Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-07-01 / 7. szám
szAHHŰl flggfrí A SZABOLCSI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK LAPJA I. évf. 7. szám. Nyíregyháza, 1937. jullus hó. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetési díj: NYÍREGYHÁZA, kálvineum Szerkesztő: Dr. Ferenczy Károly. Egy évre 80 fillér. Telefon: 2 80. Megjelenik havonként. Aratás A júliusi napsugár termés-érlelő melege -aranyzuhatagban ömlik el a mezők felett, az érett kalászok meghajtott fővel készülődnek a boldog megáldoztatásra. Itt a drága magyar ünnep, e,gy előttünk álló, hosszú esztendő tápláló és életadó kenyerének ünnepe: az aratás. Mire ezeket a sorokat olvasod, magyar testvérem, talán már derűs megelégedéssel számláltad meg a learatott búzatábláknak büszke sorokban álló keresztjeit, de úgy-e, a te szántó-vető életednek sokféle mozzanatból összeszövődő folytonosságában nincs és nem is lehet nagyszerűbb és felségesebb pillanat,mint mikor az érett kalász- rengeteg aratásra vár ja az ő urát. Nincs és nem is lehet áhítatosaibb és ünnepélyesebb órája a magyar gazdának annál, mint mikor sugárzó tekintete végigsiiklik a nyári szellőben ringó aranytengeren, verejtékes munkájának drága eredményén, aztán Isten nevében megsuhan a kaszája és megkezdi az aratást. Lelkedben ilyenkor újra átéled a sok verejtékezést és a sok gondot, míg az elvetett gabonaszemből érett kalász lett... —- Ugy-e, hányszor remegtél hosszú esőzéstől és pusztító jégveréstől; hányszor féltél perzselő hévségtől és tikkasztó aszálytól; hányszor könyörögtél türelmetlen kétségbeeséssel kalászérlelő melegért, vagy a szomjas mezőket falüdítő harmatért! Mennyit nyugtalankodtál, mennyit kétségesked-tél, meny; nyit aggodalmaskodtál, amíg végre elérkezett az aratás, életed minden bizonytalankodásában* minden kishitűségében boldog bizonyosságot adó magyar ünnep... Tudod-e, hogy az életadó kenyéren túl, éppen ez minden aratásnak legdrágább ajándéka: a szent és áldott bizonyosság, amellyel Isten kishitűségünket és aggodalmaskodásunkat megszégyeníti az ő ígéretéiben: „Ennek utánna, míg a föld lészen, vetés és aratás... meg nem szűnnek.“ íme, most is adott neked víg aratást. Talán nem úgy és n'em olyan mértékben, mint ahogyan szeretted volna és elképzelted, de mégis csak adott és aggodalmaskodásodat mégis csak megszégyenítette. Ha számotvetez azzal, hogy aratásodból mennyit köszönhetsz a magad munkájának és mennyit az Isten áldásának, vagy ha csak megolvasod egyetlen magból kinőtt búzakalásznak szemeit, akkor mélységes alázatossággal kell megismerned, hogy nincsen, aki emberi verejtékezésért bővebben fizetne és nagyobb kamatot adna, mint az Isten — és nincsen, aki az Éden kertjében elhangzott ősi átokba: „Orcád verítékével egyed- a te kenyeredet“, nagyobb áldást tudott volna elrejteni, mint a te mennyei Atyád aki az égi madarakat eltartja és a mezőnek füvét ruházza. — Gondoltál-e erre a vigasztaló nagy igazságra akkor, amikor kaszád suhanására sorra dőltek a rendek? Az aratás minden prédikációnál meggyőzőbben és hatalmasabban hirdeti neked, .hogy életed, sorsod és kenyered Isten kezében van s ott, az ö kezében van a legjobb helyen. „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruház- kodjunk? ... Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.“ Ha ezzel az igazsággal az elmédben és ezzel a hittel a szívedben vágod a rendet, magyar testvérem, akkor, ha sokat arattál: nem bizakodói majd 'el, mert tudod, hogy „emberé a munka, Istené az áldás“ és hogy „sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.“ Ha meg szűkebb volt az aratásod: nem esek kétségbe, mert hited megtanított Istenre vetni gondodat s megtanított arra is, hogy a „mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk?“ — örök emberi problémájának megoldását nem mi, nyomorult emberek, hanem az aratás Ura, Isten tartja kezében. ő tartja számon álgondokat, amelyek sötét barázdákat vonnak borús homlokunkra és keserű vonásokat rajzolnak az arcunkra; Ö tartja számon küzdelmeinket, -amelyeket a mindennapi kenyérét vívunk és ő mutat minden aggodalmas- kodáson és kenyérgondon túl, arra a másik világra, amely a kenyérnél is kell, hogy drágább legyen nekünk: „Keressétek először Istennek országát és az ö igazságát; és ezek mind —-kenyér, ital és ruha — megadatnak nektek.