Szamos, 1899. március (31. évfolyam, 18-26. szám)
1899-03-05 / 19. szám
X gédkező közbelépése. Nagyrésze van a magyar érdeklődő és a leghevesebb harczokat élénk támogatásával kisért) müveit társadalomnak, de nem csekély része van a megye tanügyi kormányzatának évek óta folytatott s nap nap után a kultúrái hatás méretéhez emelkedő s terhesebbé váló munkásságának. Hogy ami konservátiv felfogású népünk, még a tisztán magyar elem is, mily idegenkedéssel fogad minden újítást még a kultúra terén is, nem kell mondanom. Pedig annak agyát a haladó kor szükségleteihez képest sok mindennel meg kell terhelnünk. Első sorban közismereteit ki kell bővítenünk, hogy a mindennapi életben megállhassa helyét. Hazafias gondolkozását és érzését át kell alakítanunk oly érzelmekkel, melyek képessé teszik nemcsak a vérrel szentelt földhöz ragaszkodni, hanem ennek interigritásáért ha kell, életével is áldozni. A hóbortoktól, a soczialista tanoktól ki óvja meg a népet, ha csak nem a tanítók? Talán e bajból kifolyólag a legújabb időben arra is rájöttünk, hogy bizony a mi népünk a gazdasági kultúrában is más müveit népek mögött áll. Hogy a nép anyagilag is jobban fejlődjék, megkell tanítani a gazdálkodás és földművelés ügyes fogásaira is. Mi lelkesíti a tanítókat, mi változtatta át rövid idő alatt gondolkozásukat és cselekvésük irányát? A jelen az ő szükkeblü- ségével bizonyosan nem ! A jövő az. melyért többen és többen kitartással veszik tel a harezot a sőté'ség lovagjai ellen. A jövő az, melyért a tanító érdemesnek tartja első sorban önmagát kiképezni s felszerelni azon fegyverekkel, melyek segítségével küzdelmeiben sikert araihat De minden törekvése jó akarata és buzgalma hajótörést szenvedhet, ha kellőleg nincs védve az ő legnagyobb el lenségétől, a megélhetés gondja ellen. Mihelyt a társadalom jobban megvédi a tanítót e mindig szeme előtt lebegő bajától, érdekei fokozottabb mértékben fognak találni ápolást a nép szivében. Marosán Kornél. tőle mind megkotlik s addig-addig legyeskedik, mig az álla felkoppan, s lesz belőle vén kap- pan !“ — A halottakat kalugyer temeti, ha gazdag a halott, a Vladika teszen Sluszbát, hajára Pluviálót borit, szakála — mint amuletum köriti nyakát, — s Hoszpodi pamiluj-jal teszi teljessé a szertartást; majd torhoz ülnek s jó étvágygyal fogyasztják el a sok ezer Preszkurat, Bozsenit- zát s Szlavóniai .Rákiával öntik le szomjas torkukat. Szóval ez a világ minden egyéb, csak magyar nem, a majmolás, az idegesség világa mely ben magyar szót alig hall az ember. Hát hogy en keseredne el az a mi nótáriusunk, mikor ő azt hitte, hogy magyar beszédnél egyebet nem hall s ime, — mindenféle volapük nyelven cserélik ki az emberek egymással gondolataikat melyekből ő egy szót sem ért, pedig dicsekedés nélkül mondhatja, hogy magyarul tud beszólni. — Elkeseredve, — megbotránkozva megy egyik helyről a másikra, —a templomból a komédiás házba, — a temetésről a bálba s mindenütt ez a rettenetes módis nyelv üldözi. Halgassuk csak meg méltó kitörését, midőn a Császár fürdőre való mentében összetűz egy szembe jövővel, kiről — ruhájáról ítélve, — azt, sem tudja, hogy német, lengyel, török, franczia vagy anglius, s egész tiszta lelkiismerettel nyugtatja meg magát azzal, hogy bolondnak gondolja ; majd igy szól : „Hozzám elérkezvén azt moudá : hogy bon zsur, Én ezt nem értettem, véltem, mondja : megszűr. Magyarul feleltem : hogy ha megszűr az Ur, Majd úgy feltaszitom, hogy orra földet túr.'1 (Folytatás következik.) Schönfeld & — (Tűzoltói tudósítás.) — Előre bocsátom, hogy nem megbízásból irok. A mit irok, ezért teljes mértékben magamra vállalom a felelősséget. Kilancz éve annak, hogy Szatmár-Németi sz. kir város önkéntes tűzoltó egyletének titkára vagyok a közgyűlés egyhangú szavazatával. Ez idő alatt igyekeztem a rám ruházott kötelezettséget minden igyekezetemmel, legjobb tudásommal viselni. S „zsíros“ hivatalomban s liasem kerestem a magam érdekét — mert nem is lehetett — mindig a közérdeket szolgáltam. Titkári hivatalom titoktartást parancsolt, de nem mindenben s azt hiszem, hogy a való és köztudomású tényeknek nyilvánosságra hozatalával, ha ez a köz érdekében történik, nem követek el indiseretiót. Hangsúlyozom, hogy személyes összeköttetéseim és érdekem az volna, hogy hallgassak, de mert az igazszólásórt már nem egyszer beütötték a fejemet, elviselem az újabb vészt is, ha használhatok a tények, az állapotok leplezetlen bemutatásával városunk tűzbiztonsági érdekeinek. Az sem szokatlan és velem szemben nem volna első eset, hog}' jelen soraimon — azok a kikre tartozik — tulnéznónek, minden esetre kötelességet vélek teljesíteni egyfelől, másfelől pedig a felelősség számára a mostani állapotokkal más gazdát keresni. Valahányszor uniformisomat magamra veszem, mindig bizonyos borzongás fog el, mert keserű tapasztalatom az, hogy lenéző, szánakozó pillantásokkal szokták kisérni s nem ritkán nem épen enyelgő ólczekkel illetni — úgy félhangosan — a szegény tűzoltókat. Önkénytelenül jött toliamra a szegény kifejezés. Hát tulajdonkópen kié is az önk. tűzoltóság? Olyan ez, mint a senki szigete! A városé, mert ezért áldozni kell, a közönségé nem, mert ha az volna, nem nézné és szólná le! De sorra veszem a dolgokat! Általános a panasz, hogy a tűzoltóság késedelmesen szokott a tűz színhelyére kivonulni. És ón, mint tűzoltó nem mondhatom erre azt, hogy ez „az állítás merő koholmány.“ Beismerem, hogy nem mindig érkezünk a vész helyére kellő időben. Mik ennek az okai? Lássuk csak a febr. 28-ik esti tűzesetet. Van öt fizetett tűzoltó, ebből 1 van a toronyban, 1 van szabadságon, 1 napos, 2 az, a ki feltétlenül rendelkezésre állhat. A szabadság ideje 6 órakor végződik s fél órával később kezdődik a színházi szolgálat. Tehát mindig csak 1 állhat rendelkezésre. Azonban tűz esetén sem lehet mindkét embernek eltávozni a laktanyából, mert a szereket csak ki kell adni valakinek, a thelephonnál is csak lenni kell valakinek, az üres hordókat is csak tölteni kell valakinek, s mert a bérkocsik pénzért viszik a vizet, meg más jármüveket ezt is csak ellenőrizni kell valakinek. Tehát ennyi mindent kell elvégezni annak, a ki otthon marad s igy kimehet 1 ember, nappal 2 a hivatásosak közül. Az az otthon maradt 1 ember nem végezhetné egyedül dolgát, no de szerencsére ott van a felügyelő felesége, ki minden tűz alkalmával egy hivatásos tűzoltót pótol otthon — díjtalanul. Már most hogyan komplikálódik az eset, ha pl. valamelyik tűzoltó beteg? Vagy ha, mint a legutóbbi tűz alkalmával történt, ugyanegy időben nem is egy, de két helyen történt tüzeset. Az egyik egy kó- mónytüz a Vörösmarthy-utczán, a másik a Rá- kóczy-utczán. Igaz, hogy mindkettő könnyebb eset volt, de egj^etlen tűzre sem lehat azt mondani hogy veszélytelen, a mig eloltva nincs! Tehát ez a legénység létszáma, a mivel operálni kell ! A ki érdeklődik egy kevéssé ez ügy iránt, vegye magának a fáradságot s lépkedjen fel az őrtoronyba! Vájjon merre s meddig láthat! Egy tetőzet belül éghet‘/4 óráig, mig a láng kicsap s ha rögtön észreveszi az őr s jelez s mig a készenlét kivonul illetve kiér a veszedelem helyére, újabb V4 óra, tehát ha szerencsés körűimé- nvek között a jelen tűzet az őr valamely utcza- sarokról nézte volna s nem a templom mögül, egy teljes 1/2 órába került volna, mig a tűzöl tók munkához fognak. Tehát ez a torony nem felel meg czéljának ! Van egy nehány távbeszélő állomásunk, melyeknél a hibás működés nem ritkaság! S vájjon hányadik ember tudja, hogy hol van tűzjelző állomás? Nos tehát úgy szokták jelezni a tüzet, hogy gyalog elfutnak az őrtanyára s ott szóval adják elő a vószhirt! Noha ezek meglehetős primitiv állapotok. És ha sze retjük városunkat Magyarország északkeletiem poriumának nevezni, ez bizonyára nem válhat! az emporium dicsőségére ! — Aztán ha má tudomása van az őrnek a tűzről s megtette t harangjelzóst, miért nem veszik át e harang jelzéseket az egyházak