Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-04-30 / 18. szám

Nyíregyháza április 30. IS. szám. V. évfolyam. 1876. Kláflzeté*i árak Égéaz e*1*® Kél évre . ^eíye<l évre 4 frt. 0 Szerkesztői iro<U *éa kledéi hivatal. — 1 boV0 & lap úgy azpllemi mint anyagi I r4ntit tárgyazo küldemények, ügy szinte- hirdetések a minden felszólamlások IntézendÖk: Enreskertl utcza 694-dik számú Rótb-fóle ház. nérmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak viséza.-s—«­SZABOLCS Yegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) 3#" Hirdetések felvétetnek ifj. Czukor Márton filszerkereskedésében, a nagy czukrászda épületben­Hirdetett dijak : Minden 4 hasábos petit-sor ejryseeil hir­detésnél 5 kr., ttibbssőrlnéí 4 kr. Terjedelmes h'Motéaek többszöri belk- tatása, kedvei.. „b fölll olek alatt esz­közölhető. Mindén egyes beiktatás után kínos tár- illeték 30 kr. A nyílt-térben minden négy haeáboe garmond-tor dija 20 kr. Az elSfizetfik, a hirdetések meg­szabásánál, 20%-nyi kedvezmény­ben részesülnek. Minő ne legyen a magyar bank \ politikája. Budapest, ápril 15. Bár az „önálló magyar vámterület“ és a „független magyar jegybank“ mint elválhatlan ikerpár szerepel abban a — lehetne riiondani — egyesitett óriási peti- tióban, a minőként a nemzet osztatlan közvéleménye jelenleg nyilvánul mégis a két kérdés mikénti megoldásához fűzött várakozások végtelen különbözők. Mig a közös vámterületnek muszáj-hirdetői be nem vallott, az önálló vámterület hívei bevallott mély aggodalommal kisérik a bécsi alkudozásokat; mig a sajtóban 2 évi szünetlen vezérczikkezés sem volt képes a vámügyre nézve az érveléseket és statistikai csoportosításokat pro és contra csak némileg is kimeríteni, — ad dig a bankkérdés tekintetében lényegben eltérő vélemények jóformán nem mutat­koznak, és alig merül fel komolyabb ag­godalom a bécsi útnak akár positiv akár negativ végeredményére nézve. Tehát legalább „független nemzeti jegybank“ lesz maholnap Budapesten, a függetlenség kisebb-nagyobb költői licen- tiája mellett. S épen azért, mivel e kér­désben majdnem bizonyosnak látszik, hogy nagyban és egészben czélt érünk, kétszeresen lelkiismereti dolog a gyors és közvetlen eredmények tekintetében vérmes reményeket nem kelteni, kétsze­res kötelesség a várható eredményeknek mulhatlan előfeltételei iránt a hitelsovár közönséget már előre felvilágosítani. Először is ki kell mondani azt, hogy az osztrák nemzeti bankkal szemben a türhetlen és tarthatlan állapotot épen nem legelső porban a dotátió elégtelen­sége idézte elő. „ Nagyon kivételes eset volt az, midőn a magyarországi fiókok kimerittetése okozta pénzviszonyaink nyomorúságát; banknóta majdnem min­TARCZA. Az iparos-király Liptay Páltól. Nincs kereskedő, ki az újabb korban olyan hírnevet szerzett volna magának, mint Stewart T. Sándor, ki a napokban hunyt el New-Yorkban. A népszerűség, á hála és elis­merés őt röviden „Dry good King“ (rőfös - áruk királya) melléknévvel tisztelte meg, mely nevet méltán mégis érdemelte. Azok, a kik az ő üzleteit nem látták s ez egyszerű, tiszta polgári erényekkel dicsekvő üzletembert nem ismerték, fogalommal sem bírhatnak vállatai- nak óriási terjedelméről, jótékonyságának ha­tárt nem ismerő nagyságáról, áldozatkészségéről, s szilárd, becsületes üzleti elveiről. Midőn New-Yorkba érkeztem, Záhonyi Gyula barátom csakhamar figyelmeztetett egy középtermetű aggastyánra, ki