Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1937-06-01 / 6. szám

1937. junius hó. SZABOLCSI ŐRSZEM 3 öröm s gyümölcshozó boldog érzés. A megoldatlan egyházadó kérdés könnyen megoldhatóvá vált tehát, ha úgy az egyház kereteit, mint az egyes egy­háztagok kiszáradt korsóját krisztusi lélek­kel töltjük meg. Tömött templomok, higénikus iskolák falai között szivesen jár s cselekszik ben­nünk a Krisztus. Ne sajnáld ettől azt a pénzt, amit úgy sem vihetsz majd ma­gaddal. Nyíregyháza. Dr. Szesztay András. • mm • Gyermekeink — példaadásunk A ragyogó nap fényárjában beköszöntött az éltetadó nyár. Űjra éledt s madárdaltól han­gos már az erdő s a mező kalásztengere hul­lámzik az enyhe nyári szélben. Minden minden élni kíván. A kertek szinpompás rózsái, a mezők vadvirágai a maguk változatosságával az örök Alkotó dicsőségének s hatalmának egy-egy bizonyítéka. A megújuló természet virágba borítja a földet s az emberi sziveket is. Ha belépünk egy iskolába, ott is virágok nyílnak, élő virágbimbók, akiknek virágbaboru- lását féltő szeretettel várják a szülők és nevelők egyaránt. Van ott nemes rózsa, mezei vadvirág, sőt szende ibolya is, aszerint, hogy kertészeik milyen gonddal s hozzáértéssel vetették a mag­vakat. A gyermeki lélek termőtalaj, de csak nemes magvakból teremhet nemes gyümölcsöket. A magvetés szolgálatában szinte az egyetlen biztos célravezető eszköz a példaadás. A leg­szebb elmélet is csak akkor válik közkinccsé sőt áldássá, ha élő valóság lesz belőle. Amint az arcvonásokból testvéreket fölismerünk, ép úgy a lélek megnyilvánulásain keresztül bepil­lantást nyerünk a családi otthon légkörébe harmóniájába, avagy szétziláltságába. A mindennapi élet ezer baja és gondja számtalan akadályt gördít következetességünk útjába. Egyszer kikap a gyermek, mert nem mondott igazat, más alkalommal már elmarad resztyének számát. Ez az ő idejében bizony kevés volt. A középkorban Japánban már alakult keresztyén egyház, azonban a nemzeti visszhatás ezt véresen szétszórta és megsem­misítette, A múlt század közepétől terjedt el ismét főleg a protestáns keresztyénség és 70 év alatt mintegy 250.000-re szaporodott fel. Ka- gava ezt a sereget akarta egymillióra növelni. Megvalósithatlan álmához hatalmas Helki had­járatot készített s külföldi és bennszülött misz- szionáríusokkal és evangélistákkal 1930-ban megindította az Isten országa mozgalmat. Az első két év alatt mintegy 25.000 lélek lépett be az egyházba. A kitűzött célt ily rövid idő alatt elérni még Kagavának sem sikerült, azonban a munkát bevált módszerekkel sza­kadatlanul tovább folytatják. A japán keresz­tyénség mint a Bethesda vize, megmozdult s Isten az ő országának új korszakát készíti elő a pogány Japánban. Az elveszített és megtalált élet. Mindennek az emberfeletti munkának, ha­talmas irodalmi tevékenységnek és önfeláldo­zásnak mi volt a magyarázata? Nem találunk más feleletet, mint a Jézus szavát: „Aki el­veszíti az ő életét érettem és az evangéliumért, megtalálja azt.“ Kagava kész volt elveszíteni életét másokért, mert minden emberben Isten gyermekét látta. Előtte drágább volt a másik emberi élet, mint a sajátja és annak megmen­téséért és kibontakoztatásáért minden áldo­zatra kész. Együtt lakott a betegekkel, — mig maga is beteg lett — hogy megmentse őket. Regényes életrajza több mint 400 kiadást ért el s ennek óriási jövedelmét az utolsó fillérig szétosztotta, vagy munkára költötte. Amikor Tokió költségvetését felborulással fenyegette az általános nyomor, ő egy fillér nélkül vállalta a 800 személyes szociális ügyosztály vezetését és egy év alatt