Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-06-04 / 23. szám
Nyíregyház0, jutíius 4. szám, V. évfolyam. 1876. Bgétt fii if re SW,d *m M Uli é* kf*d4i ,hW*UJ’ “ h íá • láp pgy szellemi mint anyagi riazét tárgyaso küldemények, úgy szinte 1 hirdetések a minden felszólamlások * Intézendő k: Epreskerti utcza S94-dik »zámu fcp Róth-féle ház. ninnntatleo levelek euk lémért kecek* Bínnee ^ fog.dutnmk el A kéziratok nem adatnak vlaiaa. SZABOLCS Vegyes tartalmu hetilap. ** Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Hirdetések felvétetnek ifj. Czukor Márton füszerkereskedésében, a nagy czukrászda épületben. Hirdetési dijak: Minden 4 hasábos petit-sor emaeri hirdetésnél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmei hirdetéeek többszöri beiktatása, kedvezőbb föltételek alatt esz- köaölbető. Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték SO kr. A nyílt-térben minden négy basából garmond-sor dija 80 kr. Ac előfizetők, a hirdetések meg* szab&s&n&l, 20%-nyi kedvezményben réscesolnek. V--------------------------f Vé rhovai Gyula beszéde a debreczeni népgyülésen. íZftios, szűnni nem akaró éljenzés. —, Éljen Vérhovai Gyula!) Tisztelt polgártársak! (Halljuk! Éljen Vérhovai Gyula!) Nagyon szerettem volna, ha a helyett, bogy én szólalok fel itten, az igen tisztelt képviselő ur után valaki azon párt tagjai közül vállalkozik, a kik Tiszát most is tüskén- bokron keresztül követik, hogy megmondhassa itt a nép előtt nyíltan, nem titokban egy szobába zárva, hanem itt a nép színe előtt, mivel tudják „indokolni azon jogfeladást, melyet Tisza az egyezség megkötésével elkövetett. (Éljen Vérhovai Gyula! Éljenzés.) Szerettem volna nagyon, épen azért, mert uraim 1 nem nehány embernek érdekéről van szó, hanem van az ország érdekéről. £ kiegyezés talán századokra kiható át- kos következményeiben, oly egyezség, t. polgártársak! melyre nézve felvilágosítást kellene adni annak a népnek, melynek nevében a hatalmat gyakorolják. — (Hosszas éljenzés. Halljuk!) ‘ , g Ha nem vállalkoznak arra, azt kell hin- nejn, sőt én részemről meg is vagyok győződve, hogy ezt az egyezséget, nincs ember, a ki indokolni tudná. (Igazi Úgy van!) Mert holmi szószaporitással, holmi haszontalan lárifárival ezt indokolni nem lehet, megvédeni sem képesék. (Éljenzés.) Én uraim I egy éve lesz nem sokára, hogy mint a csapó-péterfiautczai választókerület képv. jelöltje előadtam azon elveket, melyek nélkül Magyarország ügyeinek rendbehozását lehetetlennek tartom. Azt mondtam akkor ft többi között: „Meglátják nemsokára, hogy az első, a mivel kezdeni fogják & kormányzást, a kölcsön lesz; a iháéik utána adó- felemelés.“ (Igazi Úgy van!) S épen mert azt mondtam, és szavamnak kell, hogy ura maradjak, s az is vagyok, én nem magam jöttem el megmondani önöknek, hogy mit tettek azóta, hanem megmondja önöknek e törvénykönyv (szónok felmutatja az 1875. törvénykönyvet), mely elég vastag arra, hogy még elolvasni is nehéz legyen, hát még e törvényczikkek által hozott adókat megfizetni, melyet a nemzet vállaira újabban vetettek. Azzal kezdték a kormányzást, hogy két és fél millióval emelték a közös hadsereg költségeit. Annak a népnek, mely évek során át nem látott jó termést, aczél-bronzágyuba öntik véres munkája gyümölcsét, és mindjárt rá TARCZA. Az elérhetően csillag. Kelet felől, kárpitján az égnek Fényes csillag lövelt le szét Világot a főidre, — se szép csillag Elvette az ifjú eszét. Úgy elnézte, ki tudja azt miért, Lángra gyuladt a szerelem, Talán az a csillag gyujtá tüzét, A mely ragyogott keleten. Az esti szél mintha súgná neki: A merre a csillag vezet Menj, és reád oly hölgy vár ott, minőt Nem szült soha, nem szült kelet. Ki tudja mért — útra kelt az ifjú, Elérhetleü csillag után, Oh! lánggal ég a