Szamos, 1899. február (31. évfolyam, 10-17. szám)
1899-02-26 / 17. szám
XXXI. svfolyam Szaímár, 1899. vasárnap, február hó 26. 17-Jk szám. SZAMOS Vegyes .tartalmi! lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I írt. Az „ Otthon *-nal egy negyedévre I frt 50 kr. Egyes példány ára 10 kr. SZERK SZTŐSÉG : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL; Rákéezy-utcza 9. sz. M ndeonemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés .mellett a legjutár.yosabb árban közöltéinek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. A Társaskör építkezik. A Társaskör közönsége körülbelül egy évtizede forgatja elméjében az építkezés gondolatát anélkül, hogy rosznak és kényelmetlennek bizonyult helyiségein időközben valamely jelbntős változást vagy átalakítást tenni képes volt volna, holott azzal az anyagi, szellemi és erkölcsi erővel, melylyel a Társaskör rendelkezik, nemcsak ezt a füstös viskót, hanem fél Szatmárvárosát lehetett volna újjá épiteni. Amint emlékezünk, ezen idő alatt számos fényes terv fordult meg a Társaskör asztalán. Ilyenek voltak a szomszédos Soós-telekre tervezett bérpalotával összekötött építkezés, mintegy 195.000 forint előirányzott költséggel. A Kölcsey-körrel, Dalegyesülettel és Társaskörrel közös hármafeczélu klubbház a Bőrös telken körülbelül ! 50.000 forint előirányzattal. A Társaskör saját külön szükségleteire tervezett s bármely telekre elhelyezhető épület 76.000 forint költséggel. Ezeket a ragyogó terveket halomra döntötte ama csakhamar előálló bizonyosság, hogy velők megküzdeni koczkázat és tetemes tagdíj emelés nélkül a Társaskör aligha lenne képes. (Már t. i., a bátortalanok okoskodtak igy.) Felmerültek továbbá többrendbeli kisebb tervek, melyek a jelenlegi helyiségeket homlokvonalában, szárnyban és belső kiterjesz j kedésben kísértették meg a fennforgó szükség szerint átalakítani és rendezni, de ezeknek a terveknek eszméjét is elejtették mielőtt azok csak némileg határozott formába is öl-! tözködtek volna. (Már t. i. a kötekedők gondolkodtak igy.) Ily módon jár mindig az oly testület, . amelynek kebelében sok az okos ember, aki rátart a saját irányára és mindenkitől megvárja annak követését Az eredmény termé-J iszetesen az volt, hogy az erők egyesülés helyett széthúztak s a közjót nemcsak, hogy ^előbbre nem vitték, hanem önmagok is értéktelenekké váltak és megsemmisültek Most végre sikerült az elnökség kezdeményezésére es az építkező bizottság egyértelmű előterjesztésére a választmánynak ' egyhangúlag oly tervet elfogadnia, amely az i összes igényeket kjelégi ni hivatva van. S ! ha valaki attól tartana, hogy ennek a terv- I nek végrehajtása talán a tagdij emeléssel ! lenne összekötve, azt előre is megnyugtat- i hatjuk, hogy ilyen nem fog bekövetkezni A terv szerint a jelenlegi épület homlokvonalán fekszik az olvasóterem, amely 32 j négyzet méterrel nagyobb, mint a mai. ez ! által kívánta a választmány kifejezni előzékenységét azon tagok iránt, akik a körben ilyen szórakozást keresnek. Az olvasó teremtől délre, könnyű fal által elválasztva, fekszik a játékterem, amely méreteinél fogva ugyancsak kitünően megfelel czéljának. A Bartha-telek vonalán nyugat felé' teljed a kártyaszoba, amely a szórakozásra legalább kétszer annyi térfogatot nyújt, mint a jelenlegi helyiség s e mellett felülvilágita- sánál nemcsak a tavaszi és őszi, hanem a téli időszak alatt is kellemesen használható. Legtöbb panaszt hallottunk az étkező helyiség ellen. Ez a kérdés szintén pompásán van megoldva, amidőn déli világítással, mintegy 100 négyzetméter térfogattal ezt a helyiséget a választmány a jelenlegi