Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-06 / 1. szám
2. oldal. Januar 6. Elbeszélések. Az öregségről. II. Ugyan megfigyelted-e már szives olvasó egy hangyaboly vagy egy rnéh-kö- püben végbemenő szünet nélküli sürgést-forgást; — megfigyelted-e a méhek két- cél felé, a faj fentartása és a táplálék beszerzésére irányuló törekvését, kik a királyné és a herék kivételével mindannyian egyforma dolgot végeznek, ellentétben a hangyákkal, akik sokkal demokratikusabb a- lapon törnek ugyan e célok felé és dolgoznak szüntelenül, de mindenki a maga számlájára ? Ilyen hazánkban az úgynevezett modern élet is; minden ember lót-fut, minél többet keres, annál többre vágyik; a már-már alig elviselhető közterhek súlya alatt kénytelen is a megélhetés lehetősége, egy bizonyos felesleg után törekedni, s mivel a régi patriarchális életnek vége, — igénytelenség és nélkülözni tudás teljesen ismeretlen factorok előttük és az e- gyenlőség jelszavát hangoztatva, mindenki és gyakran az eszközök megválasztása nélkül arra törekszik, hogy a többi mákfejeknél egy mákfejjel magasabb legyen, egy folytonos és ideges versengés félre- ismerhetlen jellege a mai társadalmi életnek. Nem szemrehányás akar ez lenni, de megállapítása az adott helyzetnek és viszonyoknak és annak, hogy a folytonos törtetés, a túlfeszített munka, a teljesedésbe nem ment vágyakkal kapcsolatos csalódások és a túl raffinált életmód már a bölcsőtől fogva kártékonyán hatnak a mai ember idegeire. Nincs ugyan arra szükség, hogy a Lykurgus korára és intézményeire visz- szatérjünk, a házasságot államosítsuk, a gyermekeket a családi körből örökre k ragadjuk és az állam részére lefoglaljuk ; nincs arra szükség, hogy a csene- vész, gyenge gyermeket a Tajgetoszra kitegyük, dehogy a 7 éven alóli gyermekek tulhalandóságának véget vessünk vagy azt legalább szükebb korlátok kőzé szorítsuk és igy fajunkat teljes épségében fen- tartsuk, az ideirjnyuló társadalmi és törvényhozási akcióknak jogosultságát tagadni nem lehet. Äz ó- és középkorban valóban kevesett foglalkoztak ember —és állat egész- | séggel; felnőtt mindkettő a j természet rendje szerint: { Rz uj- és legújabb kor ennél tovább ment, és külö- : nős gondot fordított mire? | Koránt sem a saját fajának ■ hanem házi állatainak | nemesítésére; törvényhozás társadalom és az érdekelt gazdaközönség egymással j vetélkedve törekesznek e | cél felé, azt el is érik és ; ma a házi macskától fogva | a telivér verseny paripáig j e cél elértéről tesznek tanúbizonyságot. Vájjon r;em lenne-e helyes saját etoiberi fajunk nemesítésére is gondolni, a házasságotbizonyos egészségi feltételekhez kötni, a dajka rendszert \ korlá- j tozni, hogy a gyermeket ! maga az édes anyja táp- I lálja ? R mesterséges táp- : lálás nem válik-e hátrányára | a gyermek fejlődésére és a | dajka tejével nem szivja-e | magába a gyenge csecsemő ' a dajka hajlamait, testi fo- ; gyatkozásait és esejtjeges : korlátoltságát is ? És célul ; tűzve ki az emberfaj ne- mesitését, történt-e már ki- ! sérlet abban, hogy mondjuk 100 esetben mi a kü- ; lömbség testi és szellemi ; tekintetben az édes anya í és a dajka táplálta gyer- ; mekek között? Ha a müveit osztályhoz tartozó anyák nem táplálják maguk gyermeke- I iket és azokat nagyfizetésü S és számtalan esetben — ; bár nem tudva — egészségtelen dajkákra bízzák, hányszor fordul elő az a sajnálatos eset, hogy az anya táplálná ugyan tovább gyer- I mekét, de már nem lehet? Ä gyermek táplálás mint keresti forrás nem vezet- e a nemi élet elfajulására, erkölcstelenségre és bűnös cselekményekre? Äz anyák hiúságának és kényelmének nem szabad egész ge- ; nerációkat feláldozni, akik- ! kel, ha nem is törvény által, de társadalmi utón meg kellene értetni, hogy az asszonyok legelső kötelessége és legszebb feladata az emberi fajnak minőség és létszámban való fentartása. Gróf Dessewffy Aurél kitüntetése. Szabolcs vármegye egyik