Szamos, 1899. április (31. évfolyam, 27-35. szám)
1899-04-06 / 28. szám
u XXXI. évfolyam Szalmar. 1899. csütörtök, április hó 6. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasamap és csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kulturális törebéseiuk .és a tanítói közszellem. Kétségtelen, hogy aminél szélesebb alapon nyugvó nemzeti műveltség az állam elsőrendű fontosságú ügye, oly ügy, mely a társadalom közbejötté nélkül meg nem valósítható. 8 mégis mit tapasztalunk ? Azt, hogy hazánk társadalma, csekély kivétellel, még ma sem érdeklődik kellő mértékben a népoktatásügy iránt s nem méltatja kellőleg annak nemzetfenntartó fontosságát. Ezért van főleg, hogy bár az újabb időkben a népoktatás terén tagadhatatlanul sokat haladtunk, az eredmény különösen a mi a belterjes fejlődést illeti, mindamellett még nem kielégítő s távol még a czél, mely szemeink előtt lebeg: a hazát fenntartó elemek összeforrasz- tása vallás erkölcsi alapon a nemzeti műveltség által szívben és érzelemben egységes nemzetté. Mert mit vár az iskola a társadalomtól ? Varja először is azt, hogy az iskola működését — különösen a nevelés munkájában — elősegítse, sőt fokozza; vár|a továbbá azt, hogy az iskolából az éleibe kikerült ifjú nemzedék lelkében az iskolai nevelésoktatás hatását állandósítsa és tovább lejleszsze; s várja végül, hogy a tanítót munkájában szóval, tettel szívesen támogassa A társadalom ily irányú támogatása forrongó korunk viszonyai közt semmi egyéb által ki nem pótolható SZBRK .."íZTŐSÉti : Rákftcssy-utczA 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóezy-muza 9. sz. M mié.nemű dijak Szatmaroii. a lap kiadóit. vaUlalmn fizetendők Más, előrehaladottabb államokban a társadalom minden rétege át van hatva annak tudatától, hogy a népnevelés- és oktatásügy mikénti megoldásától függ nagyrészt a nemzet jövője; legféltettebb kincséül tekinti azt önként, lelkesedéssel siet támogatására s a legnagyobb áldozatoktól sem riad vissza e tekintetben; nálunk, sajnos, még a tanítóság által megoldandó nehéz feiadat az is, hogy a társadalom különböző osztályaiban és hatóságaiban az iskolaügy iránti meleg érdeklődést s a mi ezzel együtt jár: a tanítóság iránti előítélettől ment jóindulatot és közbe- csülést felköltse és ébren tartsa. Azoknak tehát, a kik szoczializmusról, a vallásos erkölcsök han yatlásáról s századvégünk több efféle bajai: ól panaszkodnak s e tekintetben az iskolát is mulasztással vádolják, az eddigiekből kifolyólag e helyen csak annyit mondhatok, hogy az iskola kitűzött maeasz’os feladatinak csak úgy lesz képes megfelelni, ha állam és társadalom egyaránt és kellőleg segélyére sietnek. A néptanítói elnevezés mutatja, hogy neki a népre is oktatólag és nevelőleg kell hatnia; már pedig tagadhatatlan, hogy valamely erkölcsi tényező befolyása annál hatékonyabban és szélesebb rétegekre hat ki, minél magasabb fokán áll a közmegbecsülésnek és tiszteletnek. A tanítóság önérzettel elmondhatja, hogy midőn igazaiért: erkölcsi és anyagi elismerésért küzd, akkor is Köd... Jer Ossián Ködös, homályos énekeddel. Béggel van. A mindennapi gyötrelmektől nehéz lélekkel bolyongok a utczán, a grófi kastély vasrácsos parkja mellett. Sürü, homályos köd ereszkedik le körülöttem . . . Megállók a nagy piacztéren; nem látok semmit. Jó darab időn át bele bámulok a nagy átláthatóan fehérségbe. Hol vagyok ? . . Puszta minden. Talán egy sivatag közepén állok . . . Van-e itt élet ? Ki tudja? A távoli zaj lehet egy rettentő számum előhangja . . Pedig csak kis idő előtt is mi minden nem volt itt! Barátságos házsorok, gyönyörű bolthelyiségek, fényes butorterem, étvágyingerlő gyümölcskirakatok. Mindez nincsen. Még Kölcsey sem tekint le magas márványtró- nusárol megdicsöült bronz orczájával. A sok tor- nvu magas, középkori grófi vár sem büszkélkedik ott. Minden eltűnt a föld szinéröl; nyoma se látszik. Hát álom volt mindez? Pázom. A köd sűrűsödik, intensivebb, fehérebb szint vesz fel. Egy lépésnyire sem látok. Érzem, begy testemen keresztül mint lopódzik be lelkem.be és mindent eltakar. Milyen sötét van ott . . . Pedig nem mindig volt ez így. Volt ott lángoló melegség, ragyogó világosság . . . Hol vannak az ábrándok aranyos mezői, a szenvedélyek magasra törő hullámai, az ifjú sziv pompás, bevehetetlennek hitt légvárai ? Hol van. ami mindezt oly fényes szivárványszinek- kel bevilágította: a remény tündöklő napja. Hol vannak mindenekelőtt a bűbájos ideálok, melyekért küzdeni oly boldogság