolák örök használati joga azokra telekkönyviig bizto- sittatik.

5. Köteles a város az összes iskolai épületek állandó jókarbau tartásáról, évenként egyszer a nyári nagy szünidőben teljesen tiszta állapotba hozatala felől gondoskodni.

6. Az állami iskolával kapcsolatban szervezendő gazdasági isin. iskolagyakorlati tanítási czéljaira ad a város közel oly alkalmas legalább 10 hold területet, a mely a gyümőlcsészet, szőlészet czéljaira teljesen alkalmas. Ezen területet bekeritteti, az említett gazdasági ágak műveléséhez szükséges eszközökkel felszereli. Ezen telep tiszta jövedelmének húsz százaléka a szaktanítót, a többi nyolczvan százalék ellenben a várost illeti.

6. Addig is, mig az uj iskolai épületek rendeltetésüknek átadhatók lesznek, a város gondoskodik az állami iskolák ideiglenes elhelyezése felől és e végből az illető hitfelekezetekkel, a melynek tulajdonát képezik a mostani iskola épületek, ezen helyiségeknek átengedése iránt megegyezésre jut.

7. A város ezen hozzájárulásaival szemben kijelentem, hogy az ál! el. népiskolához mindazon tanítókat és tanítónőket, akik a város által fenntartott elemi népiskolánál vannak alkalmazva és amennyiben törvényes képesítéssel bírnak és egyébb tekintetben kifogás alá nem esnek, — rendes tanítókul illetve tanitónőkü! átveszem dletményűket a XI. fizetési osztály elvei szerint a közokt. tárcza terhére elvállalom és biztosítom, a mennyiben a tanítóknak ezen fizetési osztály legalsó fokozatánál magasabb illetnie-