Szabolcsmegyei Közlöny, 1876 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1876-11-09 / 20. szám
HL évi föl vaui, 1876. 20. sz. * Nvircgrvhnzíu november 2. gjSf?““ 2’S* El «fc ^ J «*: B. <«*■ X». a Ehs: mea JL .bä. na «• <n «■ 8 «» n* 19 «» JB.S: «» jsq. flóil/.rtévi árak lirhln'ii rs postán küblié: pépr Hiríelések "TJBCí „\yill-tér ‘-I kii/.lemcnyek dija: I V»*sv. r»\T«j . . . . , . A í'rf. juhhtYnftii!i IiumiUkis |m%ä»f: ««»r iőrfn^Hlia ngVNKeri egy nőgjHitor liasipizolt gin'muiid sor 20 kr. ................ . „ hő/Ió>i k1 fi, kry 4 hr. Kév- vogy nőrniemerlenill lieliiiliKlrr kií/irufoU nem vét-tnek tnkinlalke RlSfí'/otoüsi |m‘«x s nun Iimj KT»vl<M*.n'i:y n Ki*/Ilépe£iiij : L'gysziiuén Kifx iratok imin aiiani,ia vik.su. 'inhnlon l»f*iifttífi?LiUnti íln hr. ügy« ssám ára 20 hr. i—i—~r~ ~i—rn—r- r—rirm- -if.Mi.ri Hitloiíak nssjija (November 1.) Ma van az elhunyt hívek emlékezetének ünnepe. Ma, miliőn a haldokló természet szem- | lélése bennünk a mnhiudóság s a halál emlékezetét költi tel. Mindazok, kiknek szent kötelékeit a halál széts/aggatta, az atyai kegyelem zsámolyára borulnak enapon, imádkoznak I esedeznek a már örök boldogságot mei- lekhek párt fogaséi t. Az őszinte gyász, könyörgés | megemlékezés számára a kegyelem ösvénye nyitva van a Legfelsőbb iróniához. A di- csőülteknek iidvkoronnjáhan drágakógya- nánt.ragyog- minden könnycsepp, mely su hant jukat áztatja ; az esdeklések a szenvedő lelkek fájdalmaira vigaszt nyújtanak. Kiviruliiak e napon a sirkortek,min- I den kei'es'z|i„!yózs.ilombot növeszt, s miért? mipja van, lift’öirnk ©üllőkéi*©, A%r;imale- Jun/orut ja. síi* iíLTes/.tjérc ; l^ekcte éj s'úü le, lámpák világánál, A nép bucsitsoriiim siroÜáröii járkál, S elérkezve lassan egy keiiüáíct tövéhez, így j utunk el ogykoi* mind a közös révhez. A költő énekel, á vallás vigasztal, az emlékezés főiéinél; de mi | nagy veszteségeket veszsziik számba, s e napon azt kívánjuk, hogy azok, kik az irás szavai szerint: irtának, gyomlálnunk, értelmi és erkölcsi felvilágosodásnak hintek el magvait, azt csúsztatták s növekedésnek iu- diták, velünk maradjanak emlékben s őrködjenek a végtelenség ölök honában, hová tőlünk elszálltak, az élők és hátra- hagyottak fölött. •> Memento mSri. Az enibor vi- & szomorú, Beszédes és kevés sZavu. Ajkam csak ri kdu mosolyog, De akkor is o’y bus vagyok . . . Szelnem tört, halvány tükrében Elvétve fürdik csak a kéj ; Fülembe cseng csry intő szózat, Se szózat hangja, dörgő, mély: Memento móri! Olykor ábrándokba merül A lélek — szív s a vér bővül .. , Elém egr rémalak jelen, Mely ráintckint jéghidegen — Mejy vázkezének csoutujjával Megfenyeget irtóztatón, 8 remeg szivem, midőn susogja lialk szóval, alig bnllliatón: Memento móri! 11a vig ffuk vésznek körül, l.elkora vigad, szivem örül; Felejtve gyász, s a sejtelem, Mély ügy gvöíör könyöftolon 8 ha elfeledve a halál is 8 vig dal merül az ajkakon A hangok közt egy rémsikoltás, Mely átnyilal velőn agyon: Memento méri! A törőkök IéfJog;at l&urö» Ha jól l.öriilnézziik magunkat, van iflftr kf»riW*í!C't száz éve annak, hogy az európai dípVomarzia meghúzta n lólek harangot. az Oziuáu hiioviaiom feleit j elkeresztelték I keleti oroszlánt „beteg era- ber~-nek ngv, hogy aztán egész pereputy- tvával visszatakarodhassek oda, a honnan jött — Ázsiába. De legjobban kezdték ezt a működést a tizennyolvzadik század vége felé, midőn a nyugati hatalmak egyesülve az oroszsznl. megcsinálták a „keleti kérdés“**» Midőn H-ik Malmmed szultán 1SH08. julins 2S-án a letett IV-ik Mnsztafa szultán helyi be a irónia emeltetett, egyszerre