Szamos, 1899. március (31. évfolyam, 18-26. szám)
1899-03-05 / 19. szám
XXXI. évfolyam Szaímar, 1889. vasárnap, márczius hó 5. 19-ik szám, SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Kgész évre 4 írt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I Irt. ' Egyes példány ára 10 kr. SZERK .'-ZTŐSÉO : Rákóczy-lltcza 9 sz. KIADÓHIVATAL : Rákóczy-lltcza 9. sz. M ndeanemü dijak Szatinaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közültetnek Minden beiktatás után *50 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Kulturális törekvéseink és a tanítói közszellem. A legújabb időkben alig egy pár évtizede, a magyar müveit társadalom végre innak tudatára ébredt, hogy a magyar nemzet jövője, hatalma és jóléte a minden téren öszhangzatosan kifejlesztendő és nemzeties rányu intézmények által támogatott széles alapokon nyugvó kultúrájában rejlik. A magyar kultúra, ámbár ezer év óta vezérlő szerepet játszott a magyar nemzet történetében, eltekintve más külső befolyásoktól, mégsem volt képes oda leiemelkedni, hogy minden más ily irányú törekvést absorbeál- jon s fényével és a benne rejlő igazság hatalmánál fogva, a gondolkozó elmék felett az egyedüli hatalmat és összetartó erőt képviselje. A kulturális törekvések fel-íelcsillámló első jeleivel, melyeknek az volt a czéljuk, tiogy a nemzetet tétlenségéből felrázzák s ayelvét közhasználatossá tegyék, a múlt század végén és e század elején találkozunk gyakrabban. E törekvések idézték elő a regyvennyolczas korszakot sok dicső intézményével s azon nagy horderejű politikai cövetkezményével, hogy a nemzet önönrma- jának visszaadatott. Erre újból a reakczió corszaka következett 1868-ig. Ez évtől, de különösen a nyolczvanas évektől kell számtanunk azon korszakot, midőn a kulturális fokozottabb tevékenység minden vonalon megindult. Törvények hozattak ; a társadalom is megmozdult. Hogy azóta mily küzdelmek fejlődtek ki csak a megye területén is, mindenki előtt ismeretesek. A harcz tovább folyt A kultúra közkatonái, a néptanítók, mérsékelt, bölcs és higgadtabb gondolkozásu vezérükkel élén, nap nap után többen és többen ragadják meg a magyar kultúra égő 1 szövétnekét s behatolnak a legelhagyatottabb sötér zugokba is, hogy világosítsanak, a sziveket lélmelegitsék és keblükre emelve, a hazának hasznos polgáraivá tegyék. A harcz tovább folyik, a győzelem még nincs ugyan kiviva, de a siker biztosítva van. Ha valaki teljes képet óhajtana szerezni a kulturális téren eddig is elért eredményeinkről, ezt megbízható alapon csak úgy tehetné, ha párhuzamot vonna csak pár évtized előtti kulturális viszonyainkkal s össze hasonlítja az akkori s különösen nemzetiségi tanítók gondolkozás módját wzelmeit, nyii-. vános szerepléseit a mostani tanító generá- czióval Csak ezeiőtt 15—20 évvel a tanító élőbáb volt, kinek nem volt szabad önálló gondolkozással bírni és cselekedeteit egy magasabb nemzeti irányú vezéreszméhez alkalmazni Ha mindazáltal migcselekedte, üldözés és lépten nyomon való keserűség szerzés volt osztályrésze. A nép a tanitot csak mint kántort becsülte s ha valamelyikünk tisztán tanítói állást foglalt el, a nép úgy tekintette, mint akit kényszerűségből kell eltartani minden gyakorlati haszon nélkül. Az iskola legfeljebb a biblia tanításra szorítkozott, a többi tárgy mind mellékes volt. Igaz, hogy még most is soli tanitó van, kik mar nem e korhoz valók, de ezeket már úgy érték az újabb idők és törekvések. Sok helyen még nem juthatott be a felvilágositó törekvések langyos szele, de vigasztaló: hogy a megindult nemes harczban ezek helyüket úgy sem tarthatják sokáig Eltűnnek s helyüket átengedik uj embereknek, uj eszméknek s a nemzati kultúra ott is diadalát fogja ülhetni, hol századokon keresztül a nyomor és sötétség honolt. A megye területén lefolyt ádáz nemzetiségi izgatások idején hány nemzetiségi tanítóval lehetett okosan beszélni, hányán voltak, akik igazi köz- és magán érdekeiket fel tudták ismerni? Ma a valamire való tanitó mind. hivatása magaslatára törekszik, mind igyekszik a magyar társadalom érdekeit saját körében munkálni s tehetsége szerint diadalra juttatni. E nagy horderejű átalakítás előidézésében nagy része van az ujabbkori felfogásnak, mely abban nyilvánul, hogy a nemzet egységét jólétének és hatalmának biztosítását a nemzeti kultúra erejével véli biztosíthatónak s ennek természetes folyománya az állam seGvadányi tükre. rta és a Kölcsey-kör