Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-30 / 5. szám

BSjä&äEg

alakot, uj életet adnak a torz arczu kornak, a balgatagságban megvénhedett társadalomnak. — ... Itt az édes anya a nemzet múltját tárja föl figyelő gyermekei előtt Beszél a hősökről és vértanukról, a szabadságról és hon szerelemről, a dicsőség fénysugáros, hajh! csak rövid korszakáról és a megaláztatás gyászsötét végeden napjairól, lelkesülten szól ama dicsőkről, kik „tudtak meghalni, de félni nem,“ láng szavakkal ostorozza az árulást és szolgalelkü- séget 111 fény és bőm váltakozik a gyermek ar- czán, szemeiben az ihletség tüze és a harag villáma gyulád fel, és gyönge szive mélyén szent- séges oltárképként emelkedik fel s örökül meg a haza lángoló szerelme.

(A magasztos kép, melyet rajzolunk, nem csak a jövőé, és teljességgel nem költői álomlátás . .. Áldott legyen a főúri hölgy, ki e kép eredetiéként lebeg előttünk, áldott a lelkes anya, szeretve tisztelt hitvese az országosan ünnepelt vezérférfinak a „mi“ óldalunkon... áldott a gesz'i tündér Ilona!)

... Amott Ízléssel de egyszerűen öltözött nők társalognak nyájasan, testvérileg. Határozottan véglegesen szakítottak a kasztszellemmel, | a divat és fényűzés dümonával. A magas körök és szerény hajlékok lakosai nem ellenfelek többé, hanem megannyi nővérek, egymást támogatva, védve, vigasztalva, s nemes versenyre kelve, hogy az egykori szükségtelen szükségek megtakarított filléreivel és talento- maival minél hatályosabban gyámolitsák a té- vedező, balsors üldözte, elhagyatott testvéreket.

... Itt viruló hajadonok élénk, érdekes eszmecserét folytatnak olvasmányaikról, (csak úgy bámul az a parlagi gavallér reájok . | rózsás arczu tanárokra!) nehányan suttogva terveznek, micsoda emlékkel lepjék meg név napján azt a szegletben szunyókáló tréfás nagyi bácsit (de nem Nagy báczit ám) ki őket mind untalan tudákos leányzóknak nevezi; másol] ünnepélyesen kezet fognak, hogy a következő majálison (a vasutnál-e vagy a diófa alatt?) egy egyszerű, virágon kívül semmi ékszert nem hasz nálnak, nemzeti öltönyben jelenne!: meg egytől] egyig, de azoknak a „fiuknak“ is megmondják hogy holmi bugyogós németek nem kapnak tán ezosnőt... az öreg nagybácsi pedig, ki szunyó kálása mellett is mindent jól hall, valami réj nem érzett kéjjel gondol a költő szép szavairl „oh hölgy I az isten gyönyörül teremte tégedet“. ..

... És nem hangzik sehol az ember szólás és rágalom fülsértő konczertje ... a ka csák, tyúkok, ludak, pulykák, malaczok stntisti kai kimutatása fogalmon kivill tétetik ... el némul az örökös panasz a rósz cselédekről drágaságról, kóborló férjekről, házasodni nem akaró ifjakról, ármányos szomszédokról és szomszédasszonyokról... kihal az a nomád faj mely nem lelve fel „hajlékát házában“ — kis, kapun ki, kis-kapun be zarándokol vala házról házra, télen és nyáron, vasárnap és köznapo kon, poros utón és térdig érő sir habarékban

.., És a családi áldásos béke minden házban virágzik, és a válóper nevezet kitöröltetik a családélet szótáraiból örökre.

Azt mormogja ön Avasi bátyó, hogy mindezeket majd csak akkor hiszi, mikor látja ? Nem akarunk önnel feleselni... az agglegények rendesen kétkedők, konokok, hihetetlenek. Nemde tisztelt nővilág ? ... Hanem kegyednek kedves Flóra I ki ama szebb és jobb jövő útját, kivitel mikéntjét tudakozza, oh kegyednek igenis felelni fogunk ezer örömmel .| perse nem ingyen (ingyen csak a halál) hanem egy szívélyes kézszoritásért, és egy édes mo sólyáért gyönyörű eperajkairól.. .-i-y.

