Szamos, 1899. március (31. évfolyam, 18-26. szám)
1899-03-16 / 22. szám
XXXI. évfolyam Szatmar. 1899. csütörtök, márczius hó 16. 22-ik szám SZAMOS. Vegyes tartalmú. lap. — Megjelenik vasarnap es csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Etfés* évre 4 frt. — Félévre 2 tri. — Negyedévre I frt. Egyes példány ára 10 kr. SZERK .SZTŐSÉG : RékÖczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóezy-nteza 9. sz. M iider.nemü dijak Szatmaron. a lap kiadóhivatalában fizetendők. Meghívó. A szatmármegyei Gazdasági Egjmsület f. évi inárez. hó 22 én cl. e. 11 órakor Szat- máron, a városháza tanácstermében rendes tavaszi közgyűlést tart, melyre az Egjmsület összes tagjait meghívom ; egyúttal utalok az alapszabályok 13 és 24 §§-aira, melynek értelmében a közgyűlésen minden szavazattal biró tagnak inditványozási joga van, ha ezt a közgyűlés előtt 21 órával az elnökhöz benyújtja. Sárköz, 1898. márczius 15. Br. Vécsey József elnök. Meghívó. A „Szatmármegyei Gazdasági Egyesület“ f. hó 21-éu Szatmáron a városháza tanácstermében d. u. 3 órakoz lóverseny bizottsági ülést, 4 órakor igazgató választmányi ülést tart, melyre az illető bizottságok tagjait meghívom. Az ig. vál. ülés tárgysorozata : 1. Lóverseny bizottság jelentése. 2. Szövetkezeti bizottság jelentése. 3. Pénztárvizsgáló bizottság jelentébe. 4. Szőlészeti szakosztály7 jelentése. 5. A közgyűlés tárgysorozatának megállapítása. 6. Folyó ügyek. Sárköz, 1899. márcz. 15. Br. Vécsey József elnök. Kaszinónk és a társadalmi élet. Ha majd a jövő század helyi literátorai közt akadni log ember, ki érdemesnek tartja] városunk XIX. századbeli történetét megírni, a társadalmi eszmeáramlatok mozgató erői közt egy nagy tényezővel keilend szá- [ mot vetnie E tényező határozottan a kaszinó. ] Jórészben a kaszinónak köszönhetjük, a j mi vívmányt városunk társadalmi életének terén a jelenkor felmutatni tud, s az össze-! tartozandóság és együttes működés e hatalmas emeltyűjével erőben, fontosságban mi sem versenyezhet. Azok a tiszteletre méltó ódon falak, melyek maholnap ledőlnek, hogy helyükön uj díszes otthon -4.1: ^-esöe majd a jövő századnak a társaskör eredményes működését a múltban, azok nem voltak tulajdonképeni megteremtői a XIX századbeli mozgalmaknak városunk conservativizmusra hajló társadalmának rétegeiben. Hogy e mozgalmak minő átalakulásoHIRDETESEK: Készpénzfizetéb mellett a legjutár.yosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. kon segítették át társadalmi életünket, eléggé megmutatja azon kép, melyet a jövő litterá- tora városunk XIX. századbeli társadalmáról élőnkbe tárand, — föltéve, hogy ez a kép hű leszen. Tekintsük meg ennek a képnek nehány érdekesebb vonását. „Városunk társadalmi élete, — igy fogja ezt Írni a jövő század helyi Írója, — a letűnt században sok fonákságot mutatott a maga rettenetes rangbeli hézagaival, s exkluzivitásra törő kasztrendszerével. Nevetségesen korrektek voltak az emberek az egymással való érintkezésben, s mindenben arra figyeltek : ki a nagyobb, s ki a kisebb, ki a nemes, ki a polgár. De ha megfigyeljük őket, mikor politizáltak, milyen rettenetes demokraták tudtak lenni! A l'ranczia forradalom nem gyártott hangzatosabb frázisokat, mint nálunk a vezető egyéniségek, ha igazán neki durábák magukat Hanem ha nem akarjuk illúziónkat feláldozni, ne nézzünk ezeken a frázisokon túl mert akkor sivár látvány tárul elénk: Hátsó Indiához való kasztrendszer, amelyben rang és vagyon úgy szétválasztotta az embereket, mintha nem is egy városnak polgárai volnának. Az indus rájáhk nem tudtak szélesebben pöffeszkedni, mint ezek, mikor állásbeli, vagyoni, vagy más fölényükkel leszelegtek. Dávid bácsi házassága. Boldogan evezett Dávid bácsi az élet tengerén a bázasólet sajkájában második kedves élete párjával számos éveken keresztül. Megesett ugyan, hogy nem mindig csókolgatták azt á kicsiny hajót enyelgő babok, mert a természet örök rendje szerint néha-néha viharok korbácsolták fel a tenger hullámait s ilyenkor aztán meg-megiugott a kicsiny sajka. Azonban a legnagyobb vihar k akkor támadtak