Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-04-30 / 18. szám

«ok gondolatokat, melyek most mint ellensé­gek rohanták meg fejemet. Percz-percz tova ragad kedves városomtól Debrecentől, tova annyi jó szívtől; de csakhamar elűzte ezen bus gondolatokat az, hogy nemsokára meglá­togatom őket, kik nekem oly kedvesek, s kel­lős szeretettel, | örömmel szoríthatom kedves jó anyámat karjaimba. I De félre most bu — így — vidulj fel SZÍV, mutasd meg, hogy bár egy ifjú keblében dobogsz, de nem tudsz elcsüggedni idegen föl­jön _idegen emberek között sémi Isten ve­le tek kedves ismerőseim! Isten veled szép Debreczen! Fél. kilencz óra lehetett este, midőn pestre érkeztünk. Nekem tovább menőnek az állampályára kellett ülnöm, ’/„lO-kor el­indultunk Becs felé. palota, Göd, Visegrád. Keresz­tül gondolva azon eseményeket, a melyeknek Visegrád egykor színhelye volt, lehetetlen, bogy keblünket valami kevés öröm, de annál nagyobb bu ne futná át. Öröm akkor, midőn látni véljük Nagy Lajos és Mátyás dicső ki­rályaiknak fénykorát, — hu akkor, midőn a következő ínséges korban a magyart csaknem a porban fetrengeni s jármot viselni látjuk, midőn a győzelem zászlaját, | nyomor, ínség váltotta fel­Gro s-M áros, Neuheusel, Po­zsony. A kis kárpátok tövében, négy csonka tornyu várral. Pozsony egyike Magyarország legnevezetesebb városainak. Itt van a király­hegy, a melyen a magyar királyok kardokkal a világ négy része felé vágtak, jeléül, hogy az országot, az ellenségtől megvédeniük. A nyelv már itt német, de a mennyire a/t el­ferdítik, az borzasztó, úgy hogy igen kellett figyelnem, hogy c-ak kis mondatokat is meg­érthessek. Tovább menve, mintha pokolba rohan­nánk. Sötét lesz, a vonat moraja irtóztatóvá válik, a lég megszorul, a vagonban ülők félel­mes arczait csak az alig pislogó lámpafény futja át, ezer mázsányi kövek fenyegetnek le­zuhanásokkal, vonatunk hosszú alaguton ro­bog tova. Mily jól esik, midőn a lég ritkább, világosabb lesz, s a szabadba érünk, hálát adva a mindenek urának, hogy épségben ha­ladhatunk tovább. De csakhamar vissza jő aggodalmunk, midőn kocsinkat magas töltésen menm s azt roppant mélységtől elnyeletni lát­juk. Mint ködképek a naptól szétoszlatva tii- nedeznek a hegyek el, s engedik látni a ked­ves rónát, a mely szép Magyarországomra em­lékeztet. — Elérjük Marchegyet. Hazánk véghatára ez, buyal tölti meg a messze tá­vozó jó magyar szivét. Mily szépen kigyódzik itt előttünk titkosan folyó hullámaival a szőke Dunai óh ti babok! Ti vigyétek utolsó isten- hozzádomat szép Magyarországomnak. Nem messze esnek ide Parendorf s Wag­ram, nevezetes két hely, az első magyar hon­védek 1848-iki csatájáról. A Dunán átmenve, reggeli 9 órára Bécsbe érkezünk. 16. A München felé menő utasoknak az államvaspályától a Westbahnhofra kell menni. Meglehetős számú utasokkal repültünk a gyors­vonattal tovább. Útközben szép kertek, mu­latóhelyek láthatók. Két ízben alaguton menve Neulenbachba, innen St.