Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-06-01 / 6. szám
SZABOLCSI ŐRSZEM 1938. Junius hó. Egy közérdekű levél Mélyen tisztelt Igazgató Ür ! Bocsásson meg, ha úgy is, mint a Szabolcsi Őrszem szerkesztőjének idejét egy kis időre igényibe veszem, azonban református életünkben sok olyan jelenséget tapasztalok, ami sem nekem, sem néhány hasonlóan gondolkozó egyháztagnak nem tetszik. Nem tudom, bennünk .van-e a hiba, •akik túlságosan ragaszkodnánk a múlt hagyományaihoz, vagy pedig tényleg a vallásos élet olyan irányt vett, amely szakítani akar ezekkel a hagyományokkal és a hitéletet anyagiasabb irányba igyekszik terelni. Az elmúlt napokban egy röplap került a kezembe, amely kissé gondolkozóba ejtett. Ezen a röplapon felül ez áll: „Olvasd és add tovább !“ Ezzel a formával ismeretségben vagyunk, de csak a kereskedelmi élet, a pénz utáni hajsza terén. Azt hittem, hogy Schmoll pasztát. Pálma kancsük- sarkot nagyon alacsony áron áruLnak valahol és arra hívják fel a figyelmet. Elolvastam hát tovább és meggyőződtem, hogy nem ilyen irányú reklámról van szó, hanem „öt napos evangelizá- ció a református templomban“ hívja a református híveket, tehát valami fontosabb ezeknél, lelki Schmoll paszta és nem megszabott áron, hanem csak úgy: oda bízom módra, mert „a jólelkű adakozót szereti az Isten“. Igaz, hogy újabb szokás szerint, ha a jóleikű adakozó elfelejt adni, odacsörgeti fülébe a perselyt. Vájjon helyes-e a lelkitisztogatás ilyen rekla- mirozásai ? Olvasd és add tovább! Vájjon szabad-e, célravezető-e erre ilyenformán hívni fel a figyelmet? Lehet-e üzleti formákban előbbre vinni a lelki életet? össze fér ez a kálvinista szellemmel és lélekkel? Nem ízléstelen ez? Olvasd és add tovább! Add tovább, keresztyén atyámfia, mert kezdődik a nagy attrakció ! Ha elolvastad. add tovább, hogy mindenki megtudja, hogy most Olyan kedvező alkalom következik, amikor minden bűntől meg lehet szabadulni! (Különös irányt vett a kálvinista hitélet. A nyugodtság, emberi életet élni akarás helyett lázas kapkodás mindenfelé. A nyáj százfelé fut és a pásztor mindenik után szaladni szeretnie, de nem tudja beérni egyiket sem; nem tudja őket közÖ9 akolba terélni, hát átveszi azokat a rossz eszközöket, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a mi felfogásunkkal. — Az igaz keresztyéni hit, az öntudatos kálvinistaság helyett a lélekkel merőben ellenkező idegen szokások utánzása. Ha szerteszéled a nyáj, nem a pásztor hibás-e? Igaz, a levegőben van valami ingerlő szag, megvadulhat a nyáj. de ha a pásztor is elveszti a fejét, úgy szétszéled, és úgy elpusztul, hogy nem lehet többé összeszedni, nem lehet többé feltámasztani. Hol egyik, hol másik tinó leválik a csordából és átmegy a lovaik, juhok közé. Otthon, fogja ott maigát érezni ? Közéjük szokik ? Nem hiszem ! A reverzálist adók nagy lelki probléma előtt állanak. Egyik oldalon a szerelem, vagy vagyon, esetleg érvényesülés, — mind a három igen nagy hatalom — .másik oldalon a vallás. És ha a lelkiek helyett a testi előnyöket választja, akkor az egyház is kiközösíti, eltiltja az Úrvacsorától, sőt egyik-másik túlbuzgó lelkipásztor nyilvánosan ki is pellengérezi a hívek előtt. Pedig talán éppen a türelmes felekezeti felfogás következtében nem is teljesen lelki-, hanem félig-meddig egybázgazda- sági dolog az egész, összeegyeztethető ez a magyar kálvinista lélekkel ? De miért feledkezünk meg arról is,'hogy ezek is gyarló emberek és a kiközösítés láttára felébredhet bennük a „esák- azértis“. És akkor elvész a lélek és elvész a re- verzálist adó is, mégpedig mindkét vallásra nézve, mert az egyikből kiközösítik, a másikba nem tud beleszokni és vallástalanná, minden lelki métely béfogiadására fogékonnyá válik. Nem jobb volna-e szeretettel körülvenni, — Jézus a szeretetet tanította — hiszen elveszi a büntetését abban, hogy belekerül egy túlbuzgó családba, amely tü- zön-vizen keresztül rá erőszakolja saját hitét és gyermekei a.zt fogják a hittanórán tanulni, hogy apjuk élkárhozik, merít nem az „egyedül idvezítő“ hitet vallja, mert csak református. — Ha ez az elgondolás a házasságkötés előtt nem hat rá, nem kér érte. Más lélek a katolikus lélek, az eltűri az ilyen lelki kényszert. Elhibázott - dolognak tartom az új re verzál is-t ö rvén y t és azt hiszem, üdTÁRCA A.z utcán Szitok hangzik az utcáin, Rikácsoló, szennyes zuhatag. A halkam susogó fák és a Halkan zizegő eső Tiltakozva srúgnak össze : Ez nem a mi hangunk, A mi hangunk halk muzsika! A szél haragosan nemet mond : Nem az én haragom, Én. az erő vagyok! A mennydörgés dübörögve kiált: Nem ismerem ! az én szavam fenséges! A tücsök ijedtem cirpel: Nem én szóltam, (Én a békességet mondám ! A rigó trillázva tovaszáü : Nem én vagyak! Én a szépet dalolom ! S a testben járó emberi lélek Fájdalmasan vonaglik : Nem én vagyok! Én a mennyekből jöttem ! Csak lenn az alvilág, a pokol Szörnyű lakója Üvölt ádáz gyönyörrel: Éti vagyok én vagyok ! ■Mindig ón vagyok, ha Szitok hangzik az utcán! Vajas Klára, A szeretet utonállói — Elbeszélés — Irta: Orosz Tamás. És én tudnék rajtuk segíteni. Csak akarnom kell, megszűnik a sírás és egy pár órára legalább boldog nyugalom száll a kis család szegényes, szomorú otthonába. Egv pillanatra behunyom a szememet s az előbbi kép rögtön megváltozik. Feltűnik előttem a szélhámos alakja. Csinos fiattal ember. Sokat tanult, oklevele is van. Vidáman akar élni és jól, de dolgozni nem szeret: legalább is nem annyit, amennyit egy rendes polgárember szokott. Azért nem fizetnek meg ügy, hogv mulatozásra is jusson belőle. Pedig éneikül az élet nagyon együgyű és színtelen. Am lehet rajta segíteni. Nem kell egyéb hozzá, csak egy megható történet jól kiszínezve. Milyen aktuális például egy otthonából kiüldözött család története. Állástalan családfő, operáció előtt álló, beteges édesanya, súlyos ragályból lábadozó gyermekek, közeledő tél. Egyszerűen egymás mellé rakva is milyen félelmetes fogalmak. Hát még egv megható tragédiává összeróva, kiszínezve és vallásos kenettel bevonva, hogyne indítaná meg azokat, akiknek szívéből még nem balt ki minden szánalom és könyörület. Itt elsősorban a lelkipásztorok jöhetnek figyelembe, akiknek egyik legfontosabb hivatása ébren tartani másokban is a segítő szeretet lelkét s akik .maguk is ismerik a súlyos családi gondokat. Csák keveset kell kérni, sokat nem adnak szívesem Csak egy morzsát — kölcsön. Sok kicsi sokra megy; a tenger is apró cseppékből tevődik össze. Ha -adnak, jó, ha nem adnak, egyszerűen félredobják a levelet. Baj semmiképpen sem lehet belőle. vös volna, ha az egyházak felirattal fordulnának a zsinathoz, hogy ezt a rendszert változtassák meg, mert veszedelmet jeleni magában és mindezek a feljáróját képezik annak a hídnak, amelyek bennünket Rómával összekötnek, amelyen azonban nekünk kell Rómába elmenni. Szokatlan az istentiszteletek rendje is. Katonás fegyelem van a templomban. Hallgassák