Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1939-04-15 / 4. szám

SZABOLCSI 0RSZEM

5

Mikor az Igét kezdtem tanulmányozni, el- szégyeltem magamat és elhatároztam, hogy nem adok többet erre. (Volt még más csodabogaram is. . . hozzá tartozik az őszinteséghez, hogy leírjam.) Az eredmény az lett, hogy be kellett látnom, hogy bizony a csodabogaraknak ez a fajtája sokkal szívósabb és sokkal életképesebb, mint azt eleinte gondolná az ember. Apró, hegyes, kapaszkodó körmeivel belefészkelte magát a gondolataim közé és eszembe ötlött tovább is. Nem hittem ugyan már neki, de féltem, hogy egyszer megint bebizonyosodik, hogy pénzt kapok és akkor mi lesz? Nem adtam már rá, nem tiszteltem, de bosszankodtam miatta, mert tovább is rajtacsíptem magamat, hogy megint csak jó jelnek vettem.' Mit tegvek hát? Hiszen nekem nincsen hatalmam kikerülni tulajdon gondolataimat. Igaz, hogy később elfelejtem, de világos lett előttem, hogy csak akkor nem lenne hatalma ennek a babonának felettem, ha eszembe sem jutna . . .

így jutottam el oda, hogy megvizsgáljam a babona lényegét és a tőle való megmenekedés útját. Az első az volt, hogy tisztáznom kellett: csakugyan teljesedett néhány alkalommal az, amit a csodabogár ígért. Vagyis több esetben „véletlenül“ bevált. Tudván, hogy véletlen nincsen, tisztáznom kellett azt is, hogy milyen hatalom volt az, ami összefüggésbe hozhatta az én bal tenyerem viszketését a pénzösszeg megérkezésével? Nem is gondolod, hogy hova lyukadt ki a vizsgálódásom! Megtaláltam a babonáim veszedelmes „gazdáját“, azt, akitől hatalmat is nyert, hogy sokszor levert hangulatba, sokszor meg hiábavaló örömbe ringasson. Nem más ez, mint maga az ördög, a nagy „hitető“. Megtudtam, hogy babona hatalma = ördög hatalma. Hogy babonának hinni = ördögben hinni. Megtudtam, hogy az ördög nem olyan kis erdei manó-féle krampusz, — hanem „levegőbeli hatalmasság“, „fejedelemség“, „e világ istene“, „ordító oroszlán“ stb. stb., akinek valóban van hatalma az emberek felett, amíg rajtuk az Űr Jézus Krisztus nem uralkodik. Van hatalma a babonának, mert az ördög és gonosz seregei kedvüket lelik abban, hogy félre vezessék és elhitessék a lelkeket, hogy ne higvjenek az igaz Istenben és ne idvezüljenek. De van hatalma annak az Erős Fegyveresnek is, aki legyőzte a gonosz hatalmát és elvette tőle fegyvereit. . .

Gondolj most a babonáidra... és arra, hogy ezek mind-mind egy fegyver az ördög kezében, amivel halálra sebez. És gondolj, kérlek, Jézus hatalmára és tisztázd, hogy kinek hiszel. . .

—s.

Már csak azért 'is furcsa egy könyv a Biblia, mert szinte mindenkinek megvan és mégis olyan kevesen olvassák.

Brunner Emil.

AZ IGE MÉRLEGÉN

DOLGOZZUNK TÖBBET!

Horthy Miklós kormányzó úr április 1-én az Országos Alföldi Bizottság ülésén mondott nagy beszédet Kárpátalja visszacsatolásával kapcsolatosan. , Ha gazdagok leszünk, a magyar faj tehetségével csodákat tudunk művelni. Ehhez két dolog szükséges: minél több pozitív munkát kell és -— s ezt aláhúzom — minél kevesebb negatív munkát szabad végeznünk. Vagyis: dolgozzunk többet, politizáljunk kevesebbet.“ — Mikor olvastam ezt a beszédet, ez a kérdés merült föl bennem: Vájjon kik hallják meg ezt a felhívást? Az ujság-nyilatkoza- tokból úgy tűnt fel, hogy ezt mindenki helyesli, mert a legkülönbféle irányzatú lapok nagy betűkkel a beszédnek éppen a fentebb idézett részeit emelték ki. Néhány napig még vezércikkeztek is róla. Aztán? Mindenki csinálja azt, amit eddig. Vannak, akik beleszakadnak a munkába: s vannak, akik tétlenkednek, vagy munkanélkülieskednek. Pedig mennyi dolog volna! ... Ez az átkunk! Felismerjük az igazságot, zászlóra írjuk, csak egyet felejtünk el: megcselekedni azt. . . Jézus Igéje, az Evangélium világosan tanítja, hogyan éljünk, mit cselekedjünk. De vájjon kik azok, akik ezt nemcsak helyeslik, hanem meg is élik? -1

NEM TARTOZUNK ÉRTE HÁLÁVAL.

A Magyar Üt március 25-i számában Bodor György írja: „öntudatot ad nekünk az a ténv. hogy amit most megszereztünk, magunk erejéből, sőt a magunk akaratából szereztük meg. Nem tartozunk érte hálával senkinek, csak vezetésünk gyors, bátor és elszánt elhatározásainak s az újjászületett magyar hadseregnek.“ Tudniillik Kárpátalja visszacsatolásával kapcsolatosan tesz így hitet e református világnézetű hetilap. Mi egy kicsit máskép gondoljuk. Valóban nagy teljesítmény és dícsé- retreméltó cselekmény volt Kárpátalja visszafoglalása, azonban mi mégis érzünk és adunk is hálát érte. Ahogy a Felvidék őszi, idegen baráti hatalmak segítségével történt visszatérésében, ugyanígy Kárpátaljának honvédségünk által való dicsőséges visszaszerzésében mi — nyíltan megváltjuk — Isten kegyelmes tetteit látjuk. Miveit igazán hisszük és valljuk: EGYEDÜL ISTENE A DICSŐSÉG! — minden mögött, a világtörténelem eseményei mögött is, nem kegyes malasztként, de hitünk valóságaként ott tudjuk s bizonyságtételünkkel felfedjük Isten ítéletes vagy kegyelmes tetteit. A hálátlanság nem lehet nemzetépítő büszkeség. Az újraéledt magyar önbizalom helyett mi a magyar nép Istenbe vetett bizalmának megújulását, ébredését várjuk, hirdetjük és szolgáljuk.