Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-04-30 / 18. szám

bank budapesti fiókjának van most is egy jó csomó magyar igazgatója és cenzora, hogy van tehát mégis, hogy ezekről a hazánkfiairól soha sem történik megemlékezés, mikor a budapesti bankfióknak többféle krachok előtt, alatt vagy után való viselt dolgait jegyezi fel a keserves krónika ? Szolgálok a névsorral:

Igazgatók: Aebly A. Deutsch Bernát, Strobentz Alajos, Tömöry Jenő, Ullmann Károly, Vecsey Sándor.

Cenzorok: Beimel Jakab, Brlill Armin, Fischl Károly, Goid Zsigmond, Heidelberg Lipót, Jálics Kálmán, Kep- pich Armin, Kerstinger István, Khoner Zsigmond, Kunewalder Lipót, Neuvelt Armin, Prükler Ignácz, Rust Bernát, Schossberger Henrik, Vághi Károly, Weiss Móricz.

Mind megannyi jó nevek, régi solid czégek, de mégis nem jelent-e p r o g r a m- mot e névsor? Vájjon megtalálhatják-e benne a nem csupán nagykereskedői, jogosult hiteligények a természetes és jogszerű képviseletet ?

A bankhitel decentralisátió- jára van nálunk mindenekelőtt égető szllkség. Művelje a vidéki takarékpénztár, népbank, kisiparos- és kisbirtokosi hitelszövetkezet a maga speciális kliente- láját; mozgósithassák a fővárosi solid pénzintézetek eddig holt tőkéiket — értvén alatta a milliókra rugó kisebb összegű bank- és hitelegyleti váltókat — s akkor az olcsó hitel nem képezend mint most, nagykereskedői és börze monopóliumot, s a periodicus nagykereskedői és börze krachok nem fognak többé pusz- titólag visszahatni a velők semmiféle természetes érdeksolidaritásban nem levő kisbirtokos és iparoskörökre. Ehhez pedig nem annyira több magyar bankjegy, mint jobb bankpolitika, minden izében független és nemzeties bankkezelés szükséges.

Ráth Károly.

KolozsVár veszedelme.

(apr 22-én.)

A kolozsvári tűzvész borzasztó veszedelem részletes leírását közölhetjük a kolozsvári lapok jegyzetei nyomán: Mint a Kelet írja: „Atyától a fiú örökölte Kolozsvárit a rettegést a szappanosutczai városrésztől. „Ha itt meggyül egy ház—volt a közmondás — az egész város leég.“ És tegnap meggyűlt egy ház. Kisiparosok laktak itt; fazekasok, csizmadiák, szabók tímárok, kevés közöttük a jómódú, de minde- nik megélhető állapotban, szűk teleküket, a legolcsóbb építőanyagból t. i. fából tele rakták mindennemű épületekkel s különösen hosszu- •zappanutczában nem fértek egymástól a felhalmozott faépületek; terjeszkedni nem volt

hová s a gyermek épített fából az atyától épült faépülethez, s most már az egymásra zsúfolt házak tömege egy félelmetes tűzfészekké nőtte ki magát.

Tegnap ijesztően forró júniusi napunk volt áprilisben, sokfelé rebesgették mi lesz belőlünk, ha tűz talál kiütni — és egynegyed öt órakor jelezték az őrtoronyban a tüzet, nem sokára, bár egy kissé későn, a harangok is megkondultak. A hosszuszappanutcza északi során majdnem az utcza közepén Gazdagfalusi tehetős szabómester udvarán ütött ki, egy fából készített nyári konyhában. Fából készitett szabad konyha Kolozsvár város közepén, a mely városról azt mesélik, hogy építészeti rendőrsége is van ! E fakonyha történetéről különös dolgokat beszélnek. Állítólag a szomszédok többször felszólaltak a rendőrségnél, hogy szüntesse be a tüzelést a fabódéban, a rendőrség végre megtett annyit, hogy a helyet az egyik, régibb állású alkapitánynyal megvizsgáltatta | ez azt jelentette, hogy a konyha nem veszedelmes. „Nem veszedelmes 111“ — De hagyjuk e keserű iróniát! E konyhában, szombaton délután egy cseléd vasalt izzó szénnel töltött vasalóval, a szénből tüzet kapott a szenes láda és ebből a konyha oldala, innen a szomszédos istálló s innen egy városrész. — Egyik versió szerint a szomszédos házban, hol csak egy gyámoltalan süket ember volt a tűz kiütésekor hon, megelőzőleg a pinczében epy fiú fotogén lámpával járt, s a lámpa explódált, s o tás helyett, a fiú senkivel sem tudatva az eseményt, elszaladt s a pinczéből hatott a Gazdagfalusi konyhájához a tűz. így beszélik, de mellette nincs bizonyíték. Elég az, hogy a tűz kiütésekor forgószél volt, mely minden irányban villámgyorsasággal is vitte tovább a tüzet.