szerelem tüze — Elégette volna talán. És az ifjú meglelte a leányt, Kinél nem szült szebbet kelet, Szemében nem égi csillagtüz, nem — A szerelem tüze fénylett. Elérhetlen csillag volt a leány, Oly magasan talán az a Fénylő csillag sem volt ott az égen, Mint kelet e szép csillaga. És az ifjú imádta őt, — szegény, Úgy fájt neki a szerelem, — Hiszen a szép tündér király leány Leggazdagabb volt keleten. nyolczvan millió kölcsönt vettek fel. Ma már uraim 1 e nemzet vállait körülbelöl kétezer millió forintnyi államadósság terheli, úgy hogy minden emberre, még azon csecsemőre i3, ki ma születik e pillanatban, melyben beszédemet mondom, körülbelöl 120—130 írt esik. (Méltatlankodás.) Hja! uraim, a kormányzást azzal cezdeni, azzal folytatni, s azzal végezni, hogy a nemzet vállaira ujabb-ujabb terhet rójanak, ehez ugyan nem kell sem bölcsesség, sem messiás“-i tekintély. Erre untig elég, hogy valaki kivesse, hogy ki fizeti és honnan veszi, azt ö nem bánja. És nem egy adóban, hanem többen, aprólékosabban, boszantó adókban igyekeztek ujabb-ujabb terheket rakni a nemzet vállaira. Ott van mindjárt, a mivel megkezdték, a fegyveradó. S mi történt? Nagy tél volt, nagy hó epte el országunkat, s miután egyes községeink egymástól távol feküsznek, tömérdek em- )er esett áldozatul a ragadozó állatoknak. És a még mellékes jött utána, mintha csak vész akarná keseríteni a népet, á magántermelésre szánt dohány terület illetékeinek ’ötemelése. Mikor behozták, hogy ezután 20 kr. íelyett 40-et keilend négyszögöl után fizetni, akkor azt mondták: De kinn a pusztán és tanyákon nem szabad termeszteni, ha csak itt a házadnál nincs valami kis kertecskéjök. (Hosszas éljenzés.) Én uraim! nem volnék az ellen, akkor, iá látnám, hogy ebből a kincstárba annyi adó 'oly, hogy azt a deficitet, mely terheli az országot, ki fogják küszöbölni; ha látnám és tudnám azt, hogy ezzel mentik meg a hazát, akkor azt mondanám, jól van, mentsétek meg. De midőn tudom, hogy maga az a dohány- moQopolium úgy, a mint fenáll, senki más kedvéért nincs, mint Ausztria kedvéért: akkor felháborodik bennem a hazafiui érzet, és azt ;mondom: de már abból urak!,.. nem kivánunk, Az Igén tisztelt képviselő ur előadta, i dohányra nézve, hogy miért adóztatják meg oly , súlyosan a dohány termelést, miért képez ez egyedárut, miért nem képezheti a dohánj szabad termelés tárgyát. Azért uraim 1 meri Ausztriának, amint kifejtette a t. képviselő ur — szüksége van arra, hogy azon dohányt olcsón váltsa be, ugyan azon áron, melyen a m kormányunk. Már pedig, ha a mi dohánytermelésünk szabad volna a külön vámterületen, akkor okvetlenül minden gazda gondoskodnék hogy mentül finomabb dohányt termeljen és i külföldön eladhasson, sokkal nagyobb áron Nem kellene várni, hogy a finánczok kegyel métől függjön, hogy hányadik osztályba sorozzák az ő dohányát. (Helyeslés.) De természetes, hogy Ausztriának igen jól esik ily olcsón jutni hozzá, mi az esetben igy mi újra legalább tiz-tizenkét millió frt adót fogunk fizetni a miatt, hogy minden ipar- csikkünk, de különösen a ruhánk meg fog drágulni. Ez az, igen t. polgártársak, ami oly vészt- hozó az egyesBégbenl de ez csak az egyik oldala, másik oldala az, hogy ha Angliának posztóját, Olaszországnak némely czikkeit meg fogják vámolni erősen, akkor Anglia is azt mondja, hogy én is megvámolom a ti czikkeiteket, és okvetlenül a borunkra nagyobb vámokat fog vetni. És az a bor, melynek most Bines kelendősége, nem fog piaczot találni sehol e világon. Bele futhatunk saját borunkba a mostani kormány dicsőségére. (Derültség és helyeslés.) — így fog tenni Olaszország, a hol most a legutolsó években sok szesz talált piaczot, az is mindenesetre gondoskodni fog, hogy ha Ausztria érdekében megvámolják az ö czikkeit, ő is