megoldotta a szegénygondozás bűnének következménye. Tanítjuk gyermekein­ket a pontosságra, rendre s ugyanakkor ve­zetünk a pontatlanságban, elkésünk előadások­ról, sőt elkésünk napi munkánkkal is. Intjük őket a vallásosságra s valahogy a mi életünk sem tükrözi az istenfélelmet. Magyarázzuk nekik, hogy szeressék társaikat, legyenek jószivüek s nekünk hány haragosunk van s hányszor ha­ladunk el nyomorék emberek mellett vakon anélkül, hogy kezünket adakozásra nyújtanánk. A hazugság szörnyű bűnétől nem győzzük eléggé óvni gyermekeinket s gyermeki ajkról hallottam a napokban ezt a megdöbbentően szomorú kijelentést: „Anyukának nem lehet hinni." A Szentirás tanítása szerint példáknak kell lennünk. Ügy járjunk gyermekeink előtt, ahogy szeretnénk, hogy gyermekeink járjanak mi előt­tünk. Ha azt akarjuk, hogy gyermekünk igaz­mondó legyen, még tréfából se állítsunk valót­lant. Ha rendre, pontosságra akarjuk szoktatni, mutassuk azt be lakásunk, ruházatunk rend- bentartásával, irodai, vagy más teendők pontos elvégzésével. Ha Istenhez szeretnénk vezetni, menjünk először mi magunk oda s aztán vigyük gyermekeinket is. Láttassuk meg velük, hogy örömmel megyünk az Isten házába megkö szűnni az ő jótéteményeit. A csapások, meg­próbáltatások idején nem zúgolódunk, hanem béketűréssel elviseljük azokat. Nemcsak tőlük kívánjuk meg, hogy imádkozzanak, hanem lás­sanak minket naponként imádkozni. Ne mond­junk gyermekeink előtt senkiről sem rosszat, de különösen ne mondjunk tanítóikról, akik szin­tén kertészek s akik minden gyomot igyekez­nek kiirtani, ami a fejlődő virágpalánta elnyo­mására törekszik. Ha szerénynek, megelégedett­nek szeretnénk látni gyermekeinket,- az igény­telenségben és lemondani tudásban járjunk elől jó példával. Hiszen a gyermek szemében a szülő a mintakép, akiben ha van is hiba, azt ő nem látja, mert ha már észreveszi, nem érzi magát kötelezve a jó követésére. Nagyobb csa­lódás senkit sem érhet, mintha szüleiben csa­latkozik. Sok yolna fölsorolni mindazt, amiben pél­dát kell adni a szülőknek és nevelőknek s ha fölsorolnám is, nem volna teljes és tökéletes a mintakép. Hála, hogy van egy örökkévaló ker­tészünk, aki az Ő életével mindenre példát adott már itt a földön, ő az egyedüli tökéletes kérdését. Mindent másokért, mindent Krisztusért, ez volt élete jelszava s ebben a forró szeretetben feloldódott egész élete. A természet szerelmese. Szerette embertársait, mert egész szívvel szerette Istent. A budhizmusból magával hozta a természet szeretetét s a természetben min­denütt Istent kereste és találta meg. Őt érezte a pompázó cseresznye virágban, zuhogó esőben, saját szenvedéseiben és a csodáiban. Soraiban megelevenednek a japán tájak, keskeny utak, széles mezők s mindenütt a láthatatlan Urat érezte mögötte, A természet nagy titkai épp úgy megfogták lelkét, mint apró szépségei. Amikor a munkásmozgalmakban való részvételéért szo­cializmussal vádolták, a vallató tisztviselő hosz- szan és kínosan faggatta. A felelet nélkül ha­gyott ügyetlen kérdések hosszú szünetében néhány veréb hangos csiripeléssel az ablakra szállt. Kagava a vallatója sivár foglalkozására gondolva, megkérdezte önmagában: Vájjon a verebek országában is van rendőrkapitány ?! A hit hőse. Természetszeretete erősebben színezte hitét, mint a keresztyénség történelmének és történeti fejlődésének megértése. Hagyományok és múlt nélkül jött a keresztyénségbe s a jelen hívása és ezer kötelessége annyira eltöltötte a lelkét, hogy a múlt varázskapujának felnyitásá­hoz nem maradt elég ideje és nem alakult ki elég mély történeti kultúrája. De azért hite