Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-17 / 7. szám
r Február 17. 3. oldal a kirukkolásig segitett- Nem sióllunk mi egy szót sem egymásnak és mégis mégis megszerettük egymást. No no. Hát olyan biztos az a nagy szerelőn ? Igen kérem és most meg szeretnénk házasodni. Nagy sorja van annak. Gondolja meg lelkem, mielőtt leköti magát, mit tesz az, katona felesége lenni. Háború van. Jöhet egy parancs és mi már holnap fenn vagyunk a rajvonalban ahol olyan sűrűn jár a halál és nem válogatja ki házas, ki le- gónyember, hanem egyformán kaszálja őket, eztán magácska itt marad árván özvegyen vagy ami még rosszabb, nyomorékká lövik az Andrisát, és maga egy se holt se eleven embert kap vissza, pedig egészséges erős emberhez ment férjhez. Keserves sírásra fakadt a leány, hogy embertelenség len ne tovább folytatni, hát a legényt kezdem elijeszteni : Hallod-e Andris ! Bolond ember nősül most, amikor övé is nem is az asszony, ma meges- küsztök, aztán az első éjszakákon fújhatják az alarmot, ott kell hagyni az asszonykát és szaladni fel a rajvonalba taliánt ütni és kitudja mikor fordul úgy, hogy megint az asszonykánál lehetsz. Az alatt meg elunja magát a menyecske és minthogy sok katona jár mind errefelé, bekvártélyozhatnak hozzá megintelen egy csinos katona félét, aztán megint csak összeismerkedik velők úgy szemre mint veled tette. Na mit szólsz ehez Andris ? Megkövetem a hadnagy urat nem olyan a Marcsa mint aféle miféle, megbizom én benne, mind saját magamba la. Azért legyen már szive a hadnagy urnák és igazijja el a mi dolgunkat, az Isten is megáldja érte. Hát hogy ilyen nagy volt a szerelem, ne múljék rajtam a fiatalok boldogsága, elküldtem őket a papunkhoz, vegye pártfogásba ő Andrist meg a választottját és ha már igy van, hát boronálja össze őket, eleget temetett a háborúban egyszer eskessen is. Csodálkozott pap a dolgon, tetszett is neki a dolog, kijárta hogy Andrist szabadságolják, menjen haza, beszélje meg szüleivel a dolgot, szerezze meg a szükséges iratokat és Isten neki keljen össze a fiatal pár. Andrissal együtt haza ment az öreg Sarazin papa, a leány atyja Í3 szétnézni a vő uram portáján és hogy visszajöttek mosolygó volt mindkettő ábrázatja Andrisé, mert megvoltak az iratok, az öreg Seraziné, mert tetszett neki a Gödöllői gazdaság. A jövő héten esküsznek, az ezred képviseli magát a lakodalmon és az első fiugyerek ko- maságáért már erősen versenyeznek Aadris szakaszparancsnokai. És ha van igazság e háború verte világban, Andris első házasság hetei még pihenőn, érik az ezredet, Walter Géea k nyíregyházi sziszét. Dr. Patek kérvénye. Dr. Patek nyíregyházi színigazgató néhány nap előtt kérvényt nyújtott be, a melyben a színházi hely áraknak kb. 50 Vo*0S felemelésére kér engedélyt. Tekintettel a,- sajnos, nagyon is közismert, általános drágaságra, a helyá- rak bizonyos mérsékelt emelése jogosnak mondható, azonban az ügygyei kapcsolatosan szügsógszerünek tartanánk, ha a tanács, vagy képviselet, esetleg a szin- ügyi bizottság, szóval akit a szóvá teendő ügyekbe való beavatkozás illett, felhasználná az alkalmat arra, hogy kérdőre vonja az igazgatót milyen célra kívánja fordítani az igy előálló bevételi többletét. Móg nem is olyan régen olvastuk, a tő városi lapokban páratlanul álló esemény hírét, hogy a győri színház tagjai panasszal fordultak a győri tanácshoz és az Országos Szinószegylet- hez, hogy segítsen rajtuk, mert mig a direktor a napnap melletti telt házakból óriási bevételre tett szert, addig ők a szó szoros értelmében éhen halnak. Hogy az országos feltűnést keltő panasznak mi lett a következménye, azt nem tudjuk azt azonban,igen hogy a Patek színtársulatának tagjai tógleg éhbérért dolgoztak, még pedig színészeknél szokatlanul sokat (vasárnap 3 előadás) s erre nézve magoktól a tagoktól eredő közvetlen adataink vannak. A női tagoknak havi 50- 60 kor., a primadonnáknak havi 80 kor. fizetésük volt. A férfi tagok, a legelsőren- düek is havi 79—80 korona gázsit kaptak. Ezenkívül minden