Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-06-01 / 7. szám
4 SZABOLCSI ŐRSZEM AZ EGYHÁZRÓL Győrött az Ige! Május 9—17-ig Istenünk különösen reánk tekintett, amikor kilenc áldott nappal ajándékozott meg minket. Evangélizáció volt nálunk. Kilenc napig hullt az égi áldás, szólt az Ige. Áldott napok voltak ezek. Már kétszer volt nálunk evangélizáció és mind a kétszer Isten különösen megáldotta ezeket a napokat. Győzött az Ige. Egész idő alatt azon örvendeztem, mennyire szereti is Isten az én falumat. Pedig nem különb, mint a többi, de mévis szereti Isten. Olyan jó volt estéről-estére látni, hogyan gyülekeztek a testileg megfáradt, de az Igére szomjas emberek a templomba, iskolába. Hallani kívánták az Isten üzenetét, hívását, nehéz munkába töltött nap estéjén, még fáradtan is. És tudom, hogy nem tér vissza az Ige üresen, mert Isten maga megígérte: ..Az én beszédem, amely számból ki- megv, nem tér hozzám üresen, hanem meg- cselökszi, amit akarok és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.“ (Ésaiás 55:11.) Jó volt nekem is fent lennem a hegyen. Letenni, lenthagyni a terheket. Hallani Isten szeretetéről, kegyelméről. Estéről-estére jobban meggyőződni arról, hogy Ö szeret, Ö áld, Ő hívogat, mert nem akarja, hogy egy ember is elvesszen. Nekem is elég a kegyelme, megújított engemet is, pedig haszontalanul szolgáltam Őt. Neki még mindig van türelme hozzám, mert szeret. Óh, csak ennek a kilenc napnak az lenne a gyümölcse számomra, hogy még jobban, sőt egészen az Övé tudnék lenni. Isten szeret engem, ha kérem Tőle, ezt is megadja, hiszem, tudom. Falumban is megadta sokaknak a szabadulást az élet bűne, terhe alól. Könnyebben hordják az élet keresztjét, hiszen Jézus segít nekik. Jézus, aki sokakat megmentett a sátán szekeréről, Jézus, aki szabadulással ajándékozott meg embereket. Sokan felbuzdultak Isten szeretetére, Isten szolgálatára. Uram, add meg, hogy ez a felbuzdulás, megújulás a Te dicsőségedet szolgálja! Tiszakanyár. Kovács Ibolya. A szükség rövid ideig összeköt, a kétség elválaszt, a szeretet a síron túl is összeköt. Augustinus. Legyen meg a szükségben az egység, kétségekben a szabadság, mindenben a szeretet. Augustinus. Nem az Isten van mi érettünk, hanem mi vagyunk az Istenért. Dr. Ravasz László. A MAGYAR FÖLD KÉRDÉSEI Gazdasági középiskolák* Utolsó számunkban arról beszéltünk, hogy mit vár az ország a megválasztandó képviselőktől, s ennek során az igazi földbirtokpolitika kívánalmait körvonalaztuk. A magyar föld kérdéseinél nemcsak az az egyedül döntő, hogy a birtok-megoszlás milyen, hanem bennünket az is érdekel, hogy a nemzetfenntartó kisbirtokosság jobb termelési és értékesítési lehetőségei biztosíttassanak. Nemcsak az az egyetlen szempont tehát, hogy a birtokpolitikai akciók során minél több munkáskéz jusson földhöz, nemcsak azt tartjuk fontosnak, hogy helyes bankpolitikával hosszúlejáratú, olcsó kölcsönök segítsék a föld népét vásárlási lehetőséghez, — gondoskodnánk kell már a meglévő termelőosztály élet- lehetőségeiről is. & Következő cikkeinkben foglalkozni kívánunk tehát a magyar föld további kérdéseivel is, s ezek között most elsősorban a gazdasági szaktudás kérdését vetjük fel. Az ország lakosságához képest rendkívül kevés a jó gazdasági szakiskola. Kevés helyen, az országban szerte-szórva találunk ugyan földműves-iskolát és gazdasági akadémiát. Annak a rétegnek azonban, amely a modern mezőgazdálkodás tudományának legnagyobb szükségét látja, — nincs iskolája. A nagy munkanélküliséget a töméntelen sok gimnázium okozta, amely a földműves néposztály tehetségesebb gyermekeiből szellemi proletárokat nevelt, akik klasszikus tanulmányaik után elfordultak a földtől, de nem tudtak elhelyezkedést találni a korlátozott számú szellemi pályákon. Mennyivel egészségesebb megoldás lenne az, ha a gimnáziumok felét átalakítanák gyakorlati tárgyú iskolákká! A sokat kárhoztatott csehszlovák szellem gyönyörű eredményeket ért el a középfokú mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi iskolákkal! Amíg ugyanis a földműves-iskolák számát szaporítani szükséges, — merthiszen a törpe- birtokosok tudását ez az iskolatípus szaporítja — addig teljesen szükségtelenné válik a sok gazdasági akadémia, amely a nagybirtokra nevelt szakképzett gazdatiszteket. Ha igaz az, hogy a nagybirtok lebontásával egészségesebb birtok-megoszlás következik az ország gazdasági történelmében, úgy elegendő, ha e gazdasági akadémiák közül egy, legfeljebb kettő marad életben. A gazdatisztek terén is nagy a túltermelés. A kis- és középbirtokosok gyermekei részére nincs szakiskolánk. Pedig ezen a rétegen áll, vagy bukik az ország.