ültetvények előrészének helyére, az udvar felé tervezte. Az igy leirl teremcsoportozatnak följárója egy szép tágas folyosó, mely az épülettömb központját képező és ugyancsak felső világítással ellátott üvegcsarnokba vezet, a melyből az épület minden helyiségeibe ke resztül lehet jutni Ez az üvegcsarnok képezi úgyszólván a helyiségek központját és költészetét, ahol az elfáradt ember a napi kimerültség után pihenőt talál és az általa választott módon bármely terem közönségével érintkezhetik. Találkozunk mi még gyakorta, Én köszöntlek; te fogadod, Barátságosan mosolyogva, Mikéntha mi sem történt volna : „Jó napot uram, jó napot!“ Sőt meg is állok, meg is kérdlek Nos hogy van Nagysád, mit csinál? — „Hát csak lustálkodom, henyélek, Még mindég járják a regények, Ügyelek, mint egy kis király! . . .“ És előkerül sok-sok kérdés, Mind szörnyükópen, szellemes. Egyikbe sincs, se gúny, se sértés ; Szóval, példás az egyetértés S a társalgás oly kellemes ! Beszélünk minden fűről fáról, Egy perczecskét se hallgatunk, Szólunk a divatról, ruhákról, A könyvekről, politikáról Csak egyet kerül ajakunk. Csak egyről, ép egyetlenegyről, Nem mernénk soha szólani, Pedig-pedig hát épen erről, Az én elgyötrött bus szivemről, Úgy késztet szólni valami. Nem beszélsz arról te se, ón se, És a kaputok elé érve Én köszöntlek, te fogadod, Barátságosan mosolyogva, • Mikéntha mi sem történt volna : — „Jó napot uram, jó napot! . . Biró Artur. Rondeau. Repülj gondolat hozzája, Ahhoz akit úgy szerettem! Nagy titokban, — ismeretlen Senkitől sem sejtve, látva, Szívd fel édes lehelletét, Csókold bájos tekintetét, Hozd telkembe mosolyát; Súgd leikébe bus szavát Az én imádó lelkemnek, Mondd el e bus szerelemnek Fájó, édes panaszát. Tán megérti sóhaját S éltet ád esdő szavára . . . Repülj gondolat hozzája ! Józsa János. A főnök ur. ... — Nagyon régen vágytam ide. Nem tudom mi vonzott. Most már értem. Mikor nem rég találkoztunk — emlékszik? — s megigórte, hogy eljön, én is azt gondoltam, hogy eljövök. Amint látja itt vagyok. És most kérem ne haragudjék, ha unalmas vagyok, tudja azt, hogy én az életből veszem azokat a kis meséket, miket a tárczáimhoz felhasználok. Engedje, hogy megfigyelhessem a mi kedves házigazdánkat is. Higyje el, ő különlegesség és pedig annyira, hogy megírni is nagyon érdemes. Figyelje csak meg! Nem találja különösnek az ő nemes egyszerűségét ebben az affektált világban ? Én bámulom nála azt a művészettel párosult kedvességet, a melylyel a vendégeit fogadja; én a lelke mélyére látok. Pardon, ez csak egyszerű emberismeret és semmi más. És mondhat om az a keresetlenség az az örök-friss kedély, a „mulatt arcz, a két ratetta. sokáig mind megma adnak, az emlékemben. Megígérem, hogy „Két csillag“ czim alatt megírom magának azt a kis történet- két, a mely a két arany rozetta története. Egy kis klassikus história . . . Tudja kihez hasonlítom a mi főnökünket? Egy eredeti magyar gentrihez, a ki elpipálta már a fólvagyonát. Igen! Azt gondolom, hogy soha szívesebben nem fogadtak sehol vendéget, mint nála. Ne gondolja ! Ez nem tettetés, mert ezt ószreven- ném. Büszke vagyok a tudományomra. Oh nála nincsen meg az a talmi szívesség, a mi megvolt a spanyol, meg franczia etikette korában. Egyszerűen nem hívjuk meg az estélyünkre azt, a kil nem szívesen látunk. És ez helyes is ! Sok embernek igen rosszul áll a tettetés . . . Kérem valamire. Figyelje meg azt az érdekes, szőke asszonyt ott az otományon. Oh! nem fiatal, de érdekes, ezt nem tagadhatjuk. Legköze- lébb elmondom azt a legközelebbi epizadat, a mely közte és a főnök közt folyt le. Hogyan ? írjam meg? Megígérem!