tagnak volt 4—5 korona fellépési dija. Az a női tag, aki tehát mindennap játszott kapott egy hónapra összesen 170-től — 220 koronáig a férfi tag pedig minndennapi fellépést feltételezve havi maximális 230-koronát. Ugyanezen időben Nyíregyházán a napszám 7-8 korona volt, a mig tehát egy közönséges paraszt napszámos havi 240 koronát keresett, addig a nyíregyházi színtársulat legelső „művésze* sem keresett többet, hogy pedig a kettőnek az élet módja megélhetési viszonyai és társadalmi igényei között van egy kis külömbsóg, azt nem kell bővebben fejtegetni Móg sokkal feltűnőbb a jelenség a női tagoknál és a mikor reámutatunk arra a tényre, hogy a nyíregyházi színtársulat „művésznői“ 170—220 korona havi fizetést élveztek, lehetetlen közerkölcsisógi szempontból lelnem vetnünk a kérdést : Szabad-e ilyesminek megtörténje ? Szabad-e az amúgy is sok gyanúsításnak kitett színésznői pályát ilyen tényekkel erkölcsi szempontból valósággal tönkretenni? Mert hogy a nyíregyházi szintársulat női tagjai közül nagyon kevés lehetett olyan, a ki pályáját pusztán ambícióból, szülői anyagi segítséggel folytatta, nagyon valószínű. Ellenkezőleg a valóság az, hogy ez a pálya a tagoknak existentiáját, — megélhetési forrásá képezi. Hogy lehet tehát egy művésznőnek havi 160—200 koronából megélni ? Hiszen ez az összeg ruhái költségének a felére sem elegendő Erre a rejtélyes kérdésre talán Patek ur tudna választ adni. A színház, mozi nyilvános üzlet, a ki gyakran jár ilyen helyre egy kis fáradsággal könnyen kiszámíthatja, hogy mi jön be. S ha a regie költségeket ösmerjük egyszerű számtani művelettel ki lehet számítani megközelítőleg, hogy a direktor mit keres az üzleten. (Mert a színház is elsősorban üzlet I) A mi és a gyakoribb színházlátogatók kalkulálása szerint dr. Patek igazgató ur az elmúlt nyíregyházi szezonban (a nevezetes sóstói ünnepély részesedését is hozzá számítva) nagyon tekintélyes összeget keresett, úgy hogy ha tagjainak fizetését megkétszerezte volna is, móg mindig meg lett volna a polgári haszna az üzleten. Sőt még akkor is, ha egy kicsit többet költött volna az előadások rendezésére. Nem hisszük, hogy volna még a világon egy 20 ezer lakosú kultur város, a mely bevenné ma a Patek féle mucsaiasan primitiv rendezéseket, a színházi házmestertől kölcsönkért konyha bútorokkal berendezett, az abszurdumig kezdetleges és szegényes színpadokat és a múlt század vándor színészetéhez méltó ruhatárokat (a Lion-Leában pl. az orosz katonákat kifordított kabátba bujtatott statiszták játszották, holott ma Nyíregyházán a legkisebb fáradság nélkül lehet nehány eredeti orosz katonaruhát, vagy köpenyt kölcsönszerezni.) Ismételten felhívjuk tehát az itletókes körök figyelmét a fentiekre és ha már hozzájárulnak ahhoz, hogy a háborús konjunktúrákban jó üzletté vált nyíregyházi színházban a helyárak felemelése által a direktor esténként móg 300 koronával többet vegyen be, egyben a közerkölcsössóg és jóizlós nevében követeljük, hogy egyrészt tagjainak a mai drágasággal arányban álló, a tisztességes megélhetést biztositó gázsit adjon ; másrészt az előadások rendezésére, kivitelére több gondot és költséget fordítson, mert azt a naiv kifogást, hogy a színpad kicsisége nem engedte meg annak, — legalább némileg elfogadható,— dekorációját és berendezését, — többé nem fogadjuk el l Láttunk mi már ezen a kicsi színpadon a Komjáthy, Makó, sőt móg a hanyag Zilahy idejében is külömb berendezéseket és külömb előadásokat. Városi közgyűlés. E hó 16-án tartotta Nyíregyháza város rendes havi közgyűlését. Bállá Jenő elnöklő polgármester napirend előtt elparentálta Dr. Palicz Gyula ügyvéd, elhunyt képviselőtestületi tagot. Meleg szavakban emlékezett meg a város régi szolgájáról a napokban elhunyt Hankóvszky András hajdukáplárról, ki 42 éven át szolgálta a várost és ismert minden itt lakót, úgy a bel- mint a külterületen. Továbbá jelentést tett a mindinkább nehezendő viszonyokról, az élelmezés, közvilágítás és közlekedés tekintetében. Mindenkit fi-
