Szabolcsmegyei Közlöny, 1876 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1876-11-16 / 21. szám

III. évi folyam, 1876. 21. sfc,

• • • •

Eeiiiap a társadalom, közgazdaság és Irodalom köréből.

: SJSF" -^>S *• {» § e ® aa b fi-ü. nit fi. «bl «B. aa <• «■ ^ ö :b- 6 4» B-i 41» na - aM^M|

Klűlfy.elési árak lirhlmi és poklán küblié:

Hirdetések

„Nyill-lér“-i közieméit)ek dijai

Kgúaz évre

.......................4 tVt.

ju

túnypxHn kCxölletnak. Öt linnAbm petit <nr térfogata ogysaeíi i

egy m'gynKer hiisillizott garnioriil mii’ 20 kr. '

. . ,* l 1 „

kozléísiiyi i>. ki% 4 Utv

Súv- vagy bérmentetUmiH beUUUiött kénirftfok iiotn v«U°ttitik tokitif.6tl)B

Előfizetési p.öúz 9 kör.lcuiény a 9,Nxi»J»ol«*Ntit*»K9>4?Í Kttv* ioiiy** lUurlies/.bérimmtvu kiiideiuiük.

rr7 J|pT:. . ; -j v j - :• ; ’ • t* niimlcii beigtttráHért kiilíin 30 kr.

UgYAKin^éu kéziratok nem uilvtmik vimfiii.

* aj , , •*' fi ' ■; ••; f **^' *

jErg*yea szám ára 10 kr.

Nyíregyháza ♦ november 1).

Ki vesztegel, az a társa- ! ságra nézve nem éí.

„Ki nem tett mindent, mit tennie j kellett, « lehetett volna, ool-i dog nem lesben. Ki pétiig eműért a polgári kötelmeit J híren tolje^ité, önérzutíébrn boldog lesz."

Kölcsey.

Észszel felruházott, rendeltetését eszmélő, s szabadon valósító lénynek élte folytában, koronkint magába kell szá luia, hogy lelki állapoiját s helyzete Viszonyait eielten fontolva véve, magát rendeltetése, tora, s hazája követelései szerint, goudolkod-, va s cselekvőleg eligazíthassa. Ily önszemle nélkülözhet len töltérele minden tókélesedés- nek, s erkiiesi neiuesiiiósre mar a régi bölcsektől, különösen Pythagorástól ajánl- tatott.“

Ki meggondolja hogy azpn szép'tehetségek, melyek kel-"az. emberi lélek hir, pillanatig sem szilinek meg. a mamikkal vagy az anyagi világgal foglalkozni. Hiszen az emberi élet csak úgy éri czélját. ha1 tetielvnek szenteltetik. Hazát nemzet,et, s igy,ön- Anugflnkatt |S~ .boldoigitanj. tar_tozuuk, s czélramunkálás kötelessége alól nem vétetik ki más, mint á természettől tehetség nélkül hányatott szegény. „Az ember, ha -értelme s érzelme körét gondosan nem szélesíti, kedve iy s mindig keskenyebb hatá rok közé szorul azt mondja Kölcsey.

Ha bámulatos művet Írni, fontos ütközetet nyerni, phidási szobrot alkotni nem midenkitől telik is: elveit s érzéseit, mégis mindenki megtisztíthatja, hasznos ismereteket mindenki gyűjthet, s napjait czélirá- nyos tettekben mindenki elköltheti. Ne is éljen senki azon balhiedeíemben, mintha’ a terhektől és kötelességektől, melyeket tőle a társaság megkíván, s mik reá természetesen háramlanak, magát fölmenthetné.

Szeressetek.

St‘ retseiek míg módotok van,

Yligetienülr rúgetleuül!

Kévé. gyönyör van itt a földön 8 M is oly gyorsan elrepül,

Ragadjatok meg minden pereset,

Az élvezet óráiból,

Ne várjátok, míg ért gyümölcs.

Az örömnek földre hull.

Késő a bénát, ha a sors már Kemény csatét viv veletek ...

Rsgndintok meg minden parczet,

Szeressetek, élvezzetek 1

Dengi János.

