Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1939-04-15 / 4. szám

4 SZABOLCSI ŐRSZEM táruló szomorú pusztaság azt hangoztatia is, mintha az anyaszentegvháznak maradványa sem volna a földön, mégis be kell látnunk, hogy Krisztus halála megtenni a maga gyü­mölcsét s hogv Isten mintegy rejtekben csodá­latosképen megőrzi a maga egyházát; amint ezt az Illéshez intézett mondás tanúsítja: hét­ezer embert hagytam meg magamnak, akiknek a térde nem hajlott meg a Baálnak. (I. Kir. 19 : 18.) Kálvin János. Inst. IV. I. 1—2. A MAGYAR FÖLD KÉRDÉSEI Mi lesz a földreformmal? Amikor Imrédy Bélának azért kellett tá­voznia a miniszterelnöki székből, mert a reform- törvények nyitányánál, a zsidótöf vény javaslat­nál érdekeltnek minősítették (úgy hisszük, a logika szabályai szerint, hogy ellenfelei s a li­berális sajtó nem találta elég radikálisnak az Imrédy-féle javaslatot), egyik református lap­társunk elégikus hangulatú kommentárjában csak annyit jegyzett meg, hogy helyes, de ha Imrédyvel szemben érdekeltségi kifogást lehe­tett emelni amiatt, hogy felmenői között zsidó származásúak is akadtak, akkor a szigorú köz­életi purifikátorok alkalmazzák ezt a szabályt a második reformtörvényre, a földreform javas­latra is! Jelentsék be érdekeltségüket azok a képvi­selők és felsőházi tagok is, akik több mint 500 holddal rendelkeznek! Űpv látszik, hogy laptársunk felhívása mélv nyomokat hagyott a törvényhozóknál, mert Károlyi Gyula gróf már le is mondott, s nem áll tovább útjába az egészséges földbirtok- politikának, s nap-nap mellett olyan híreket olvasunk a napilapokban, hogy ezt a parlamen­tet még áprilisban hazaküldik, ^s májusban vá­lasztásokra készülődik az ország. A jósok kora lejárt — állapította meg Da­rányi Kálmán miniszterelnök korában. Nem tudiuk hát minek örüljünk, s min szomorkod- junk. Szomorkodjunk-e azon, hogy a kishaszon- bérleti törvényjavaslat nem kerülhet ez év ősze előtt parlament, s a jövő gazdasági év előtt megvalósulás elé? Vagv örvendjünk azon, hogy új emberek új szellemű javaslatát olyan tör­vényhozók tárgyalják majd, akik talán nem annyira érdekeltek, mint a maiak? Csak attól félünk, hogy az időérzékünk­ben nem fogunk csalódni. Amikor egy-egy vikend elegendő arra, hogy a Hradsinon ho­rogkereszt, a tiranai palotán fasces vessen ár­nyékot a cseh és albán lobogóra, amikor az olasz kormány többek közt azzal indokolta meg legújabb hódítását, hogy az eltűnt Albánia urai magukra költötték el a teméntelen sok lírát, s a néppel nem törődtek, — az az érzésünk, hogy a mi belső átalakulásunk munkatempója nem gyorsabb a csiga lassúsági rekordjánál. Nem lobog bennünk semmi forradalmi hajlam, magunk is a békés, törvényes fejlődés hívei vagyunk. Csak attól tartunk, hogy lassan döcögő, minden csárdánál állomást tartó szeke­rünk mellett úgy robog el a XX. század eszme- expressze, hogy amíg minden más nemzet célba ér, mi csak elégikus vezércikkeket írogatunk továbbra is a százados elmaradottságról. Milyen egyszerűen oldaná meg feladatát az olyan parlament, amelynek olyan tagjai len­nének, akik a Biblián át hisznek e nemzet jö­vőjében ! T • Három praemissa minden problémát meg­old. Egyedül Istené a dicsőség, övé az ország. Minden az Övé, s az, amit e földön magunké­nak vallunk, az Ö ingyen kegyelméből csak időlegesen, a mienk. E három preamissára kellene feleletet ad­nia a parlamentnek, még pedig mielőbb. Az­előtt, míg a sátán belekezd földosztó programm- beszédébe. z—s. CSODABOGARAK A babona hatalma „Ha valakinek a bal tenyere viszket, pénzt kap, ha jobb, — pénzt ad ki“. Mióta ezt egyszer gyerekkoromban meg­hallottam, mindig eszembe jutott. Eleinte nem vártam tőle semmit, azután mikor egy alka­lommal elmondtam, hogy: Juj, de viszket a te­nyerem ... s azt kaptam rá feleletül, hogy pénzt fogok kapni, vagyis más szájából is hal­lottam, kezdett bennem gyökeret ereszteni. Mosolyogva mondta ugyan az illető és emlék­szem, azt is hozzá mondta, hogy ez az egész egy csacsi babona, de mikor egy alkalommal váratlanul pénz érkezett számomra s vissza tudtam reá emlékezni, hogy a napokban viszke­tett is a tenyerem, — akkor már megindult bennem ennek a csodabogárnak a hódítása. Tudtam én tovább is, hogy babona ez és semmi jelentősége sincsen, de mégis attól kezdve örültem, ha a bal tenyerem viszketett. . . Szé- gyelni való és nagyon megalázó, de van valami hatalma ezeknek a babonáknak és még csúfo­sabb dolog, hogy éppen a XX. század modern emberén. Legnagyobb szégyen azonban mégis csak az, hogy rajtam is volt hatalma egy da­rabig, mert én meg Bibliát is olvastam és na­gyon sokáig tisztázatlan volt előttem, hogy ez a legtelj esebb pogányság és bálvány-imádás.

Next

/
Thumbnails
Contents