Vegyes hírek.

— Érdekes fogadás. „Az udvari bálon találkozunk.“ — Okvetlenül, viszonzá X. — annál is inkább, mert két tánezra már fel is leértem a bájos W. baronesset. — Fogadjunk, hogy te, ha egészséges leszesz is, még sem fogsz elmenni jövő vasárnap az udvari bálra, — szól közbe a vigkedélyü It. báró. „Áll a fogadás, a tétel száz arany." Elmúlt csütörtök, elmúlt péntek, s megjött már a szórni bat is s X gróf még sem kapta meg a meghívót a vasárnap tartandó udvari bálra, holott barátjai már mind megkapták. Ekkor eszébe jut a fogadás, s elmegy a vendégek névsorának összeállításával megbízott A. grófhoz, ki azonban előmutatja a névsort, s bebizonyítja neki, hogy ő nem hagyta ki X. gróf nemes barátját a meghívandók közül. Felhajtat tehát Budára, s itt igazolják, hogy a meghívó jegy el volt ugyan küldve X grófnak, de visszaérkezett a borítékon olvasható ezen megjegyzéssel: „Elutazott Indiába tigris vadászatra" X gróf elmondá fogadását a jegyeket kiosztó tisztviselőnek, § vele együtt jót kaczagván a cselen, zsebébe tette a meghívót. Lakására hajtat, hol komornyikja azzal fogadja, hogy külföldön való utazások alatt az idehaza elzárva tartott magyar díszruha prémét a molyok elpusztították. — „Se baj, ezt még van idő holnap estig uj prémmel bevonni“ — válaszolá a phlegmájáról ismert X. gróf. „Igen, de .Pista inas lóhalálában jött be a jószágról orvosi rendelvénynyel a gyógyszertárba, s azt beszéli, az öreg grófnő ő excja hirtlen roszul lett.“ — X. gróf ezen leverő hirre mindent felejtve, egye-1

'dűl fiúi érzéseinek engedve, a legelső vonattal siet anyjához, hol azonban őrömére kideríti, hogy nem az exciás mama, hanem társalkodó nője lett hirtelen roszul, de már ez is jobban érzi magút s a Pista iuas volt a hibás, ki nem jól értette meg a német szobaleányt. Annál nagyobb volt most az öröm s a kegyelmes mama is jó iziit nevetett a fia által elbeszélt fogadáson, annak akadályain s maga is biztatta fiát, hogy a legelső vonattal térjen visz sza a fővárosba s az akadályokat legyőzve vegyen részt az udvari bálon. X. gr. szót fogad s visszaérkezvén első gondja vö t megkérdezni, vájjon, díszruhája rendben van e í Igen — lön a válasz, de — „Semmi de — hanem készüljünk mert már 6 óra s 7 után indulnunk kell a bálra. — Instálom alásan — szól a komornyik — parancsoljon a méltó--ágos gróf ur ezt itt elolvasni, s ezzel átnyújtja neki a hírlapot s rá mutat a zsíros betűkkel nyomott ezen sorokra. „Éjfél után két órakor vettük a fő udvarmesteri hivataltól azon értesítést, hogy a holnap, vasárnapra meghívott udvari bál elma rád.“ — X. grófot azonban nem hozta ki ezen hir sodrából sazthivén, hogya tréfáiról ismert R. báró, ki a bemutatott hírlap szerkesztőjének jó barátja, egy példányba I hirt oly czélból tette be, hogy őt tévútra vezesse, rögtön az öltözködéshez fog, s teljes diszöltönyben batárjába ülvén, felhajtott a várba, hol azonban személyesen meggyőződött, hogy a lapnak csakugyan igaza volt s R. báró [szerkesztő barátjával nem nyomattak „extra- jlap“-ot. Hanem most már az a kérdés, hogy ki nyerte meg a fogadást ? két napig vitatkoztak felette, mig végre vig pezsgőzés fejezte be a vitát. (F. P.)

