Szabolcsi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1919-03-02 / 9. szám

Nyíregyháza, 1919 — Március 2. Vasárnap Vili évfolyam 9. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész svre 20 K Félévre 10 K Tanítóknak féi&ron. Egy szám ára 30 fillér. Főszerkesztő: dr. Klefener Károly. Felelős szerkesztő: Téger Béla. Megjelenik minden héten vasárnap Szerkesztőség-kiadóhivatal r Xyirviz-palota, I. emelet Turáni-kör Telefon 161 Még vér folyik mindig, még nem érkeztünk a tiszta, a fehér, szent béke naphoz. Meddig tart az emberélet pusztítása ? Hát ami a harc­tereken mészárlás volt, az Budapest ut­cáin más ? Ha irtózattai emlegetjük a militarizmus szívtelenségét, ha irtózattai számítjuk, hogy hány embert állítottak biztos halál elé, vérbe, fagyba, sárba, akkor, mikor a milifárizmus a fegyver joga a neveléssel az emberek tejébe belekalapált elv volt, ha megelégeltük a vérontást akkor, amikor még hittek az önvédelmi harc meséjében, a háború el­kerülhetetlenségében, a Hohenzollernek és Habsburgok szent békeszereíetében, a végső győzelemben, mint a mehettünk küzdő igazság biztos győzelmében, ak­kor mit szóljunk ma, mikor a pacifizmus Krisztusi tanítása telíti meg lelkünket? Mit szóljunk ma a vér láttára, az elpusz­tított családapák, az árvák láttára, ma, midőn valljuk, hogy az élet java a leg­főbb jó. az életem, amelyhez nincs más­nak joga, csak nekem, senki által el nem pusztítható, ha elpusztítják, ez csak orvtámadás, közönséges gyilkosság le­het. De elvért, vélt, való igazságért ma már vér árán nem küzdünk. Ha igazuk van azoknak a kommunistáknak, állja­nak ki igazukkal, szegezzenek elvet elv ellen, ha sikerül tábort toborozniok szép szóval, ha igazukban sikerül milliók tá­mogatását megszerezniük, minek akkor a fegyver, ki áliana akkor a tömegerő­nek ellen ? A fegyveres harc provokáló- ira ma, a béke áhítatában, csak meg­vetéssel lehet tekinteni. Csak béke indithatia útjára az ekét, csak béke, biztonság, határozott jövő mozgathatja serény munkára a kapát, ásót,, a magvető kezet. Tavasz jön. Soha szebb találkozása nem volt az éb­redő természetnek az emberi szívvel, mint amilyen most lehetne az első bé­kés tavaszon, amikor az emberek szive világszerte egy boldog gondolatban, a népszövetség, a véres háborúk kizárá­sának, a komoly békének gondolatában dobban össze! Nem igy lesz ! Mintha az öt év borzalmai egyes embercsoportokat mechanikusan véreng­zővé tettek volna, mintha öt óv bor­zalma beégette volna az idegzetbe az emberpusztitás akaratát, minlha az az ember soha nem álmodta, hihetetlen szenvedés, amelyet egy mindinkább é- hező és ruhátlan hadsereg négyéves lö­vészárok élete okozott: amely szenve­dést a vereség, s az egész küzdelem vélt, jog és igazság alapjától való el­maradás bosszúvá mérgesítette volna mind az iránt, ami itthon van, ami még él, ami még egységben, szépségben és rózsás életegószségbon megmaradt, a bősz csoportok ellenségnek tekintsenek mindent: embert, házat, gépfkít, fákat s a rombolás paroxizmusában dobják vérengzésbe' azt, amijük megmaradt: Elő azokka', akiknek lelkében a fel­ismert uj emberideál szűzi tisztaságában ragyog 1 Hangozzék fel az igazságok szava : a háborgó tengert is csillapítani tudó szeretet erős igéje. A büntelen, a tiszta, a hivő apostolok, a megvádolha- tatlan, a múltak