Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1939-05-01 / 5. szám

6

AZ UR SZÍNE ELŐTT

Függetlenség a világtól

Nem azt kérem, hoqy vedd ki őket a világból, hanem hoqy őrizd meq őket a gonosztól. (János 17:15.)

A legelső, amit tisztáznunk kell, hogy a keresztyén embernek szüksége van a világtól való telies függetlenségre. A hívőnek szabadnak „kell“ lennie a világtól. Mégpedig azért, mert ez a világ mindenestől ellentétben áll Istennel. Ez a világ már nem olyan, mint amilyennek Isten valamikor megteremtette, hanem megromlott. Ellene fellázadt, bűnbe esett és abban magát nagyon is iól érzi. így Isten ebben a világban nem is tud gyönyörködni, hanem szomorkodik miatta, mert mindent az Ő kedve ellenére cselekszik. Vagyis egyszóval, ez a világ: GONOSZ. Még érzelmi szálak sem köthetnek hozzá, (I. Ján. 2:15—-17.) sőt még a világgal való barátság is ellenségeskedés az Istennel. (Jakab 4:4.)

A másik, amit tudnunk kell, hogy bár nagyon is szükséges: magamat a világtól Szeplő nélkül megtartanom, de érre önmagámban mindig képtelen leszek. Vannak erre emberi próbálkozások. De egvik sem sikerülhet, mert Jézus nem reánk bízta a világtól való távolmaradás titkát, hanem nagy imádságában az Atyát kérte meg erre. Az Atya az, aki Jézus tanítványait megőrzi a gonosztól. Jézusnak ez az imádsága a garancia, melyért ingyen kegyelemből az Atya megdicsőíti ereiét az én erőte- lenségemben és megcselekszi bennem azt a csodát, hogy bár a világban élek, nem fogok elkárhözni e világgal, mert megment e világ gonoszságától.

Két látszólagos nehézség szokta rémíteni az Ige utián elindult lelkeket. Az egyik az, hogy nem szakadhatok el a világtól, mert nagyon is rá vagyok utalva. Pogányt és hívőt egyaránt ezer szál köti a világhoz, szükségem van nekem is a világra és annak is reám. Nem élhetek kultúrái a és intézményei nélkül. Ez azért hazugság, mert a hívőnek egy szükséges dolga van: ez pedig Jézus. Benne lakozik az egész teliesség. (Kol. 1:19.) Minden szükségletem, egész iövőm, életem, halálom és örökéletem Benne van . . . Csak aki ezt hiszi és erre építeni tud, csak az szabad a világtól.

A másik látszólagos nehézség még bonyolultabbá teszi a világtól való elszakadást. Ha őszintén megvizsgálom magamat, megdöbbenve kell beismernem, hogy bennem is van „világ“. Ugyanolyan, de talán még gonoszabb, mint a másik, a külső, a nagy világ. Ez a bennem lévő is elszakadt Istentől, és harcol ez is Isten ellen, sőt engem is ellene ingerel. Föllázadt Jézus

SZABOLCSI ŐRSZEM

ellen és hitem ellenére engem is lázit. Összejátszik a külső ellenséggel és el akar szakítani Istentől, barátiává akar tenni a világnak. Olyanná, mint voltam régen. Csak nehezíti a helyzetet, hogy éppen egyéniségem „okosabbik“ részében tanyázik ez a,gonosz ellenség. Ha el akarok szakadni, le kell mondanom értékesebb és használhatóbb részemről. Ha elszakadok a világtól, nem marad semmim se kívül, se belül az én életemben. Ez igaz is, — belőlem és a világból semmi érték nem maradhat meg, ha Jézusé vagyok. Csak ott van a nagy hazugság, hoov akkor szegény is maradok. Mert aki elhagyta apját, anyját, fitestvérét, nőtestvérét, száz annyit nyer és örökség szerint örök életet.

Isten nem vesz ki a világból. Nem tanácsolja sem a cellát,, sem a pusztába való elvonulást, hanem ésszerűen le akarja győzni a gonoszt. Megment téged is a gonosztól, de tudd meg, hogy az a gonosz benned van. Függetlenné akar tenni, hogy csak Neki szolgálj, de belülről kezdi. Csak aki önmagától is független, — aki egyedül Istentől függ — az szabad a világtól.

P. Tóth Lajos.

MIT OLVASSUNK?

MIT OLVASSUNK A BIBLIÁBÓL,

Május 1. 70. Zsoltár, I. Kor. 6:Í2—2Ö.

3. III. Mózes 19:16—25., I. Kor. 7:10.—^4.

3. II. Móizes 20:1—17., I. Kor. 8:1—13,

4. II. Mózes 20:18—24., I. Kor. 9:1—23.

5. II. Mózes 32:1—14., I. Kor. 9:24—27.

6. 98. Zsoltár. I. Kor. 10:1—15.

7. János 16:5—15., Jakab 1:16—21.

8. 71. Zsoltár. I. Kor. 10:16—22.

9. III. Mózes 32:15—35., 1. Kor. 10:23—33.

10. Jll. Mózes 33:12—33.. I. Kor. 11:17—25.

11. III. Mózes 34:1—14., I. Kor. 11:26—34.

12. II. Mózes 34:27—35., I. Kor. 12:1—11.

13. iÉsaiá9 55:6—41., I. Kor. 12:12—20.

14. János 16:23—33., Jakab 1:23—27.

15. 73. Zsoltár. I. Kor. 12:21—31.

16. IV. Mózes 6:22—27., I. Kor. 13.

17. 110. Zsoltár 1—4., I. Kor. 14:1—12.

18. iMárk 16:14—20., Ap. Csel. 1:1—11.

MIÉRT OLVASOM ÉN A BIBLIÁT?

Mert a magam erejéből jóra nem vagyok képes. Segítségre van szükségem. E vallomás után mondhatja valaki: haszontalan ember, nem tud a maga lábán megállni. Nem tudok. Sokáig jártam a magam útján s ez az út a tékozló fiú útja volt. Pedig a világ szerint én is nagyon rendes, becsületes ember voltam és nagyon is szeretett« a világ. Büszke is voltam erre az ítéletre és szeretetre egészen addig, míg igazi valómat az Ige tükrében