Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
1937. január hó. SZABOLCSI ŐRSZEM Mit akarunk? Oda akarunk férkőzni az Ige, az Evangélium üzenetével azokhoz is, akikhez az élőszóval hirdetett ige bármely okból hozzá nem férhet. Állandóvá, megszakítás nélkülivé akarjuk tenni az összeköttetést az egyház és tagjai között az Írott szó hatalmával. Úgy érezzük, nélkülözhetetlenül szükség van erre, mert bar az igét hirdetjük ma már mind alkalmas, mind alkalmatlan időben, hirdetjük a templomban nappal és este, családi házaknál és kultúrtermekben, külön bibliai körökben tanulmányozzuk igeszomjas tagjainkkal a Bibliát, mégis gyülekezetenként ezren meg ezren vannak olyanok, akiknek leikéhez, szívéhez nem tud az Ige hozzáférkőzni. Pedig meg kell találnia! Nem az egyház s nem a Krisztus érdekében, hanem a magyar társadalom, a magyar ember boldogsága érdekében. Lehetetlen észre nem venni, hogy ebben a nagy zűrzavarban, amely körülvesz bennünket, a Krisztus és az Antiknsztus, a hit és a hitetlenség vívják nagy harcaikat egymással. A harc ma már nem szóban és írásban, hanem gyilkos fegyverekkel is folyik. — A meggyőzés eszköze nem az érv, hanem az ágyú, a bomba s annak lesz igazsága, aki legjobban győzi a küzdelmet lelki erővel. Spanyolországban polgárháború folyik, de a vérontásnak alapoka a világnézeti külömb- ség. Hívők és hitetlenek állnak szemben egymással s táplálja a harcot, hogy idegen országokból ezrek sereglenek a harctérre, hogy kiki a magáéval egyező világnézetűnek segítsen. Ilyen háború még nem volt a világtörténelemben, de ilyen szenvedéssel járó sem. Ekkora ■ eszedelem sohasem fenyegette még az embert. Könnyen az a sors érheti, hogy nemcsak kultúráját veszíti el, de Isten képmását is letörölheti az ember arcáról. Paradicsommá szeretné alakítani a földet s pokollá változtatja át. Ez ellen a veszedelem ellen egyetlen fegyver van csupán : a Krisztus. Ha Krisztus lesz mindenütt a király, ha ő uralkodik a szíveken, ha mindannyian halálos komolyan vesszük ke- resztyénségünket, ha nemcsak imádkozunk és szüntelen csak kérünk és várunk s mondjuk: Uram! Uram!, hanem ha cselekesszük is a mennyei Atya akaratát, akkor tudjuk visszaverni a Sátán minden seregét. Fel kell ébresztenünk a Krisztus nevét hordozó szívekben az egymásért való felelősség érzését és érvényre kell juttatnunk életünk minden vonatkozásá- zan az Evangélium szociális tartalmát. Ezt akarjuk szívvel-lélekkel munkálni. Azt akarjuk, hogy Krisztus legyen életünk királya. Jézus legyen minden mindenekben! Hisszük, hogy magyar református népünk, mint a múltban, ma is szeret olvasni. Tudjuk, hogy meg van benne az a keleti népeket jellemző tulajdonság, hogy a betűt szentnek tartja, komolyan veszi, szívesen olvassa. Ezt akarjuk felhasználni saját üdvössége érdekében. Az Isten kegyelme legyen jószándékunkkal! Ujfehértó. Porzsolt István, esperes. J2 vártán... A „Szabolcsi Őrszem“ kiállott a vártára! Képzeletünk előtt egy magános alak képe bontakozik ki. Neve nincs és mégis ott van az minden ajkon, amely imát sóhajtott a táborba szálló kedves után. Ébersége, hűsége sokszor hadseregeket mentett meg. Az áldott, az ismeretlen jóltevő, — az idejében vett segítség, — a magát feláldozó hűség: mindent egy szóval fejezve ki: az őrszem ez! A „Szabolcsi Őrszem“ így akar állni a vártán! Körülöttünk a modern pogányság félelmetes hadserege vonult fel. Kész lerombolni mindent, ami kedves és drága nekünk. EW akarja venni hitünket, hazánkat, otthonunkat, családunkat. Sárba