A meglepetés első pillanatában roppant zavar keletkezett s mentés csak egyes tárgyakra terjedhetett ki. Ha a negyedik házban hordani akarták a bútorokat, mielőtt hozzá foghattak volna, már a fedelen volt a tűz s alig hagyott időt reá, hogy a lakosok életüket megmentsék. A neki vadult elem szörnyű dühöngéssel rontott mindennek a mi szomszédságába esett és minden nyomon szomszédai voltak, honnan zsákmányt szedhetett: sértette, hogy áll előtte valami, s határtalan mohósággal egy pár perez alatt a földig felette. Egyszerre égett hosszuszappanutcza északi sora egész hosszában déli sorának egy része kihatva magyaruteza északi sorára, a kurtaszappanut- cza keleti oldala a tűzoltó toronyig, a torony egész környezete a toronytól kezdve a Tauf- fer-hidig s onnan vissza a hosszuszappanutcza keleti szegletéig. A mi pedig e nagy négyszögben közbül esett, egy lángtenger emésztő özönében egyszerre veszett el a föld színéről. A szél északi irányban tartva, messze repítette a levegőben a tüzes zsindelydarabokat. Nem hiába 1 A tűz helyétől mintegy ezer lépésnyire a Nagy-Szamos déli során a Wein- berger-féle házat lángba borította s mellette égett két ház, innen egyenes vonalban észak felé ismét mintegy ezer lépést ugrott a tüz s a széles Szamos túlsó partj un a hidelvei városrészben az uj utcza és hidelvei királyuteza szegletétől kétfelé terjedt, a királyutezában 3 telket, ujutezában csaknem az egész keleti ut- czasort emésztve fel. Ezalatt a belvárosban a tűz szörnyű pusztításokat tett, lángba borította a tűzoltói laktanya összes épületeit, a magasba uralkodó tűzoltói őrtorony ablakain okádta a lángot s messze szórta a szikrát. A tűz feltérve a kurtaszappanuteza nyugati oldalán, kitérve a görbeszappanutezára s hidutezát fenyegetve, az előbbi utcza keleti felét hamvasztotta, más oldalról a magyarutezának egész északi sora roppant veszedelemben forgott, mivel a magyar kapn felöl eső része egészen lángok közt volt.

A rémület, mi a lakosságot meglepte, ir- tóztató volt. Szappanutcza szűk utczáiban két

[oldalról összecsapott a láng s ott nem volt I [útja embernek; az egyes házaknál hátrafelé] ép úgy í em volt szabadulás, mint előfelé, 'mindenütt és mindenfelől láng. A tűz közül | láttunk egy nőt szivszaggató kiabálások közt kirohanni, hogy két gyermekét nem találja, bizonyosan elégtek. Könycsepp tolult önkénytelenül a legszivtelenebb ember szemébe is. El- I fogúit a szív s megrendült minden ember az égő házak ropogása közt is mindenfelé hallatszó jajgatásra és sírásra. A tűzoltók ott voltak, munkálkodtak önfeláldozóig, de hol létezett emberi erő, mely megbirkózhatott volna la vészszel. A város nagyszámú polgársága a I helyszínén volt, igyekeztek localizálni a tüzet, megbontották útjában a harmadik, hatodik, tizedik házat s felemunkájokban rajta kapta őket a tűz. — Nem volt szabadulás, elégett mind, a minek el kellett égnie, mígnem a szél csilapultával az ember is nyert erejében és sok helyt valóban bámulatos mentéseket vitt véghez. A magyarutezában a Fröbel-gyermekkertnél állították m-g a tüzet roppant erőfeszítéssel ; hosszuszappanutcza déli során Alsó Zsigmondné házánál, északi során csak Horváth Miklósné háza és a Staslczky-ház első része maradt. Kurtaszappanutczában id. Thur- ner László házánál állott meg, innen le s a túlsó soron fel minden leégett; a görbe-szap- panutezában a keleti soron Bertha Mihály házánál állott meg, azon alól leégett, a nyugati sor megmaradt. A postakertutezában Lévay Simon nál állott meg, onnan hiduteza felé, valamint a kőfalsori szappanutcza egészen leégett. Külső- szappanutczából 9 telek, Naay-Szamosutczából I telek. A Széchenyi-téren egy telek. A hidelvei városrészben Összesen 16 nagy telek.

