Szamos, 1899. január (31. évfolyam, 1-9. szám)
1899-01-19 / 6. szám
Gyümőlcsószetünk fényes kora az Anjouk korára esik, alattok ültették be Tokajhegy alját és az Érmellékót jales szőllökkel, — Nagy Lajos uralkodása alatt került be a Duránc/.ai ba- raczk, melyet állítólag Durrazóból hoztak bo. Aszalás és a gyümölcsök conserválása már a 17-ik században ismeretes volt hazánkban, miről Wesselényi Annának 1629. évről szólló levele tanúskodik. Specialiter megyénkben a Szamos jobb és bal partja 1—3 kilométer szélességben már 1600 elején be volt ültetve szilva, alma és dió fával Farkasaszótól, a Tisza torkolatáig, onnan pedig a Tisza két partja ugyan ilyen szélességben egész Rakamazig, — itt termett az a sok szilva melyből temérdek aszalványtliktariumot és szil voriumot, valamint a hires Szamos és Tiszaháti arany sáfrány és zöld kormos almákat hordták le a tiszai hajókon az Alföldre, - és bizony egész az 50-es évekig gazdag és vagyonos községek lepték el « két folyam partját; — ma már Tokajtól Farkasasszóg alig tesz ki ezen lankák területe egy ezer holdat. A következő századok zavaros és háborús időszakában nagyot hanyatlott nálunk a gyü- xnölcsészet, daczára annak, hogy a hol a török megtelepült, szeretett fát ültetni. Első magyar kertész könyvet Lippai János jezsuita irt. Az első magyar pomologiai egyesület 1785. alakult Gömörmegyében Jólsván s ezen egyesületnek 1811-ben már 134 fajta gyümölcs nevelődött faiskolájában. Nagy és főuraink ekkor kezdték alakítani az újjabb Ízlés szerint s a legnemesebb külföldi gyümölcsfákkal betelepített kertjeiket. Pomologiai egyesület 1820-ban Szabolcs megyében Nyíregyházán alakult, de annak élete nem volt tartós. A külföld különösen Franczia ország már IV. Henrik korában kísérletezett uj gyümölcsök előállításával, később XIV. Lajos király korában szaporodtak a jeles kertészek fáradozása folytán az uj fajok, mely időből inegemliten- dők a király jeles kertészei Duhamel és Forvyok. Legtöbbet tett azonban uj jeles fajok előállítására a belga gyümölcsész. Van Mous a lő veni egyetem vegytanára, ki az uj fajok előállítására, — a növény élet titkain alapuló rendszert talált ki, mely kitünően bevált. A jelen értekezés keretébe nem férne bele az uj fajok előállításának ezen módszerét apróra megismertetni, elég ha azon jelesét a pomologiá nak, ki e rendszert megteremtette, itt megismertettem. Az újabb gyümölcsészeti iránynak jelese, voltak még a külföldön Bivort Sándor, Daryi Poiteuo, Diel, továbbá De Tonghre, Gregoir, Bois Bundet Andre Leroy, Németországban pedig Lucas, Oberdick et Jahn, Amerikában pedig Wylder P. Marsai és még többen. A század első felében támadtak a pomo- logiának hazánkban is lelkes bajnokai, kik köz- i zül kiváltak Urbanók Kuty Ferencz, Kovács | József ref. lelkész, Balog Ágoston plébános később Viilási Pál, Bencsik György, B. Nyári Gyula, Tamássy Károly Debreczenben, megyénkből különösen kitűnt már e század 30-as éveiben Kende Zsigmond, ki Gzégényben egy 100 holdas gyümölcsöst alakított, továbbá Domahidy András, ki Sályiban ugyszólva egész birtokát nemes gyümölcsfákkal ültette be. Mind ezen jeles gyümölcsészek legjelesebbje volt néh. Bereczky Máté, kinek mezőkovács ázi faiskolájából kerültek ki a jelenleg fenálló nagy faiskolákban termelt jeles oltványok gályáit ő adta ki 1884-ben a 4 kötetre terjedő „Gyümölcsészeti vázlatok“ jeles müvét. A fentebbi időben keletkeztek, sok és kitűnő faiskolák hazánkban, ilyen volt az Entz Ferenczé Budapesten, a Kovács József ref. lelkészé Bátorkesziben sőt ma már igen sok jeles ■ faiskola van, mely a jelesnél jelesebb gyümölcs cjtványokat 100 ezer számra terjeszti az országban s mondhatni elég jutányos árban. — j ilyenek, hogy többet ne említsek a József fő- herczeg kertészete Al-Csuthon és a Margitszi- j geten, továbbá az állam Budai kertészed telepe a Tordai, Ungvári, Csákóvári, Keszthelyi, Deb- reczeni, Kassai gazdasági tanintézeté, van j nak még az