Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-26 / 21. szám

Május 26 5'oldal. oly nyugodtan, szelíd mo­sollyal állott a helyén, arc- szine egy árnyalattal sem lett haloványabb, mint ami­lyen nyugodtnak,^, mindig mosolygónak ismertük. Mikor járőrparancsnok­ként kiküldték egy előretolt olasz állás meglepetósszerü elíoglalására ép oly nyugod­tan ment ki, mintha csak egy kis éjjeli sétáról lett volna szó: Szerénységben a túlzá­sig ment. Ha feladatát — sokszor nehéz, veszedelmes feladatot — fényesen meg­oldotta jelentésében mindent elkövetett, hogy a vállalko­zás jelentéktelen, említésre sem méltó voltát feltüntesse. Jelentéseiben mindig az el­lenség volt gyáva, ügyetlen, magát önként megadó és sohasem ő és emberei vol­tak a bátrak, vakmerőek és elszántak. Sokáig nem is tűnt fel Szeiler Róbert ma­gasabb parancsnokai előtt, végül is a figyelmet mi hív­tuk fel rá Bartoffy Miklós százados, zászlóaljparancs­nokunk előtt. így jutott két kitüntetéshez, amelynek még a szalagját sem viselte soha. Egykedvű, szelid nyugalom­mal dolgozott tovább, öt isonzói offenzívat végig harcolt egészen augusztus hó 6-ig, amikor a végzetes alagútba rekedt ő is a tíar- tóffy zászlóaljjal. Él-e, hal-e, senki sem tudja, a Bartóffy zászlóalj akkor eltűnt tisztjei közül ő nem adott magáról még óletjeit. Lehet, hogy életben maradását ép oly jelentéktelen dolognak tartja mint lezajlott v'tézi tetteit, melyről nem érdemes meg­emlékezni. És meg is felejt­kezne Szeder Róbertról min­denki, hisz amíg közöttünk volt akkor is csak a leg- szüKkebb körben ismerték és szerették, — e szerény sorok legyenek hivatottak arra, hogy a tisztelendő had­nagy ur emlékét megment­sék a névtelen hősök mos­toha sorsától, mert akárhogy tiltakozna ez ellen Robi baj­társ ezt, ha többet nem, igazán megérdemelte. 11)17. május. Orosz harctér Dr. Waiter Géza. A Gk. Magyarok Naptárá­nak szerkesztője szeretettel kéri munkatársait, hogy az új nap­tárba szánt cikkeiket junius 15-ig cimére elküldeni szíveskedjenek. A szerkesztőhöz eddig is már több értékes cikk érkezett be, a többek közt Szabó Jenő főren­diházi tag tollából is egy. Szociális Misszió-tár­sulat Nyíregyházán. Minden vonatkozásban nagyjelentőségű egyesület ala­kult meg városunkban e hó 25-en Mikecz Dezsőné elnök­lete alatt. Még élénk emlé­kezetében van mindenkinek az az alkalom, amidőn a bu­dapesti keresztény misszió tár­sulat képviseletében Énekes János prépost, fóesperes, nyíregyházi plébános támoga­tásával Schlachta Margit és Rónay Paula nővérek két napos kurzust rendeztek köztünk, hogy megnyerjenek minden érző embert a szoci­ális és háborús nyomor meg­szüntetésére irányuló karita­tiv munkának. Az akkor el­vetett mag nagyszerű gyü­mölcsöket termett. Mikecz Dezsőné tegnap a JNyirviz-társulat palotájának dísztermében közgyülésileg mondotta ki az örvendetes határozatot : a keresztény szociális misszió-társulat nyí­regyházi fiókja megalakult. Az egybegyüít intelligens nők szociális munkára való jelentkezésükkel tanúbizony­ságát adták annak, hogy a szociális missziótársulat kor­szerű és ideálisan szép programmját s/’vükkel-lelkük- kel megértve Nyíregyházán is megvalósítani és diadalra segíteni akarják. S ennek a programúinak a diadala igen nagy győzelmet jelent. Győ­zelmet, a nyomor, a gyer­mekhalandóság, a nők és hadiárvak elhagyatottsága és a társadalmi szervezetlenség felett. Mind olyan diadal, melynek minél előbb való beteljesedése legnagyobb ju­talma lesz a keresztény sze­retet jegyében folytatott ön­zetlen fáradozásoknak. Igazán csak halás lehet az egyesület a központ ki­küldöttjének Róitay Paula nővérnek, ki ép a gyöngyösi szerencsétlenség szinheiyérői sietett ez alkalommal már másodszor Nyíregyházára, hogy lelkesedésével, agilitá­sával és ellenállhatatlan rá­beszélő képességével segítsen a fiók megalakításának nehéz munkájában. Kívüle első sor­ban örök érdeme van Mikecz Dezsőnének, a vármegye aiis- pánnéjának, ki jó szivével, meleg szeretetével, és vonzó kedvességével szívesen állott oda elsőnek az uj egyesület bölcsőjéhez. Szép közgyűlési megnyitójában nagyszerű vo­násokkal rajzolta meg azokat a kereteket, melyekben a szociális misszió társulatnak dolgozni kell. Még Énekes János prépost beszólt ezután az alakuláskor arról, hogy a társulat hölgymunkatársai egyrészt egyhiteni fogják a hatósági