Szabolcsi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1919-03-02 / 9. szám

2 oldal

Március 2

szerint 1918. végéig nómetföldön összesen 763.000 ember halt meg' a polgári lakosság köróból a blokáb következtében. Ez a szám egyre növekszik, mert ha az antant nem szállít megfelelő mennyiségű ólelmiszerint a német népnek, Németországot az elkövetkező hónapokban éhínség fenyegeti, ami az indulatok és szenvedélyek olyan fellobanásával járhat, hogy épen az antantnak legtöbb érdeke ettől a világot megkímélni.

A blokád polgári áldozatainak száma feltétlenül hiteles. Legelőször a Berlini Vereingte Ärtzliohe Gesellschaft ülésén került nyilvánosságra, amidőn Orth tanár az egyesület elnöke és a német orvosilag sok kitűnősége körülbelül 3000 orvosnak előadást tartott a népegészségügy jelenlegi állapoláról és a blokád hatásáról.

Ha a blokád áldozatai számának megállapítása végett összehasonlítjuk a legutolsó békeévi tehát 1913-nak német polgári halálozási százalékát az első háborús év mortalitásának százalékával, semminemű emelkedést nem tapasztalunk. Ebben az esztendőben Németország még bőségesen rendelkezett élelmiszerrel, a polgári lakosság fizikai ellenálló ereje még nem csökkent megfelelő táplálkozás hiányában. A következő két esztendőben vagyis 1913-ban és 1916 ban sincs na- gyobbszabásu emelkedés. Az előbbi évben 9-5, az utóbbi esztendőben 14 százalékkal nagyobb a polgári lakosság halálozása, mint 1913sbén. A háború következő éveiben azonban szemmel láthatóan megnyilatkozik a blokád hatása. 1917-ben 32 százalékkal, 1918-ban pedig 37 százalékkal nő a halálozások arány- száma. Lelkiismeretes számítás szerint ez utóbbi végéig összesen 763*000 ember halt meg hiányos táplálkozás következtében a német birodalom területén. Ha ehhez a számhoz még hozzávesszük a háború közvetlen áldozatainak, vagyis az elesett és betegségben meghalt katonáknak számát, akkor teljes képet kapunk arról a pótolhatatlan vesztességről, amely Németországot emberéletben érte.

Egyenesen megdöbbentő, hogy milyen mértékbe pusztított a halál az éhség, a testi erőtlenedé» képében a legár- tátianabb a gyermek között. Az 1917. évben az 1—5 éves gyermekek közül pontosan 50, az 5—15 évesek közül pedig 55 százalékkal több halt meg, mint 1913-ban. A 15—30 éves nők köréből 45 százalékkal emelkedett a halálozás 1917-ben összesen 50.00() több 1 —15 éves fiú és 15.000 fiatal, tehát 15—30 éves leány és asszony halt meg a blokád miatt. Ugyanebben az évben a blokád 127 000 esetben sietette a 60 évnél idősebb férfiak és nők halálát.

Az ostromzár következtében fellépő halálokok között első helyen a tuberkulózis és a légzőszervek megbetegedése van. Tuberkulózisban az 1913. év során a

15.000 és ennél több lakosságú helységekben — s ilyenekben lakik a német nép háromnyolcada — összesen 40.374 ember halt meg. Ezzel szemben e helyi- . g kben az 1918 év első hat hónapjá. tehát egy félév alatt a tuberkulózisnak 41*000 áldozata volt, vagyis még- egyszer annyi mint az előző évben, ami a 25 év előtti egészségügyi állapotnak felel meg. A légzőszervek megbetegedésében ugyanilyen lakosságú községekben 1913-ban 46.000 ember, 1917- ben pedig már 61.000 ember halt meg. 1918. első felében meg már 33.500 az áldozatok száma. Ebben a számba azonban nincs beleszámítva az elmúlt, nyáron dühöngő spanyol járvány következtében beállott tüdögyuladás áldozatainak száma mely összesen 150.000 volt, belefoglalnám e számban az ősz során elhunytakat is,

A háború befejeződött, a német nép letette a fegyvert, a kiéheztető blokád még ma is tart és, mint a német orvosok bizonyítják, szorgalmasan szedi áldozatait. A német készletek fölöttébb leapadtak, a leszükségesebb élelmiszerekben nagy hiány van. A sertésállomány 26 millióról 8 millióra, a marhaállomány 21 millióról 18 millióra csökkent, A humanizmus, a kultúra s az emberiség érdeke megkívánja, hogy ezen a népen, amely épen olyan ártatlan a világkatasztrófa felidézésében, mint akármelyik más ország lakossága, az antant sürgősen segítsen.

Néprajzi osztály a Jósa Muzeum- ! ban.

A Jósa Muzeum, melynék értékes anya- j gát a Nyírség, illetőleg Szabolcsvármegye ! területéről került őskori és honfoglaláskori i tárgyak képezik, uj osztály felállításával bö- ! vül, melynek czólja a néprajzi tárgyak ösz- | szógyűjtése, a Vármegye kultur vagyonának ! bemutatása. Múzeumba hordandók össze mind- | azok az eszközök és tárgyak, melyeket népünk használ, legtöbbször maga készít; mindazok, melyek nem gyári produktumok, hanem a melyeket emberi kéz csinált a maga szükséglete, kedve szerint céljának megfele- lőleg a legalkalmasabb formára.

