Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-06-04 / 23. szám
ők azzal fenyegetnek bennünket: hja! felfüggesztik az. alkotmányt! Katonai rémuralmat hoznak a nyakunkba. Úgy. Imlonr, hogy az alkotmány épen arra van, ha valódi alkotmány, ha, nem mint Kossuth Lajos (szűnni nem akaró lelkes éljenzés l) kifejezte, álezázott nbsolutizmus,’1, akkor az alkotmánynak olyannak kell lenni, hogy á népnek érdekeit megvédve, mert a népet pusztítani, a népet (erős kifejezést akartam használni, de már kimondom) kifesziteni, erre képes mindenféle kormány, az absolut, kormány is megtette ezt, a Bach-korszak alatt. (Helyeslés.) I . Az alkotmány épen arra való, hogy a polgárok befolyjanak és akképen intézzék sorsuk;.t, hogy mentül kevesebb teher, mellet*, mentül jobban biztosítsák a jólétet. Ilyen,alkot Hiányra nézve első és főkellék az, bogy ji nép, érettségének jelét adva, ne menjen vaktában egyes személyek után, bárhova vezetik is, ha mindjárt, világosan látják maguk előtt az örvényt. Hanem ellenkezőleg meg kell mondani a kormányférfiaknak: Uraim.l mentünk addig, a meddig láttuk vagy hittük, hogy a jó útra vezettek bennünket; de most vége a játéknak, tovább nem követünk. (Hosszan tartó éljenzés.) Ezt kell megtenni, Ha az utolsó időkben végig tekintünk azon férfin pályáján, ki leginkább hivatva volt volna, hogy Magyarországot megmentse azon bajoktól, mélyek tönkre teszik véglegesen, és fenyegetik magút, államiságát is; ha végig tekintünk ezen államférfin pályáján, be kell vallani, hogy sok emberben csalatkozott Magyar- ország, de igy nem, egyetlen egy fiában sem. (Igaz.) Én uraim! nem voltam tévedésben é kormány iránt egy pillanatig sem. Nem voltam tévedésbon midőn egy évvel ezelőtt önök előtt kifejtettem elveimet. Nem voltam tévedésben, inéit tud lám, hogy legjobb az egyenes ut, legjobb ia becsületes nyílt szivüekpolitikája (Ugy- van ! igaz!) Én tudtam, hogy ravaszsággal, —' görbo utakon, egyenes, becsületes, igaz czélt nőm lehet elérni, nem is szokás, nem is szaluul. Épen azért követtem Tiszát azon pontig, inig nem kezdte ámítani nemzetét. Mihelyt az ámítás útjára tért, elváltam tőle s azt mondtam:: „Nem hiszem, hogy ez jóra vezessen.“ Voltak azonban magyon sokan polgártár.-aink közül, kiket hgmis fogásokkal ijeszgeltek, hi- teggttek, nem nyíltan, mert arra nincs elég erkölcsi bátorságuk, hanem csak a zugokban niükpdő politika által. (Hosszantartó helyeslés) • Voltak nagyon sokan a polgártársak köpött, a kiket elámítottak azzal, hogy hiszen „in ja j d megcsalja T i s z a a n é m e* tét (I Megcsalt a, aziga z,d enema né in e t e t, h a n e m s a j á t vérét. És ha már hitegették, ha folytonosan azzal állottak elő a népnek,- hegy jé, majd meglátjátok ti, mit fogunk mi keresztül vinni, —. hát miért nines elég erkölcsi bátorságuk, oda álláni és nyíltan kimondani, • hogy miért nem qsalták meg I németet, miért csalták még a magyart magát. (Hosszas éljenzés.) Tisztelt po’gárlársak 1 Azt kezdik rebesgetni, Debreczen városát akarják vele meg nyerni, hogy vármegyét csinálnak ide. (Derültség*) ' . ■-'.