hibáiban nem részes lelkek akciójára van szükség. Mutassa­nak rá a jövőre, mely igy az éhség, a nyomor, az összeomlás, a pusztulás he- katombáit Ígéri. Mutassanak rá az ár­tatlan, a tiszta kisdedekre, akiknek jo­guk van az életre, akiknek joguk van békére, munkára és szeretőire nevelés­re, boldogságban részesedésre, kenyérre és ruhára, otthonra, apai szóra, anyai szeretet gondosságára. Hová hintsük a feltalálni vélt emberségesebb, az igér- kezőnek látszó szépségesebb élet mag­vetését, ha a termőtalaj, az otthon íel- dultsága fenyeget, ha éhség fenyeget, ha árvaság fenyeget. Ha fejlődésbe akar indulni ez a társadalom, induljon. Régi érdekeltségek, vagyonhatalmok ne ves­senek gátat a fejlődés, az uj elrendező­dés, a javaknak uj elosztódása, a hala­dásnak új szempontjai elő s ha fájna is a kiváltság, a hatalom elvesztése, hall­gattassák el szivük sajgását a történel­mi szükségesség parancsszavára. Gon­dolják meg ellenállásuknak vagy csak ellenállás készségét, szándékát sejtető viselkedésüknek, modoruknak, stílusuk­nak, hangulatuknak azt az irtózatos kö­vetkezményét, amit a világtörténelem tanúsága szerint a reakció kiváltani szo­kott a csalódottságában ingerült, elszánt­ságában mindenre kész, indulattal, for­radalmi eszközökkel cselekvő tömegben. Áldozzanak minél többet, meggondolt nyugalommal és biztató, békéltető, őszin­te beismerésével a múlt hibáinak és őszinte készségével az uj emberré át- tejlődés akaratának. A tömegek felett parancsoló hatalmak pedig nagy erejük tudatát nemesítsék meg erkölcsi felelős­ségük tudatával, hogy uj hadseregük felvonultatása, munkára vezetése olyan legyen, hogy amilyen készen áll a ko­moly reakcióra való lecsapásra, olyan készen álljon annak megsemmisítésére, ami a forradalom vívmányait embervór- rel szennyezné be, ami az alkotás ti­zenkettedik órájában még mindig zavart, fosztogatást, beválthatatlan Ígéretekkel való izgatást kezdene. A budapesti eseményekből ennek a felelősségérzésnek ereje biztatón árad a vidékre. A százezernyi tömeg, mely az utcai harcban elesett rendőrök és szer­vezett munkások koporsóját az együtt­érzés méltóságával kisérte. az árvákról való gondoskodás éppen úgy biztató je­lek, mint a köztársaság puritán elnöké­nek első töldosztása. Ami felemelő, ami biztató ezekben az eseményekben, an­nak nem szabad elszigetelten állania, annak az egész köztársaságban irányí­tania kell munkás és proletár társadal­munkat. Hozza meg az uj tavasz a vór- nélkül való útnak indulást, az alkotó munkát, hozza meg a forradalomban életre jutó igazságoknak a pacifizmus­nak, a demokráciának nagy értékeit, a békésen alkotó munkát, a kenyeret, ott­hont, egyetemes igazságos jólétet, kul­túrát, boldogságot. T. Németország kiéheztetése. A német orvosi sajtó mostanában sűrűn foglalkozik azzal a kérdéssel, mi­lyen hatása volt az angol blokádnak a népegészségügyre. Nemes egyetemi pro­fesszorok egymásután felvonulnak és a szokott alapossággal szorgalmasan össze­gyűjtött statisztikákkal bizonyítják, bogy az ostromzár elérte célját: nemcsak a katonák élelmezését akadályozta meg, de testben-lélekben megtörte a német polgári lakosokat is, asszonyokat és aggokat, gyerekeket és csecsemőket egyaránt. A kiéheztető blokáb eredménnyel járt. A német orvosok hivatalos megállapítása

Next

/
Thumbnails
Contents