matinéján felolvasta : Osváth Elemér. De hát miben csalatkozott a derék nőtáras ? Miért e pattogó felháborodása? Csalatko- ;ott az igazi magyarságban, a hadsereg nemze- iségóben, s a nemzeti ruha divatában. Az idő sokszor bebizonyította, bogy a németi irodalom, a nemzeti szellem érvényesítési tagy munkájában a nemzeti közmüveldésből tápálja és gyarapítja erejét. — Ez a közmivelő- lós nálunk a múlt században minden egyéb volt, ;sak nem magyar. A harczi küzdelmekben elfá- adt, a lelki tusakodásban elkedvetlenedett em- leröltő nálunk visszavonult falusi zugolyába, rendéglátva, s vendégségbe járva feledett a magyar, mig aztán magáról is elfeledkezett. Ilyen törülmónyek között utazik a nótárius uram; hát sodálkozhatunk-e, ha elkeseredésében néha túl négy az aestbetikai követelményeken s olyan tangókat penget, melyek a modern divat báb ait megbotránkoztatják? Ha tudományos értelezés Írása lenne czóiom, mélyebben belemélyedték e munka aeszthetikai és irodalomtörténeti ejtegetésébe, kimutatnám az előbb idézett há- om pontnak, mint igaz Gravameneknek németi szempontból való létjogosultságát, e bárom iont pedig a nemzeti nyelv, a nemzeti hadse- eg és a nemzeti viselet. De nem ez a czélom, — egy kis tükröt karok bemutatni, mely nem Velenczében kézült, hanem Szakolczán, toilette asztalra, aha ában élő érdemes és minden renden levő gavalléroknak és dámáknak, hogy abban nézve megláthassák, mely renddel rakta reájuk a módit a kamarás inas, vagy a kamarás leány. E tükör készítése óta egy század telt el, de azért ma is tiszta, mi is nézhetjük magunkat benne s bizonyára jobban észre vehetjük abban nyelvünk és viseletűnk Ízléses vagy Ízléstelen voltát, mint a legdrágább velenczei tükörben. Nézzünk csak bele, — egy század int belőle felénk, s bizony nyelvünk, viseletűnk nem a legczifrább»állapot- ban integet felénk. —- A hadsereget czélszerű- ségi szempontból a saját jól felfogott érdekünkből hagyjuk a politikusoknak, hogy azok vitatkozzanak felette, — most úgy is épen alkalomszerű; a puska dörren, a kard csörren, tehát csak .Drei Schritt von Leib.“ — Maga Gvadányi is minden generális létére nem látta czólszerünek bolygatni e kérdést, — minek zavarjuk meg te hát mi a csendes nyugalmat? Elég baj az, hogy megbolygatta az a nagy nr, ki milliók felett rendelkezik, egyetlen szava élet és halál s mégis jobban fél népe szeretetének megnyilatkozásától, mint a magyar ember a végrehajtótól s a matinék közönsége a tudománvos felolvasástól. De hát minek is jó az az általános lefegyverzés ? ! Egy komikus idea, melynek létjogosultságára nézve, ha névszerinti szavazás alá bocsátanak, — az emberiség kilencztizei része, — ide véve természetesen az asszonyokat és leányokat is — merész tüntetésekkel tiltakozna. Hát vájjon, ha kultur czólokra adnák azt a csekélyke száz milliót, mely uj ágyuk készíttetésére van e> lóirányozva, — tennének e annyi hasznot az I emberiségnek, mintha tényleg az uj ágyuk be- J szerzésével az általános leszerelés nagy munká- |ját előbbre viszik. Az ágyuk meglesznek — az I bizonyos, s akkor milyen fenséges missiót tel - J jesithetnek azokkal, mikor majd vihar fenyeget, [vagy feleslegessé válik a sok esőzés, mint a mos- | tani télen, egyszerre megdörditik az egészet, s szótkergetik az alkalmatlan felhőket. Divatba jöhet még a párbajnál való használata is, s épen azért ajánlatos, hogy a Vigadó helyett erre a ezéira alkalmas helyiség építtessék. — De hát hova tévedtem? Tükröt Ígértem s ágyukról prae- leálok ; az igaz, hogy korrelativ fogalmak, de ez egyszer mégis kerülöm a kettőnek párhuzamba való állítását. Hát T. K. sajátságos képet tár elibénk ez a tükör, édes magyarnyelvünket illetőleg. Mert az a világ, melyben Gvadányi ólt, s melyben öregezimboráját. a jó nótáriust megutaztatja, jobban mondva „mögtapasztaltatja,“ nagyban elüt a maitól s mégis oly közel áll hozzá, hogy magunk sem hisszük el. Abban a szerelem virágtermő szó, az ajak csók pörgettyű, a csók mézeskalács, — a leány szinmóz, olyan kedves, mint egy kötés mirha, „ha szelíd, szemere, — ha tetszelg 'is, pipellős, — néha illeszkedik, néha berzenkedik,“ — de okvetlen férjhez vágyik. — Ebben a világban a csizmadia oly nevezetes ur, hogy ének zengi érdemeit. (Épen mint maDeb- reczenben,) ki ha neki ándorodik, mindent ösz- szeheder, s ha neki darálja magát, az üvegből a bort is kinyalintja. Itt a férfinak és a kappan- nak egy sorsa van, „minden tyuk belebotlik, s
