Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-06-01 / 7. szám
SZABOLCSI ŐRSZEM 5 A szabolcsi reformátussá# igazi erőssége, a kis- és középbirtokosok részére középfokú gazdasági iskolát kell Nyíregyházán kezdeményezni. A zsidótörvény végrehajtásával úgyis elnéptelenedik majd az itteni evangélikus gimnázium, — ezt kell megszervezni párhuzamos osztályokkal olyan protestáns középiskolává, amely egyik irányában gimnáziumi érettségit, másik irányában pedig ezzel egyértékű mező- gazdasági szaktudást nyújtana. A testvér evangélikus egyház új püspöke székfoglalójában rendkívül meleg és valóban testvéri kéznyujtásra hívott fel bennünket. Ennek a kézfogásnak nem szabad meddő, templomi gesztusnak maradni, de gyakorlati eredményekben kell megizmosodnia. A lelki kapcsolatokon kívül közös intézmények felállításán kell gondolkoznunk, s ezek között azt hisszük, legáldásosabb és legsürgősebb teendőnk lesz egy olyan protestáns szellemű középiskola kifejlesztése, amelyben a szabolcsi gazdaifjak s a nyíregyházi tirpákfiúk erőteljesebb tudományos előkészítése és nevelése kezdődhetik. Sz—s. AZ IGE MÉRLEGÉN A NEMZETI SPANYOLORSZÁG. Franco tábornok madridi bevonulásával fejeződött be tulajdonképen a spanyol nemzeti hadsereg győzelme a vörösök felett. Az a fényes, győzelmi ünnepség most már elindítója lett a sok harcban lerombolt ország felépítésének. Ez a győzelem és a most meginduló nemzeti ország építés két, mindinkább uralkodó gondolat győzelme és jövendő építése. Ez a két gondolat: a nemzeti megújulás és a szociális igazság. Azok a nemzetek, amelyek megújuló erővel, ifjú lendülettel már építik az elmúlt kor romjai eltakarítása után a jövendő századot, mind ennek a két igazságnak szellemi vezetése alatt állanak. Mi is, ha lassan is, de ezek felé az igazságok felé hajiunk nemzeti és politikai életünkben. Igaz, hogy a romok eltakarítása majdnemhogy patópáli ma- radiság lassúságával történik s így félő, hogy jövendő építésünk megkésik. Azonban európai hivatásunk következtében nekünk egy harmadik gondolat szolgálatában kellene hajtanunk ezt az előbbi kettőt; ez volna Isten dicsősége. Maradandó és hasznos jövendő csak isteni erő által épülhet fel. Ennek a nyilt megvallása volna az az új szín és éppen ezért biztosabb avözelemre vivő gondolat, amélyel mi mutathatnánk meg a világnak, hogy nemzeti érzésűnek és szociális beállítottságúnak lenni nem egyenlő a pogánysággal, sőt igazán azzá lenni csak Isten kegyelme által lehet. A KISAJÁTÍTOTT MÚLT. Az elmúlt napokban tartotta az Actio Katholika Budapesten országos katholikus nagygyűlését. Ennek a nagygyűlésnek tárgya a szentistváni gondolat volt. Teleki Pál miniszterelnök a szentistváni gondolatot a nemzeti és keresztyén eszme egyesítésében határozta meg. Kérdezem: Vaj ion melyik magyarországi egyházon belül valósult meg ez a gondolat teljesebben? Melyik egyház iskolái neveltek több, magyarságukban megerősödött, hívő keresztyén embert? Nem kell hozzá elfogultság, hanem csak őszinte tisztánlátás, mely nyíltan megvallja, hogv a legmagyarabb, vagyis a magyar református egyház tett ennek a gondolatnak, vagy mondjuk így: állameszménynek megvalósításáért a legtöbbet, mert lényegéhez tartozik hozzá, hogy keresztyén, de az is, hogy magyar. Faji tisztaságunk, magyarabb kultúránk, nemzetibb műveltségünk és evangéliu- mibb keresztyénségünk kétségkívül nekünk adja a jövendőben is e történelmi örökség újabb és dicsőségesebb megvalósítását, még akkor is, ha a magyarországi római katholikus tábor első nemzeti királyunkból mindenáron csak római katholikus szentet akar csinálni. PÁRTOKRA SZAKADT MAGYAR ÉLET. Képviselő-választások alkalmával mindig ki szokott éleződni a nemzeti érdekek mellett a pártok érdeke is, mert hiszen politikánk még mindig a múlt nem egészséges pártrendszerén keresztül éli ki magát. Azonban ilyen életellentétek és ilyen sokfelé szakadozottság, még a jobboldali politikában is, talán még egyszer sem volt. Ebben a szomorító tényben egy íté- letes igazság öltött testet. Ez pedig az, hogy nincs egy, minden jövendőt látó magyart egy táborba gyűjtő, magyar nemzeti gondolat, amelyről minden magyar lélek belülről sejtené meg, hogy ehhez ezért kell hozzátartoznom, mert magyar vagyok. Az elhangzott választási programmbeszédekben nem volt egy átfogó gondolat. Részletmegoldások ígérgetéseinek mozaik-köveiből pedig nem épülhet ki egységes magyar élet. Hát nincsenek látóink, akik meg tudnák álmodni úgy a magyar holnapot, hogy mindenki úgy akarhassa, szolgálhassa? Ilyen látóvá csak azok lehetnek, akik hívő és megújuló kapcsolatban vannak a jövendő örök Urával, Istennel. A pártokra tört magyar élet lelki oka az istentelenség, a gyakorlati hitetlenség, ami rettentő veszedelmesen üli meg a magyar lelkeket.