tiporja eszményeinket, meg akarja ölni lelkünket, hogy a durva, anyagi, állatias élet rabszolgaságába süllyesszen. Ezért van szükségünk az őrszem éberségére és hűségére. Akinek kedves ősi, kálvinista hitünk, imádságunk, templomunk, — akinek lelke zsoltáraink, dicséreteink szárnyán vágyik tiszta, fénylő magasságok felé, — aki hazáját, családját, gyermekeit féltő szeretettel veszi körül, az sorakozzék a kibontott zászló alá! Lelkipásztorok, tanítók, presbiterek, hívek: valamennyien választatott nemzetség, királyi papság, szent nép, — rajtatok a felelősség óriási terhe. „Embernek fia, őrállóul adtalak én téged Izráel házának. Ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet". Ezék. 3. r. 17—19. v. Demecser. Kiss Lajos, a felsőszabolcsi ref egyházmegye \esperese. I1IIIIIIRII1IIIIIIHIIIIIIHIIHIIIHIIIIÍI!III1IIIIH1II!I111!I1II!IHIIIBI1H1!IIIII!IIIBI1IIIIII Uj utako Három olyan időpontra emlékszem életemben, mikor öntudatos határozottsággal elszántam magamat, hogy új útra lépjek, változtassak az életemen. Egészen kisdiák voltam, mikor egy megrázótartalmú oktatófilm hatása alatt a moziban ráeszméltem arra, hogy mit jelent nekem az édesanyám?! Milyen vagyok én és milyennek kellene lennem?! Összetört az a másfél óra s még aznap megváltoztattam viselkedésemet. 15 éves koromban „lerúgtak“ a futballpá- lyán. Félájultan szedtek fel a zöld mezőből. Számomra azonban nem a testi, hanem a lelki „baleset“ volt a döntő. Egész életfelfogásom porban hevert. Hátat fordítottam az akkor uralkodó „diákeszményeknek“, a szellemi életre adtam magamat. kezét összetéve imádkozni kezdett. A restauráció vendégei nem hogy kínevettték volna, hanem jobbról-balról ráncigálni kezdték a pincéreket, halk hangon kérdezősködve: Ki az a szép öreg úr? Hová való? .., S aztán nagy tisztelettel néztek, tekintget- tek a hófehér szakállú, ragyogó feketeszemű öreg úrra, néhai jó Bessenyei Lászlóra, Ma persze panaszkodunk, hogy recsegnek- ropognak társadalmi életünk régi gerendái, eresztékei... Valójában nehéz, válságos, szomorú korszaknak vagyunk gyermekei mindnyájan, Dehát nem is csoda ez. Ma már nem igen születnek, nem igen teremnek Bessenyei Lászlók!.., No, de itt vagyunk már a Bessenyeí-téren. Köszönöm, hogy meghallgattatok. Most pedig szálljunk le. Vigyázzatok a korzón! A pénzt ne nagyon herdáljátok! Érdemesebb embereknek köszönjetek! Hazamenet beszélünk tovább A viszontlátásral ' Gáva, Baráth Imre. JÖN JÉZUS Hozzád, kinek törött a szíve S pisla láng csak a lelked hite. Hpzzád jön, hogy hited nagy legyen S tört szívedre balzsamot tegyen. Hozzád, kinek reménye se él, Hol elfogyó a fekete kenyér, Hozzád jön, hogy reményed legyen S asztalodra kenyeret tegyen. Hozzád, kinek gőgöd égig ér, Kitől a szent futva útra kél. Hozzád jön az Ember-lsten-Ur, Hogy ember lenni Tőle megtanulj. Hozzád, ki sírsz egy sírdomb fölött, Kinek kenyérbotod eltörött. Hozzád jön, hogy legyen gyámolod S újra éljen, aki itt hagyott. Hozzád, aki tékozló valál... Aki otthont sehol nem talál, Hozzád jön, hogy vérző sebén át Megtalálhasd jó Atyád honát. Hozzátok jön! Halljátok szavát, Tárjátok ki a szív ajtaját. Fonjátok át hittel két kezét S kövessétek áldott életét. Gyulaháza, PÉT Hő KÁROLY. A harmadik új útra való indulásom akkor történt, mikor egyik szeretett professzorom egy nagy és szégyenteljes szellemi baklövésemre figyelmeztetett, csendesen, az ő szokott modorán. Egész vasárnap délután háborgatott a lelkiismeret ... de másnap új emberként vágtam neki az új útnak. Uj év.. . Uj út.,. újjászületés ... Uj ember ..........