iroda ablakának párkányáról a havat söpörgette, pörölve a mellete álló szolgával, annak mindenesetre hanyagságáért. A havat söpörgető öreg ember Stewart T. Sándor volt, hetven mUlió vagyon tulajdonosa, a világ első kereskedője és-Ame­rika legnagyobb jótékonyságát gyakorló polgára. Azok közé tartozott 6, kiknek nincs ellensé­gük, a kiket mindenki szeret. Pedig ő is csak bevándorlott volt, mint sok más. Írországban született s 1819-ben vándo­rolt ki az egyesült államokba. Szegényen ér- kezett, s mint iskolamester kezdte meg pályá­deukor volt elég a fiókok pénztáraiban, 1 Budapesten ép úgy mint Debreczenben, Brassóban vagy Temesvárt. De azon rendszer, mely mellett Lucám ur bankjegyei forgalomba hozattak, kiáltó erőszakot s valóban megfoghatlan czélza- tokat jelent egy ország legnormalisabb hiteligényeivel szemben. E tekintetben mindenekelőtt a váltó leszámolási üzlet irányadó, mely tett 1875-ik évben: Buda­pesten 136.883,458 írt, Debreczenben 3.638,198 frt, N.-Szebenben 1.067,189 írt, Brassóban 3.161,043 frt, Temesvárit 5 721,242 forint, összesen: 151.471,130 frtot, — s hogy jött ezen összeg forga­lomba? Oly váltók leszámítolása által, melyekben legalább két helybeli avagy a bankfiókok székhelyén bejegyzett ezég volt aláírva. Tehát a váltók bankképes­sége nemcsak a ezég bejegyzéshez, ha­nem á helybeliséghez is van kötve. Hogy mily roppant és fontos és mily számos kategóriája a váltóknak van mai napig e rendszer által az olcsó leszámíto­lásból teljesen kizárva, erre nézve szolgáljanak csak némi például a követ­kezők : X. város régi solid takarékpénztára tárczájában vannak a rendes szigorlaton átment 3 aláirásu váltók, ezek a takarék- pénztár girójával, tehát 4 aláírással el­látva még nem escompteképesek a nem­zeti bank szabályai értelmében. Már most a 4 aláírás visz leszámítolás utján valamely budapesti nagyobb vagy kisebb bank tárczájába kerül, legjobb esetben 2, többnyire 3—4%-aí a bank kamat- lábján fölül. Hozzájön a 3 X-városi földbirtokos vagy iparos s negyedik X-vá­rosi tak. pénztár vagy népbank aláírá­sához a fővárosi, (néhány százezer avagy néhány millió alaptőkével biró) bank vagy takarékpénztár 5-ik forgatmánya. Már most csak nyitva állanak az ilyen 5 aláírással ellátott, s két szigor­ját az újvilágban. A tanítói pálya azonban nem termett számára babérokat, s nehány meg­gazdálkodott dollár segélyével házalni kezdett rövid-árukkal, magával hordván összes raktá­rát. Később kisebb üzletet nyitott, daczára hogy nem voltak sem kereskedelmi ismeretei, sem gyakorlata; de megvolt benne a kereske­dő első létföltétele; határozottság a kínálkozó föltétien sikerhez. Kevés kereskedő él New- Yorkban, ki oly példátlan szorgalommal műkö­dött volna üzletében, mint ő. Tizennégy, sőt tizennyolez óra munkaidőt töltött naponkint üzletében. Egyedül végezte minden teendőjét, sőt még a vásárlott árucsomagokat is maga vitte haza vevőihez. Üzlete gyorsan gyarapodott s nem soká­ra egyikévé lett a legnépszerűbbeknek New- Yorkban. E sikert némileg a hölgyeknek is köszönhette, ő ugyanis észre vevén, ,hogy a vásárlónők mennyire szeretnek csevegni, üzle­tében csupa ügyes, müveit, udvarias segédeket alkalmazott s nemsokára New-Yorkban közbe­széd tárgyá lett, hogy Stewart-nál mily kelle­mes vásárolni. Főelvül tűzte ki az olcsóságot, s minden ivad végével túladott a megmaradt árukon, s igy elérte azt, hogy raktárában mindig uj áru volt