házas életük boldog oczeauján, mikor Dávid bácsi gyakrabban csókolgatta a czintóriás palaczk ajkát, mint kedves hitvesét. Ilyenkor a tótágast fordult érzelem nem csak Dávid bátyánk belvilágát rongálta meg, hanem rést ütött az a házas élet bástyáján is és gyakran napokra volt szükség, mig Dávid bácsi belvilágában és családi életének boldogságán az ütött réseket korrigálhatta. De hát tudta ő azt, hogy kell az ebmarást gyógyítani, beheggesztette tehát a tegnap ejtett hibákat a maiakkal. Ha a nap haragjával ment is le a boldog családnak, de nem jött már fel úgy. Jó orvos a nyugalom. Csak hogy egyszer eljött a legnagyobb doktor, a kérlelhetetlen halál, s meg sem kérdezve Dávid bátyánkat elszóllitotta az ö vészben vi harban hűséges vándor társát e sártekéről, sigy ő másodszor is boldogtalanná lett. Illően eltemettette s férjhez illő érzékenységgel elsiratta a jó nőt. De csakhamar fá- jóan érezte azt. is, hogy ezt a nagy űrt, mit szivében boldogult neje hagyott, be kellene megtölteni, mert sivár ez élet, ha egyedül kell annak [napjait számolgatni. Képességet érzett ő bizony ] még magában egy harmadik nőt is boldoggá ] tenni, daczára annak, hogy életének 65 eszten- ] dejót taposta. Tényleg külseje sem volt már egészen megnyerő, mert derékban túlságosan gömbölyű, orra ■ bor virágos, haja csak néhai volt már neki, mindezek nem egészen alkalmas kellékek voltak arra, hogy magát gyöngéd neműuk ifjabb tagjaival könnyedén megkedveltethette volna, pedig ő jó Ízlésű ember volt ám, mert XX en felülieket nem igen óhajtott volna társul venni élete hajójába. Házassági szándékában azonban volt egy végbetetleuül nagy bökkenő, ami bizony sok ház ajtaját becsukta a nemes szándékú szerelmes férfiú előtt. S mi volt ez? Egy végzetes nyugdíj intézeti paragrafus. Ez pedig szórul-szóra igy hangzott: „Azonözvegyek, kik néhai férjükkel ennek 60. éves kora után keltek egybe, állandó ellátásra igénynyel csak akkor birnak, ha néhai férjükkel legalább öt évig éltek házasságban. Ez volt Dávid bátyánk megölő bötüje. Mert hiába, a századvégi leányok elég élelmesek ahoz, hogy kiböngósztessók az ilyen §§-okat; igy aztán az öreg ur párti képességében nagy érték- csökkenés keletkezett. No de nem azért kopaszodott meg Dávid bácsi, hogy ki ne fogjon a §§-° kon, úgy in utó gáttá be magát a láuyas mamáknál, mint hatvanon aluli s élénk színekkel ecsetelte azt a boldogságot, ami úgy az ő földi életében, mint S halála után feleségére vár. Történt aztán, hogy ! burkon akadt egy kis szende leány édes anyja jóvoltából, s fényes jegyváltással le is felpénzelték a jövendő boldogságot, a kihirdetés volt már bátra nem történhetvén ez meg Dávid bácsi keresztlevele nélkül. Ezt tehát be kellett szerezni, óh csak ezt ne kellett volna. Mit tegyen, mit tegyen töp- renkedik szegény öreg, hogy tüntessen el földi életéből vagy öl hat évet ? Miért is nem született ő legalább 6 éves korában! De hát a nehéz napokban támadt lelkében egy mentő gondolat, mel}7 mint a biztos kikötő látása a hajóst, megnyugtatta az ö kebelét is. Szülötte földén egy kis pelyhes ajkú ifjú káplán végzi a lelkészi teendőket, hátba segít az rajta ? Eel is kereste az ifjú Timótheust, aki feltűnő szivességgel fogadta Dávid bácsit, megtudván mielőbb szavaiból, hogy kilátása van különben is lapos kápláni tárczájából egy pár koronával kiszorítani a levegőt. Elég biztatóan is kezdte az öreg ur, midőn ezt mondá: „Kedves öcsém jó megfizetek ám!“ „Köszönöm, köszönöm“ rebegte a fiatal káplán „hiszen enyi fáradság nem érdemel valami nagy honoráriumot.“ De szivében már ilyen biztatás után legalább is egv ötösre gondolt. De csakhamar lehűlt, midén megtudta, hogy Dávid bácsi kívánsága csak az volna, hogy legalább hat évet számítsanak le idejéből, hiszen ö már úgy sem sor hadköteles. Persze, hogv ez nem történhetett meg. Szomorúan távozott el Dávid bácsi kereszt levelével, melynek láttára a leendő anyós bepakolta a szép karika gyűrűt s vissza származtatta Dávid bácsihoz. Dávid bácsit annyira meghatotta ez az eset, hogy szégyenébe egy időre le is tett a házasságról. Vágó.