“ Erre gondolj, magyar testvérem, amikor a kenyérgond sokszor olyan keserű-pogánnyá teszi az életedet; ilyen lélekkel arass és akkor aratásod -ennek a -magyar életnek keresztyénséged igazságai által megtermékenyített szent szolgálata lesz. Szolgálat, amely Isten munkatársává avatja azt, aki imádkozó szívvel és öntudatos hittel végzi. Mert Isten az ö örök, nagy gondolatait, amelyeket az emberi élet felől elgondolt, ebben a jelenvaló világban a kenyérrel és a kenyéren át is valósítja meg. Ezért imádkozik az pr Jézus is így: „A mi mindennapi kenyerünket add meg né- künik ma.“ Ezért mutat rá imádságában ds arra, hogy egy kis talpalatnyi földre mégis csak szükségünk van, hogy azon a lelkünk Isten szándékai szerint az örökéletre szépen kifejlődhessék. Isten akarata az, hogy ebben a világban a kenyér legyen földi és fizikai életünk fenntartója;-hogy a kenyérből ereinkben csörgő meleg vér: élet legyen. És ehhez a kenyérhez, amelyért milliók szívükből szakadt imádsággal könyörögnek; amelyért a gyárak kéményed füstölögnek, és műhelyek gépei zakatolnak; amelyért irodák és hivatalok robotosai Íróasztaluk fölé hajolva görnyednek: ehhez a kenyérhez a magot Isten akaratából te aratod, szántó-vető testvérem. — Ugy-e, ha erre gondolsz, akkor szívedbe dobban munkád minden felsége és nagyszerűsége, hogy milyen nagy kiváltság: aratni! Milyen szent 'és gyönyörű hdv-a- ÖRS 10 FILLÉR. tás: a földi élet szolgálatához és fenntartásához Isten eszközének és munkatársának lenni! Ez pedig arra intsen, hogy a te aratásod nem önmagadért és önmaga-dnak végzett munka, hanem olyan szolgálat, amelyért Istennek és az emberiség nagy közösségének is feletlősségg-el tartozol. Más szóval ez azt jelenti, hogy te nemcsak a magad kenyerét, hanem a másokét is aratod. — Az-dkét is, akik Isten rendeléséből nem aratnak. A szegényekét is, akiknek Ist-en nem adott aranykalászt ringató földeket; munkás testvéreidét is, akik kormos gyárak, fojtó füstjében ugyanazért a kenyérért robotolnak, amelyért most te verejtékezel; mindenkiét, aki becsülettel és jóleikiisme- rettel végzi az Istentől rábízott munkát ott, ahova az ö akarata állította. A te aratásod terméséből nem szabad hát egyi parányi szemnek sem kár- hav-esznie, egyetlen maghoz s-em irigységnek és átoknak tapadnia, mert -ember-testvéred életadó kenyere lesz abból. Így nézd a munkádat s akkor ebben a sötét, gyűlölettel teli, osztályharcos világban, amelyben önző lohol ássál mindenki csak a magáé után törtet, a te aratásod felebarátod önzetlen szolgálatának szent szertartásává válik. Istentiszteletté és lelki áldozattá -magasztosul, a melyre jótetszésének ámenét Az mondja rá, aki -a feleb-aráti szeretet-et szívünkbe plántálta és az Ábel áldozatát is atyai szívének jÖtétszesdvel fogadta. És te, atyámfia, aki nem aratsz, úgy gondolj most -a nap hevén verejtékezve arató magyar testvéredre, hogy ő érted is fárad, neked is arát. Ügy végezd hát te is műhelyedben munkádat, ügy mérd az üzletedben árudat és úgy teljesítsd hivatalodban a kötelességedet, hogy ezzel -az ő életét is elviselhetőbbé és emberhez méltóbbá tedd. Az aratás tanítson meg arra, hogy ti egymásért vagytok és testvérek csak úgy lehettek, ha egymás terhét hordozzátok és így töl-titek be Krisztus törvényét. Ha ezt az igazságot megértitek és szivetekbe fogadjátok, akkor tinéktek az -aratás a tettekben élő testvériség és az emberi együttérzés 'boldog ünnepe lesz. _ De az erkölcsi és szociális vonatkozásokon túl, hadd mutassak rá az aratás nagy természet- feletti jelentésére is. Hogy most arathatsz: azt Isten után annak köszönheted, hogy egy hosszú éven át fáradtál és dolgoztál. Szántottál és vetettél. Mert nincs aratás magvetés nélkül. — Mennyire alkalmazható ez az igazság a mi örökéletünkbe belenövő földi életünkre is! Hiszen ez az egész földi létünk, minden örömével és szenvedésével; sikereivel és csalódásaival; eredményeivel és megpróbáltatásaival nem más, mint az örökélet aratására előkészülő szakadatlan magvetés. Minden, amit cselekszel, beszélsz és gondolsz: magvetés. Minden kimondott szavad, minden lépésed, minden szemvillanásod: magvetés. Minden szerető szó, amit