megvámolja a mi czikkeinket erősen!; és ha egyszer megvámolta, majd meglátom, hová és mit fogunk kivinni akkor. A képviselő ur felemlítette, hogy hány gyárunk pusztult el 1867 óta, én elmondhatom, hogy amily mértékben pusztultak a mi gyáraink, kétszer oly mértékben emelkedtek Ausztria gyárai; úgy, hogy a felsővidéken már nem is magyar szeszt fogyasztanak, hanem hozzák egyenesen GaliCziából. Kiviszik tőlünk a szilvát, s behozzák nekünk a pálinkát. (Derültség és helyeslés.) És ezt az egyezséget ők mégis a nemzet elé merték terjeszteni 1 Sok, nagyon sok mondani |valóm volna a Bécsben imént kötött egyezségről, mert ez kimeríthetetlen tárgy. Felhozhatnám például mindjárt a sert. A sernél uraim, mi kapunk be a serfogyasztási adóba évenként egy milliót, Ausztria pedig kapott 1863-ban tizenhárom millió irtot, 67 óta folytonosan emelkedik, úgy hogy az utolBÓ években h u- szonöt millió irtot kap be. Tehát huszonnégy millió Írttal többet, mint mi, pedig a mi árpánkból csinálják azt a sert. A ser jókora részét behozzák Magyarországba. A legutolsó faluban is mérnek és isszák mai napon a sert, s a fogyasztási adót nem a mi kincstárunkba fizetik be, hanem fizetik Ausztria kincstárába. Millió veszteséget okoz ez is. De hát Tisza Kálmán maga kijelentette, hogy méltányos követeléseink a fogyasztási adónál nem voltak k e r e s z t ül v i h e t ő k (?!] Ausztria nem engedett. T. polgártársak 1 Nagyon kiváncsi vagyok tudni, hogy ha egyszer mi nem engednénk, hát akkor mi fog történni? Mert hogy eddig mi engedtünk mindig, és hogy ennek következménye volt, hogy mi ittuk meg ezen állapotnak a levét, — azt már láttuk tiz éven át. i* önálló vámterületet állítanánk fel, Ausztriának ide kellene jönni a debreczeni piaczra, versenytársai volnának akkor, s négyszeres árt tehene fizetnie azon dohányért, melyet most >ly potom áron kap. (Igaz.) Most a közös vámterület kárait szerfelet érezzük, nemcsak a dohány, hanem gabona- érmésünk terén is. Én hivatkozom .azon gaz láfrra, kik az utolsó években piaczra vitték ;abnáikat; mondják meg őszintén, daczára an- lak, hogy csekély termés volt, el tudták-é adni >ly áron, — mely meghozta a biztos jöveteimet, olyat, melyből kifizette volna magát i munkabér, föld, melyen termesztették! Honnan van ez? Onnan, hogy most kiszorítottak bennünket Angliából, Németországból; kiszorítottak Schweizból az olcsó romániai és olcsó orosz gabonával, s a helyett, hogy gondoskodtunk volna állandó piaczokról benn és künn, — mit tett a Tisza-kormány ? Azt, hogy a vámot, mely a romániai gabonára volt vetve, mázsája után 20 30 kr, most e vámot is eltörölték. Engedik szabadon bejönni a romániai gabonát, hogy versenyezhessen a magyar gabonával, és itt benn is leszoríthassa az önök gabonájának árát a piaczökon. Bocsánat, én ezt nem jellemezhetem másként, mint lel- ketlenségnek. (Helyeslés.) • Hát miből akarják, hogy a nép fizesse azon terheket, miket rá vetettek? Miből? Abból, hogy most 20—30 krral olcsóbb lesz a gabona ára minden körülmény között? Abból, hogy a pesti malmok már is a mi gabonáink rovására romániai búzákat őrlenek, és mivel köztudomású, hogy a mi gabonáink jobb a romániainál, rontják vele a mi gabonáink hitelét. így akarják ők az országot rendezni. Ez az a czél, melyet kitűztek magoknak, azt mondván, hogy meg fogják menteni a hazát. Ha végig akarnék lapozni e törvénykönyv- bon (szónok felmutatja az 1875—1876 évi törvényeket) találnék igen sokat, melyekben csupán uj és uj terhekről van szó. Felhozhatnám, hogy miután a só árát, nem volt elég bátorságuk felemelni, mit tettek? Az uj mérték révén emelték fel (Igaz.) Úgy hogy most. polgártársak, körülbelöl 28 latot kapunk ugyanazon áron, a melyen ezelőtt 32 latot kaptunk. (Úgy van!) — A Tiszakormány örökösen azt