Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-09-01 / 9. szám
1938. szeptember hó SZABOLCSI ŐRSZEM 5 fizetőink szinte hihetetlen, de nemcsak a jelen, hanem az elmúlt évre is nagyrészt hátrá- lékban vanak előfizetésükkel. Én úgy tudom, hogy e lap azért indult meg, hogy a református hit erősítése által, a magyar református egyház építgetésével Krisztus Közönséges Keresztyén Anyaszentegyházát építse. Amikor — és ezt higyjék el nekem — teljesen önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül, a felelős szerkesztő felhívására munkámat felajánlottam, ez a nemes kötelességszerű cél lebegett előttem. Munkánkért kaptunk soksok kritikát, (mindig hálásan fogadtuk azokat) de kevés jótanácsot és még kevesebb segítséget, sem szellemit, sem anyagit. Nem magamért, az anyaszentegyház ügyéért kérem a gyülekezeteket vezető lelkipásztor testvéreimet, hogy ha nem minden igényt kielégítő is e lap, de célja nemes, szolgálatunk önzetlen, munkánk az ő lelkigondozói munkájuk is kíván lenni, s álljanak segítségünkre ők is, elsősorban abban, hogy gyülekezetükben befolyjon az előfizetés s ne kelljen anyagi bajokkal küzdeni. Ha számot vetek azzal, hogy e lap az összes megyénkben megjelenő felekezeti lapok között a legolcsóbb (a gör. kath. egyház ugyanilyen terjedelmű lapjának évi előfizetési ára 1.60 P), nagy-nagy fájdalom tölt el, hogy mi mép ennyit sem tudunk áldozni. Azért kellett szüneteltetnünk a lapot két hónapig, mert nem akartuk mégjobban megterhelni az amúgy is túlterhelt nyomdai tartozásunkat, mely ezidő szerint is meghaladja a 600 P-t, azért, mert az elmúlt évre nem folyt be 570 pen- gőnyi előfizetés, nem is beszélve az ezévi kb. 1200 P hátralékról. Református egyházunk hitelét védtük akkor, amikor nem akartunk újabb és újabb adósságokat. Lapunkkal egy- időben felhívást küldünk minden egyházközség lelkipásztorához, kimutatva benne gyülekezete fennálló tartozását. Kérjük őket egyházunk iránti igaz szeretettel, hassanak oda, hogy ez az összeg a mellékelt csekklapon beküldessék s hassanak oda, hogy gyülekezetük tollforgató emberei, élükön a lelkipásztorokkal, {elvethessék összes problémáikat lapunk hasábjain, hogv végre valóban gyülekezeti lappá váljék a „Szabolcsi Őrszem“, amely a gyülekezeti tagok vágya és a mi szándékunk egyaránt. Jóakaratotokba vetett bizakodó hittel: Szerkesztő. Sárba vágott talentum Nem írnám le ezt a históriát, ha szóról- :szóra meg nem történt volna. Valami hibája volt templomunk orgonájának. A gyülekezet kántora folyton sürgette, hogy javíttassa ki az eklézsia az orgonát. A kúrátor ellenben folyton panaszkodott, hogy erre a célra egyetlenegy árva krajcár sincsen a pénztárban. Egy napon egy torzonborzhajú atyafi tévedt a község korcsmájába s addig kérte, kapacitálta a gyülekezet kántorát, míg a kántor átjött hozzám s így szólt: Itt van egy orgonahangoló. Csekély összegért kijavítja az orgonát. — Pár perc múlva elébem állt a torzon- borzhajú orgonahangoló s egy könyvet nyújtott át, amelyben temérdek gyülekezet papja és plébánosa; temérdek zongorát tartó família hálálkodott, hogy náluk mennyire rendbehozta az orgonát, a zongorát. __ — Hogy hívják? — kérdeztem tisztelettel, az előttem álló orgonahangolótói. Ezen kérdésemre nótával és tánccal felelt a torzonborzhajú polgártárs. Elkezdett bokázni s egyik régebbi nóta dallamára ilyeténképpen dalolta ki nevét: Ko-ko-ko-ko-kovács Ko-ko-ko-ko-kovács Kovács-Kovács József. Hm! — tűnődtem magamban, — ez az ember vagy bolond, vagy részeg. Dehát hiába próbáltam ellenezni, hogy ilyen embert nem lehet beengedni a templomba. A gondnok és a kántor váltig ragaszkodtak ahoz, hogy a torzonborzhajú polgártárs javítsa ki az orgonát. Jól van, — mgondám kedvetlenül — próbáljuk meg. Bementünk aztán a templomba. A torzonborzhajú atyafi felment a karba az orgonához. Majd felállt az orgona játékasztalára és egy sípot vett ki az orgonából, rettenetes tántorgások között. — Gondnok úr ! — szóltam, — én az ilyen dologért felelősségei nem vállalok. Ez az ember ittas. Levágódik onnét s kanállal sem szedik ősze. Részeg ember nem templomba való. S ezen szavak után kijöttem a templomból. Pár perc múlva utánam jött a gondnok is, kezében a templomkulccsal. — Elkergettem — mondá — a „művészt“. Amikor kijött a tiszteletes úr a templomból, beesett az orgonasípok közé. S ekkor aztán azt mondtam: Most már - coki innét kifelé! Bezártam utána a templomajtót. Most ott kiabál a községháza előtt. Szidja tiszteletes urat. Emlegeti a tiszteletes úr apját és anyját. — Sajnálom — válaszoltam, — de nem tehetek róla, hogy le kellett intenem. Látom a munkakönyvéből, hogv kiváló mester. Részegen azonban a templomban orgonát javítani nem lehet. Mondja meg neki gondnok úr, hogv ha kijózanodik, jöjjön vissza s szívesen igénybevesszük munkáját. Vártam én aztán napokig Kovács József orgonahangoló művészt, hogy majd csak kijózanodik és elvégzi a várva-várt munkát. De nem jelentkezett sehol a látóhatáron. Egy napon aztán irtózatos hírt olvastam felőle egyik fővárosi napilapból: „Gyilkosság a vendéglőben“, — igy szólt a híradás cime. S majd a következő sorok jelentek meg szemeim előtt: „Szegedről jelentik : Az Arany Pipához címzett vendéglőben Kovács József orgona- és zongora hangoló mester, ittas állapotában, veszekedés közben egy zongorahangoló kulccsal úgy vágta fejen Tóth Demeter napszámost, hogy Tóth Demeter azonnal szörnyethalt. A gyilkos zongorahangoló könyveit, írásait átkutatva, érdekes életrajzi adatokra akadt a rendőrség. Kovács József egy évtizeddel ezelőtt a fővárosi színházak egyik ünnepelt énekes színművésze volt Kitűnő hallása és elragadóán szép bariton hangja volt. A színházi közönség valósággal rajongott érte. Kovács József azonban sikereiben elbizakodva könnyelmű életre adta magát s korhely- kedni kezdett. A fővárosi színházak aztán elbocsátották s azóta az országban kóborolva, mint orgona- és zongora hangoló mester, tartotta fent magát. Napi keresményét az utolsó fillérig minden napon megitta. Mig aztán most Szegeden pontot tett művészi pályafutására. Tettének elkövetése után a rendőrség bekísérte az ügyészség fogházába.“ A hir elolvasása után meredt szemekkel bámultam az ablakon át a messzeségbe. S az ablaküvegen beszüremlő napfény sugárözöné- ben, képzeletem szárnyain megjelent előttem gyermekkori vallásoktatóm alakja, amint íen- hangon, nagy lelkesedéssel beszélget előttünk apró. bamba, ártatlan gyermekek előtt: Fiuk I Az Isten kiosztja a talentumokat. Egyik embernek többet, a másiknak kevesebbet ád. Sok embernek ád drága talentumot, ragyogó tehetséget, képességet- Van, aki megbecsüli, van, aki sárba vágja... BARÁTH IMRE. Minden református család asztalán ott legyen a SZABOLCSI ŐRSZEM Néhány észrevétel a „Közérdekű levél“-re A cikk többek között a keresztyén élet néhány alaptörvényével kerül összeütközésbe. Bizony az evangélium „vedd és add tovább“ s ez a vezérelv benne van minden életképes evangéliumi munkában. „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok“, vonatkozik ez minden üzenetre, amely Istentől jön, minden kegyelmi ajándékra, vonatkozik ez az evangéliumi röplapokra, traktátusokra is. Hazánkban évtizedek óta ismerem az ilyen lapocskákat „Vedd! Olvasd 1 Add tovább!“ felírással, ami teljes összhangban van az evangéliummal. Nyíregyházán is pár éve sok család hetenként kapja a „Jer Velünk“ lapocskát, amelyen szintén a fenti felírás olvasható. Sajnálom, hogy a cikkírónak nem vittek „ingyen“ ebből az iratmisszió evangéliumi munkásai. Talán világosság derült volna erre a kérdésre. Jézus követőinek egyik legfőbb munkarendje „Most merítsetek és vigyetek.“ Ján. 2:8. Ha ez nincs meg, gyümölcsfélén a lelki élet. A cikk egy másik gondolatára válaszolva megállapithetó. hogy a nyilvános bünbevallás egyáltalán nem „beteges“ jelenség, sőt beteg az a keresztyén mozgalom, ahol a bűnök nem kerülnek felszínre, hanem elrejtve maradt férgek módjára pusztitnak tovább. Jézusnak határozott utasításai vannak arra nézve, hogy akikkel szemben elkövettük a bűnt, azt azokkal kell elintéznünk. (Ha a te atyádfiának panasza van ellene...) Ha többekkel szemben vétkeztem, azt nem tehetem jóvá úgy, hogy a legbizalmasabb emberemnek tárom fel s különösen nem úgy, hogy csupán Istennek titkon megvallom. Igenis vannak bűneink amelyek feltárása többekre, közösségekre tartozik, feltéve, hogy azoktól a bűnöktől komolyan meg akarok szabadulniAz evangélium tükrében vizsgálva a mi református egyházunk mostani állapotát, ezen a részen nagyon betegnek találjuk. Az első keresztyén gyülekezetek egyházfegyelmének nyomait is alig látjuk- Ez a betegség egyik legfőbb oka. Mit csinálna most Kálvin ? A parázna embereket a templomban „nyilvánosan“ eltiltaná az úrvacsorától. Ebben bizonyára meg- botránkozna sok mai „kálvinista“. De nem lehet máskülönben megtisztítani sem az egyéni, sem a közösségi egyházi életet. Jézus Krisztus és Pál apostol ,,evangé- lizációs“ kőrútjain sok bűn vált nyilvánvalóvá. A bűn halálosan komoly dolog, rejtegetésének következményeiről Isten beszéde világosan tájékoztat bennünket. (Csel. 5 :1 —11.) Tehát egészséges lelki élet csak a bűnök felszínre hozásával érhető el. B. J. Mielőtt nyomtatvány rendelést eszközölne okvetlen kérjen árajánlatot OROSZ KÁROLY KÖNYVNYOMDÁJÁTÓL Nyíregyháza, Bercsényi-u. 3. Telefon: 577. s2.