volt? . . Nincs semmi. A hétköznapi élet nehéz köde mindent eltakart, elsepert . . . Minden életkornak megvannak a maga ideáljai; sőt nem is kell hozzá egész kor; nagyon sokszor igen rövidke idő alatt épülnek fel uj eszményképek a keserű tapasztalatok által irgalmatlanul szétrombolt regiek romjain. Midőn feltűnnek, olyan vakító fénysugarakat szórnak magukból, mintha mindegyik külön egy-egy vi- j lágot éltető nap volna. És mikor aztán az élet folyamának hullámai mindig közelebb és közelebb hömpölygetik ezeket az elérni vágyott ideálokat, útközben lassan lemosva róluk azt az aranyos himport, melylyel őket képzeletünk a távolból bezománezozza ; mikor aztán annyira közel vaunak hozzánk, hogy önkénytelenül is, Ítéletünk éles bonczkése kihámozza a lényegüket és kezdjük belátni, hogy az a mit mi tiszta nemes aranynak néztünk, tele van mindenféle aljas órczekkel és anyagokkal sőt földdel is; ha igy ezer és ezer ideál keresztül szűrődött a mindent számon kérő, hideg ész retortáján és érezzük, hogy az, a miért a szivünk elolthatat- lan lánggal égett, nem is érdemes arra : akkor bizony a sziv maga magát égeti és elégeti. Ha! Ha a sziv kanócza az ideálok utáni küzdelem vágyától táplálva, magasra fellobban és egy szerre csak elfogy az olaj, a mi a kanóczot táplálja, akkor a kanócz maga ég el. Nem a küzdelem meddősége fáj, nem az, hogy az ideálok nekünk elérhetetlenek, hanem, az hogy nem lérilRDETESEK: Készpénzfizetés mellett a legjutár.yosabb árban köznltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. első sorban a társadalom érdekében cselekszik ; erkölcsi és anyagi erőt kér, hogy magasztos misszióját teljes, üde, kitartó erővel szolgálhassa. Ha azonban akarjuk a czélt, akarnunk kell az eszközöket is. A társadalom egészséges irányú érdeklődésének és támogatásának kivivására legalkalmasabb eszköz: a tanítóság tömörülése az egyesületi élet és nyilvános tevékenység terén Oly czélokról van szó melyeknek elérésére minden hazafias érzelmű, hivatásának magaslatán álló s azért lelkesülő tanítónak törekednie kell. A czél közös, a munkának is közösnek, együttesnek kell lenni. S ma hogy állunk e tekintetben? Az általános tanitó egyesület már két év óta fennáll megyénk területén s felvirágozni nem tud a tanítói közszellem és összetartás hiánya miatt. Megyénk tanítósága különféle szempontok által csoportokra van széttagolva, melyek megoszlott erővel, szűk téren mozoghatván, működésük is úgy szólván észrevétlen marad. Mennyivel nagyobb szellemi és anyagi erővel s több eredménynyel működhetik egy nagy virágzó általános tanito-egye- sület, mely felekezeti és nemzetiségi tekintet nélk.'l magában egyesíti a tanítókat s mely általános érdekű és magasabb szempontok szerint irányítja működését; mennyivel nagyobb társadalmi tekintély Ível és suly- lyal bírhat, mennyivel nagyobb hatása lehet mámmmmmfi»——i i —» mm . .ii.nriH.« ■ ■■ .n r urinrrnn— feznek tiszta ideálok a mi világunkban. Vagy ha igen, hát édes kevés. És azt a keveset elérni, igazán az emberiség választottainak — ezeknek is vajmi ritka esetben — adatott; vagy néha az egész emberiségnek. Emberiség! Huj be utálom néha az emberiséget! Azt hiszitek, hogy csak a fönségesben, az ideálok elérésében képes az összesség maga' gasabbat megvalósítani mint az egyes ember ? Oh nem! Az emberiség képes öntudatosan a legsötétebbb bűnök elkövetését legmagasabb sanctiójával ellátni és olyan cynikusan nevetni hozzá és beszélni igazságról, a 19. század nemesebb erkölcseiről a fin de siécle-ember megtisztult etbikai ízléséről, az ember magasztos hivatásáról, hogy csömör és utálat fog el! Ugyan, ugyan! A ki lopást, rablást, bázasságtörést, gyilkosságot, orgazdaságot kövec el, azt kitaszítják, meglánczolják, bezárják, felakasztják vagy lenyakazzák. A ki valakit bűnre csábit vagy eszközöket szolgál neki a bűnös gondolatnak tényleges kivitelére, szóval bármiképen elősegíti a bűn tételét, jóllehet annak phisikai véghezvitelére kis ujját se mozdította meg — azt mint bűntársát szintén megbüntetik, sfflkszor mint értelmi bünszerzőt, még nagyobb büntetéssel sújtják. Mármost ugyanaz a német vagy olasz tábornok, miniszter, nagykövet, ki ha véletlenül szemtanúja volna, hogy pl. egy angol egy spanyol mellének — vagy viszont — pisztolyt szegez és azt minden igaz ok nélkül leakarja lőni, vagy esetleg más bűnt akar elkövetni —- daczára, hogy ez az ember nem saját T Előfizetési ár: iSlKésí évre 4 frt. — Félévre 2 (rí. — Ne(fjeilévr> 1 irt. j Egyes példány ára 10 ki.