Vármegyénkben mindezideig figyelmen kívül hagyatott a nép tárgyainak, szokásainak értékelése. Múzeumba csak olyan tárgyakat képzelt el közönségünk, melyek több száz, vagy ezer évesek, vagy a melyeket mint ritkaságokat bámult meg. Egy bicskával készült, üvegbe rakoít türelmi munka, vagy egy hajmeresztő történet kíséretében bemutatott pisztoly jobban lekötötte figyelmét, mint egy lopó lökből készült merítő kanál, melyet majd minden falusi háznál megtalálhatni és a melynek szakasztott mása őskori leleteinkben is előfordul. Pedig épen azokat a tárgyakat kell megbecsülnünk, meg őriznünk, melyeket általánosan használ népünk, mert a ri-kaság csak egyetlen ember szeszélyét, ügyességét mutatja, inig a köz- haszuálati tárgyak egy bizonyos terület ösz- szes lakosságának eszajárásáról, szokásáról, jelenéről, múltjáról beszélnek hozzánk őszintébben, mint az Írott feljegyzések. És ópan ezek a nem régi tárgyak nyújtják megfejtését a régi sok száz, ezer éveseknek, mivel a régi tárgyak sem egyebek, mint a letűnt, elmúlt népek mindennapi, használati eszközei. Az egész emberi nem művelődése a közös emberi öntudat fejleménye, melyben csak fokozatok vannak.

Földrajzi szempontból gyűjtési területünk, a Nyírség, önálló terület s ha igaz az, hogy minden talpalatnyi föld más és más, úgy ez a mi területünkre kétszeresen áll. — Ennek az önállóságnak a jogosultságát keli igazolnunk néprajzi jellegzetességeink kidom- borításával a körülöttünk levő vidékekkel szemben.

Vármegyénk területén a Tiszaszabályo- zásáig, sőt a Nyirviz !ec?apolásáig ugyanazon körülmények között élt a nép, A Rétköz lápos, mocwas helyén minden időben csak pákászattai élhetett, a Nyírségen minden falunak, községnek meg volt a tava, erdeje. A tavakban fogták a halat, cúkot, rákot, az erdő szolgáltatta az épü’etfát. Homokos talaja könnyen művelhető gabonán kívül kendert termesztenek rajta, a nép a maga fonta-szőtte ruhában jár. Építkezési módja úgyszólván a legújabb időkig az ősi fecskerakás. Az ősidőktől fogva a XIX. század közepéig tehát ilyen ősi módon ól a nép és ebből az ezeréves óleímódból egyetlen tárgy sincs múzeumunkban nem számítva kő Ó3 bronzkorszaki ásatag leleteinket, A vizek elvezetésével, lecsapoiásával elvesztek nemcsak a vizek nevei, hanem az eszközök használati módjaikkal legnagyobbrészt, nemismerjük az alakjukat, nem iudjuk a neveiket. Mit veszitett nemzeti művelődésünk azzal hogy apáink ezeket össze nem gyűjtötték, most kezdjük látni, mikor ezek a nép leikéből fakadt kincsek visszajöhetienül kezdenek eltűnni.

Ami a romokból megmaradt, azok ösz- szegyüjtésóvel kell sietnünk, hogy7 a nagy mulasztást, — valamelyes móion_?pótolhas- 8uk.

A hazánkban levő 89 muzeum közül talán csak a mienkből hiányzanak a nép tárgyai. Más múzeumok már szép, öntudatos munkával létrehozott népi gyűjteménnyel rendelkeznek s vidékek régészeti, művelődés történeti emlékei, néprajzi vagyonával együtt önálló kis kuiturország reprezentál.

Nem szabad elmaradnunk nekünk S9m. Összekell gyűjtenünk mindazt, ami még megmenthető. Ucszóien fsfcvő kincsek ezek csak fel kell szednünk. Másfelől társadalmi fejlődésünk is oly irányban halad, hogy foglalkoznunk kell az eddig oly kevésre méltatott néppel.

Hogy mit kell gyűjtenünk, azt nagy ál- i talánosságban a következőkben jelezzük :

Az ősfoglalkozás tárgyai: a halászat, j vadászat, sokféle szerszámai; a pásztor épit- j menyé, berendezése, az állattenyésztéssel j*ró babonák , és eszközök. A földművelés összes ágai: szántás, vetés, aratá^ tengeri- háutás, szüret, nádvágás, méhészet, dohánytermelés lárgvai, a háziiprr : gyékény, szalma | fűzfa, len-kenderíonás szerszámai és produktumai. Település : falu neve, nevének népi értelmezése, régebbi térképe, nemesi jobbágyi község, dülóbteosztás, filurészei. Építkezés telek és háztypus megállapítása, meiéképü- letek. Építkezési módok. Csárda, templom, malom, — kunyhó, — temető, — harangláb, fejfák. Ruházat: vászon és bőrruhák. Népi mesterségek: gubás, szűcs, szürszabó, magyarszabó, csizmadia, takács stb. egész leltára, szabást minták és remekek. Táplálko-