rebesgette, hogy majd később, ott az egyezségnél visszapótolom s helyreütöm, az adóképességen ütött csorbát! Várhattuk, követelhettük hogy itt eredményeket mutasson fel. S mi történt ? Az, hogy az egyesség sokkal roszabb, mint volt az 1867-ki. Sokkal roszabb, mert az a pár forint, amit ők ki akarnak mutatni a vámrestitutionál, az tökéletesen le van rontva azáltal, hogy felemelik a szövetipart és más czikkeknek vámjait a közös vámhatáron. És Azért remélt, mert a csillag mindig Mosolyga még feje felett, — Mosolyga még és a király leány Elért fényes csillaga lett. . . , Kérdezd meg a pusztai szép virág Oly titkosan mért hervad el? Mért hullatja alá fonyadt szirmát, Ha az őszi szél rá leheli? Ki tudja mért, elhervadt a virág, Minőt nem szült soha kelet, Megcsókolta még egyszer az ifjút, S elérhetlen csillaga lett. Az a fénylő csillag ott az égen, Nem mosolygott már keleten, A főidről, hogy im eltűnt a csillag, Eltűnt vele a szerelem. Mert a leányt elérhetlen csillag Alatt szülte a szép kelet, Az ő é etcsillaga volt, a mely Ott ragyogott kelet felett. Az a fényes csillag az égbolton Kelet felől bár lefutott, Sok szerelmes látja mégis azt az Elérhetlen szép csillagot. Apostol Bertalan. Szinészségem kezdete, folytatása és vége. — Dióhéjba szorított elbeszélés. — Irta: Angyal Gyula. (Folytatás.) Mint mondám tehát, a direktorné reám nézett. De hát miért tette ezt? ki kérte rá, hogy ebből aztán utoljára még kellemetlenség legyen. Azt tudtam, hogy az én ’ Idámnak van esze, hogy a direktornénak ez epedő pillantását nem fogja balul magyarázni; de azt is tudtam, hogy azt azért a nélkül sem hagyja. Ő kisebb dolgokat sem nyelt el, nem hogy egy szerelmes pislantást. Egyszer például azt találtam neki mondani, hogy a nyelvecskéje 30 perez alatt is képes egy órát megfutni s ezen annyira méregbe jött, hogy három napig sirt. Hát még most! Ej mindegy, gondolám; hiszen csak van esze 1 Van áml Tehát ők elmentek, mi pedig ott maradtunk. — Igyunk fiuk! Az ember csak egyszer él. — Kiabál a súgó. Ekkor aztán összeütődtek a poharak, és ittunk tovább. így tartott ez sokáig; egészen addig, miglen a korcsmárosné egy seprűvel be nem jött, s reánk nem kiáltott, hogy ez már mégis sertésségl ö ugyan e sertésséget másként ejtette ki. Én azonban e kifakadását teljesen helyén láttam, ő szegény sepregetni jött és nem tudott a teátristáktól. — Mit akar Mami? kérdém az öreget. — Látja, . . sepregetni. — Hát rajta, sepregessen. — Igen, hát hogy ? Hát nem látja I Ekkor kezdtem csak bámulni. Társaim az asztal alatt feküdtek. —- Hej, huj! kiáltám. Fel! . . . Meg- viradt. Mint mindenben, itt is a direktor volt az első. Úgy is illett. Utánna következett a többi. Egy azonban még ott maradt. — Hej I . . . Valaki 1 . . . Auf 1... Vége volt. Az ugyan fel nem kelt. — Soh’se rángassa öcsémuram, szól akadozva a direktor, úgyis hiába. És úgy is volt. A félszemü súgó tovább aludt. És a korcsmárosné! . . . Hát úgy tett, mint a ki az egészet fel sem veszi. Elővette a bádog locsolót, s olyan szép czirádákat locsolt a súgó hátára, hogy szinte öröm volt nézni. A súgó tehát ott maradt, mi pedig hazafelé ballagtunk. Ki erre, ki arra; amenyi- ben kvártélyaink megengedték. — Öcsémuram is aludt? kérdi útközben a direktor. — Nem én. Én gondolkoztam — Igen. Hát nézze csak, nem gorom- báskodott velünk ez a zsidóasszony ? Mert tudja öcsémuram, én a renoméra sokat adok, és nem szeretném, hogyha. . . . — Nem, az semmit se szólt, csupán azt mondta, hogy sertések vagyunk. — Igen. No, ez még nem olyan nagy dolog, azt már máskor is megmondta. Hanem nézze csak öcsémuram, hogy menjünk most haza? — Két lábon. — Igen. Hát a feleségemnek mit szóljunk. — Hát semmit.- — Az nem elég, Sőt inkább annyit kellene neki beszélni, hogy szóhoz ne juthasson,