<) ) I , í Mellékesen megjegyzem, bogy valaki azt is mondta, hogy egyik képviselőjüknek köszönhetik, hogy Debreczenben vasút- van. Vagy megilleti Debreczen városát az a vármegyeház, mint a nemzeti művelődés egyik gyupont- ját., és ekkor minden kormánynak kötelessége felállítani a vármegyét; ha nem illeti meg, ha jogtalan volna, akkor igazságtalanságot követ el az | kormány, ha felállítja. De én szerin[tem is megilleti D'fcreczen városát mint olyat,! mely kerpskrdelméné* 1, iparánál, hatalmas magyarságánál fogva, okvetlenül kell, hogy köz-1 [pontja legyen egy nagy vidéknek. Akkor azután azzal ákaui elő, bogy ők mint valami nagy kegyet gyakorolják, hogy vármegyét hoznak mp,_,pagyon furcsa .eljárás. Az igazságot köveiéiül szokták, nem pedig kegyképen osztogatni. |(IIelyeslé,s) Mí rt ka kegy képen-osztogat ják az igazságot, elárulják, hogy csak akkor szokták követni, ha személyes érdekeiknek,-szolgál. (Igazi Úgy van.) De utwégí-e is, ha a Tisza-kormány a bizalmatlansági szavazat miatt megfosztaná ■ a vátmegyétől Debt eczen’, niel' igazság szerint megilleti, vájjon mi szerencsétlenség származnék abból? Az, hogy itt néhány embertől kef ívesebb volna | váró ban állandólag szállásolva, s hozzá kevesebb vólna a forgalom ? Viszont, Ina a varmegyét felállítják, a bizalmi szavazat miatt, akkor meglesz ugyan itt a vármegye, de a mellett kereshetik tíz év múlva a hazát. (Úgy van!) Jobb meggyőződésben vagyok Debreczen Város polgárai iránt, úgy is, mint magyar emberek, úgy is, mint igazságszerető férfiak iránt, kogysem egy vármegyéért feláldoznák a hazát. Ezt Debreczentől várni, ezt feltenni, hogy Debreczen polgárai ily kishitüek, ilyen kicsiny lelküek legyenek, már magában mutatj i, hogy nem tiszta lelkiismerettel dolgoznak az egyesség mellett. (Igazi) No áltassuk magunkat, ne áltassa magát senki, | ogy Magyarország t íz év múlva Magyarország marad, ha ezt az egyességet elfogadják Hisz ők maguk sem tudnak egyebet mondani, mint azt, hogy ha megerősödünk, akkor tíz év múlva fogjuk megmenteni a hazát. Igaz, hogy ezelőtt egy évvel rettenetesen gyürkőztek a haza megmentésre, hanem ma már tiz évre leszik által. (Derültség) Hát azt hiszik, hogy bárgyú ez a nép, hogy ennek egy csepp jóravaló esze sincs! Tehát majd tiz év múlva? Most még gyengc- • ségünk miatt kötőt lek ily rósz egyességet. Felteszik, hogy tiz év múlva, ha majd jobban kisajtolnak minket, erősebbek leszünk. Soha senki nem hallotta azt, bogy aki tiz napig éhezik, megerősödik, de azt még legkevésbbé, bogy a ki busznapig éhezik, csak azután lesz erős. Ilyet nem hallottam soha, erre példa nincs. (Éljenzés.) Igen tisztelt polgártársak I Azon viszonyban, melyben mi Ausztriával állunk, a hol mi buzzuk a gyarmati igát, és Ausztria szedi a gyümölc-öket, azon nagyon közönséges mese jut eszembe, nielyszerint volt egy ország.. Nagyon gyáva nép lakott benne, — abban az országban egy barlangban egy tizenkétfejü sárkány szállásolta be magát. Ez a tizenkét fejű sárkány ráizent a népre, hogy neki min den reggel egy szüzet kell adni reggelire éhességének lecsiiapitásávas mert ka nem. testűkJ. felfalja és elpusztítja az egész országot. Egy darabig csak folyt ez minden Heggel. Elvitték irtózlató í siránkozás és busongás közt, amint, kijelölték Vagy sorsot húztak rá, a szüzet; hanem végre' - is már látták, hogy még csak egyetlen leány van