államnak berendezett faiskolájai Trencsén, Kis Szeben, Nagy-Bocskó (Máramaros I m.) Lőcse, Sepsi-Szent-György, végül Fogaras, Kis Bér és Mezőhegyesen. Megjegyzendő, hogy az állami oltó faisko- ! Iák 18‘.i2-ben lettek feállitva, s ezek területe 1897-ben már 275 kát. holdat tett, s ebben a kormány részint kedvezm ényes árban a 25 kr. részint földműveseknek, tanító és lelkészeknek ingyen 226, 123 ezer ojtványt, községi és egyesületi faiskoláknak pedig egészen ingyen egymillió 111 ezer gyümölcscsemetét osztatott ki. És mégis ezen roppant mennyiség nem volt elegendő megfelelni a keresletnek. Jeles faiskolák léteznek még hazánkban Czeglóden az Ungvári Lászlóé háromszáz holdon felüli területen, öOOezer nemes ojtványnyal, ki évenként 5 ezer megrendelőnek küld nemes gyümölcsfa csemetét, — mondhatnék róla, hogy ez márgyümöl-osfa gyár. Továbbá ugyanott az Unghváry Józsefé. Nagy-Kürüben aDolhai Petrovay Györgyé Temesváron az Agatrijé. És megyénkben a Vásárhelyi Gyuláé Nagy Bányán, kinek ojtvány készlete megközelíti a 100 ezer darabot. Még nagyon sok faiskolát elő tudnék szá molni, de ez már túl haladná az értekezés határát. Ezen első részét értekezésemnek avval fejezem be, hogy a mint tisztelt hallgatóim a fentebbiekből láthatják, hogy ámbár hazánkban a gyümölcsészet e században nagy léptekkel halad ségének köszönjük azt, a mink van, mindenünk az övé is! Most pedig eljött az ideje annak, hogy ha nem akarunk nyolcz évi küzdelem és fáradság gyümölcséről lemondani, ha nem akarunk vizszafejlődni, hanem haladni, gyarapodni, létszámban szaporodni a czélunk : alkalmas helyiségről kell gondoskodnunk! Mostani helyiségeink oly szükek, hozzá alacsonyak is, hogy tagjaink V5 részét sem képesek befogadni. Hogyan teljesítsük közművelődési hivatásunkat, mikor még annyi helye sincs annak, a ki tagdijat fizet, hogy rnegál- hasson! Ismeretterjesztő és szórakoztató felolvasásainkat sem tarhatjuk mindég a vigadóban, mert előbb utóbb a közönség felzudul ellenünk, hogy mindég^ pénzt és pénzt kérünk ! Én úgy vagyok meggyőződve, hegy ezen iparos ifjúsági osztály szellemi és erkölcsi nive- aujának emelése, minden kétségen kívül annyira fontos, hogy a józan gondolkodású, előrelátó és áldozatkész társadalom, midőn sególykiáltó szavunkat meghallja : segítségünkre fog sietni, hisz önmagáért teszi! Az első lépést ez utón biztató sikerrel tettük meg hegedű szó mellett. A dallamos léptek nyomán ha virágok nem is, de forintok termettek. S az első önkéntes és jókedvű adakozás 150 irtot juttatott e nemes czélra Ebben az összegben benne van a gazdagok aranya, a jómódúak ezüstje, a szegények reze s a mi fáradságunk verejtéke és örömkönnyeink : talán mégsem dolgozunk oknélkül, hiába! A társadalomra súlyos feladat hárul: munkát adni az iparosnak: akkor kenyere lesz. A mi feladatunk nem kicsinylendö: ne- mesbiteni az iparos ifjúság erkölcseit, ápolni hazafias érzületét, alkalmat adni szellemének művelésére, szórakoztatva tanítani s fáradságos verejtékes munkája után bevezetni öt otthonába, hol testét kipihentetve, lelkét fölfrjssitve mindig ujabb-ujabb erőt meríthet munkájához. De az uj otthonhoz is pénz kell! Itt a második feladat, a mi a társadalmat terheli. Ha mindenki módjához mérten járul az alaphoz — nem lehet kétség a biztos siker iránt. Aztán nem is ajándékot, alamizsnát kérünk, csupán kölcsönt! S mi felemelt fővel s az irás szavaival kérünk : „Zörgessetek és megnyittatik, Kérjétek és adatni fog!“ S a társadalom nem fog elzárkózni esdő szavunk elől : „A jókedvű adakozót szereti az Isten !