(F. P.) Szoda. Figyelmeztetjük gazdasszonyáinkat a szénsavas nátronnak (soda) a háztartázbajii előnyös alkalmazására. Hogy a tej megsavanyodása elkerültessék, egy liter tejhez kávéskanálnyi szénsavas nátront kell keverni. A megsavanyodott főzelék vagy leves ismét élvezhetővé válik, ha azt szénsavas nátronnál újra felmelegitik. Az avas vajat vagy avas zsirt ismét teljesen használhatóvá lehet tenni, hogy ha mindkettő többször kimosatik oly vízben, melyben egy evőkanálnyi szénsavas natron lett feloldva. Ha hüvelyes növények hosszabb főzés után sem akarnak megpuhulni, akkor ismét csak szénsavas nátront kell azokhoz vegyíteni, hogy azok nehány perez alatt hüvelyüktől elváljanak. Ha végre azon vízhez, melyben kávét vagy theát akarnak főzni, szénsavas nátront vegyitünk, mindkettő erősebb és jobb lesz. Angliában sokfélekép használják a szénsavas nátront a gyakran kellemetlen izü élesztő helyett is, mindenféle sütemény készítésénél.

(F.P.) Vérfagyasztó. Mint nekünk Kör- möczről írják P. ottani bányatiszt a napokban iszonyú módon végezte ki magát, hogy miért, még nem tudni, ő ugyanis egy bádog dobozt lőporral töltött meg, s azt szájába vette. Azután egy, a dobozon hagyott nyíláson keresztül egy megtüzesitett sodronynyal meggyujtá a lőport. A lőpor felrobbant, száz meg száz felé szakítva a szerencsétlen embernek fejét, A boldogtalan özvegyet és öt kiskorú árvát hagyott hátra.

— Egy adat a magyarországi közös- ügyes osztrák katonai szellem illusztrátiójáboz és sorozási állapotainkhoz. Egy belügyminiszter körözvény szerint (ül) a múlt 1875-diki évi sorozás alkalmával a törvénytelenül elmaradt vagyis a sorozás elől megszököttek száma mindhárom korosztályból Pestmegyében 761-r rúgott. Szerdahelyszékben (Erdély) 300-ra. Ez utóbbiak közt csak 2 szász atyafi volt, a többi 298 egytől egyig oláh ficsór. Ha most tekin tetbe vesszük, hogy Pestmegye nagysága 189 y mf. 775,000 lakossal, mig ellenben Szerda lelyszék 4 Q mf. 20000 lakossal. — s hogi Pestmegye 15 sorozó kerülettel bir. Szerda- helyszék pedig csak 3-ma), kitűnik, hogy Szer daheiyszék tán nem is adott katonát tavaly, v nagyon keveset. — Az oláhok persze mind át szöknek Oláhországba. — Ily viszonyok közt aztán ugyancsak erősen kell a kormánynak iia eredményt akar — dalolni azon nótát:

Gyere pajtás katonának !

— Az állatok megáldása. — Szent Antal névnapjának ünnepén ;i'z „örök szent“ városban megkezdték a régi szokás szerint az összes igás állatok megáldását. Római lapok szerint az áldás első napján alig gyűlt össze nehány ló és öszvér. De gondolható, hogy an nál több szamár, a mi nem is csoda, miután a szamarak világszerte számosán vannak; azon a vidéken pedig különösen fontos szerepet játszanak. Természetes, hogy e napon az ájlatok mind fel vannak ékesítve és néme'yik bámulatos pompával ielszalagozva. A kanonok kivált kitett magáért, mert a legnagyobb fényt ő fejtette ki (már t. i. nem magára, hauem szamaraira nézve.)