háti"), kit oda kell dobni a [sárkánynak. Akkor is oly gyávák voltak, oly nyomorultak voltak, hogy magoktól nem tudtak rájönni, hogy bátorság és erély ese éggel kell a sárkánynyal szemközt állani és megsemmisiteni, hogy többé ne követelje a szokásos reggelit. Egy I idegen embernek kellett jöini a városba, — a mese szerint. — Ez csupán bátorság által vezettetve, levágta mind a :izénkét fejét a sárkánynak. Akkor látta a nép, hogy ha előbb sokkal kevesebb bátorságok lett volna, mint az idegennek, mindenesetre megszabadulhatnak a sárkány reggelizési dühétől. A sárkány Ausztria részéről minden évben fölemészt szűz joIgaink Közül néhányat, felemészti igazságain kát. (Igaz. Hosszas éljenzés.) Kell, hogy már ezzel szemben is férfias önérzethez szokjék a nép és bátorsággal mondja meg, bogy elég volt már három századon át e politikából. Ne számítsanak rá, hogy a gyávaság legnagyobb fokával önmagunk mellébe döfjük a kést. (Igaz.) A mi mo6t tör tént, az egyenesen az öugyilkösság felé tereli az országot (Igaz.) Én csodálkozom, hogy a mi népünk oly sokáig el. tudja szívelni ez állapotot. Ha több bátorságot mutat'már éddigelé, a kormányférfiak sem tehették volna, hogy ilyen egyezséggel lépjenek a nemzet elé, hanem megtették azért, mert tudták, hogy gyámoltalan néppel van dolguk, ráadja szavazatát mindenre, nem gondol semmivel. Én uraim annyival is inkább szeretném, hogy egyszer már a nép iáját jo gainak öntudat ára ébredve, bátorságot mutasson azon T ói mányiéi fiákkal szemben,' mert nem csak önökről van itt szó, kik ma élnek, hanem van maradékaikról is. (Igaz 1) Önök uraim 1 és azok, kik a kormány polezán vannak, nem szerezték ezt a hazát; ezt a hazát ezredév férfiai tartották fenn számunkra, és mi ezt csak örökségképen kaptuk. Kell tehát, hogy mint ilyet, át is adjuk az utódoknak. De nehogy aztán ez örökség ne legyen egyéb, mint egy koldustarisznya. (Hosszan tartó él jonzés.) Joguk sincs hozzá, mert ha átvették ezt a szent örökséget, adják át maradékaiknak, kiknek követelésük van apáikon. Követelésük van azon ősök miatt, kik ezredéven át anyáik kényeivel és apáik vérével pecsételték e föld minden göröngyeit. (Éljenzés.) Önöknek kötelességük maradékaiknak átadni ezen örökséget, hiszen eléggé megterheltek adósságokkal, s tönkre tették soil tekintetben. Még a magánbirtok legnagyobb vésze is adósságokkal terhelve jut át örökségképen azon férfiakra, kik mind ebben nem bűnösök, nem vétkesek. A legnagyobb bűn fogja terhelni leiköket, hogy ha nem adják át legalább úgy, hogy erőfeszítéssel, munkával és karjuk erejével menthessék meg. (Zajos éljenzés.) Már pedig nem fogják átadni azon országot, melyet önök is kaplak, nem szereztek, ha ezen egyezséget engedik keresztül menni az országgyűlésen, mert ekkor rászavaznak, hogy maradékira ne jusson egyéb koldusbotnál. Hogy majd ha a koldusbot kezébe jut. azon gyermekeknek, elmondhassák: Ezeréveken voltak őseink, kikre büszkén emlékeztünk vissza, de viszont voltak tiz-bnsz év alatt oly korcs őseink, kik nem tudtak egyebet jutattni ezen koldusbotnál; hogy verje meg őket az Isten. (Hosszas éljenzés.) Nem csak férfiak dolga ez, nemcsak a családapáké, hanem a nőké. kik ketylök alatt hordjak azon gyermekeket, ldk