A tűzvész részleteiről a következőket Írja a „M. P.“ A rémület első perczeiben kiki legféltettebb holmijára gondolt, de sokan nem értek czélt. Számos iparosnak oda ége:t minden készpénze, egy nő 400 forintja után rohant az égő házba, meg is kapta pénzét, ki is hozta, ott szorongatta markában s a végén letette, valahol, — hogy megmentsen valami csekélységét s ezalatt pénze eltűnt! Egy de rék iparosunk sok évi keserves munkája után beköltözött (Szent-györgynapja lévén) abba a házba, melyet épen most vett. Délben még boldogan jegyezte megr „Hála az istennek, hogy végre saját házamban költhetem el kenyeremet 1 és ennek az embernek délután porig égett a háza 1 Van olyan is, ki a marosvásárhelyi tűz után megmentett ingóságaival Kolozsvárra költözött, — s itt most leégett az utolsó rongy darabja is. Egy derék iparosunk keservesen nézte, hogy omlik össze házának pinezéje is, hova több mint tízezer forint áru bőrnemü és kész lábbelit vitt le, hogy biztos helyen legyen. Egy helyen 4000 írt áru olyan bőr égett el, melyet másnap reggel akartak a vasúton elszállítani. A rémület némely embert csaknem vakká tett. Egy ruhatartóba nagy sietséggel 3000 forintot tett be egy ur. Később ki akarta venni, de nem kapta a kulcsot. A kemény ajtót öklével zúzta be, a pénzt kivette, s midőn nyugodtabban körülnézett, akkor látta, hogy a kulcs benne volt a zárban Láttunk egy asszonyságot, a ki ijedtében egy czirókseprőt s egy egész tolluseprőt kapott fel kamarájából, azzal szaladgált tízszer ki és be, de nem tudta letenni kezéből a megmentett tollusepröket, hogy értékes bázbelije után lásson. A mentők rombolása iszonyú volt. — Egész halom bútort láttunk összetörve, lelkiismeretlen emberek sok helyen több kárt tettek a mentéssel, mint amennyit a tűz okozott, vagy okozhatott volna. Egy ablakon láttunk kirepülni egy szép fali órát. A ki kidobta, azt hitte, hogy megmentette ! Az unitáriusok temploma megtelt egészen bútorral, ámbár hogy vasárnap volt, — másnap nem lehetett isteni- tiszteletet tartani benne. Magyarutezában alig lehetett mozogni a sok bútortól, s midőn a tűz az Olasz Károly házába kapott, — a már

[egyszer kirakott bútorokkal futottak odább rombolták tovább. Felháborító kép volt ez a gondolkodó ember előtt. — Sok apró lopás is történt, különösen sok fehérnemű veszett el. |A Frőbel-intézetet az értelmiség egész önfeláldozással védelmezte, és mentette meg. ig| is sok kár van, de mégis tűrhető sebe. — fi [intézet hátulsó részében nagy pusztulás van!

Alig kezdett azonban vasárnap a nyugalmából felvert város megpihenni, este 10 óra tájban ismét vészharang kondult meg. — Tűz jelentkezett, de nem lehetett tudni, hogy merre van? A népség a hídkapu felé rohant. — A hídon füstszag volt érezhető, mely a sörház felől tódult. Tűz támadt egy csomó száraz gazban, de hamar elnyomtők a sorházban vacsoráié vendégek. — Egy császári hadnagy nyomban jelentést tett a rendőrségnél, hogy ő látta e tűz keletkezését, s egy embert menekülni arról az oldalról. — A menekülőt cl akarta fogni, de távol volt tőle, kiáltására azonban egy . őrmester, ki a menekülővél épen szembe jótt, megéfelptfe, de sikerült a gonosztevőnek magát kirántani az őrmester kezéből/ s elfutott. E közben oltották el a tüzet is. A jelentést tevő hadnagyon kívül egy polgári egyén is tanúskodik az őrmesteren kívül. A hadnagy megvan győződve, hogy itt gyujtogatási eset volt. A vizsgáló bíróság azonnal nyomozást indított meg. A jegyzőkönyv felvételénél jelen volt Gróf Esterházy főispán, Simon Elek polgármester, Minorich főkapitány és Sebestyén Mihály főügyész. Mint állítják, a gyújtogató magas termetű ifjú embernek néz ki, s fekete kabát volt rajta.

A nagy tűzveszedelem alatt a tűzoltókon kívül kitünően viselte magát a katonaság is, s nagy részt nekik lehet köszönni, hogy a tűz localisálható lett. A károsultak javára Kolozsvárt azonnal megnyitották a jótékony gyűjtéseket.

BBTOWBMgCimJBW—BMW——Bwwasomum

Irodalom.

* A „Magyarország s Nagyvilág“ 18-dik Száma a következő érdekes tartalommal jelent meg. Szöveg : f Báró Sina Simon. — Isten háta megett. Baszély a palócz nép-életből. (Tóvölgyi Titusz.) Folyt. — Múzsám. (Költ. Szabó Endre.) — Irodalmi levelek. (I. F.) — A fővárosból: Báró Sina Simonról. (Porzó.) — Enid. KirJy-idyll. Tennysontól. (Csukássi József.) — Különfélék. —• Sakkfeladvány. — Képrej:vény. — Szerk. üzen. Rajzok : f Báró Sina Simon. — Krakói országos vásár. — Tánczoló patagónok. — Tiszai csik-halászat. Ára negyed évre 2 frt 50 kr.

* A „Vasárnapi újság“ április 23 iki száma következő tartalommal jelent meg ; — f Báró Sina Simon (arezfeéppel.)— „Kereszt a sziklauton“ Költemény (képpel) Szász Károly- tól. Á két Vékey (Vékely Zsigmond arczképé- vel.) Maros-Vásárhely és a nagy tűzvész april 12 én (képpel.) Deák, Farkastól, — Az ismerettárak eredete Kereskedés vadállatokkal. Két hittérítő az Amazon vidékén (képpel.) A nürnbergi fegyház. Kvassay Jeuőtől. —- A nemzeti muzeum fali képei és áz ősi magyar jellem. A hétről. Irodalom és művészet slb. rendes rovatok

CSARNO HL.

isKsitaaianaBBaBaBBBBnBBBBaBaBBMHaBBHH

Elválás Debreczontől. — Pest, Visográd, Pozsony, Marc- i hegy (hazánk véghatára.) Lincz, Salzburg. München.

Egy óra volt, midőn a Pf-st felé menő vonat megindulva, lassú menetét villámgyor- saságuvá átváltoztatván, haladtunk tova.

Lehetetlen volna leírni azon számtalan

teni a netáni áruszükségletről és az osztály ügyeiről. A negyedik emeleten van a szőnyegraktár, melynek gazdagsága és változatossága mindenkit meglep. De még érdekesebb ennél az ötödik emelet, a hol a női ruhák készülnek, melyeken nem kevesebb, mint kétszázötven-háromszáz varrónő dolgozik állandóan. Nem mindennapi látvány ez osztály fiatal nőserege, mely gépein oly gyorsan teremti elő a szebbnél szebb öltözékeket. Az összes kétszázötven varró-gépet gőz hajtja, s egészségi szempontból megbecsülhetetlen.

Az épület első pinczehelyiségeiben nagy termeket foglal el a szőnyegvarrási műterem, s igen érdekes az eljárás, melylyel itt a sző-| nyegek összevarrását eszközük. Hosszú asztalra fektetik az összevarrandó szőnyegek széleit; az asztal előtt annak teljes hosszában kettős vas sin nyúlik el s ezen kocsialaku készülék áll, melyen varrógép van alkalmazva; ezt a kocsit aztán az asztal egyik végén felállítják, a varrótűt fekvő széleibe dugják, a gépet-hajtó egyén a kis kocsiba ül s megindítva a gépet a kocsi előre halad, varrva a szőnyeget míg a hosszú asztal végére ér, s így megy ez le-föl, mig a szükséges varrás be nincs fejezve, Naponkint 1200 yard szőnyeget varrnak ott pssze. >

Stewart ez üzlete huszonegy szakosztályból áll. Az áruraktár-készlet tizenegymillió dollár értéket képez. Évenkinti forgalom e kicsinyben eladásra szállt üzletben 18—25 millió dollár értékben váltakozik. A csomagok szétküldésére húsz ló s tizenöt csinos kocsi áll rendelkezésre, melyek naponkint 6—8000 csomagot szállítanak szét a városban. E tekintetben is nagy a rend, s minden városrésznek megvan határozott ideje, melyben az árukat oda küldik.

Az üzlet berendezésénél alkalmazott pompa nem mondható túlságosnak, de nagyszerű s meglepően gyakorlati minden, nem úgy mint Paris ilynemű üzleteinél, hol a szem \a- kitására van sokszor a főgoiül fordítva. Nagyszerűségben Páris divatüzletei nem is versenyezhetnek a Stewart raktárával, mely egyedüli a maga nemében.

Üzletének hirdetésére Stewart rendkívül sokat költött. Azt az üzletelvet alapította meg, melyet Amerikában ma már sokan követnek ő utána: „ha egy dollárt fektetsz üzletedbe mint tőkét, fordíts egy másik dollárt ugyanannak az üzletnek a hirdetésére.“ Nincs napilap, melyben Stewart hirdetéseit ne olvastuk volna Az idény megnyíltakor egész hasábokat elfoglaló hirdetésekben hívta ő meg a közönséget a rendezett nagy áru-kiálütásra, melyet szabad bemenet mellett bárki is meg- tékinthete. Ily díjmentes árukiállitásokat, melyek két hétig tartanak, Európában nem ismernek.

Az üzletet megtekintve minden részleté- , megkérdeztem szives kalauzomat, hogy vájjon Stewartnál tehetném-e tiszteletemet V Vezetőm összehúzta szemöldökeit, a mi kevés reményt keltett bennem, hogy a világ e legnagyobb kereskedőjével személyesen beszélhessek. De örvendetesen vettem tudomásul Diffenderffer biztató szavait, hogy talán reggel tiz órakor. Délután ő — úgymond — a scham- berstreeti nagy kereskedésében van, mig a

délelőtti órákat rendesen e másik üzletében tölti.

Megjelentem tehát másnap, s hírlapíró névjegyemnek köszönhettem, hogy elfogadott. E fogadtatás rövid ideig volt Stewart magán- irodájában. Meghatott 1 derék ember tiszteletet gerjesztő külseje, ritka galambősz bajával. Csinosan volt öltözve s fehér nyakkendője elárulta a, gazdag embert.

— Ön magyar ? — kérdé; — én mint irlandi, nagy rokonszenvvel viseltetem az önök nemzete iránt. S mióta van ön Amerikában ? Szereti-e ezt az országot ? Megnézte-e üzletemet ? Mi a véleménye ? Meg van-e rendszeremmel elégedve? Szolgálhatok még valamivel ? Nem. Igen örülök, hogy láttam. Tartson meg szives emlékében.

Ezek voltak kérdései és szavai, az öt pereznyi elfogadási idő alatt. Nyájas, barátsár gos voit, de kiszámitottan rövid. Igazi keresr kedő, ki tudja, hogy „Dry good king,“ s rövid és határozott szavakban ad kihallgatást alattvalóinak.

Midőn elhagytam a hetvenmilüós ember irodáját, kővetkezőket mondá nekem Diffen- derffer: „Örülhet e kitüntetésnek, mert az ő ideje értékes s nem szereti azt vesztegetni. Ezért nehéz is vele érintkezni. Sokan vannak, kik csupán kíváncsiságuk kielégítéséért jönnek hozzá, mig mások oly tervekkel és tanácsokkal háborgatják, melyek csakis idejét rabolják, ezért a következő rendet állapitá meg. hogy óvhassa magát az ilyen tervkovácsoktúl: az üzlet főbemeneténél egy megbizottja áll, kinek kötelessége megkérdezni minden belépőt, hogy mily ügyben s mily áruért jő? Ha áruért jött, az illető osztályba vezetik, ha kijelenti, hogy magánügyben kíván Stewart úrral beszélni, akkor tudtul adják neki, hogy Stewart urnák nincsennek magán ügyei. Ha aztán az előadott okok némileg fontosabbak, megengedik neki a felmenetelt az irodáig, hol azonban csak Stewart titkára fogadja. Ha az ügy olyan, hogy okvetlenül szükséges a személyes találkozás, úgy az illetőt Stewart elfogadja; ellenkező esetben a titkár elutasítja. Az ily fogadásnál Stewart rendkívül gyorsan s röviden végez, s jaj annak, ki hasztalan dicséretekre és ömlengésekre fordítja tehetségét !lf

Stewart emberszerétete és jótékonysága határtalan volt. Ezelőtt két évvel adta át rendeltetésének ama pompás vaspalotát, melyet a new-yorki szegényebb munkásnők számára épittete, a, }iol azok olcsó árért teljes ellátást nyernek.

A szépmüvészetnek is nagy pártolója volt, s éveken át egy megbizottja a párisi „Salon“ legszebb képét majd mindig megvette az ő számára.

Gyermektelenül hált meg, nyolezvanegy éyes korában. Neje szintén nagyon öreg lévén, férjével együtt már ezelőtt négy évvel elhatározták, hogy hetven milliót érő vagyonukat jótékony czélra hagyják. Életében is Stewart volt New-York egyik legnagyobb jóit evője.

(a Fővárosi lapok után.) -