Kantor uram, kalandja.

Nemzete® Kurta Péter uram ő kegyelme eredeti kis alak volt. Mintha még most is előttem látnám abban a kísujfásozott ócska köpönyegben, melyét télen nyáron .magára öltött, s abban a magastetejji ódon kalapban melyet még a megboldogult komám ura testált vala neki teljes lelki megnyugvással -—[halála napján.

E két ruhadarab fnem is maradt el ő kegyelméről sohasem ; tisztelte és becsülte a testált ereklyéket, már azon, egyszerű élvnél fogva is, hogy ném kell addig ujjat méretni míg a régi a tökéletességig el ne.m,kopik.

Mí g aféle gyefkőcz ember- voltain, mil’uhálkodás, restség, indulat és szenvedély sugalló ti t meggyőzni nehéz ugyan, de nem lehetetlen ; munkálkodni természeté* óhajtás, sezenóliájtást minél gyakrabban változtatjuk gyors tetté: annál nagyobb i leend akaratunk hatalma.

Tndomáuyt a munkás élettel egybekötni ez álét feladata. Az ismeretek mezeje oly dús; virágokban, oly lelket emelő; termékeiben,, oly változuto>; szépségeiben, miszerint. lehetetlen, hogy tér nyíljék. mely a léleknek oly tiszta élvet nyújtson mint ez. ’ Oak a tudomány az, mely fclöleineli ma- I gasbra vágyó leajviiji,vet, az élet ezer kisszerű törekvésein, a szellemi élét ott kínálkozik, hol a tudomány végtelen országának virányos téréi feliiuxolyognak. Plinius a római tró azt monda; „Mind örömet nrnd vigásztalást találok a tudományokban, semmi sem oly örvendetes mint ez és misem oly szomoritó, mit ezek nem enyhit- né iek. Nőm betegsége, enyéim veszélye s némelyek halála altul megzavartalva, fájdalmam egyedüli enyhítőihez a tudományokhoz folyamodom, melyek azt eszközük, hogy a bajt jobban megértem, de nyu- godtabhun tiiröuí,“

A tudományok nemcsak egyeseknek ékességei, hanem egész nemzeteknek is. Tagadhatatlant miszerint rgy nép sem ragyogott a nagy nemzetek sorában hacsak fegyvereinek szerencséjét, szépinűvészetek- kel és tudományokkal nem kötötte egybe. Azért is minden egyes, sőt ha szükséges, vállvetve, egyesült erővel zúzzuk a köz- gátokat, melyek anyagi és szellemi haladásunknak útját állják, E czél vezérli a „Sza- bolcsmegyei közlőny“t is program injában kifejez ve azt, „hogy városunk, társadalmunk felvirágzását, mit előmozdítani bizonyára mindenki erkölcsi kötelességének ismeri.“

íme a legtisztább forrásnak fölbuzgó

kristály erei is hatalmasfolyó va csak úgy válhatnik, ha irányaikat egyesítve egy pályán egy mederben jönnek össze. Csep I egyesülve rokon oseppel, s lefutva magas hagyó rmokról yölgy ölén kígyózó folyam- képen, az akadály-sziklának alapját kiása azt ledönti s miiit nagy czélra vállalvetők ősszege egyesüli erővel fölveszi a legnagyobb hajót is,

Az egyesülésben hatalmas erő rejlik, mely kellőképen felhasználva úgy a phisi- cai. mint az erkölcsi világban náayszcrü yállalittoklüik hathatós tényezőjévé, a haladás pályáján pedig a legszebb vívmányok erős rugójává válik. S minthogy a mintlenség tekéje alatt, napjainkban már alig van oly anyagi tárgy, raeylnek titkait és rejtélycsb oldalait a/ emberi ész és kéz be nem hatotta volna, melyet következőiéi* vagy nem tökély esitett volna, vagy legalább azt tökélyesitni ne igyekeznék ; miután alig van mű, tudomány, vagy mesterség, mely tökélyesülése delén, vagy legalább csak keletén ne állna; tehát ily felviilágosodott korban élvén, mindenki, s ha kell, eg \ csilit erővel anyagilag és szellemileg sáfárkodni tartozik.