a jövő Magyar- . országot' vaunak hivatva alkotni. Ha egy férfiú szereti oejébeti az Anyát, gyermekében saját vérét, az gondoskodni fog; hogy az örökség legalább úgy jusson át, hogy megmenthessék nagy áldozatok árán. Há ellenben sem nejeikben az anyát nem bírják megbecsülni, sóm gyermekeikben nem tudják megbecsülni a jövő Magyarországot, akkor én azt mondom önöknek: fogadják el ezen egyességet és adják aláírásukat, kimondva: jöhet utánunk a vízözön, mit bánjuk mi, mi még élünk a hogy tudunk (Nem fogadjuk el.) De ha nem, a mint én hiiszem és meg vagyok felőle győződve, hogy Debreczen város polgársága nem, akkor velünk együtt, akik addig seui követtük azon férfi zászlóját, ki oda vitte e nemzetet a hol ma áll, velünk együtt megírják ott azon uraknak, hogy ha a b* mzet. bizalmát akarják bírni, vessék el ezen egyezséget, mi megtettük kötelességünket, — I(Úgy van.) Én uraim! dackára annak, hogy Ti* sza K. az utolsó tette olta bizalmamat nem bírta mégis én voltam az, aki midőn felment az egyez- fség megkötésére, félre tevén mindent, kértem, ri- mánkodtam, nevem alatt lapunkban, hogy nézzen jól maga körül, mert itt a perez, a hol még egyszer istene lehet nemzetének, vagy pedig ha nem akar az lenni, törpe marad, törpe, a kire ezért a tényért örökre fog az átok és kárhozat szállni. Én mondtam neki: még vissza fordulhat, tegye meg a fordulást és nemzete áldani fogja. És én magam, mint akkor mondtam, mikor itt egy évvel ezelőtt meg. [jelentem Debreczen piaczán, hajlandó leszek [ünnepélyesen megkövetni. (Helyeslés.) Nem történt. Tisza Kálmán többre becsülte nem tudom én kinek a szavát, mint nemzetének érdekeit, több volt neki az, hogy szavát megtartsd- felfelé, minthogy megtartsa nemzetével szemben. (Úgy van.) És igen tisztelt polgártársak! ez az, a mi. őt nem fogja felmenteni soha a felelősség alól, melyet magára vett az egyezség .elfogadásával, mert ha ő megmondja Bécsben: uraim, óz a nemzet nem' hagyja magát senki által orránál fogva vezettetni, jogait akarja, akkor nincs az a hatalom, mely ot a kormányzás polczáról lebuktatná, ő keresztül vitie volna azon követeléseket, melyeket mi Bécs irányában több Ízben emlegettünk. Nem tette. Meg fogja rá hozni a jövő az ítéletet, de nem szabad nekünk ezt bevárni, mert nekünk tenni kell. Önöknek polgárok tenni kell. Részemről azt mondom, nem mint volt jelölt, mert megszűntem akkor lenni, midőn a választások megtörténtek. Önök engem elejthetnek s nem is kívánom, hogy a jövőre jelöltnek tartsanak, épen azért nem, mint Tisza Kálmán ellenjelöltje, hanem mint a hazának polgára beszélek önökhöz, midőn ajánlom, hogy a választók többsége szavazzon bizalmatlanságot Tisza Kálmánnak. (Élénk helyeslés.) Azért mondtam, hagy nem mint volt jelölt,., mert még azt mondják önöknek, hogy lám, ez számit a képviselőségre -jövőre. Azért mondom pedig ezt uraim előre önöknek, mert önöknek jogukban van engemet elvetni. Vessék is félre személyemet, mert többé nem pártkérdésről, hanem a hazáról van szó. Vessék félre a szemérmet különösen Tisza emberei. Hisz én se szégyellem bevallani m ndnyájok előtt lelkiismeretem szerint, hogy többet tettem fel Tisza Kálmánról. Tudtam, hogy az>in elveket, me? lyeket mi vallunk, nem