Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-05-01 / 5. szám
2 SZABOLCSI ŐRSZEM ártatlanul szenvedőért gáncsoslcodnak, meg- alkusznak, kompromisszumra készek. A harmadik csoport a múltban élők tábora, akik még ma is a múltat, lehetne így is mondani, hogy a liberális világot élik. Te milyen táborhoz tartozol? Nem közömbös, mert ha a parlamentben nem is, de a presbitériumban vagy ha máshol nem, családodban építője vagy a jövendőnek, a holnapnak és nagyságod, tekintélyed szerint te is felelős vagy a holnap milyenségéért. Ha meggondoljuk, hogy mind a három táborban vanak tekintélyes, egyházunk sorsát is intézni hivatott református emberek, akkor azonnal ott vagyunk annál a fájdalmas valóságnál, hogy a mi református magyarságunk is megoszlott lelkű és szellemiségű magyarság. Néhány presbitériumot ismerek; — mennyire, nem egy lélek hatja át őket, éppen ezért még akkor is, mikor egyet akarnak, nem tudnak egy nevezőre jutni, mert nem egyféleképen akarják. De ugyanígy van más keretekben is. Pedig ha jól meggondoljuk, akkor keresztyénnek, még hozzá református keresztyénnek lenni azt kellene, hogy jelentse: egy Lélekkel itattunk meg. Minémű lélek lakik benned? . . . Hidd el, hogy ez nem közömbös se a te, se családod, se egyházad, se pedig nemzeted szempontjából. Arra volnánk hivatva és nem is adhatjuk lejjebb, hogy mi magyar reformátusok Isten Lelkének vezetése alatt élnénk, járnánk, szolgálnánk és építenénk. Az a lelkűiét és szellemiség, melyet nekünk kell képviselnünk, melynek nekünk kell mind erőteljesebben hangot adnunk: Krisztus lelkülete és az evangélium szellemisége, melynek legjellegzetesebb vonása, hogy nem e világból, hanem Istentől való. Lapunkkal szemben felmerült kifogások egyik legáltalánosabbika: túl vallásos. A vallásosság ellen tiltakozunk, mert nem vallásosságot akarunk, hanem tiszta evangéliumi keresztyén- séget, bátran mondhatom így is, hogy református keresztyénséget. Ez pedig éppen azt jelenti, hogy mind ént az Ige tükrében. Egyetlen tekintély van számunkra: Isten kijelentése, de ez előtt gondolkodás és vitatkozás nélkül meghajolunk. Ezt felhozni kifogásul ellenünk a legnagyobb dicséret. BÉKEFI BENŐ. ISTENRŐL Milyennek látja Isten a világot? Érdekes kérdés ez. Különösen az teszi érdekessé, ha meggondoljuk: Miért kérdezi ezt az ember? Kérdezi azért, mert akaratlanul is ott nyugtalanítja az a sejtés, hogy Isten másképen látia ezt a világot, mint az örök ember. Különösen az az ember, aki valamilyen úton-módon kapcsolatban kerül Isten Igéjével, nyugtalan emiatt. Ezerszer megkapja reá a feleletet, de azért mégis szeretne mást hallani, mert legtöbbször önmaga álláspontját akarja igazoltatni Istennel. Mondd: nem így van? A világ alatt három dolgot lehet érteni: a teremtettséget, az egész kozmoszt a maga milliárdnyi csodájával és felfoghatalan végtelenségével, — az emberiséget, mint egyéneket, családokat, nemzeteket, fajokat, — és végül azt a szellemiséget, ami uralja az emberek földi életét. A Szentírás is ezt a három dolgot érti világ alatt, vagyis Isten e három viszonylatban nézi azt. A teremtettséget, az eget és a földet és mindent, ami azokban van, vagyis az egész világot Isten teremtette. Az Ő bölcsesége és örökkévaló hatalma öltött benne testet. A világ, mint teremtettség nem más, mint Isten ki- beszélhetetlen bölcseségének, csodálatos gazdag mivoltának és láthatatlan istenségének kijelentése, megmutatkozása és tetté-válása. Erről a világról Isten a teremtés hajnalán megmondotta: ímé, igen jó. (I. Mózes 1:31.) Ezt a világot Isten kormányozza és fenntartja az Ö végtelen hatalmával. Az emberiség nagy egyetemét: a sok milliárd embert, a családokat, a népeket, a nemzeteket és fajokat is Isten teremtette. Erről ugyan félelmesen és megdöbbentően jelenti ki a bűnbeesés és a bűn elhatalmasodása után : „Megbánd azért az Ür, hogy teremtette az embert a földön és bánkódék az ő szívében“. (I. Mózes 6:6.) . . . Isten azonban Noéval bárkát készíttetett, hogy benne megmentse mégis az emberi nemzetséget haragja elől.. . Ugyanígy tekint most is az Isten az ember-világra. Törvényével mindeneket kárhoztat benne, de az anyaszen tégy ház hajójában megmenti mégis azokat, akik hisznek, az örökéletnek. . . „ügy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen“. (János 3:16.) Isten és a világ között a harmadik esetben áll fenn áthidalhatatlan ellentét. Isten egészen más, mint a világ alatt értett szellemiség. Ez a? a világ, melynek fejedelme az ördög, mely