Az idő hasonbecstt a pénzzel, mond ja a komoly angol, s az élet órái hirtelen lefolynak : ennéffogva kötelességünk az idővel is jól eln: tudni. Az idő szárnyalva halad s napjaink visszaidézhetleiűil merülnek el a setét éj tengerébe. Az óra, inelv lefolyt már a jelenben ó, a jelen múlttá lesz a jövőben, a perez, azon pillanatban, melyben születők, már meghalt, és leszáll millió testvéreihez a múltak nagy siijába, előttük c«ak a jövő áll, sivatag, .át nem hatható éjeiével- Hány bölcs ajkáról pergett, le már e szózat „élj az idővel,* s mégis hány ember van, ki legtöbb idejét muukátlanul téllé ? s mindenre kész, csak munkára

nem? már pedig a munkanélküli élet tev íhészetdleni helyzet, tehát aki riinnkátla- nul és ti-1 miil él, az maga a természet ellen tesz.

Mily sokan vannak, kik legszebb idejüket játszás s heves vitákkal töltik el; mii,sokan,ki k rágalom sm ás aljas kicsapongásokkal hajtják a gyoi'ssíár- nyakkal repülő, de nekik mégis órílábakou haladó időt ? Pedig Mind a foppant nagy természetnek, mind saját alkotásunknak figyelmes vizsgálata, különösen az önfen- tartásnak ösztöne arra serkentenek bennünk, hogy napjainkat munkára fordítsuk.

Az emberi méltóság egyedül csak ott rejlik, hol az ember az állat fölött áll. Ha nem vagyunk más, mint merő hús és csont tömeg, melyet az enyészet göröngyeit örökre eltakarandnak, akkor az oktalan állattal hasonló fokon állnánk. Az életben vaspályán kergeti tova ‘ rejtélyes gépét a sors, midőn vándora | boldogságra nmú- káló njánlatlevejével válta útlapot. Az él^t irányzó eseményei fél éber álom iátmá- nyaiként merüljek'fül koronként, s mint, az utódai eltilnélgő bokrait, színezetten kamera setét képeivé olvasztja a /ízélvá^y ; a halk intő szózatok tanácsait, az eszmél- kedő gondolatot, a tért és időt, a gép Őrjöngő rohama nem egészen nj'omtalan«l sépri tova. Nekünk adatott a tarka szőnyeg dús kertében a fonadékok végtelen szövevényei közt egyes szálak pályáját őrnyugodt szemmel keresni fel és kísérni, nekünk kandi szemmel a vakító egész csillogó fél színe után a hátrész egyenetlen zűrzavarába pillantani, s bár az élet hoz és visz, s bátor egyes szóllak megszakad* nak, a végzettakács kezében fürge ügyességgel pattog tova a szószék, csolnoka.

Az emberi élet elrepülő pill an at; Mélynek enyészete előbb utóbb ugyan kikerulkur megismertem ö kegyelmét. Természetesen-akkor még nem gondoltam, hogy valaha csak egy sorral is meg fogok emlékezni róla.

Abban a kis városiján, melyben mind a ke teli laktunk, nemzet es Kurta Péter uram a legfelsőbb osztályhoz tartozott, lévén valóságos jóakarattal és jövedelemmel felruházott kántor tanító!

Mégis ér.lemlettaa jeles állást,. HiSz’mi- I korelkedzteénekelni a86-ik dicséretei:hogy I „ha fölvetem szemeim az égre“, azzal a keserves hús hanggal, a mellyel úgy meg lehet rikatui az öreg anyókákat, bizony csak elér- zékenyültem én is, s elkezdtem egész alázattal — neki keseredni.

No de ez régen volt, s nem is tartozik ide.

Elég az hozzá, kántor urain talpig derék, Iámból- erkölcsű ember volt., amiről világosan kezeskedett takarosán neki termett egyetlen egy hasa is, lévén az józan életének tauubizouysága.