“ Ez lesz a szoczialis kérdés részbeni megoldása városunkban! * * (Úgy e hogy nincs „Q“ ?) A fogadás megnyerésének declarálását elengedve de a dijat nem — nagyrabecsülésem nyilvánításával vagyok Szatmár, 1899. jan. 15. szerető barátod: Tkurner Albert. előre, mindazonáltal nagy kérdés, hogy mikor : leszünk és részben ott, a hol Amerika, a holott is oly óri ' si gyümölcsös kertek vannak, melyről I nekünk sejtelmünk is alig van, nevezetesen: Hutsonban van egy Rolort nevű földbirtokosnak | egy gyümölcsöse, melyben 24 ezer alma, 17 ezer körte, 4 ezer cseresznye s ezenkívül számtalan baraczk, szilva, szőllő, málna és szelíd gesztenye fa tenyészik, — Georgiában a West painti kertben van 125 ezer őszi baraczkfa. — Middbeton- ban, Delawona államban pedig van egy birtokos a ki 1873-ban csak baraczkból 125 ezer kosárral küldött Newyorkba ; — volr. nap, hogy 10 vagont rakott meg baraczkkal. Ha a gyümölcsészet jövedelmező foglalkozás nem volna, akkor bizonnyal a praktikus amerikai nem foglalkoznék vele. Intés ez nekünk, hogy ezen jövedelmező ágát a gazdaságnak mentül jobban karoljuk fel, nehogy piaczainkat idegen gyümölcscsel áraszsza el az élelmes külföldi, — hanem inkább azon legyünk, hogy mi lássuk el a szomszédos államokat Ízletes gyümölcseinkkel Most áttérek értekezésem második részére tudniillik a gyümölcsfa tenyésztés specialis műveletére. Nem állítom, hogy ez a része felolvasásomnak a laikus emberre talán egy kissé unalmas nem lesz ; de a ki némi vonzalommal van a pomologiá iránt, s figyelemmel fogja azt hallgatni, hiszem, hogy a gyümölcsös alakítás tekintetében több tudással fogja elhagyni e termet mint mennyivel azt átlépte. Hát mélyen tisztelt hallgatóim ! — ha valaki gyümölcsöst akar alakítani, hogy azt mi- kép eszközölje ? az attól függ hogy fiatal-ó vagy középkorú, mert a fiatal ha az alphán kezdi is meg éri az ómegát emberi számítás szerint, a középidejü embernek egy óv is nagyon drága. Ennek folytán ez utóbbinak ajánlom, hogy kész ojtványt hozasson 5—H éves iket, hiszen a mint fentebb emlitém, vau faiskola elég a honnan jutányosán lehet kapni. A fiatalok pedig teremtsenek magoknak faiskolát. 1. Faiskola alapítás. A legelső dolog, a faiskola telepítésnél egy jó erőben levő inkább emelkedett mint lapos vagy vadvizes táblának kiválasztása, és pedig bekeritett helyen. Ezen tábla rigolirozandó, vagyis aTöld felforgatandó 60 cm. mélyre ; — ha a tábla sovány földre esnék, akkor azt elébb érett trágyával be kell teríteni, és csak azután kell felforgatni. * A táblát a szerint a milyen nagy területet akarunk gyümölcs maggal bevetni, — kevesebb vagy több ágyra beosztjuk — mely ágyaknak szélessége egy méter széles és 5—6 méter hosszúságú legyen. Ezen ágyakba a lágy magú gyümölcsöknek hozatott vagy tóleuát gyűjtött magvát 3 zsinór mellett húzott egyenes kicsiny árokban martius hó elején vagy közepén elvetjük s az ágyakat döngölő deszkácskával megnyomkodjuk. A kőmaguaknál azonban, mint baraczk,{szilva vagy dió, mogyoró, másképpen járunk el, — nevezetesen azokat már öszszel kell elkészíteni a csírázásra t. i. ezek őszszel egy ládikába egy réteg homok, egy réteg mag és megint homok közzé berakatnak; a láda tetejét miután a homok mérsékelten meglocsoltatott, reá szegezzük és azt létszegfuróval átfúrjuk 8—10 helyen, hogy részint levegőt kapjon a belseje, részint hogy január hónapban ezen lyukakon át a homok meg öntözhető legyen, azt letesszük száraz pinezóbe. Márczius vagy április hónapban a magvak mind csirába mentek, s akkor a láda felbontatván, azok nagy vigyázattal a faiskola ágyaiban 15 cm. távolságra egymástól sorokban ületet- tetnek. A lágy maguak magva májusban kikelvén egymbb dolog nincs velük egész nyáron, mint az ágyakat a gyomtól tisztán tartsuk vészre már a kis alma és körte vad csemeték melyek az ojtványnak alanyát fogják képezni már ludtoll vastagságúra meg nőnek; a melyek pedig visszamaradnak, helyben hagyatnak, a ludtol vastagságúak pedig a második tavaszon kiszedetvén, ki pikiroztatnak egymástól 20 cm. távolságra, gyökereik kiváló éles késsé visszametszetvén, hogy azok a második észtén dőben sűrű hajszálgyökeret verhessenek . A második év végén ezen alanj’ok mái akár kint az iskolában alvó szemre, vagy pedif télen a szobában akár nj7ereg ójtással akár pá rositással beójtatnak, s a pinezóben homok közzé