miirt. egv villanyülésre — persze Olaszország us/riásara - - lel lázadtak a porta va- | lumennyi akti valói • görögök, bolgárok,] mainoták. abadislák, slb, és bogy | véres í lázadás teljes legyeit, Oroszország is le- íj vetette álaiczát és előállott, követelései- I vei : Bulgáriát, Olábországot és az angol követnek Konstantinápolyból való kiutasítását követelte : mitiián pedig ezt. a porta visszautasította, Oroszország is megüzente a hadat Ozmán iának. A hadi szerencse a törököknek kedvezett, ugyan, de állami létének önállósága j ez időtől fogva meg lett ingatva, | támadt ! aztán a soknenni súrlódásból, egy most is j gyakran hallható kérdés, a: keleti k é r d é s. Bök főfájást okozott ez már a diplo- macziának, mert Törökország nem birta eléggé elnyomni koronkint fellázadó alatt- valóit, | amúgy is az angol kormány ke- j gyeiméből é’vé, napról-napra alásiilyedt, úgy, hogj- most végvouaglásában osztozÍSs ólmom is mind uninlan Olyan zavurt, oly nvugtulun; Sötét világban tűn ez is — Fölötte őr a neinezis .... Eu álmodom tündérvilágról — KőrÜlem tünde szellemek, A leik szelíden átölelnek, 8 csókok közt busán intenek, Mcmonto móri I 8 lia lelkem a. múzsák között Kissé üdült, erősödött 8 kezembe veszem lantomat, Hogv rajt' kisírjam kínomat .... A lanthoz is kisér a szellem, 8 midőn közém a húrokon A szellemajk halkai kiséri, 8 át sir a rémes dallamon! Momente mór i! Kompolthi Tivadar.*) jfeft&ttt DjÉfctliá®,, — Eredeti Ueszély — Irta: ifj. Ilonászy Ferenci. (Vége.) A jó öreg kertjében kis fái között nyesegetett, tisztogatott. Mivel szolgálhatok uram kérdé, ^Jánostól nyeső kését letéVe, * Kompolthy Tivadar a „Veszprém* volt szert kesztője jelenleg Triesztben a hadtengerészctnél vau. 8 s e r k. kodnak hagyatéka felett az „európai doktorok.- Pedig : ; „Meg sem halt még, el sem lett még temetve. i Már is varjuk kárognak felette.44 | Szóval: kiakarják taszítani Európából. E Erről akarunk beszélni. A kérdés szives olvasóim az: Van-e I o lg a a törölt nemzetnek európai birtokhoz, és van-e joga más hatalmaknak, a törökök E I r ó 11 b a n i létéből „kórdés“-t c s i n á 1 n i ? Felelet az elsőre : Igen, I Felelet a másodikra : Nincs. • Fejtsük meg az első kérdést — nem politikai (hisz azt, e lapokprogratnmja kizárja], hanem társadalmi szempontból, Európa népségének háromnegyed- része nem Európában lakott, hanem Ázsiából, az emberiség bölcsőjéből vándorolt ide. E népek közül kiválik leginkább a magyar és a török. Bejött miudakét nép Európába, minden talpalatnyi földet karddal kezében foglalt el, vérevei fizetve azt Ii3e.siiletesen, karddal, véirel szerzett fóti a törökök európai birtoka minden elftm lalt tért elesett bősök vére áztatja ; — megilleti ! az övé és senkinek semmi közi hozzá. A törököknek ép oly joga van it élni, mint az orosznak francziának vágj magyarnak. No hiszen szépen megköszönnék mi Európának, ha idővel egy „magyar kérdésit csinálva, azt mondaná nekünk, hogy kerekedjünk fel és takarodjunk vissza Ázsiába, oda a honnan jöttünk ! MPpedig nem megyünk ; dehosry illegjünk. Nincs joga senkinek elvenni őseJános ebi adá jövetele czélját, s a paródiáénak is gazdag jutalmat Ígért. Egyház törvényeink ugyan nem engedik meg az ily hamar kötendő összekelést, de ám legyen, én hiszek önnek, liogj’ ez alatt csak szent czél lappanghat. Este 6 órakor a templom nyitva leend! én várom önöket, testvéremmel ki szintén oly fehér a minő én vagyok, az majd a tanú lesz. Köszönöm szent atyára az ég áldja meg. János visszatért. A délibáb már teljes pánczélban várta; János egy ékes. mi vü kosárkát vett fel, rnelj*- be apró kis tekercsek voltak, s lesiettek a nagy szikla teremben. Ott várták a volt fekete lovagok lovaikat kantárjaiknál tartva pánczél nélkül. A délibáb belemarkolt a tekercsek közzé, s mindeniknek adott egyet. Mindegyik tekercsben negyven arany volt. Ennek végeztével a délibáb hangja csengett a tág boltok közt: „Isten veletek, legyetek boldogak!.