Több jeles képzettségét édes testének különös hire emelte még, kifogyliatlan szom- ju s faradliatlanul működő torka is mielőtt a I faluv^gi korcsmáknak ritka boros hordója volt az, amely térdet fejet ne hajtott volna; s ezért nemzete« Kurta Péter uram ő kegyelme, egy szó mint száz ritkította párját mindég és mindenütt, a hol — csak maga volt egyedül.

No de nem yolt ám ó agglegény; volt kedves hites-tájsa is. Sára asszonnynak hívták. Együtt éltek, együtt laktak mindig, boldogan. Néha ugyan összevesztek, kanéin az- tán megint kibékültek. ,

Hol kurta uram, hol a felesége húzta a

rüvidebbet; avagy az egyik, avagy a másik hagyta ott a hazat — méltó bosszúságból.

Történt egyszer azonban, hogy nemze- tes Kurta Péter uram jobban patlaut ki a kellettnél, s azt mondta az ü hites társának hogy'

—: E núr csak sok asszony! elmegyek s nem foglak többé látni, meglásd majd meg- siratáz nVeg.

Sara asszony ném törődött vele, sőt maga tuszkolta á háztól. Tudta hogy haza kergeti a ~ hasa: . *

Kurta uram azonban szilárdan határozta el most iriágát s néni vette tréfára a dolgot ; nemes elszántsággal indult meg — magát elölni. Nagy föladat az igaz, liánéin szilárd elhatározással megy minden.

Ott hagyta a fái at, ment a Tisza felé i roppant bánatában--beugrott a korcsmába.

Hozatott magának vagy négy kupával abból a méregből, amit az alföldnek azon a táján karezosnak neveznek, s elkezdte iszogatni, nem nagy hűhóval ám, mint a nóta tartja, hanem szép csendesen,, annak rendje szerint sorjában.

Mikor nem ment több a garatra, olyan lett, mint a nagykapari holt, se látója se hallója „ez világnak“.

Ott feküdt még másnap alkonyatkor is az asztal alatt, mig nem valami jámbor fel- kültötte. Fel is ébredt aztán s kezdett szét- tekinteni a világba s azt a megjegyzést tevén legelőször is, hogy:

— De furcsa helyen jön fel most a nap.

Amint kibukkan az utczára. hallja, hogy a faluvégén dobolnak valamit.:Egy csoport nép körül állotta már a kisbirót, oda ment ő is megtudandó, hogy mi történt azóta valami nevezetes , a világban.

A dobos pedig a következőkre nyitá száját:

„Tudtára adatik mindönkinek hitelesen hogy káut’ramné asszony ezennel kurentát- tatja az ö liitvös urát. Aki szívós lösz megta- nánnyi és haza vinuyí, kap öt forinytot tisztességből“.

— Tyhü! lánczos&tta 1 hát már micsoda bolond história ez? — szólt közbe Kurta uram nagy tűzzel lobbal — hiszen itt vagyok la I ne doboljon ki kee tovább.

Itt-e? pattant ki Markos Jancsi a.tömegből— ’szakkor nem js kell messze keresni rekt’ram'uramat. No üljön föl. frissen a hátamra szaporán ám.

— No, no. Lassan a testemmel ecsém, — elmegyek én a magam lábán is. Nem vagyok éu pityókás, engem úgy se nem. Haza találok én magam is.

— Csakhogy nem addig van ám á ! Kegyelmed elveszett, én megtaláltam smost haza viszem. Ezért osztón öt forint a tisztesség.

Hiába volt minden rugkapálőzása, hiába kiabálta az egész utón, hogy „e már mégis csak csufságos dolog“ megkellett érni neki azt, hogy felsegítsék a „becsületes megtaláló“ hátára, s úgy kisérjék nagy diadallal haza aggódó hitvese, tárt karjai közé; s hogy . öt forint jutalom adassék Jancsinak, a ki pt jóakaratból megtalálta— Hja! gouosz világban élünk jiwii nap, — sóhajtott fel másnap Kurta uram egykedvűen — csak azután megne tudná valamikép ezt a hist őriét valami újság tudósitó, lujgy még kiadja a lapba — muiattatonl

Pedig én kifecsegtem.

Hanem hát — Isten bocsiba mag bűnöm.

,—ó—e