Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-06-01 / 6. szám
Le II. évf. 6. szárai •'éne yc” le*« Dobrocati» 'öapo^tí ü yote Nyíregyháza, 1938. június hó. A SZABOLCSI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: NYÍREGYHÁZA, KÁLVIE’EUM ’Sülefan: 2S9. Szerkesztő; Dr. Ferenczy Károly. Helyettes szerkesztő: Hadházy Lajos. Megjelenik havonként. Egy évre 80 fillér. Telefon : 2-80. Vettetek-e Szent Lelket? Eh; a.z emberi lélek sokszor élcsügged bennünk. Erőtlenek, elhagyottak leszünk. Sokszor úgy érezzük, hogy mindenki eltávozott tőlünk, még Isién is elfordult tőlünk. És megtörténik, hogy ;az élet keresztje alatt roskadozva így kiáltunk fel: ,,én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet1. Segítségre, erőre, vigaszflásra van szükségünk. Bűnünkben, bűnbánatunkban tisztulásra, újjászületésre van szükségünk. Ami testtől született, csak test az, ami Lélektől született, lélek az ! A lélek ereje, újjáteremté- sének forrása a Szent Lélek __Az a Lélek, melyrő l az Ür Jézus beszélt a János evangélium 14. rész: 14—31. verseiben. E lélek nem egyszeregyszer csudát tevő, tőlünk idegen hatalom, hanem lelkünket állandóan átható, vezető erő. Az az erő, segedelem, melyei .az l’Ir azoknak ad. akik ezt tőle kérik*, napról-napra esedezvén. Ez a megtisztulást eszközlő eleven szín. (Ésaiás könyve 6. r.) A Szentlélek ereje teszi teljessé, viszi el céljához az életet, mint a végtelen, viharzó tengeren a ha jót, : mérhetetlen levegőégben a repülőgépet az iránytű. Ez visz el az atyai hajlék felé ismét bennünket mint a tékozló fiút a szeretet és vér hívó szava; ez lobbantja lángra életünk fellobbanni nem tudó, csak füstölgő, áldozati tü- tüzét; ez visz diadalra, mint győzhetetlen erő. JÖVEL SZENTLÉLEK ÜRISTEN ! Légy a mi küszködő éltünkben világosság, a mi céltalan életünkben cél, ízét, örömét vesztett világunkban az élet íze és öröme ! Légy a mi földbe temetkezni akaró, önző világunkban kezünket megfogó s áldott vezető. Jöjj és törj be szívünkbe, mint megmentő kegyelem. Légy haláltól rettegő halandó életünkben az örökélet záloga ! VETTETEK-E SZENTLELKÉT ? Nincs ár, amiért megvehetnék, amiért kiérdemelnék !... De Isten jobb kezével! Ingyen, örök kegyelmével. Kérjétek és veszitek a Lélek ajándékát! Isten, minden emberi gondolkodás felett ad jó ajándékot azoknak, akik azt Tőle kérik ! Jövel vigasztaló^ Szentlélek Isten ! ILLYÉS ENDRE Magunkról-magunknak (Válasz T. S.-nak. Befejező közlemény.) (Apostolok Cselekedete 18 : 2.) LÉLEK, LÉLEK ! — DE HOGY ÉLJEK ? !... Szokta mondani a magyar ember; az élet igája alatt a maga életét mindenképpen biztosítani akaró embernek gondolkodása ez, akinek .első az előhaladás, a siker, a másik emberen túltenni akarás, a holdak, telkek számának nevelése. Azé az emberé, aki nem akar ismerni, csak emberi számítást; aki nem akar tudni Isten akaratáról, kegyelmes szavairól, az Or Jézus megváltó szere- tetéről; azé az emberé, aki magát naponta űzi- bajtja; azé, aki magával nem törődve rabszolgaként áll a pénz, az állat, a föld szerzésének oliha- tatlan gyötrelmei alatt; azé az emberé, aki elaltatja lelkét, elutasítja magától a leikiismeret szavát, aki Ádámként el akar rejtőzni az Ür elől e múlandó, veszendő föld minden látszó java, öfcöme közé; azé, akinek a lélek üres szó, hiábavaló beszéd, amivel nem érdemes törődni, amivel nem kell számolni, mert a fő az élet, a jól élés, a kényelmes mód, ez a földi világ. Mi lehet az ilyen gondolkodású emberek számára a Szent Lélek ? Éppen olyan ismeretlen, mint az efézusbeliek számára, akik Pál kérdésére így feleltek : „Azt sem hallottuk, hogy ha vagyon Szent Lélek !