kapható. Szerencsés kereskedelmi vállalatok csak­hamar gazdag emberré tették s ma nemcsak Észak-Amérika minden nagyobb városában vannak fiók-üzletei, de Európa minden nagyobb gyári városában is, hol némely gyár csak is az ő szükségletére dolgozott. New-Yorkban két nagy üzlete volt. A Broadway és Chamber Street sarkán egy fe­Iaton átment váltó előtt a józseftéri pénztárak ? Világért sem. Hisz csak egy helybeli bejegyzett ezég van az 5 alá­írás közt. S már most mi történik az ilyen többnyire legbiztosabb és legegész­ségesebb eredetű váltókkal? Vagy a bu­dapesti kisebb bank tárczájában veszte­gelnek a lejáratig, vagy egy harmadik nagyobb budapesti bank által újból visz- leszámitoltatnak, melynek hatodik alá­írásával végre bejuthatnak a bankfiók portefeuillébe. Ezen meseszerü hitelnyúj­tási rendszerben gyökerezik nem csekély részben hitelviszonyaink nyomorúsága; a hitelképesség qualifikátiójának olynemü felállítása ez, melynek bankpolitikai nyit­ját a józan ész hiába keresi. Ugylátszik, rájöttek Bécsben, hogy az ily „escompte reglement“-t nálunk tovább fentartani mégis csak messze túl­megy Lucám ur czéljain is, és még mint- fegy év előtt olyforma comuniqué járta be a lajtániuneni és túli lapokat, mely- szeriut igazgatósági határozat által a bankképesség a csak egy, és bárhol be­jegyzett czéggel ellátott váltókra is ki­terjeszteni szándékoltatnék. Azóta ismét hallgat a dologról a krónika, pedig az •gyetlen §-nak a megváltoztatása sok milliót vont volna a legegészségesebb alapon az üzleti forgalomba, tetemesen olcsóbbá tette volna a pénzt, főleg a vidéken, és a leg válságosabb időszakban jelentékenyen elősegitette volna számos szilárd pénzintézet részéről a kisebb ipa­ros és birtokosi hiteligények kielégítését. Lehetne ez első pillanatra nagyfon- tosságunak épen nem látszó dolgot még nyomósabb adatokkal illusztrálni, de tulmenne ez a czikk keretén, melynek czélja azokat, kik hitelbajaik gyors or­voslását várják a létesítendő magyar jegybanktól arra figyelmeztetni, hogy nem az lesz e részben a fődolog, mennyi­vel több forgalmi eszköz fog a magyar hér márvány palota, melyet a nagyban keres­kedés számára alapított. Mig Broadway északi részén egy vasból épült óriási palota, mely­ben a kiskereskedés foly. Hogy mily mérvű kiskereskedés ez, érdekes elmondani. E varpa­lota nagyobb, mint a pesti háznégyszög, szin­tén négy utczára néz, s öt emeletes földszin­ten felül, s három emeletes földszinten alól. Midőn ez üzletet meglátogattam, Diffen- derffer, az üzlet egyik osztályfőnöke, vezetett körűi, ki Kossuthnak olyan nagy tisztelője volt, hogy amerikai útjában mindenhová elkísérte, csak hogy szónokolni hallhassa. Büszkélkedve mesélte nekem, hogy egyizben Kossuth, szó­noklás közben ő hozzá fordult, kérvén őt, mon­daná meg, bogy hívja az angol a „szivet.“ Stewart üzletének berendezése elüt mind­ama modortól, melyek előttünk ismeretesek. Az épület közepén, az épület teljes magassá­gában egy octogon alakú kupola emelkedik fe­lülről való világítás; végett. A földszint egyenlő nagyságú négyszög-osztályokra van osztva, melyekben a különböző áruk osztályozvák, az egyikben selyem, a másikban csipke, a harma­dikban bársony és igy tovább. Az állványok ez osztályokban nem magasak, hogy kézzel elér­hetők. legyenek. Lajtorját itt nem használnak. Az áruasztal előtt a széles folyosó teljes hosz- szában apró gombaalaku veres bársony ülőkék