-Pöltenbe érünk. —. „M ö 1 k“ apátság. A Duna ' partján. Régenten ez volt Magyarország határa. Innen szűk völgybe érünk, a Pöchlarm völgybe. Látni in­nen a Persenbeugi kastélyt, egykor Ferencz császár kedves mulató helye. Több kisebb ál­lomásokat nem említve „Line z“-be érkezünk. Lincz a Duna partján fekszik, szép erősített város. A város falai feketék. Vidéke igen szép. A linczi nők kelleme s igen előnyös ruháza­tok, mintegy öszbangzatot képez a város bá­jaival. Ki ne ismerné a jó linczi tortát? Wels. A Fraun folyónál. Ausztria leg­szebb vidéke. Régi várában haltak meg I. Maximilian császár — és Lothringi Károly herczeg. Lambach. Itt van a hires Benedic- ter-Kloster, Schwanenstadt. Jobb oldalán látni egy óriás magasságú csonka hegyet, melynek tetejében a felhők megülepedni látszauak. — Salzbourg. Itt van a szép „Mönchsberg“ s az égignyuló „Kapucinerberg“ kastélylyal, a mely erősség volt, s hova a német fejedelmek me- nekedtek háború idején. Salzbourg a hason­nevű herczegség fővárosa; nevezetes harang­játékáról. Freilassing, München. Megyery (Folyt, köv.) István. Fővárosi hirek. . — Az ezüst árkelet-pótlók f. é. május havára 3%-kal állapitatott meg. — Ám. k. pénzügyminisztériumnak egyik újabb, határozata folytán azon pinezék, me­lyek a lakházaknak kiegészítő tartozékát nem jiépezik, bánéin a lakbelyiségektől egészen el­különített területen sziklába avagy földbe vé­gétnek be, azon esetben, ha lakásra nem hasz­náltatnak s igy csupán gazdasági épületeknek tekintethetvén, házadó alá nem tartoznak, — ejlepkezőleg azonban ha azok kihérelvék, a bérösszeg titán a törvény értelmében adó alá vónandók, mit a házadó szabályok 42. §-a is elrendel; a mennyiben abban világosan kimon­datok; hogy mindazon helyiségek, melyek a meg­előző 4L §-ban tüzetesen elősoroltatnak, ha­bár az osztályozásnál lakrészekül nem tekin­tetnek is, bázbéradó alá esnek, mihelyt kibé- relvék. — Mátyás király pajzsa és az osztrá­kok. A magyar mágnásoknak s Magyarország egyéb előkelőinek egy küldöttsége kérte a I bécsi községtanácsoi, hogy az árvizkárosuitak javára Budapesten rendezendő mükiállitásra engedje át Corvin Mátyás pajzsát. A kérvény f. hó 21-én került' tárgyalásra, s a fegyver- muzeum bizottsága azt a javaslatot tette, hogy a cimerpajzs, tekintve ritka történeti s müöecsét, ne adassék ki. A vita csakhamar heves szint öltött, az izgatottságot a kiegye­zési tárgyalások hatása szította föl. — A szónokok legnagyobb része azt hozta föl a kérvény ellenében, hogy Magyarország legközelebb már szakitani fog Ausztriával s az osztrák főváros nincs most azon hangulatban, hogy Magyarországnak szívességeket tegyen. Ha a bécsi hatóság a magyaroktól hasonlót kérne, bizonyára nem teljesítenék. Midőn 1873- ban Becs városa egy történelmi kiállítást rendezett, mely iránt a távol külföldiek is ér­deklődtek, Magyarország tartózkodó magatar­tást tanúsított a vállalattal szemben, holott múzeumaiban igen sok érdekes tárgy található. Egy szónok azon megjegyzését, hogy a magya­rok „testvéreink a közös birodalomban,“ zajos derültség kisérte s a szónoknak azt felelték, hogy ezek a. „testvérek“ a sajtóban s párt körökben úgy nyilatkoztak, hogy osztrákokról mit sem akarnak tudni. De végre a nagy több­ség mégis helyt adott a magyar főranguak ké­relmének azon indokolással, hogy egy oly nagy város, minő Bécs, a birodalom két része közti szakadást nincs hivatva elősegíteni. — Az üj bélyegfokozat. Minthogy az osz­trák birodalmi tanácsban képviselt országok­ban 1876. évi május hó 1-én hatályba lépő törvény által egy uj I. bélyegfokozat hozatott be, melynek tételei a magyar korona országai­ban érvényes I. fokozat mérvétől eltérnek, en­nélfogva figyelmeztetik a közönség, hogy a jelzett időponttól kezdve az osztrák állami te­■ rületen kiállított, s onnan a magyar korona területére áthozott váltók tekintetében az ille- téki szabályok 228 dik és 231-dik §§-ainak határozmányaihoz kell alkalmazkodni, melyek • szerint osztrák bélyeggel ellátott minden oly váltó után, mely a magyar állami területen , érvényes I. bélyegfokozat szerint a felhasznált ; bélyegnél nagyobb illeték alá esik, a hiányzó pótbélyegilleték az illetékszabályok 39. § ához > képest lefizetendő olyképen, hogy az országba i áthozott váltó hátlapjára a különbözetnek meg­■ felelő magyar bélyegjegy rá illesztessék és az ■ valamely királyi adó- vagy illetékkiszabási hi­■ vatal által hivatalos pecsétjével felülbélyegez­• tessék, vagy pedig úgy, hogy a váltó hátlap- : jára felragasztott bélyegjegyen a kelet és név­- aláírás keresztül vezettessék az által, a ki a i magyar állami területen a váltóra vonatkozó­lag az illetékszabás 98-ik tételének 3-lk jegy­zetében jelzett jogévvényes cselekményt lega­lább foganatositand, vagy ez iránt mást a vál­- tón megbíz.; oly váltókra nézve pedig, melyei- az osztrák tartományokban ;kiállittattak, de i t, magyar korona országaiban fizetendők, a -pót­bélyegilleték lerovásának fentjelzett módon tel- z jesitendő kötelezettsége a váltó birlalóját tér- . heli, a ki ezen kötelezettségének s- váltó beérkeztétől számított 14 nap leforgást- ólőtt tartozik eléget tenni. A szóban levő pót- e bélyegilleték lerovásának elmulasztása, vág]- annak nem teljes mérvben, vagy szabályelle a nes módon történt lerovása miatt az illeték í kötelezett, vagy azért felelősséggel tartozó fe- lek a törvényszerű illetékfelemelés terhes kö z vetkezményeit fogják viselni. 't Vidéki hírek. — Halmágyi Lipót debreczeni pénzügy igazgató átirt Nagyváradváros hatóságához hogy azon esetben, ha a hátralevő fogyasz ij tási adót ki nem fizeti, lefoglalja a város r" pénztárt. Haladunk erősen a boldog állapé v *el^- , " — Tisza László biharmegyei birtoka gróf Dégenfeld és Tisza Kálmán vásárolta mej — Belényes vidékén is megjelentek má k a golubácsi legyek — mint Biharmegye alis pánját értesítik — s a szarvas állatok kö- lZ zött már néhány áldozatul is esett. Országos | csapásainkhoz csak ez hiányzott még. )_ —— Egy reszelő vágó mester — írja a Bihar“, bozá fogott a napokban felesége „szok­tatásához.“ Az uj menyecske azonban nem íj jedt meg az ütlegektöl, hanem azokat vissza­adva ama melléklettel toldá meg, hogy férje fejéhez csuprot, tepsit hamarosan hozzá vert, mig a férj meg nem futott. Denique a nők nemcsak a tanügy és ipar, hanem maholnap a hadügy terén is otthon érzik magukat. Egy medveóriás. Trebusa márama- rosi község közelében Orencsák Simon kincs­tári munkás egy óriási maczkót ejtett el. Azok, kik a prédát látták, beszélik, hogy a szörnyeteghez hasonló példányt még soha nem láttak. Testének hosszasága meghaladta a bét lábat és súlya 3 mázsa 48 fout volt. A medve a vidéken sok kárt tőn. A trebusai lakosok teheneiket a szép idő beálltával a Tisza bal­oldalán levő mezőségekre hajtották legelni. Itt f, hó 13-án alkonyatkor megrohanta s a víz­nek űzte a teheneket. Három-közölök nyom­talanul eltűnt; a vad állat étvágyának estek áldozatul. A károsodottak egyike volt |Oren- csák. A tehenének elvesztésében úgy szólván mindenét elvesztő birtokosban felébredt a bo- szuállás gondolata. Rozsdás egy csövű pus­káját 3 golyóra töltve, magához vette s 14-én egy fejszével felfegyverkezett orosz kísére­tében az erdősvidék kinyomozására indult. Rövid ide s tova bolyongás . után csakugyan kissé zabolázza. (d.) Tűz volt f. hó 20-án 9—10 óra kö­zött Lórántháza községben egy, istálló földig leégett. Borzalmas volt hallgatni a benszorult szarvasmarhák bőgését, melyeket megmenteni semmiesetre sem lehetett, s a jelenvoltak kényszerülve voltak nyugodtan nézni e meg­rendítő eseményt. A tűz többek véleménye szerint gyújtogatásból eredt s egy zsidó szűcs­nél ütött ki, kinek legközelebb egy bornyuját nyúztok meg, s bőrét ottan hagyva, a hússal tova állottak az ismeretlen tettesek. (d.) Szomorú képet nyújt a Gyulaházi papiak és templom. Mint — egy a húsvéti ünnepeket ottan töltő munkatársunk Írja — omladékok és tégladarabok borítják a tért, el­szomorító látványt terjesztvén a szemlélő elé. A papiak a szó szoros értelmében omladék, s egyedül kéménye áll még, de az is dűlőiéi­ben. A torony, mint figyelmes szemlélés után észleltük, nem dűlt, hanem roskadt, ez volt szerencséje a két kéregetőnek, kik a túlsó szobában voltak, mivel a toronynak csak felső része, dűlt, s csakis az első szobát érhette. A templom boltozat ép, s a hasadás régi eredetű, mely semmi veszélylyel Bem fenyeget. A két szép harang, melynek alig történt va­lami baja, jelenleg faoszlopokon áll. Hogy mi­kor jön el azon idő, midőn az ur háza ismét megnyeri fellegekbe nyúló tornyát, egyedül isten tudja. Olyan időket élünk)'* midőn" e re­ményünkről hosézu, hosszú időkre le kell mon­danunk t I ; : • . ■ — Uj-Fehértón az ifjúság ünnep másod­napján zene- s szavalati estélyivel összekötött tán ez mulatságot, rendezett, mely. -a szabolcsme- gyei árvizkárosultak javára 142 irtot jövedelme­zett, ez összeg Szabolcsmegye alispánjához, t. Bónis Barnabás úrhoz be is küldetett. A közön­ség félretevén a különben eddig minden nagyobb társas összejövetelt meghiúsító egyéni s örökölt | családi ellenségeskedéseket — sietett elhozni 'filléreit. Köszönet illeti egyszersmind azokat is, kik szívesen közreműködtek, valamint kik felül­föltalálta a helyet, hol az áldozatul esett [fizetéssel járultak e czélhoz, — A „Tisza“ biztosító társulat — mim a debreczeni lapok írják — úgy a marosvá­sárhelyi, mint a kolozsvári tüzeseteknél kevés öszletü káresettel van érdekelve. (-)Azadó kivetési mánkálatok oly bo­nyodalmasok és a törvényhozás által annyira megnehezítettek ez idő szerint, hogy ugyan mesterség azokat szabatosan összekuszálni, hanem egyesíteni kellene. De hát mit törőd­nek a mi képviselőink ilyesmivel! Csakhogy ott ülhetnek a sándor-utezai házban 1 (d.) A szőlős gazdák nem a legjobb re­ményekkel vannak, b tapasztalt vinczeliérek szerint aligha jó szüretünk lesz. Úgy látszik a „ viditóról“ is le lehet mondani a szegény árva magyaroknak. Helyesen mondja Lőkös bátyánk, hogy maholnap üres hordókból kell csapolni a vinkót, - ami pedig Boskónak is dicsőségére válnék, vagy pedig Beregme- gyéhez kell majd pártolnunk. Úgy téve, mint az egyszeri pap, kitől a körjáró püspök kér­dezte, hogy: mivel keresztelne ha viz nem volna? A pap a kiöntött Tiszára mutatott, — van viz. — De ha nem lenne ? — Hát akkor borral. — De ha bor sem lenne? — Mit? csattant fel Bachusnak mély tisztelője, ha bor sem volna? 1 Dejszen nem is lennék én akkor d — i plébános I (d.) Hirszerint a nem régiben megszűnt „B e r e g“ czimü hetilap újra meg fog indulni. E lapot jeles munkatársak támogatták s szer­kesztői Janka Sándor és K 6 r ó d y Sán­dor mindent elkövettek, hogy a közönség igé­nyeit kielégíthessék. Nem szép volna, ha két oly megye, mint Bereg és Ugocsa nem lenne képes egy megyei lapot fentartani. A mai idő­ben egy megyei lapra elLjrülhetlen szükség van, s ugyszólva nincsen is már hazánkban olyan provinczia, hol egy megyei érdeket kép­viselő közlöny fenn nem állana. (d.) Nyir-Báthorban pár hét óta Hubai színtársulata működik, meglehetős eredmény­nyel s leginkább — igen helyesen — vígjáté­kokat s népszínműveket ad, onnan alkalmasint Kisvárdába rác dúl át, hol jelenleg semmi vi­galom nem ígérkezik. (—) Csodabogár. E napokban olvastunk egy hivatalos okmányt, mely szóról szóra igy hangzik: Fizetési meghagyás A bélyeg- s jogilleték iránti törvény és Szabá­lyok alapján N. N. és N. eladják a birtokokat Az illeték 720 forintért Részére egyetemlegesen X. X. és neje Es pedig: (a község neve, hol X. lakik) 720 ft. 4 %% fokozat szerint 31. 50. M. kir. Adóhivatal (itt s itt) 1876. Apr. (aláírva) Krix Krax, Puff Paff. (legalább az aláírásból semmit nem lehet kibetüzni). (—) Egy magyar színész — mint magát bemutatta — kívánta múlt héten tiszteletét tenni a vidéki községekben, utazván Nyíregyháza felé, 3 természetesen útiköltséget is kérvén a megkeresettektől, hiszen mint a példabeszéd tartja: „grosse Geister genirt das nicht!“ (—) Majdnem türhetlen hőség uralkodott vidékünkön husvéltól fogva, s különös 1 mint a lapokból olvassuk, Pári-ban oly hüvÖ9 idők jártak, hogy a szentelni való sódarok bevásár­lása közben csak úgy didereg'ek az emberek. Legyünk csak mi is tisztában a bécsi alkudo­zások eredményeivel, aligha a mi fogaink is nem fognak vaczogni, akármilyen melegen su­gárzik a nap felettünk! (—) Községi orvosul Kemecsén dr. Kauf­mann Lipót választatott meg, ki is állomását jövő hó elején fogja elfoglalni. (—) Á tartós szárazság erősen fenye­geti a tavaszveteményeket. Pedig az adófele­melés nagyon kívánatossá teszi gazdáinknak a föld termékeinek minél gazdagabb sikerülésétl (—) Egy rókáról két bőr. Folyamatban van felsőbb rendelet következtében azon egyé­nek összeírása kik mások földein felesmunká­kat végeznek, mégpedig mintakószahir beszéli, azért hogy e felesmunkások e czim alatt is­mét újabb adó alá vonassanak. Ha igaz e hir, akkor csakugyan szomorú világot vet azokra, kik magukat honatyáknak és a nép barátainak nevezik. Még megérhetjük, hogy mint hajdan a byzanczi császárságban, az úgynevezett „levegőadó“ is be fog hozatni nálunk! (—) Sajátságos hirt hallottunk megyénk egyik községéből, jelesül, hogy ott lapunk né­mely állandó rovatában megjelenő nevet vagy eseményt saját magukra vesznek bizonyos egyének. Legyenek meggyőződve, azt sem tud­juk jóformán existálnak-e vagy sem, — lega­lább még ez ideig. Bár nem lehetlen, hogy jövőben bővebb tudomást fogunk rólok szerezni. Az ilyen mimosa pudica fajta alakok megér­demlik a bővebb ismeretséget, és — ismerte­tést. (—) Az a katona régula I Hasvéti piros tojást kapott egyik fiatal tanitó barátunk, már tudniillik azt a rendeletet, hogy ekkor s ek­kor, még pedig nem sokára katonai gyakorla­tokra itt s itt megjelenjen. — Hogy aztán a keze alatt lévő iskola mit csinál addig, mig ő — a három évet fegyverben kiszolgált katona — újból gyakorolja a .kerdájt“ — ezzel úgy látszik nem sokat törődnék a katonai ható­ságok. (—) A Tisza — mint t.-szentiaártoni levelezőnk értesít — a nagy apadás után is­mét áradni kezdett múlt héten. Remélhető azonban, hogy úgynevezett zöldági árja nem fog olyan rombolásokat csinálni, mint első áradása... ') Egy verhovinai községet fedeztünk fel. n§m régiben megyénkben, hová semmi né- |ven nevelendő hírlap vagy folyóirat nem járt egyik tehénnek maradékai hevertek. Itt állást I foglalt s csakhamar a vadállat is előtűnt a a sűrűből s hirtelen irányt Változtatva, nem a Isi préda felé, hanem egyenesen a két embernek ö tart, de oly nesztelenül, hogy O-nak alig ma­radt annyi ideje, hogy füstölő pipáját félre- n téve, fegyverét a csak pár lépésnyire levő n fenevadra irányozhassa. Egy dördülés, s az n állát óriás szügyébe irányozott lövés, ennek h fejébe, fültövébe s nyúlt agyában fúródott s r életét azon pillanatban kioltotta. c (=) Belgrádban több darab hamis 10 frtos bankjegynek jöttek nyomába, t i (—). Egy iparlovag. Egy Simori, de ma* s gát Simonyjnak nevező kalandor még a múlt , nyáron Nagy Kun-Kis-Ujszállásra két kis gyér- i meket vitt magával, azt állitván, hogy ő Kps- 1 suth Lajos környezetéből való, ,§! a kis gyér- < Békékért nem sókára eljöveud, a tartásdijt i urasan meg fogja fizetni, Kalandor holléte azóta j nem tudatik, a két kis gyermeket^ pedig azóta i Kis Ujszállás községe kénytelen tartani. Ez is i a jo madarak egyik Iegfinomabbja lehet. ’ ' (—) Rablógyilkosság. Sternbérg és tár? < sai máramarosszigeti sószállitó ez,ég meghi- 1 zottja Ilycsevits Ábrahátn múlt hó elején Szí- i get város határában az országúton ismeretlen i tettesek által meggyilkoltatván, tőle 4358 frt készpénz és egy ezüst óra elraboltatott. Nyo- imára még eddigelé nem jöttek. ÚJDONSÁGOK. — Tisztelettel tudatjuk a helybeli és vidéki előfizető és hir- dettetö közönséggel, hogy úgy az előfizetések, mint a hirdetések fel­vétele is kiadóhivatalunkon kívül — helyben, még a nagy ezukrászda épületében levő ifj. Czukor Már­ton fűszer- és vegyes kereskedé­sében is eszközölhetök. — Tisztelettel a kiadóhivatal. — Köszönet nyilvánítás. A nyíregyházai „Postaszakkönyvtár egylet“ nagyságos Zóbel Lipót posta-igazgató urnák Nagy-Váradon, t. Wührl Jákó szerkesztő uruak Budapesten, t. Bartl János cs. kir. posta ellenőr urnák Bécs- ben, t. Schmitz Sándor urnák az „Oesterrei- ckisch-Ungarische Post“ szerkesztőjének Bécs- ben és t. Jéger József urnák helyben, az egy­let számára kegyesen ajándékozott becses könyvekért illetőleg 5 frt készpénz-adomány­ért mély tisztelettel köszönetét nyilvánítja. Nyíregyháza, 1876. április hó 15-én. Az egy­let elnöke. Kar dos Kálmán. (djj Husvét napján egy vándormadár ér­kezett Petneházára (alkalmasint á-sonko, kol­bász stb. pompás étkek szagára) s el akarta magát szállásoltatni valami alkalmas háznál.- Biró és jegyző uraimék azonban ezt megta­- gadták, s a bus magyarok, kik meghallották, hogy a magas kormány még a húsvéti ünne­peket sem hagyja békén átélni, méltó haragra gerjedvén, Nyúzó- uramat úgy megöntözték, hogy j bbán sem kellett, mely öntözésnek ■ persze aztán szaladás lett a vége, s az ipse ■ egy kengyelfutó ügyességével tűnt el a távol­ban. Váljon van-e tudomása az ilyen vissza­■ élésekből a fő-főadóhivatalnak ? S ha van, nem tudbat-e annyi eréljt kifejteni, hogy az ilyen, a nép elkeseredését fokozó embereket egy

Next

/
Thumbnails
Contents