legkiválóbb alakja az országos élet mezején lankadatlanul küzdő Desséwffy Aurél gróf — a legnagyobb királyi kitüntetésben részesült. Az aranygyapjas rend lovagja lett. A kitüntetett mágnás — közgazdasági, politikai működése, következetessége, — előkelő, nagy úri modora már régen országossá tették nevét, hi9z évtizedeken át teljes odaadással szolgálta a közügyet, a haza szent ügyét; alig érezte valaki nálánál jobban, ha bajban sínylődött az ország, mint ő. — Nemes egyéniségének fájt legjobban a korrupció, a közállapotok romlása» nálánál senki sem'-'iole.ozottiiéfH'an, igazab- batf7*-$*^bbaiNiJMryzet reformálásán, hozzá annyi tapintattal, hogy politikai ellenfelei is meghajoltak egyéniségének előkelősége, önzetlensége előtt. A közgazdaság irányításánál egyik legszámottevőbb tényező. A magyar mezőgazdák egyesületének oszlopos tagja, éveken át lelkiismeretes, kötelességtudó elnöke, számos bizottság igazi leike volt. A Tiszaszabályozó Társulatnak, a Földhitelintézetnek elnöke. A szegény emberek ügyének felkarolója. Nincs ügy, ha az tiszta és nemes, mit megáévá nem tenne. Kezdve vasutasok kérvényeinek támogatásától egészen a magasabb hivatalokig — minden jogos kérelmet támogat. Egyéniségének utolérhetetlen finomságára csak annyi legyen mondva : igazi Grand 8eg- neur. A 70 évet betöltött magyar főur aranygyapjas renddel való kitüntetés a — mindenütt osztatlan örömet kelt. A rend nagy fénye o nagyszerű egyéniséget még ragyogóbbá teszi, büszkeséggel tölti el, szükebb hazáját — Szabolcsvármegyót, melynek hajdan zöld asztalánál, az akkori nemes szokás szerint kezdte szép pályafuiását. Most a királyi kegy a legfényesebb elismerést tűzi keblére, a mi magyar embert ez életben csak érhet. A méltók legmélíóbbját érte. A [fényes, előkelő Dessewffy gróf nevet még ragyogóbbá tette. (Os.) Háborús történet. Irta Walter Géza. I. Reggel a lövószárokban. A töréseknél bakák feküsznek, bámulnak ki a szűk nyíláson, alant pihenő sziklaodukban bakák a- lusznak, pipáinak. Tiz porconkint távoli ágyudörgós, időnkint egy- egy puskalövés. A pihenő bakák között Gergely tizedes és Pászty örvezetö. Hallgatnak. Végre is Pászty unja el a csendet és megszólal : — Melyik az a Szekeres László, akiről most annyit hallani ? — Az a fiatal, jóképű, aki azt a sok szép verseket Írja. Kár is az ilyen embert idehozni, gyerek is még, azután olyan jó verselőkóje van, mindég megri- katja az embert azokkal a szomorú szép versekkel. A beszélgetőket Fekete hadnagy úr megjelenése zavarja meg, felugrálnak, tisztelegnek. — Na, mi újság emberek ? — Jó reggelt hadnagy úr, nincs most semmi, még alszik a digó. Csak figyelni fiuk, azután lőni, ha láttok valamit. Csak lőni. Parancs nélkül csak lőni. A keddi skandalumot kihevertétek? — Ki, akik megmaradtunk. — A többinek meg van ideje pihenni a feltámadásig, Na, fene disznóság volt, nem felejtem el egyhamar. A telefonhoz megy. — Halló Bartos állomás 1 Szekeres zászlós urat kéri Fekete hadnagy . . . Szervusz Miki I Mi újság? . . Itt is . . . Nem jönnél ide? Van egy kis hazai. Vaniiiás pálinka, menyasszony kószitotte. Leteszi a kagylót felmászik a baka mellé a lőréihez: — Na mit látsz, fiam ? — Nincs most semmi hadnagy ur. Fekete erősen kinéz a lő- rósen: — Mozog a kutya! No megállj ! Kilő a Törésen. — Eltűnt, a fene egye meg! — Megérkezik Szekeres zászlós. Csinos egészen fiatal ember, — gyerek még, — Hadnagy ur alázatosan jelentem, parancsára meglelen- tem! — Szervusz Mikikóm 1 Pista, a vaniliát 1 Pista, a tisztiszolga elrohan, majd hozza az üveget és átnyújtja Feketének. — Igyál fiú ! — Mancika egészségére 1 — Annuska egészségére! Isznak. Hát beszólj fiú, megénekel- ted-9 már a keddi verekedést ? — Nem megy olyan hamar. Nagy anyag, sok munka lesz vele. — Hát Annuska mit — Várnak, nagyon haza. Jövő hónapban szabadság. Jár neked is ur. Együtt megyünk mutatlak Annuska hiszen kiváncsi rád, a tam már rólad. És mám