“ S a lovagok egyenként, tiinedeztek el, a tág sziklaterembőí, csak fényjelen fekete egy halomra hányt pánczéljaik vetettek a fáklya fényénél nagy árnyékot a sziklafalra. Mikor az utólsó is eltávozott, a délibáb a szikla lépcsőn felsietett. A nyílásnál már fent ott várla Miklós. A délibáb keblére borult, Miklós levevé a kedves fórül a sisakot, s össze csókolá: Egyetlen Delinként! susogó. Megragadó kép volt, egy pánezélos karcsú no, kinek arany baja ragyogott a napsugárban, egy délezeg férfiú keblére borulva , ink vérrel szerzett birtokát. Ezt mond- | hatja a török is. A mi a második kérdést illeti, csak azt. a regi magyar közmondást állítjuk ide. hogy „seperjen mindenki a maga há>a előtt“ ; legyen gondja Európának saját hajaira, és ne üsse az orrát idegen hatalom d olgáiha. (íladstonne. a volt angol kormányéi- nők, hogy a törökkel rokonszenvező Dizra- elí kormányt megbuktassa, egy munkát tett közzé melyben borzasztón szörnyükön dik a törököknek Bulgáriában elkövetőit kegyetlenségei fölött, s minden héten ösz- szecsődil. egy mentingek hol elhatároztatja ■ a törököknek Európából való kiutasítását. A tisztelt kormányé!nők —• persze — nem akar emlékezni az ötvenes évek-, ben az angolok által Indiában elkövetett kegyetlenségekről, midőn az elfogott indusokat. ágyuk elé kötözve expediáltak Yisnu országába. Szóval oly kegyetlenségeket vitt véghez a czivilizált angol hadsereg, melyekhez a kevésbé czivilizált török se- vtg kegyetlenségei nem is hasonlít hatók, Az orosz jóakaratáról pedig, jobb ha nem is szólunk, Lengyelország és Szibéria ólombá- nyai, az akasztóiak légiói és a knncsnka, — e néhány szóval ki van fejezve Oroszország társadalmi tülekedése (?). A „be- * 1 * * * S teg oroszlán“ nak ugv látszik addig törik orra alá a borsot, mig egyszer majd felemeli a talpát amúgy isfenigazába és ag vonzuzza valanietiny i 1 Vigyázzon a vén Európa magára! Gróf Ármin. Hat óra fele, mikor már a nap lemerülui készült, a láthatár nyugati begyei mögé, a lelkészlak udvarából egy dinye alakú fedett, elfilggöuyzütt hintó gorult ki, s megállt a szeutegyliáz előtt. A bennlilők kiszálltak, az öreg lelkész már páni öltönyben várta ókét az oltár előtt. A nieiinyasszony oly szép volt, fehér fátylával, fehér ruhájában. Mellette a vőlegény mint. az erős tölgy, hogy legyen mire támaszkodni, az élet viharaiban. Elhangzott az eskü, Zsuzsi néni és az öreg János szemeiben könnyek rezegtek, mind ketten az ég felé tekintettek Látod e jó uram meg vagy e elégedve? susogó János. A templom nyitott ajtaján egy fehér galamb repült, be, egy ideig ott. lebegett, a felszálló tömjén füst feüege között a boldogok fgjei felett, azután nyilsebesen kisuhant. Most.anyámhoz, snsogáarajának Miklós. A nagy hintóba beültek az öreg lelkészt, is magukhoz vevék, ki egyik bámulásból | másikba esett, mid’ii a vőlegényben az oltár előtt, Galambosi Miklóst, ismerte fel. A tanító Galambosiné háza előtt megállt j a hintó. Nem tudom hűn visszaadni a Viszon- látás, és csakis az anyai szívben fakadható örömet azért, nem is irom le. Ők boldogok. Kai inka, az egykori Efirnia, áj lenge oda- liszk. az csárdában, mint somiRemigia, él öröip tel énül, ridegen, | lassan hervad mint az ősz utólsó virága.
