Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-12-01 / 19. szám
SZABOLCSI ŐRSZEM 3 Az evangélizáció után Most, hogy elmúlt a tíznapos evangélizáció, első szavunk Isten iránti hála kell, hogy legyen. Hála azért, hogy senki sem maradt megajándékozatlanul, aki kinyújtotta kezét Felé. Egész idő alatt nagy mentő és mindent megbocsátó szeretete áradt felénk. Én azt hiszem, és beszélgetések során úgy láttam meg, hogy alig van ember, aki meg ne sejtett volna valamit ebből a csodálatos fényözönből. Volt nálunk már több ízben evangélizáció, de ennyire tisztán és világosan —legalább is számomra — nem hirdettetett az evangélium. Nekem, aki eddig is igyekeztem szívem szerint Jézust követni, most értelmemet is meggyőzte Isten az által, hogy világossá tette, hogy ez az ö követése a legészszerübb és legboldogabb életforma. — Minden más természetellenes és így nem is lehet kiegyensúlyozott. Egy nagy szomorúsága volt azonban mindnyájunknak, akik ezen a csodálatos tíz estén keresztül hallgattuk az Igét, hogy azok, akiknek talán elsősorban lett volna ott a helyük, távoltartották magukat. Fájdalmas volt látni az üres presbiteri padokat. Az egyház vezető férfiaitól, akiket Isten kegyelme a gyülekezet vezetőivé rendelt, lelki dolgokban is több érdeklődést várunk. Bárcsak minél előbb meggyőzné férfi társaimat Isten Lelke arról, hogy elsősorban nekik hirdettetett az evangélium és csak mi leszünk a vesztesek és gyengék, mikor erről a hatalmas erőforrásról lemondunk. Arról a sok emberről pedig, aki az evangélizáció hatására szeretne komoly keresztyén életet élni, hiszem, hogy Isten gondoskodik majd — közelebbről a most megalakuló bibliakörökben is. — Szeretettel fordulok ezekhez a testvéreimhez: Ki ne hagyjuk hülni az első szeretet lángját szívünkben. Ajánljuk fel és adjuk is örömmel szolgálatainkat az egyházon keresztül Krisztusnak. Márton László mérnök, presbiter. MIT OLVASSUNK A BIBLIÁBÓL? Dec. 1. I. Sámtiel 17:42—58, Jelenések 3:7—13. 2. Jeremiás 32:31—34, Jelenések 3:14—22. 3. Máté 21:1—9, Róma 13:11—14. 4. Zsoltár 108, Jelenének 4. 5. I. Sámuel 18:1—16, Jelenések 5. 6. 1. Sámuel 19:1—12, Jelenések 7:9—47. 7. I. Sámuel 20:1—17, Jelenések 10:1—7. 8. I. Sámuel 21:1—11, Jelenések 11:3—13. 9. Malald&s 3:19—24, Jelenések 12. 10. Lukács 21:25—36, Róma 15:4—13. 11. Zsoltár 109, Jelenések 19:1-—10. 12. I. Sámuel 23:14—28, I. Timótheus 1:1-11. 13. I. Sámuel 24, II. Timóftbeus 1:12—17. 14. I. Sámuel 26:1—12, I. Timótheus 2:1—8. 15. I. Sámuel 26:13^—25, I. Timótheiusi3:14-16. 16. Éű'aiás 40:1—8, I. Timótheus 4:4—-11. 17. I. Korín tus 4:1—5, Máté 11:2—10. 18. Zsoltár 110, I. Timótheus 5:6—12. Mi lesz a sorsa * Lét és nemlét válaszútján áll a Szabolcsi Őrszem. Most kell eldőlnie, hogy továbbra is megmaradjon-e? Tudjuk, hogy nem tudtunk mindent kielégíteni. Sok mindent elhallgattunk, amiről írnunk kellett volna és voltak feleslegesen leközölt cikkeink is. Híranyagunk sokszor semmi se volt. Igen szűk körben mozgott a munkatársak gárdája is. Ennek a magunk nyomorúságán kívül még két oka volt: nem volt elég pénzünk és emberünk. Ezekkel a mulasztásokkal hozzájárultunk magunk is a lap valószínűbb halálához. A lap szerkesztését és kiadását csak többször megismételt kérésre és unszolásra vettük át. Nem mi kerestük. Átvettük, mert azt gondoltuk, hogy szolgálhatunk vele és benne a szabolcsi reformátusságnak. Az 1940-ik esztendőben azonban csak abban az esetben tudjuk fenntartani a lapot, ha legalább 2000 előfizetője lesz. Jelenleg van 1200. Ez azt jelenti, hogy minden előfizetőjének egy újabb előfizetőt kellene szereznie. Mivel azonban a mostani előfizetőknek egy nagy része talán még maga sem fogja megújítani az előfizetést, így kellene kb. 200 olyan előfizető, aki 5 vagy 10 új előfizetőt gyűjt. Lesz-e ennyi? Nem tudjuk. Az előfizetési megújításokat és az új előfizetők előjegyzéseit december 14-ig meg kellene kapnunk. Januárban már csak akkor jelentetjük meg lapunkat, ha december hónapban legalább 1200 előfizetési ígéretünk van. Tiszteletteljes kérésünk már most az: hogy kedves előfizetőnktől! kérjük, közölje velünk egy levelezőlapon, hogy kész-e továbbra is járatni lapunkat. Ha nem kapunk elég választ, akkor december 15-iki számban, ha fájdalmasan, de elbúcsúzunk. Szerkesztőséq és kiadóhivatal. — November 26—29-ig a szegedi gyiiilekeiz étben voltak gyülekezeti csendes naipok, mélyeken lapunk felelős szerkesztője is szolgált. — A Budapest—pozsonyi úti református gyülekezet december 1-—10-ig gyülekezeti evamgéli- záló estéket tart. Ezeken az estéken Békefi Benő ref. lelkész hirdeti Isten Igéjét.