“ (Ap. Csel. 19. r., 2. v.) A lelket becsülni annyira nem tudó, nem képes ember előtt a Szent Lélek ismeretlen szó, fel nem fogható beszéd !... Ha hallanak is róla évente egyszer, Pünkösd ünnepén, akkor is csak úgy állanak vele szemben, mint régmúlt idők különös, távoli, értelmet vesztett emlékével... Ha ezentúl volt közük hozzá, valami kiszámíthatatlan csodaként bámulják, hogyha valakit „megszállt a Szen tlélek“ és újjá, más emberré lett. Azonban nem számolnak vele, nem tudnak mit kezdeni vele. Mindennapi tényezőként nem hat világukban, természeti csuda marad életükben. CSAKHOGY ÉLJEK ! Ez a földi, testi, gyarló ember bölcsessége. De hogy élek lélek nélkül, mivé lesz az életem Szent Lélek nélkül ?! A lélek elhanyatlása miatt lesz hideg a családi élet, amiatt lesz keserű a kenyerünk, ízetlen a kalácsunk, üres a szívünk, céltalan az életünk, vigasztalan békétlenségünk, legyőzhetetlen a bűnünk, kísértésünk, reménytelen a halállal való viasko- dásunk ... A lélek kialvóban van. ezért emel kezet a gyermek a szülő ellen, azért kíván ja a gyermek a szülő halálát, emiatt kerül az arzén a családfő ételébe, s kerül a szülő- vagy testvérgyilkos a törvény, vagy éppen hóhér kezébe... Lélek nélkül az élet csak teher, roskasztó átok, elviselhetetlen gyötrelem. Lélek nélkül, a lélek megbecsülése nélkül az élet Isten munkájának megcsúfolása, olyan, mint a virágától megfosztott gyümölcsfa, mint a sas szárnyak nélkül, a forrás hűsítő viz nélkül, az igavonó állat élet nélkül, a föld termés nélkül — A lélek az Isten képe rajtunk, az, atni az embert emberré, minden más teremtménynél többé teszi. Ez az bennünk, ami a napsugárban a fény, a gyémántban a keménység, tisztaság, csillogás, ami a virágban az illat, az ég csillagtviilágában az örök rend. Ezt írta T. S. a Szabolcsi Őrszemre vonatkozó megjegyzéseiben: „A szabolcsi gyülekezetekről nem írni, hanem beszélni szeretnék. A presbiteri jegyzőkönyvekről, melyekben mindig letárgyalják, hogy 1 kéve gallyat, csutkát, szénát hogy értékesítsék, de a lelki életre irányuló munka nem fontos dolog. Az egyházmegyei gyűlésekről, ahol a bolmissziói jelentés tárgyalásakor mindenki kimenekül a ’folyosóra. Aztán a gyülekezetről, hol a presbiterek csak hivatalos gyűléseken 'beszélhetnek a vezetőkkel. Aztán a hívekről, kiknek lelkivilága hihetetlen kincsesbánya, amivel senki nem gondol. Mjí igazi képét adhatnánk a magyar falunak — ha ismernénk — s nem engednénk át pesti zsidóknak üzleti célokra.“ Én nem tudom ugyan elhinni, — minden valóság! smer etem mellett sem — hogy volna olyan gyülekezet, ahol a presbiterek „csak hivatalos gyűléseken beszélhetnek a vezetőkkel“, de ettől a mondattól eltekintve bizonyos, hogy egész előadás- és cikksorozatra való anyagot tartalmaznak a T. S. megalapításai. Bizonyos dolog, hogy ezekben sok eleven sebre tapint rá és egyúttal programúiét is ad. De meg kell írnom testvéri őszinteséggel T. S.-uáik, hogy ugyanabban a fájdalmas hibában leledzik, amiben az egész magyar élet. Ha itt akármilyen vonatkozásban munkáihoz lát valaki, nyomban megjelennek nála a jóindulat, de legtöbbször a gúny, a szeretetlen fölényeskedés, a bírhatatlan tudákoskodás bénító hatású megjegyzéseivel a bölcsek, a mindent jobban tudók és a legszentebb erőfeszítés felett is unottan napirendre tér ők — anélkül, hogy egyetlen ujjmozdulattal is segítenének annak, aki dolgozik. Kétségtelen, hogy T. S. nem tartozik az utóibiak közé. Jóindulat, sőt talán több is, szeretet vezette célkitűzésében, mikor megjegyzéseit megtette, de jóindulata meddő és szeretete gyü- mölcstékn, mert a megérintett kérdések megöl-* dúsát, a kitűzött és a Szabolcsi őrszem által is szívvel szolgálni kívánt célok munkálását azóta egyetlen sorral sem segített előbbre vinni, sőt közzétett megjegyzéseire vonatkozólag is azt írta hozzám intézett levélében, hogy azokat ő nem szánta a nyilvánosságnak. „Mi igazi képét adhatnánk a magyar falunak, ha ismernénk“ -—. írta. Meg vagyok arról győződve, hogy T. S. a magyar falu igazi ismerői közé tartozik, de azt nem értem, hogy miért hallgat, miért nem segít ennek a képnek a megrajzolásában ? És miiért nem segítenek mások ? Megjegyzéseinek egyéb részleteivel nem kívánok foglalkozni. /Azok itt-ott nagyon egyéni ízűek. Az időt, a helyet pedig sohasem fogja a Szabolcsi őrszem vitatkozásokra' használni egyéni vonatkozásokban — legalább is addig nem, amíg igénytelenségem lesz a szerkesztője. Ferenczy Károly.- ARS 10 FILLÉR. -
