Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1939-03-15 / 2. szám

SZABOLCSI ŐRSZEM

3

lást. halált lát. „Szájok telve átkozódással és keserűséggel. . . Útjaikon romlás és nyomorúság van“. (Róma 3:14—16.) Mennyi szívgyötre- lem, mennyi panasz rí le az érzéki ember arcáról, Ez nem is lehet másképp, hiszen az ő gondolatai a test gondolatai, s ,,a testnek gondolata halál“.

S emellett rettegő is az érzéki ember. Ádám leszármazottja. Ádám is elrejtőzködött a bokrok közé az őt kereső Isten elől. Az érzéki ember is bújik, menekül az Úr elől, nem mer szeme elé kerülni, fél a számonkéréstől. Nem látod a megdöbbenést az érzéki ember szemében, mikor a Bibliával közeledsz feléje ? Nem tapasztaltad, hogy fut a lelki beszélgetés elől? Fél, retteg az Úrtól szörnyű módon.

Az érzéki embernek nincs békessége. Egyrészt azért, mert végtelenül hyomorúságosnak érzi önön állapotját, mikor egyszer-egyszer komolyan magába néz. Másrészt pedig, mert nem ismeri az Atyát, aki megbékélt Krisztusban minden bűnössel. Mint a Róma 3, 17 mondja: ,.A békességnek útját nem ismeri“.

Milyen jó, hogy a • vak szomorú, rettegő, békességet nem ismerő érzéki ember számára adatott Krisztus, hogy Krisztusban új teremtéssé legyen; a régiek elmúljanak és újjá legyen minden. Milyen jó, hogy nem az egészségesekhez, nem az igazakhoz jött az Űr! Az érzéki emberért jött, hogy kimentse a szomorú, rettegő vakságból s békességre segítse, vagyis Isten országának tagjává tegye; mely ,,igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.“ Jött, hogy kiszabadítsa az Isten Lelkének dolgait meg nem foghatás szörnyű nyomorúságából s felékesítse a saját értelmével. Jött: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó-embert, mely meg van romolva a csalái'dság kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben“. (Eféz. 4, 22—24.)

Gáty Ferenc.

Micsoda az ifjúság egyéb, ha nem szelídítetten vadság? Kinek minden cselekedeti hirtelenek és oktalanok, a jó tanácsnak hely nem adója. Mint a majom, csak a gyermekeskedésben és kívánságokban gyönyörködvén? Annakokáért mihelyt valami kicsiny erőd és okosságod kezdett lenni, mindjárást vessző és atyád s mestered fenyítékjök alá fogadtattál mintha ugyan a másoktól való félelem és nem a temagad akaratja alá születtél volna. Semmi megterheltetett szamár avagy ló nem kíván- kozhatik inkább a teher alól megszabadulni, mint te e kötelességednek szolgai állapotjából.

Praxis Pietatis 1636.

AZ EGYHÁZRÓL

Hitvallásaink

Mit jelent református keresztyénnek lenni? Olyan kérdés ez, melynek feltételét az teszi időszerűvé, hogy általában az emberek igen különböző meghatározását adják a református keresztyénségnek. Hacsak a Szabolcsi őrszem olvasó gárdáját kérdeznénk meg, akkor is igen furcsa és tarka feleleteket kapnánk. Pedig református keresztyénség igazi valójában csak egyféle van.

A református keresztyénség egyetlen döntő meghatározója Isten kijelentése: az Ige. Az a református keresztyén ember, aki a maga hitét és cselekedeteit a Szentírás zsinórmértéke szerint hiszi és vallja, illetve cselekszi és munkálja.

Igen sokan abban a tévedésben vannak, hogy a református keresztyénségbe mindenki azt és úgy hisz, ahogy neki tetszik és ahogy ő akarja. Ez tévedés. Mert a református keresztyénség megvallja, hogy hitének nagvon is szigorú szabályozója van: ez pedig Isten kijelentése. Az if*az, hogy emberi tekintélveket a hit dolgában nem fogad el, de annál inkább hozzátartozik lényegéhez, hogv Isten mindenekfelett való tekintélye előtt alázatosan meghódoljon és Igéjét engedelmességgel tegye hitévé.

A református keresztyén élet-gyakorlást általánosságban a szabadságban jelölik meg. Sokan büszkén verik mellüket, jó kálvinistáknak vallván magukat abban, hogy ők élhetnek úgy, ahogy nekik tetszik, cselekedhetik azt, amit akarnak. Nem régiben hallottam: „Azért jó kálvinistának lenni, mert se a papnak, se az egyháznak nincs köze hozzá, hogy én hogyan élek“. Az igaz, hogy nem a pap és nem az egyház az, aki megszabja a református keresztyén ember cselekedeteit. Ez azonban nem azt jelenti, hogy református keresztyén embernek nincs életszabályozó irányítója, hanem csak azt, hogy élete nem emberi irányítás alatt áll. Az igazi református keresztyén élet törvényadója, irányítója és vezérlője, maga az Űr Isten. Isten pedig törvényét, irányítását és útjait az Ő Igéjében jelentette meg.

Az a református keresztyén ember, aki azt és úgy hiszi, amit és ahogy Isten az 0 Igéjében megjelentette, — aki úgy él, ahogy Isten az Ő Igéjében megkívánja. A mi hitünk és cselekedeteink zsinórmértéke a Szentírás.

Ahhoz, hogy ezt a hitet hihessük és ezt az életet élhessük, segítségül nyertük Hitvallásainkat, melyek rendszerbe foglalják a Szentírás hitét és az Igéhez igazodó élete. A magyar református keresztyénségnek két ilyen hitvallásos könyve van: a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás.