Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1938-06-01 / 6. szám
1938. jnnlus hó. SZABOLCSI ŐRSZEM 3 egyesületei; gyúrják, préselik a szerencsétlen halandót, hátha a legeiképzelheteti enehb jótékony- célra valamit ki lehetne még belőlük szorítani — talán az utolsó falat kenyér árát. És az emberek adnak, oda adják talán a nélkülözhetetlent is, mert ez a divat, mert valaki megszólja, hogy csak annyit adott, és amikor megszabadultak filléreiktől, szidják azokat, akik elvették tőlük. — Ezt nevezik ma hitéletnek és jótékonyságnak. Ha a perselynyújtók sorfala között t ki vergődtél a templomhói, ne örülj ! Ott vannak a könyv- kufárok, akik leikivigaszt árulnak a te üdvösségedre és a honolului külmisszió javára. És ebből a lelkivigaszt és túlvilági üdvösséget nyújtó könyvből neked is venned kell, mert a jólelkű vevőt is szereti az Isten! De ha templomba akarsz menni, szegény kálvinista hittestvérem, csak elsején tedd, mielőtt a hús-, tej-, tűszer-, villany- és szó ívsz ámládat kifizetnéd, mert akkor talán, nem fogsz szégyenkezni, ha méltósúgos és nagyságos asszonyok és más jótékony hölgyek csoportja eléd csöngeti a perselyt, odanyújfja a könyvet és beterel a szeretet-vendégségbe. Mindenki tenni akar valamit, valami nagyon szépet, mindenkiben túlbuzog a tettvágy és közben pusztulunk, széthullunk, mint oldott kéve, szétszéledünk, mint pásztortalun nyáj. Pusztulunk, mert el kell pusztulnunk, mert eltérünk apáink szokásaitól é9 egyházunk puritán egyszerűségétől. Ha azt látnám, hogy ezek az újítások eredményesek, ha tapasztalnám, hogy az emberek jobbak, talán nem sajnálnám annyira a gálya rabságban elpusztult református magyar prédikátorokat, az ő erős hitüket és ezek mellett életük feláldozásáig menő kitartást, mert azt tapasztalnám, hogy kár volt meghalniuk, mert praktikusabb eszközökkel is lehlet eredményeket elérni. De akkor egybeforrott a kálvinistaság, akkor büszke volt mindenki arra, hogy emberi formában, de csak az Istent szolgálja és akkor ebben a nagy áldozatosságban volt az összetartó erő és nem a Crédó- szerű, erőszakos vallásosságban. Nagyon sokat lehetne mindezekről és még számtalan olyan jelenségről mondani és írni, amely divattá vált, amely vallásunkat kiforgatja egyszerűségében is igen nagy áld ozat osságot követelő szelleméből és olcsóbb, de hitványabb eszközökkel akarja a kényelmes keresztyémséget a hívek Idlkitulajdoriává tenni. Bocsásson meg Niagyitiszteletű Ür, talán szokatlan a hang, amelyen ómból ölem is — de másokból is —• kitör az elégedetlenség és a kételkedés, de ha talán hivatalos körökben is foglalkoznának kissé a hit átütő erejével és félretennék az egyház érdekében bevezetett „egyesülésiben az e,rő“-szerű elvet, akkor talán mélyebbé, bensőségesebbé és testvériesebbé lehetne tenhi nemcsak a hitéletet, hanem a mindennapi életet is. Mégegyszer bocsánatát kérve vagyok Nyíregyháza. őszinte híve : T. P. * Bár nem mindenben értünk egyet az alább következő megállapításokkal, örömmel tesszük közé ezt a megnyilatkozást, mert egyházunk sze- retétéből fakadt és mert az eszmék, gondolatok kicserélésére ad alkalmat és ösztönzést. Kérjük és várjuk a hozzászólásokat ! Szerkesztő. Az eukharísztíkus kongresszus után A Nemzetközi Protestáns Sajtóiroda, amely elküldte Budapestre a külföldi protestantizmus számos országának egyházi-sajtó képviselőit, akiknek a közreműködésével naponta tájékoztatták a külországok protestáns közvéleményét a római katolikusok összesereglésénck bennünket érdeklő .vonatkozásairól s a beszédek kapcsán Magyarország valódi felekezeti viszonyairól, az utolsó napról a következő összefoglaló jelentést adta a külföldi és a hazai protestáns sajtónak : ,jA római katolicizmusnak Budapest székesfővárosban lefolyt nagy seregszemléje a végéhez jutott. Most már — hogy a külföldi vendégek is útban vannak hazafelé — megkísérelhetjük a változatos , benyomások rendbeszedését. Érdeméül tudhatja be a római katólicizmus, hogy egyháza nagyszerűen összeállította és végbe vitte ezt a seregszemlét, csakugyan a legszélesebbklörű nyilváHatáro zitam. Veszem a kalapomat s a levéllel felkeresem néhány tehetősebb, jólelkű hívemet. Hamar együtt van a szükséges összeg, neun is tizenöt, hanem huszonöt pengő s a jelzett címre postám adom a következő levél kíséretéiben: Tisztelt Uram! Levelét a jó Isten hozzám irányította. Jó helyre érkezett, kérését szívesen elintéztem, igaz, hogy én önt nem ismerem, nagybátyját sem, Szerdahelyen sohasem jártam. De nem is fontos, hogy ismerjük-e, aki szükségében segítségért hozzánk fordul. Hiszen mindnyájan testvérek vagyunk a,z Ür Jézus Krisztusban. És mint jó testvérek egymáson segíteni tartozunk. De máskülönben közelebbi honfitársak, egyv.idékiek is vagyunk. Magam is a megszállt Felvidékről, Bereg megyéből származom. Nagy megértéssel és mélységes szomorúsággal olvastam levele megrázó részleteit. Ne veszítse el hitét. Ha az emberek rosszak is, jó a mennyei Atya, aki megsegít bennünket, mikor mi segedelmet már sehol sem látunk. Levelét ©Wittern néhány kedves, megértőlelkű, jó híveimhez s a szükséges összeget összeadtuk, nem is tizenöt pengőt, amennyit ön kér, hanem huszonöt pengőt és elküldtem a levélben, közölt címre. Lehet, hogy olyan nevű ember nincs i9. Annyi sok szomorúság és szenvedés együtt talán csak a rossz emberek fantáziájában él, akik részvétet akarnak kelteni maguk iránt. Szélhámos kezébe is kerülhet ez a krisztusi léidéből fakadó szeretetadomány, aki hiszékenységünkön a markába nevet. De mi erről sem tehetünk. Mi nem Í9 kölesünk éppen, hanem segítségül annak a súlyos keresztet hordozó kis családnak küldjük j őszivvei ezt a kis összeget, amelyről ön a levéléiben ír, akkor is, ha csakugyan van ilyen család, akkor is, ha .nincs. Szívélyes üdvözlettel : (Aláírás.) Amint a levelet postára adtam, egészen megnyugodtam. Kemény dac formálódott ki a lelkemben. Eddig rettegve gondoltam arra, hogy szélhámos hálójába kerültem, s ha kitudódik, nevetséges- leszek. Már pedig nincs szánalmasabb a hiszékeny, együgyű embernél. Ez a gondolat gyötört napokon keresztül. Megragadta a kezemet, mikor már tollat fogtam, hogy az alamizsnát el- küldjiem. Viaskodott a telkemben megcsendülő krisztusi paranccsal: „egymás terheit hordozzátok“. Végre mégis sikerült legyőznöm. És most olyan boldognak ‘éreztem magamat. A lelkem megtelt fénnyel, ragyogással. Csak most értettem meg az irgalmas samaritánus gyönyörű példázatát, aki nem néz sem jobbra, sem balra, nem gondolkozik és spekulál, hanem cselekszik. Segít bajbajutott embertársán, aki pedig nem is az ő .véréiből való, hanem olyan nemzet fia, amely lenézi és megveti a.z ő fajtáját. A lelkiismeretem .megnyugtatott, hogy helyesen cselekedtem. Éreztem, hogy most már el tudnám viselni a szélhámos gúnyos nevetését is, nem bántana a gondolat, hogy együgyűnek tart. „örvendezz ifjú a te ifjúságodban és vidá- mítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek utaiban, és szemeidnek látásiban, de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletire von 1“ (Pred. 12. r. 1. .v.. nosság igénybe vét el ével, egyszersmind az általa képviselt hitbeli tanításokat s ezek megjelenési formáit stílusos keretben mutatta fel, a közvéleményben odaadó figyelmet biztosított. A biboros- követnek a pápához intézett távirata azt bizonyítja, hogy a magyar római katólicizmus a hitnek kibe szél betétién diadalát ülte meg itt, a * kongresszusok élőké sz í tő -biz ottság ának áll a n dó elnöke, Heylen püspök kijelentette, hogy eleddig ez volt a leglátogatottabb nemzetközi eukharisz- tikus kongresszus. A külföldi római katolicizmus pedig elégülten állapíthatta meg, hogy ezen a földön mennyi tiszteletnek, milyen kivételes bánásmódnak örvend a római katolikus egyház és hogy az ország vezetőbdyein és a nép között egyaránt mennyire nemzeti eseménnyé tudták tenni a római ,katolikus .vallási demonstrációt, — végül, hogy. a kongresszus a hűltuszhagyományofcnak minő gazdag örökségét tárta a szemek elé. A kormányzóságtól kezdve a rendőrségig minden közhivatal odaadóan és méltósággal rendelkezésre bocsajtoitta magát a kongresszusnak s a kívánt eredmény igazán nem maradt el. A magyar protestantizmust, amely Budapesten kétszázezer, s az országban összesen .harmad félmillió lelket számlál, a kongresszus szokatlan erőpróbára állította, de pillanatig sem volt kétséges, hagy ez a protestantizmus a kongresszus hdt- tartalmával éppoly kevéssé ért egyet, mint külsőségeivel. Alapvétő nyilatkozatokban és egységes irányvételben 'ezt a fölfogását jóalőre tudomásul is adta mindazoíkirnak, akiket illet. Megvolt benne az eltökéltség arranézve is, hogy a római katolikus honfitársak vallási meggyőződését tiszteletben tartsa és vallási szertartásaik megzavarásától óvakodjék. Ezt a.z előzetesen kitűzött programmját a magyar protestantizmus a kongresszus folyamán mindvégig lojálisán meg is tartotta. Viszont a protestáns hívek lelki egyensúlyát szolgálta az, hogy erősen szaporították az istentiszteletek és úrvacsora osztások számát, az ifjúságot is kellőképpen tájékoztatták s távoltartatták az utcai felvonulásoktól. A mai magyarországi felek ezetközi helyzetre kétségkívül több vonatkozásban hatással van az euklbarásztiikus kongresszus. Meglepő volt az a könnyedség, amellyel Magyarországot és népét, mint a római katolikus hitnek magát egészében alárendelő és a római pápának hódoló nemzetiséget szerették beállítani. Ugyanúgy szembetűnt az a természetes közvetlenség is, amellyel a „Reg- num Máriám um“ és a Mária-kultusz fogalmait, az egész magyarságra kiterjesztett értelemben alkalmazták. A magyar nié.p vallási és társadalmi réte- geződésénok ez a nagyon is kényes, önteüt leegyszerűsítése a világ-katióliicizmus köreiben ábrándokat villanthatott fel, sőt alighanem olyan következtetésekig jutott, amelyek sem a valóságnak, sem az igazságnak nem felelnek meg. így nyilvánvalóivá lett a „keresztyén un,ió“-xó] szóló szép szavak tarthatatlansága, jóllehet ez a gondolat egyesek ajkán fölötte vonzó hangsúllyal csendült meg a kongresszus előtti évben. Az „unió“ a kongresszus napjain abban s annyiban volt észrevehető hogy az ország felekezeti térképéről egyetlen mozdulattal minden mást letöröltek s Magyarországot egységesen a pápai hatalom szol- gáí.laitnaikész lelki tartományának tüntették fel. Erre a körülményre itt lehetetlen rá nem mutatnunk. A felekezetközi helyzetet emellett befolyá- . sollhat ja az is, hogy a magyar római katolicizmus öntudatát a kongresszus bizonyára jelentékenyen felfokozta s hogy számára a kongresszus új forrását nyi thatta meg a jeden tőségébe és képességeibe vetett önbizalomnak. A kongresszus erőinek felsorakoztatása révén alighanem új lökést kap az a törekvés, hogy a magyar római katolicizmus méginkábib érvényesülni igyekezzék és az eddiginél is befolyásosabb hatalmi pozícióikba küzdje fel magát. A tiszt viselőkérdés, a közhivatalokban való térhódítás eszközei és lehetőségei, az iskola- . ügy, a vegyesházasság s a rdwerzális, a felekezetközi harc — mind-mind olyan elintézetlen probléma, amelyek körül az élőszóval és betűvel folytatott vita kiélezésétől tartani lehet. Ezek a kilátások a magyar protestantizmusra nézve újabb gondot és feladatot jelentenek“. Mielőtt-nyomtatvány rendelését eszközölné, el Merkur IvomrlaüzemtSI A