fogja keresztül vinni. Hanem isten legyen a tanúm, hogy ilyen egyezséget kössön, nem hittem soha 1 Csalódtam én, csalódtak önök. Csalódtunk, mindnyájan. Fájdalommal és szégyennel szoríthatunk kezet, hogy, értésére adja Debrecen városa,, hogy. bizalmát többé nem birja. Ezt tegyék, meg uraim! ez a kötp-. lességök- Isten éltesse önöket. (Szűnni qem akaró éljenzés.) , ^ V < * , Verhovai , ur után á népgyülés elnöké Gálöcsy Gusztáv ismételten félsüólitotta a népgyülés tagjait szólásra. . Erre a jelenvolt ezerek és ezérek egyhangúlag jelenték ki csatlakozásukat a Helfy és Vérhövái urak által kifejtett nézethez, miire á népgyülés jegyzője Tiszai Dániel a következő javaslatot, mint a népgyülés határozatát olvasta fel: „A debreczeni első, második és harmadik választó kerület kép viselőinek. Megczáfolbatlan okok győzték meg Debreczen város választóit és polgárait, s ennek a f. hó 21-én vasárnap megtartott népgytilésen egyhangú kifejezést is adtak, hogy egyedül csak tz önálló vámterület, és. független magyar mert ha szóhoz jut, akkor mi igazán semmit, se szólhatunk. — Jó, jó, mondám; de hát én nem bánom, akáymint fogja a beszédet igazgatni direktor uv, én úgy is másfelé térek! — Mit 1 kiált fel a művész, és kedves öcsém nem akar velem jönni !?l Az istenért, azt ne tegye, sőt igenis jöjjön, és segítsen. I — Segítsek ?... hiszen csak nem veri meg! — Nem ám, csak még a fejem is összelyu- kasitja. Hej öcsém uram, átkozott egy asz- szony az, nem hiába hívják a vezeték nevéről Ö | d ö g n e k. Hanem tudja mit, kedves öc ént! Segítsen ki most engem, én- pedig majd viszont szolgálom kedves öcsémet. — Hát mit csináljak? — Tudja ,mit, be megyünk ide aczitromos boltjába, maga kedves öcséin vesz a feleségemnek egy pár szép narancsot és azt oda adja neki 1. De puhát válasszon ám kedves öcsém, mert. rom tudja megrágni. No menjen be; nyitva van már.Bementein a czitromos boltjába és megvettem a narancsokat. — így ni, kedves öcsém, Aztán tudja, hát egy kicsit udvaroljon a feleségemnek. . — Már, hogy érni, — No igen, igen, de tudja, csak tréfából. Szépen -vagyuúk! —: gondolám. De hát isten neki, csak nem hagyhatom a fejét ösz- szelyukasztgatni! — Hát aztán mi is lesz az a viszonzás? kérdém aztán, megállva a kis ajtóban. — Hát tudja kedves • öcsém, holnap a kedvéért „Genovévát“ adjuk, öcsém ját- sza Á r g y é 1 u s t s igy kénye kedve szerint, összeölelheti az I d á c s k á t.- — Hát hisz ezt igy is tehetem. — Igen, igen, $je nem nyilvánosan. •— Isten nekil Ekkor aztán kopogott. Semmi hang belülről. Ismét kopogott. Ekkor már volt egy kis nyöszörgés hallható. Még egyszer kopogott. Nos>a, megindult most 1 — Majd vissza mégy te korhelyek kor- helye, te akasztófa virág; te ilyen, te olyan! ... No megállj, csak a kabátom veszem fel, aztán majd beeresztelek. — S/Óljon öcsém, szóljon az istenért mig ki nem jön, mert véletlenül még majd Öcsémet teiemli ott nyakon.