állnak két-három lábnyira egymástól, a padlat- boz erősítve. A székhordozást az amerikai segéd nem ismeri. Különös intézkedés az amerikai üzletek­ben a „cash boy“-ok (pénztári fiuk) alkalma­zása, s ez is a Stewart találmánya. Az ame­rikai segéd eladja az árut, a többit aztán bank rendelkezésére állni, hanem, hogy kik fognák a bankkezelésre irányadó be­folyást gyakorolni és mily bankpoli­tika fog inauguráltatni. S a mi ezt illeti, lássuk csak, bogy az említett qualifikátión kivül még miféle váltók azok, melyek ez idő szerint a bankhitel monopóliumában részesülnek. Tegyünk e czélra egy kis összeha­sonlítást, a franczia és osztrák nemzeti bank legújabb 1875. évi kimutatásai közt. A franczia bank Dem ismer más qualifi- katiót, minthogy az aláírások a váltóösz- szeghez mérten jók legyenek, ennek a rendszernek következménye a következő számokban nyer kifejezést: A Banque de francé 1875. évi le­számítolási forgalma kitett Párisban 3.101,255,937 frankot, — a fiókoknál 3.725.527,612 frankot; Párisban 952 frankot, a vidéken 1136 frankot tett ki egy váltónak átlagos értéke. És pedig leszámítoltatott Párisban: 7477 db 10 frankig, 214,874 db 11 franktól 50 frankig 326,851 db 51 franktól 100 frankig, 2.706,558 db 100 frankon felül. Az összes váltóforgalom egy hatod részét teszik ki a 100 frankon alóli váltók! Ellenben az osztrák nemzeti bank 1875-ik váltóforgalmáből esik egy vál­tóra átlagosan: Bécsben 2124 frt, Budapesten 2422 frt, Debreczenben 1609 frt, Szebenben 1996 frt, Brassóban 1508 frt, Temesvárott 829 frt. A váltóösszegek átlaga az osztrák nemzeti banknál 1867 frt, a Banque de francénál, mint fent emlittetett Párisban 380 frt, a fiókoknál 450 frt. Sokat megmagyaráznak e számok és egyszersmind fontos ujjmutatást nyujta- tanak a leendő magyar nemzeti bank igazgatói számára. Igaz, — hiszen az osztrák nemzeti elvégzi a cash boy. ö viszi a pénzt a pénz- tárnokhoz, az árut a csomagolóhoz, s vissza­térve a nyugtázott számlával és becsomagolt áruval a vevőhöz, ő fejezi be a megkötött üzletet. Stewartnál kétszázötven ilyen cash boy van alkalmazva, kik 3—5 dolárt keresnek he- tenkint. Ha a fiú hajlandóságot és tehetséget mutat a kereskedéshez, megtartják, s idővel segéd lesz belőle, mig ellenben már az első héten túladnak rajta. Idény kezdetével rende­sen olvashatók voltak Stewart hirdetései, me­lyekben tudatja, hogy 50—60 cash boyra van szüksége. Az amerikai segéd sokkal nagyobb kö­zönynyel szolgálja ki a vevőt, mint ahogy ezt mi itthon megszoktuk, s épen nem feltűnő, hogy olyan finom üzletben is, minő a Stewarté, nyári idényben a segéd ingujjban szolgál fel, a legelőbbkelő urhölgyeknek is. A Stewartnál alkalmazott segéd-személy­zet száma 1800 és 2000 közt változik csupán amaz üzletben, hol a kicsinyben való eladást eszközük. A kupola alatt vannak a pénztárak és csomagoló asztalok. Az emeleten levő áru-osz­tályokba széles lépcsők vezetnek fel, melyeket azonban leginkább a segéd-személyzet használ, mig a vevők az elavatorokat, e pompás emelő-gé­peket használják. Képzeljünk magunknak egy miniatűr-termet a legdusabb aranyozással, tükrökkel, csillárokkal, fényes világítással és bársony pamlagokkal. E díszes elevátorok egész nap járnak fel és alá, szállítva a vásárló kö­zönséget. Az emeleti áruraktárak hasonlók a földszintiekhez. Minden osztálynak megvan a maga főnöke, ki naponkint tartozik jelentést

Next

/
Thumbnails
Contents