jótékonyság és szo­ciális tevékenység bürokra­tizmusát, másrészt a társa­dalmi szervezkedés termé­szetéből folyóan sokkal kiter­jedtebben és szertt'ágazóbban fogják lehetővé tenni a ba­jok megszüntetését mint úgy ha a hatóságokat senki sem támogatná. Az ügyrend bemutatása és elfogadása után a keresz­tény szociális misszió társu­lat több szakosztályt létesített kebelében, majd a védnökö­ket és tisztikart választotta meg, mely a következőképen alakult ki. Elnök. Mikecz Dezsőné, Tb. elnök gr. Zichy Okolicsányi Elie, alelnökök és szakosztályi enökök : Oehm Tivadarné (hadi árvák, öz­vegyek) Kauzsay Tiborné (anya és csecsemő védelem), Garay Kálmánná, (nővédelmi hivatal) dr. Kovách Elekné, (patronage osztály) és Kubik Róza (népleány egyesületi osztály.) Pónztárnok : Szeksz- ty Judit. Jegyző: Pöppel Anna. Titkárok : Garay Anna Sefcsik Piroska, Mikeoz Magda, Jósa Róza, Örsovszkv Mária. Védnökök: Dr. Szmre- csányi Lajos egri érsek és Miklűssy István hajdudorogí püspök. Védnöknők: Dr. Dessewffy Miklósáé, gr. Des- sewffy Marianna, id Kállay Andrasné, dr. Kállay Ru- doifnó, öiv. Miklós Lászlóné, dr. Ujíahissy Dezsőné, gr. Vay Tiborod, gr. Vay Gá- borné Egyh. tanácsadó : Éne­kes János. Választottak ezen­kívül 30 választmányitagot, kikej később kiegészítenek még. Végűi kimondotta az egyesület, hogy legelső szer­vet, a nővédelmi hivatalt már junius 2-ár. fölállítja és meg­nyitja Bethlen-utcai iroda helyiségében. Az egyes sza­kosztályok teendőinek meg­beszélésére, és a tagoknak a praktikus munkába való bevezetésére a központból Farkas Edith alapítványi hölgy idónkint nővéreket küld le, amint azt a szük­ség kívánni fogja. A tagok száma egdig 180, kiknek to­borzása még nincs befejezve. Jelentkezni lehet Mikecz Dezsőnénel vagy Énekes János prépostnál. HÍREK A pünkösdi istentisztelet alatt a nyíregyházi Samassa templomban az ünnep első nap­ján a préposti nagymise offer- tóriumakor. Gömöry László te­norista énekelni fogja Bach op. 47. mise betétjét, míg a délutáni májusi ájtatosságon Kovách Viora koloratur énekesnő dr. Juhász Sándor hegedű kísérete mellett Gounod világhírű Ave Máriáját fogja előadni. A szives közre­működő művészek nagy tehet­ségükkel csak emelni fogják az ünnep áhítatát. A Svastits család gyásza. Nagy csapás érte dr. Svastits Géza nyíregyházi törvényszéki bírót, ki most egyetlen havai együtt katonai szolgálatot teljesit. Neje, balatonfüredi és szentlász- Iói Varga Magda e hó 22-én 45 éves korában hirtelen elhunyt. Temetését 24-én Énekes János prépost főesperes, plébános vé­gezte segédletíel s az egész vá­ros részvéte kisérte a nemes lelkű uriasszonyt utolsó útjára. Kitüntetett 14-es huszár­tisztek. A mi sok harcot látott vitet házi ezredünk ismét sza­porította azon babérkoszorúja leveleinek számát, mely már eddig is olyan dicsőségesen övezi a hős 14-esek legendás alakjai­nak hősi homlokát. Egyszerre három kitüntetettről emlékezik meg ezennel ismét a legfőbb hadúr. Az első a legvitézebb katona, Oehm Tivadar alezredes, ki az öt háborús kitüntetése mellé most a Lipót-rend lovag­keresztjét kapta a hadiékitmény- nyel és a kardokkal, a másik Bruckner Herman alezredes, a harmadik Ányos Aladár őrnagy, kik mindketten a harmadik osz­tályú vaskoronarendet kapták a hadiékitményel és a kardokkal az ellenséggel szemben tanúsí­tott vitéz és eredményes maga­tartásáért. Mindhárom hősnek nemcsak az ezred, de városunk társadalma is osztatlan örömmel gratulál. Klekner Károly dr. haza­került. Az Erzsébet kórház igazgató főorvosa, a nagytudásu és kiváló operatőr hirében álló dr. Klekner Károly a barakk kórház katonai főorvosának ne­veztetvén ki, a harctérről haza­jött, s most köztünk fejtheti ki azon áldásdús tevékenységét, melyet sajnos oly hosszú ideig nélkülözni voltunk kénytelenek. A főispán balesete a sós­tói utón. E hó 21-én este Uj- fallussy Dezső dr. főispán titká­rával a Sóstóra igyekezett ko­csin, amikor is a kocsis neki­hajtott egyik az utcn heverő kivágott fatörzsnek, minek kö­vetkeztében a kocsi összetört, a lószerszám összeszakadt, s a kocsis a lovak közzé esett. Sze­rencsére főispánnak semmi baja nem történt, de ha azok a ki- döntött fák soká ott maradnak a kocsi forgalom megakadályozá­sára, nem lehetetlen, hogy kö- zelesen valami komolyabb sze­rencsétlenségnek lesznek elő­idézői.

Next

/
Thumbnails
Contents