gazdag és mély. A hit, — mondja — nem egyéb, mint tudomásulvétele annak, hogy en­gem szeretnek. Hiszem, hogy a szeretet erősebb mint a betegség, erősebb, mint katsztrófák, erősebb mint maga a halál. A vallásatulajdon- képpen szeretet. A hit csak kapuja. Az igaz hitnek — mondja másutt — élettisztitó ereje van. Az örök szépség nem valósulhat meg mintakép, mert élő valóság! ö fáradhatatlan a gyomok irtásában s élő vizeknek forrásával táplál. Szülők és mi nevelők kövessük az örök­kévaló kertész utasításait, hogy a nagy aratás­kor a reánkbizottakkal együtt mint tiszta búzák, érett kalászok arattassunk le és takarittassunk az Ó csűrébe. Pécskaí Pecsenye Lenke. 1 — I I —1 I I HUI I I H !■ Ill-IIMII — I I — I I I II — I I — 11 Ilf I A Középszabolcsi Ref. Egyházmegye junius 27-én hármas nagy konferenciát rendez Sóstógyógyfürdőn A Középszabolcsi Ref. Egyházmegye 1937. junius 27-én Sóstógyógyfürdőn az egyházmegye lelkészei, lelkésznéi, tani- tónéi, női, presbiternéi számára nőítábor szervezést propagáló konferenciát rendez, melyre az egyházmegye lelkésznéit, tanító­nőit, tanítónőit, presbiternéit, valamint az érdeklődő úrnőket ezúton is meghívja az egyházmegye elnöksége. Ugyancsak ak­kor mindkét nembeli ifjúság részére külön- külön konferenciát rendez a sóstói szá­zados tölgyek alatt. Ügy tudjuk, hogy a hármas konferencia előadóiul dr. Révész Imre egyetemi tanárt, dr. Enyedy Andor miskolci ref. lelkészt, Huszárné Kovács Jolánt, Dobaí Sándorné igazgatónőt, Fehér Gáborné tanárnőt, ifj. Biberauer Richárd- nét, dr. Veres Miklós, Dobos Károly K. I. E. országos titkárt, Kovács Péter orsz. földm. titkárt kérték fel. A bevezető sza­badtéri áhítatot Porzsolt István esperes, a záró szabadtéri áhítatot dr. Ferenczy Károly egyházkerületi missziói előadó tartja. A Középszabolcsi Ref. Egyház­megye napja iránt páratlan nagy érdeklő­dés mutatkozik. K. P. máskép, csak az egész élet megtisztulása által. Fenntartás nélkül hisz abban, hogy Istennek ter­ve van az egyénnel és a világgal. Én imádko­zom Isten müvének beteljesedéséért e világban. S ha nem látom pontosan, azért van, mert Is­tennek egyszerűen más terve van, mint amit feltételeztem. Számomra a halál is Istenhez vezető ut. Ha az élet Isten ajándéka, a halál, mely nem más, mint az élet átváltozása, nem az ő keze müve? Ez a hite láttatott vele nagy nemzet — társadalom — és egy házépítő terve­ket, amelyekért élete kockáztatásával dobta magát a küzdelmekbe, mert bennük Isten akaratát és parancsát látta. Isten rajongója. Természetszeretete és szociális felelősség- érzete mellett tehát mindenekfelett Isten rajon­gója volt. Szerette Istent egész szivével úgy, hogy ebből a szeretetből csak áldozatos élet fakadhatott. Jézus tanításait és parancsait szó- szerint vette és belőle semmit el nem alkudva és el nem árulva hirdette és élte a keresztyén- séget. Szivét teljesen áthatotta és átizzitotta az a központi nagy élmény, hogy Isten szeretet és ezt a szeretetet, mely a kereszten lett egész nagyságában nyilvánvalóvá, csak szeretettel lehet meghálálni. Az igazi szeretet mindig munkás, mindig cselekvő s nem teheti, hogy életté ne legyen. Életének ez a legnagyobb tanitása és feddése számunkra. De munkássága, ez a keresztyénségünk keleti égboltján feltűnő üstökös, vigasztalás és zálog afelől, hogy Isten Szentlelke ma is jár a világ téréin, hódit messze földeken és csodákat tesz. Isten az élet­nek, a földnek Ura s egyszer övé lesz a földön is minden hatalom és minden dicsőség! _______ __ (Vége.) * Külön is kapható a Missió Füzetek sorozatában 20 fillérért.

Next

/
Thumbnails
Contents