meg a hív-ek állva ! A hívek leülhetnek ! És a hívek állnak, vagy üln-ek. Ülnek a hívek, mert az isten- tisztelet mindenféle dologgal, kereszteléssel, avatással stb. nagyon hosszúra nyúlik. És ha valaki elmegy, mert — sajnos — testi életet élni, enni, főzni, takarítani stb. is kell, akkor némelyik túlbuzgó lelkipásztor ki is prédikálja őket. Megváltozott a templom. Az egyszerű, meszelt fal, igaz áhitat, magunkbaszállás helyett a templom összejövetelek színhelye lesz, mint azt a röplap is hirdeti. Ha bemégy a templomba, az ajtóval szemben, szép, felemelt, faragott székeken a presbiterek ülnek. Hadd lássa mindenki, kik e nagy férfiak, de akik egyébként nem nagyon foglalják el magukat a tern plombaj áráss a 1. Talán érzik, hogy Isten előtt a szerénység ~ Aedves^és ne.m is akarnak hittestvéreik közül kimagaslani.''-—_ Leülsz egy padba. Gondoskodnak szórakoztatásodról, mert előtted meghívók fekszenek 1 Ennyi- és ennyedikén műsoros estet tart valamely hogy ez és ez a kisasszony, az és az az úr szaval, református gyermek-, leány-, fiú-, asszony-, meglett férfi-, idősebb asszony-, agglegény-, öregleány- és aggastyán csoportja. Megtudod, énekel, gordonkázik. Elmehetsz .meghallgatni őket. Megtudod, hogy ilyen, vagy olyan alkalomból valaki evangelizációt tart, amely után szeTetest vendégség lesz, amelyen idegbeteg nők és megszédült férfiak nyilvános penitenciát tartamiak, verik a mellüket, nyilvánosam megváltják bűneiket, őrjöngenek, de ha kijönnek onnan — mindent ed- :f.elejtenek és élik tovább szeretet nélküli, tülekedő, gyarló ’életüket. De ezeknek így kell lenni, .mert minden ilyen egyesületnek van díszelnöke, elnöke, aMnöke, titkára, fő- és aljegyzője, pénz- tárnoka, ellenőre és számtalan választmányi tagja és minden református lélek tobzódhat abban, hogy latja hittestvéreimek a szeretetét és az elismerését, .mert- ennek a következménye az, hogy ezekbé a díszes pozíciókba megválasztották őket. Ezek ez saras Hpgv a koldus és az árva kezéből markolja ki az odahulktott szomorú alamizsnát s megöli az emberek szívében még meglévő parányi szánalmat és könyörületet, azzal nem törődik. Nincs előtte semmi szent, sem Isten, sem törvény. Könyörtelenül átgázol mindenen. Lelketlenül kifosztja, aki útjába kerül. Otrombán belekacag a becsapott és kifosztott jószívű emberek hiszékeny arcába. S a jótékony lelkektől összeharácsolt filléreket könnyelműen szórja, tékozolja el céda mulatók borgőzös odúiban. E képtől megborzadva nyúlok a levél után, hogy papírkosárba dobjam. De amint megzörren az ujjaim között, valami olyan furcsa ’érzésem van, mintha 'beteg gyermek halk nyöszörgését hallanám, akit el akarok magamtól taszítaná. És mint erős trombitaszó csendül meg lelkemben az evangélium szava, midőn Jézus asz utolsó Ítéletről beszól. ..Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem és nem adtatok ennem; szomjaztam és nem adtatok innom; jövevény voltaim és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam és nem ruháztatok mag engem, beteg és fogoly voltam és nem láttogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, -vagy szomjuhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel .majd nékik, mondván : Bizony mondom nektek, amennyiben nem csckikedtétek meg eggyel eme legkisebbek közűi, énvelem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre“. (LMiáté 25. r. 41—46. v.) Aki tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak. (Jakab 4. r. 17. v.)