-- Igaza van direktor ur; azt pedig békítői díjban nem szeretném — válaszoltam balkan, azután fenhangon folytatóm: —- Óh nagysád ne legyen olyan mérges. Az árt az egészségnek, a szépségnek. Az árt nn ndom a — — Ah, lllatfy ur! — hangzik belülről — ön az, vagy ön is itt! No várjon kegyed, mindjárt kinyitom, csak egy köpenyt terítek magamra, mint tudja a női-------— — Igen, igen — válaszoltam kiegészítőül t- e női------- —. — Igen. igen, feleségem itt vagyunk — mekegett a direktor is, mikor is aztán szerencsésen bejuthattunk. — Oh, maguk roszak, maguk roszak I Hát ilyenkor kell hazajönni, vagy viziteket tenni. — De feleségem------— Hallgass te förtelmes. Ebből aztán láttam, hogy végre is nem jó lesz, kénytelen voltam közé szólni. — De édes nagysáin, e vétkes kimaradásnak oka egyedül én vagyok, azért nekem kell bocsánatáért esedeznem. — Ah ön olyan udvarias!.,. Megbocsátok tehát, de------------ne többet, Illatfi ur , ue többet, mert aztán megharagszom, s ezzel száraz újaival megfenyegetett, melyeket én ti-ztelet teljesen ajkaimhoz emelék. Ah, mint hízott e hárpia I Hát még mikor a két narancsot átnyújtottam ! Ah, ez leirhátlan. Az egyikbe rögtön beleharapott. És én hü&égesen udvaroltam neki. Szent isten! micsoda kin volt az nekem, hozzá még szüntelen csókolgatni azokat a ránezos keze két, melyeket ajkaimhoz tartott. Tartott pedig e kínlódás egy egész álló óráig, mig a di ektor ur. megmosdott s mig kikereste a, bibliotékából — az az nap játszandó darabot „Genovévát“. — Nos kedves uram öcsém, mehetünk a próbára 1 És te kedves Jutkám? — Menj, te rósz ember, haragszom rád. De jó, egy óra múlva én is ott leszek. Ezzel aztán a ránezos kezeket még egyszer ajkaimhoz emeltem, és elvágtattunk. Szótlanok voltunk mindketten egészen a patiká g. Ott megszólalt á direktor. — Kedves .öcsém! nem innánk egy kis gyomorerősitőt. Az én gyomrom úgy imejeg. — Nem bánom, — mondám, — az enyém sincs különben. —I No azt elhiszem, kedves uram öcsém, nekem a feleségemet csak látni is émelygés, hát még a körmeit csókolgatni. ’ — Önér^ tettem ; s ha most meghalok, ön miatt halok meg. — Ej íjo, majd helyre hozom Idánál. Ott meg majd én rukkolok ki, mint egy gavallér. Vegyen csak öcsém uram egy kis czukor-félét, hadd adjam át neki. — Szép gavallérság, gondolám, de hát hiába! ilyen az élét. Ezzé! aztán 'átléptük'a patika küszöbét. — Kedves patikus ur, — kiált a direk- tor, — adjon csak egy kis geserniczét.„ —r Milyet parancsol a direktor ur! — No, hát hiszen, ha drágább, se árt meg! ugy-e kedves öcsém uram ? — Úgy & .-*■ így ni!. .. No .. . hát izé ... ugyan kérek még egy pohárkával. Hát öcsém; nem kap be még egygyel. — Nem. Nékem elég volt ez az egy is. — Igen? ... No hát kérek még egygyel, és aztán összesen négy pohárka... Fizesse csak ki kedves öcsém uram... . Hej öcsém uram 1 a feleségemmel történt udvarlás megmentett egy pár ütlegtői. No. ennék híre fog menni 1 — Micsoda, híre fog menni? De hisz azt nem szeretném! — Már pedig kedves öcsém, az én feleségem inkább meghal, semmint ne dicsekedjék, hogy a körmeit összevissza csókolta1! — No hiszen szépen vagyunk 1... De hát aztán, ha Ida megtudja? — Ha megtudja? ... B’z azt pedig*megtudja ... No hát sebaj! Megmentem én kedves öcsémet;' kedves öcsém is megmentett engem. E közben a-ztán oda értünk az álláskapuhoz. Bent már ugyancsak kerepeltek; különösen Ida kisasszony siró hangja volt kivehető— Csak hadd jöjjön! majd számolunk. Ennyit hallottam, de üdvöm elvevésére ez is elegendő volt. (Folyt, köv.)