— A chinai illemtan megköveteli, — hogy a kérdések mindig a legudvariasabban tétessenek fel, a feleletek azonban határtalan szerénységgel adassanak. Igen gyakran hallani ott ily párbeszédeket: — „Szabad tudnom uraságod legbecsesebb nevét?“ „Semmitérö nevem: János.“ — „Hol áll uraságod pompás palotája ?“ „Nyomorult tanyám a városon kívül fekszik.“ — „Hány kitünően nevelt gyermeke van önnek?“ „Öt haszontalan buta kölyköm van.“ — »Hogy érzi magát legtiszteletreméltóbb neje?“ „Alávaló feleségem egészséges.“

(F.P.) Genali8 gazember. Érdekes esetről értesítenek bennünket Zomborbót. Egy ottani nőiruha kereskedésbe a napokban bemegy egy elegánsul öltözött úri ember bő ameríka köpenyben, s kér kész ruhákat mutatni, miután, mint monda, nejét valami csinos öltözettel ó- hajtaná meglepni. A kereskedő legnagyobb előzékenységgel hoz elő több ruhát, az úri ember azonban valamennyit igen egyszerűnek találja. Valami díszesebbel szeretné ő nejét meglepni. A kereskedő aztán egy nehéz selyemruhát mutat elő, mely meg is nyerte az illető tetszését „De“ — mondja a vásárló ur, a boltban körültekintve „nincs itt valami szobor forma, melyen a ruha állását megszemlélhetném?“ Á kereskedő némi szégyennel valja meg, hogy biz az ő neki nincs. „No se baj — mond a másik— „akkor hát legyen oly szives magára venni, hogy lássam a ruha formáját.“ A kereskedő mit sem sejtve a legnagyobb készséggel veszi magára a ruhát, bekapcsolja, gombolja, a redőket formára szedi, s forog jobbra-balra, hogy a ruhát minden oldalról bemutassa. „Nagyszerű“ kiált látszólagos elragadtatással az úri ember, de azon pillanatban odaugrott a pénzes fiókhoz, azt kirántva, bő köpenye alá kapta, aztán — vesd el magad 1 ki a boltból. A megrémült kereskedő utánna, hogy elfogja. S mi történik. Az utczán járó kelők, a kereskedőt ragadják meg, visszabu’czolják a boltba, sajnálkozva, hogy a szegény ember megbolondult, íme asszonynak öltözve rohan ki az utczára. A kereskedő dühöngött, mi még csak megerősité a véleményt, hogy biz ő megbolondult. Mig aztán a kereskedő az egész dolgot elbeszélte, a gazembernek, ki tervét tagadhatlanul igen ügyesen főzte ki. elég ideje volt a pénzel odább állni. A fiókban több mint négyszáz forint volt.

(„F. Polg.“) Mérlek és poézis. Som- kútról írják, hogy az uj mérték behozatala ott is tömérdek zavarnak volt forrása, különösen az átszámitolások miatt. Az ottani segédjegyző, lei dicséretére legyen mondva, igen leleményes fiatal ember, hogy a lakosságnak jobbau fejébe verhesse az uj mértékeket, következő verset fabricálta:

„Régi mérték jnitsem ér már,

Új mértékkel mér a kalmár.

Ha czúkrot, kávét, babot,

Két fontért kapsz kilogrammot;

Hét fontot .tesz négy kilogramm.

Négy latot meg hét dekagramm;

Egy gramm egy fertály nehezék,

Ezt jól megjegyezni tessék !

Holdszámra sem mérhetünk már,

E helyet azt mondjuk hektár.

Englischbittert, szilvorjumot,

Avagy jamaika rumot, i Többé nem itczével mérik,

Hanem liter számra kérik.

Egy liter három fertály pipt,

Boltban benn és piaczon kint..'

Egy és három fertá y akó

Hektolitert színig adó

Kilencz röf meg hét métert tész,"

Ha valaki pántlikát vesz.

Ezt feledni nem szabad,

S a ki igen: szamár marad!“

Már most aztán, ha valaki vesz, vagy elad valamit Somkuton, előbb ezt a verset el- recitálja, kikeresvén belőle az épen szükséges passust.

(F. P.) Halál egy szivar végért. Két tót atyafi jött szembe egymással Homonnán, mi alatt mindkettőnek vágyó pillantása egy a járdán heverő szerény szivarvégre esett, Egyszerre nyúlt a két tót utánna, azonban Pribula Janó ügyesebb volt, megelőzve táram hirtelen felkapta a szivarvéget s szájába duÜr Csakhogy a másik is igényt tartott rá s fi érvényesitendő neki rontott Pribulának’g eüfl vei ki akarta szájából venni az édes banü Pribula elharapta Kesának ujját mire ez ol ’ dühbe jött, hogy egy husánggal úgy halánté ’ kon vágta a szivarvég birtokosát, hogy nehán óra múlva meghalt. Kesát kefogták. g|gl

a.

s ezt

Szerkesztői posta.