Újság. Csupa-csupa: új. És Iátod-e az összefüggést? Mikor új ruhát veszünk fel, másnak érezzük magunkat benne: szebbnek, jobbnak, iga- zabbnak. Valahogy átalakít bennünket. Olyan ünnepélyesek vagyunk és a világért se tennénk olyasmit, ami a régiben már egészen megszokott cselekedet volt. Itt az újév! Vájjon a te számodra mit fog hozni? — kérdezed magadtól, holott a helyes kérdés ez lenne: „Mit hozok én az újév számára“? Vájjon a régi, kopott, megúnt, kífakult énemet? Vájjon az újév bora szívem régi tömlőjébe töltetik, s csak tarka, rikító foltokat vetek lelkemnek vásott gúnyájára? Pedig tudom, hogy csatákat vesztettél az elmúlt évben magaddal is, másokkal is. Volt idő, mikor figyelmeztetőket kaptál testi, lelki és szellemi téren, hogy: elég volt! Zsák-utcába jutottál, ahonnan nincs más menekvés, minthogy teljesen megfordulsz és irányt változtatva vísz- szajössz, vagy nekimégy a falnak és összetöröd magadat. Mérd fel a könnyeket, melyeket édesanyák, hitvesek és testvérek sírtak miattad, mikor a szülői jóságért megnemértéssel, durvasággal fizettél, mikor a hitvesi hűséget sárbati- porva meghurcoltad és mikor a testvéreid idegeneknél megértőbb szeretetet leltek. ..Vedd bozzá a megbotránkoztatás sötét példáit, mikor a lelkészt, tanárt, tanítót, presbitert, hivatali főnököt, elöljárót, sáfárt keresték benned. S te mit adtál?! Egy nagy kiábrándítást,megtévesztő hazugságot, Pedig mennyi hasznos energiát elpazaroltál, hogy ne olyannak mutasd magad, mint amilyen vagy. Hány éjszakát álmatlankodtál végig, míg kifőztél magadnak egy-egy nagyszerű tervet a magad gyengéinek palástolására, baklövéseid védelmére. Életed hajója fel volna pedig szerelve mindennel, ami csak szükséges az élet vizein való átkeléshez, csupán csak a kormánnyal van valami baj. Nem oda visz, ahova kellene! Kicsúszott kezedből életed irányítása! Idegenek állnak a parancsnoki hidon és füledbe bömbölik a pénz, a testiség, a könnyű és felületes élet hazug parancsait. És ez így ment évről-évre. Nem élsz, csak létezel. Nem haladsz, csak sodródói és a szádba adott hamis jelszavakat harsogod! De most itt az újév. Lépj az útra! Nem kell hozzá más, csak lásd be a régi tarthatatlanságát, ismerd fel az új élet nagyszerűségét és akard követni! A többit megadja a Lélek. Szüle Miklós. Jön a farsang! A bálok és a heje-huja időszaka. Nem mintha olyan nagyon beleillenék a református keresztyén embernek az egyházi évről alkotott fogalmába, de hát a „többség“ kalendáriumához alkalmazkodni kell és így mi is „tartjuk" a farsangot s meggyújtjuk mi is vigasságunk száz szál gyertyáját, akárcsak halottak napján a sírok fölött a mécseseket... Jön a farsang! Fürge rendezőbizottságok sürögnek-forognak az „egyházbálok“ megrendezésében. Református ifjúsági és leányegyletek buzgólkodnak „jótékonycélú“ táncvigalmak minél nagyobb sikeréért, ahol a jótékonycél a lelkiismeretet megnyugtató cifra cégér, a táncvigalom pedig a lényeg, annak a lelkűiéinek a lényege, amely nem hajlandó jótékonykodni muzsikaszó nélkül s az erényből is sápot szed az emberi szenvedély számára. Úgy elgondolom: van-e, aki farsang idején is érzi, hogy a keresztyén ember adakozó jókedvéhez nem kell bál és cigánymuzsíka, mert már önmagában az, hogy adhat és jót tehet, a legtisztább örömnek és olyan lelki vigasságnak drága forrása, amely túléli a leghosszabb farsangot is7 Van-e, aki a nagy ví-