harangozói ? Az igaz hogy néha vaklármát csinálnak, aztán meg a: is megtörténik, hogy a fellármázott embertome^ csapatosul lepi el a vész helyét s ezáltal aka dályozza a közlekedést és oltási munkálatokat de hát mire való a fegyveres készenlét meg a rendőrség ? Azonban meg volna a harangozás nak az az üdvös haszna, hogy a városba szerteszét lakó 50- 60 önkéntes tűzoltó tudomást sze rezvón a veszélyről, sietne a tűzhöz, mig igy bizony, jó magam is hiányzóm az értesülés hiánya miatt egyik-másik tűztök A laktanya istállójában állandóan kellene 2 pár lónak lenni s természetesen 2 kocsisnak is. Már most mi történik nap-nap után? Egy pár lóval szemetet fuvaroznak a város utczáiról, a másik pár lóval vizet hordanak a színházhoz vagy a központi vámhivatalhoz. Nem ritkán történik meg tehát, hogy egyetlen ló sem áll készenlétben ! A kocsisok -- hiszen ők is emberek — felváltva 2 naponként otthou költikel vacsorájukat; tehát este, mikor ló volna, kocsis nincsen! így volt ez most is. S ha hozzávesz- szük azt, hogy épen vonat érkezés ideje volt, könnyű megérteni, hogy nem volt ki vizet hordjon! De még ha lett volna is, ki vizet hordjon, mert a fagy miatt nem lehet ám 20 hordó vizet készletben tartani, csak 3 —5 hordót a fűthető szertárban —■ nem lett volna mit hordani, tehát akkor kellett a készletben levő 5 hordón kívül minden hordót külön tölteni. A szertár szűk volta miatt a járművekben nem állhat benne a rudja, tehát ezt is a kapott jelzés után kell beleilleszteni, akkor midőn minden pillanat drága. A nagy költséggel beszerzett toló létra is mostani állapotában egy értéktelen felszerelés. Mert nem volt több pénz rá mint 800 frt, csak 2 kereküt lehetett hozatni, a melyhez tehát egy elő fogat kell. Szeretném azt a derék legényt látni, ki ezt a gyönyörű alkotmányt egymagában helyéről kimozdítja miután a mint fennebb leirám, az őrtanyán tűz idején egyetlen ember van ! Szóljak még az őrtanya lakóhelyiségéről? hiszen már egy ízben agyonhallgatták felszólalásomat! No hát érdemos megnézni. Kiváltképen felhívom rá a tek. főorvos és tek főkapitány ur figyelmét. Kérem, abban az odúban 6 —7 ember éli le a feleletét: Abban tanitunk mi 25—30 embert — szerencsére a többi ren- í desan hiányzik — hetenként kétszer 2 óra 'hosszat! Milyen párázat, mily dögleletes levegő! j Csak egyszer tessék azt átszenvedni! No hát kérem, én látom azt a nagy hala- 1 dást és fejlődést, a mit kedves és tisztelt főparancsnok urunknak köszönhetünk! Kérem mi ! volt itt az előtt, azt nem tudom ?! O is látja, érzi a hiányokat, de azt is tudja, sőt velünk is megértette, hogy nincs pénz ! Kénytelen vagyok elhinni neki, mert ő nem szokott hazudni! j De ha pénz nincs arra, a mire okvetlenül kell, hogy legyen: akkor arra sem kell ám költeni, a ! mire nincs okvetlen szükségünk. így van! Most pedig visszatérek a czimhez. Hát volt késedelem a kivonulásban is, az oltásban is, ez ! igaz. El is mondottam az okát részletesen és I teljesen a valóságnak megfelelőleg. Azt is megengedem, hogy a kinek háza ég, az nem kedé- i lyeskedik - oh kérem fogadtak már minket | vasvillával és fejszével is! — de ön t. Schönfeld j ur. ha jól láttam, nadrágos ember, ön túl ment la megengedett határon! Ön nem csak káromkodott, gyalázkodott a tűzoltókkal szemben, de a tömeget uszította a tűzoltóságra és a tüzfel- ügyelővel szemben, ki arra rá nem szolgált, , olyan sértő kifejezéseket használt, hogy példás ■ büntetést érdemel. Hiszem és elvárom, bármely j bíróság ítélkezzék is ezen ügyben, hogy önt úgy fogják megbüntetni, hogy a jövendőre is , példát nyújtson arra, miként kell viselkedni a tűzoltókkal szemben akkor, mikor a mások vagyonát saját épségük vagy életük koczkáztatá- sával megmenteni igyekeznek. Tudja-e Schönfeld ur, mi fizetést kap egy I hivatásos tözoltó, vagy a felügyelő ? kik az éle- j tűkkel adózhatnak azért, hogy az ön libái ne (szenvedjenek tüzhalált? Bizonyosan aránytalanul kevesebbet, mint a mennyit önnek egy si-