. . . i . . . r urnák, — ott a hol. Vettük legújabb verseményét e czimmel: „A fütty költészete* — ha közölnők, hogy kifütyülne érte bennünket a publikum I

. . . cs . . . r urnák M.-Köve8den. Még is hall gatsz Azt akarod, hogy ama lombok megkástigálja' nak ? Üdvözlünk és várunk 1

T. G. P. urnák Eperj eskén. Vágytunk utánad ! Nem csalódtunk 1 Köszönet 1

Dharádzsnak. A dr. után a „ku“ is kfi. vetkeznék. Ubi es Adam?

Carolusnak — Bezdéden. Az lumus már mindig pihen? Szent Riccióra nagy híba,jnely posta fordutával azonnal orvoslandó'

& ka-; mondjuk,

Ki | vivát Ep—n ?

Horognak — Bolétán:

Hallja-e domine horog 1 Maga most nem sürög-forog,

Hanem csak henyén ácsorog,

A csizmája sem nyikorog.

E miatt lelkem háborog S harag tüzétől sustorog, Szememből méregköny csorog — Ön tán a suton kuezorog,

Vagy talán a gyomra korog,

Avagy az iljasszony morog?

Ha múzsája igy zsugorog,

S a pennája csak kustorog,

Mint valami rozsdás horog. — Legyen lakóhelye Dorog,

Vagy pedig oláh Homorog,

Hol a pópa is nyomorog S foga maiétól csikorog !

N. B. urnák N y i r-B o g á t.

Küldtük a vásárfiát;

Ha hibáztunk egy kicsit,

Engedjen meg egy piczit.

Cs. J. itthon.

Veszedelmes az a h o r d ó De nem a boros,

, Nem is lehet már olyan jó,

Mert igen koros.

Be-beballag a csárdába,

Jól eszik, iszik, ügy hogy aztán mámorába

(Cs -ről) Megfelejtkezik.

No de, ez kipótolható

És nem idéz elő kárt:

Elvünk azért nem „fusio“

Mely „néhol“ nem ér határt.

Felelős szerkesztő: ANGYAL GYULA. Főmunkatárs : Vitéz Mihály.

o

e k.

szer

(Cordonok.) Legfinomabb franczia gyártmány, tuczatja 1-től | írtig,

legbiztosabb óvszer

E mpecheuP

legújabb gépezet az éjjeli magömlések megakadályozására használati utasítással darabja 2 írtért kapható

ZIEGER JOHNNÁL Gráczban.

f Gummi-áruk különlegességi raktár. (8

_8)>

HI

RDETÉSEK.

HIRDETMÉNY.

, Szabolcsmegyei takarék-pénztár-egylet“

rendes évi közgyűlése

folyó évi február hó 20-án délelőtti 10 órakor fog az egylet helyiségében megtartartatni, melyre a t. részvényesek ezennel meghivatnak.

Tanácskozás tárgyai:

1. Elnök s igazgatóság jelentése.

s annak alapján a felmentvény

gazgatóság jelentése. Számvizsgáló küldöttség jelentése,

187ö. évi forgalom jövedelem felosztása. A felterjesztett alapszabályokra netalán

teendő módosítások feletti

kiadása.

3.

4.

intézkedés.

5. Nyugdijszabályzat megállapítása.

6. Ügyrend megerősítése.

7. A közgyűlés intézkedését igénylő választmányi határozatok feletti eljárás.

8. Felügyelő bizottság választása.

9. Leltározó és számvizsgáló küldöttség választása.

10. A választmány kiegészítése.

11. Az alapszabályok értelmében beadandó indítványok tárgyalása. Nagy-Kálló, 1876. január 19-én.

1—2

Szentmiklössy László

elnök.

Debreczen, 1876. nyomatott a részv. társ. könyvnyomdájában,