Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-03-15 / 2. szám
2 SZABOLCSI ŐRSZEM ISTENRŐL Az Ur a Te Istened Végzetes tévedés hatalmában élnek embermilliók. Azt gondolják ugyanis, hogy hisznek Istenben. Megdöbbentő, hogy Egyiptom királya is hitt Istenben és mégis hitetlen volt. Ö ugyanis nem az Ür Istenben, az egyetlenegy Istenben hitt, hanem a maga bálványában. Az igaz Istennel szemben kemény szívvel ellenállt. Hát milyen az igaz Isten? Milyen az Isten? Az Isten: ŰR! Nem úgy úr ahogy nekünk szokták mondani: X. Y. úr! Nem egy cím az ö neve, —: ami mindenkinek másnak is kijár — akár miniszter, akár börtönviselt szegény legény az illető! Isten kizárólagosan méltóan viseli e nevet, mert rajta kívül nincs Úr. Tehát eqyetlen Űr! A nogány istenek nem mások, közönséges ember alkotta bálványoknál — tehát tárgyak csupán, — erő és hatalom nélkül. E teremtett’ világ az Űr kezében van s ha te Őbenne nem hiszel, akkor istentelen var"' és elveszel. Az Űr voltában benne van, hogy nem azért Isten, mivel én nagy kegyesen hiszek benne és elfogadom. Nem az én véleményem dönti el, hogy Isten-e Ő valójában!? Ha én a víz alá bújok a nap melege elől, azért a nap nem szűnt meg sütni és nap lenni. Éppen így a világ istentelensége, bűnben elmertilése, hitetlensége nem jelentik azt, hogy Isten nincs, vagy ha van, hát igen jelentéktelen. Isten füqqetlen a mi vélekedésünktől — Ö Űr! Nem az dönti el, hogy Ő Űr, hogy vájjon többen vannak-e a kersztyének, mint a hitetlenek ! Nem a szavazatok és a párttöbbség a mérvadó. Isten akkor is Űr volt, amikor csak nyolc ember bízott benne az egész emberiségből Noé idejében. És ha az egész világ megtagadná is, akkor is Ő Űr marad mindenek felett. Királyi s isteni magasságban van az Ő Urasága minden felett. Ebben a független és egyetlen Űr Istenben hiszel-e? Az Ö Űr voltában az is benne rejlik, hogy uralkodik. Nemcsak cím ez az elnevezés Őnála. Erő van benne! Ebben az Űrban nem hisz a világ! Miért? Azért, mert ez az Űr uralkodik s az ember ezt nem akarja. Az embernek olyan isten kell, akin ő. az Ember uralkodhasson. Mi sem vagyunk hajlandók alávetni magunkat senkinek, még az Űrnak sem. Amint az ember találkozik Istennel, vagy ellenáll, vagy aláveti magát. Ha ellenáll, akkor belepusztul, ha enged Néki, akkor megtartatik. Egyiptom királya sem akarta elismerni, hogy Isten az Űr és össze kellett törnie, — mert Isten mindenkinek megjelenti Űr voltát. Meg vagyok győződve arrói hogv senki úgy meg nem hal, hogy egyszer életében ne találkozott volna az Űr Istennel! És ez a találkozás mindig döntő! Mert az Ür Isten akarja magát megismertetni. Valódi boldogság, felértékelhetetlen kincs, végtelen nyugalom számomra az a tudat, hogy életem olyan Isten kezében van, aki Űr! Nem is merek arra gondolni, mi lenne velem, ha ez az Űr ellenem lenne, vagy én lennék Vele szemben ellenséges viszonyban. Pedig hány ember áll szemközt, tudatos ellenséqeskedéssel az eqyetlen Istennel, a füqqetlen, hatalmas Űrral! Jó minékünk tudnunk, hogy olyan Istenünk van, aki Űr és erről bizonyságot tesz mindenki előtt. Az Űr a te Istened ! ! ! Kiss Lajos. AZ EMBERRŐL Az érzéki ember Az újjá nem született, a meg nem tért ember, érzéki ember, mert a test uralkodik rajta a maga anyaghoz tapadtságával, az én a maga földi kívánságaival, törekvéseivel. Az Ige szerint: „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkéne k dolgait, mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg“. (I. Kor. 2:14.) Éppen ezért az érzéki ember vak. Van ugyan szeme arra, hogy az anyagi világ életté- nyeit észrevegye, megfigyelje, arra azonban már nincs látása, hogy az Űr munkáját az emberi életben, a közösségi élet mozzanataiban, s az egyház tényeiben meglássa. Hiába beszélsz neki a Szentlélek munkáiról, újjászületésről, megtérésről, hiába magyarázod neki azok lényegét és értékét, hiába bizonyítod előtte az Űr szavával, hogy: „Szükség néked újonnan születned“, ő minderre csak azt tudja mondani: „Bolondság“. Oh, mennyi csodálatos dolgot képtelen meglátni, milyen felséges világból van kizárva s mégis elbizakodott dicsekedő, mert embernek tulajdonítja azt, ami az Isten ajándéka, önmagának azt, amit Isten adott neki. Mondd meg az érzéki embernek, hogy ha van benne valami jóság, szeretet, erő, azzal az Űr jó- tetszése ékesítette fel az életét s abban őneki semmi része sincs, majd meglátod: szemedbe fog kacagni s azt mondja rá: „Bolondság“. S hozzá teszi nagy büszkeséggel: „Hát ki volna a jó, ha nem én?“ Az érzéki ember szomorú ember is. Akármerre néz, mindenüt nyomorúságot, pusztu-
