Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-11-21 / 47. szám
nemzedék élete, kivált az újabb évek tapasztalatai szerint 25 év, némely községekben 23. Vagyis 25 évben hal ki annyi ember, menynyit az összes lakosság tesz. Láthatod, ha nem volna-e bölcseség a magyarokra, kik úgy is kevesen vannak, közegészségi ügyeiket tanulmányozni és szabályozni. Magyarországon legtöbben halnak el a gyermeki korban, ezt kellene a táprend s okos nevelésimód által enyhiteni. A második sorozatot képezik az úgynevezett tüdőbajban szenvedők. — Az elhaltak ötödrészét ezek szolgáltatják. Ennek pedig oka nem az, hogy minden ötödik ember tüdővészes lenne, mert akkor az életerős magyarfaj többé még arra sem lenne képes, hogy öreg embereket mutasson fel, hanem az életével s egészségével nem gondoló magyar gondolkodásmód, mely sem ételben, sem italban, tánczban, mulatságban nem ösmer határt; már ifjú korában megrontja magát; erejével nem bir s azt okosan használni nem tudja, mivel az élet, erő, ügyesség felhasználására nem képeztetett. Bóldog Allah 1 e nép mely oly erős, mint földje, mely a legjobb búzát termi a világon, arra legyen kárhoztatva, hogy oroszláni erejét ön élete ellen fordítsa? Nemhiéban írták külföldi utazók már a múlt század elején, kik az életbe betekintettek: „itt az embereket nem tekintik, csak a pénzt mi — nincs.“ A halálozási rovatban a harmadik helyen áll a gyomor bajban elhalt egyének numerusa, vagyis minden hetedik ember diatetikai hiba következtében hal meg. Láthatod tehát, ha nem volna-e szükség arra, hogy életmentési-egyletek alakuljanak, kik a gyermek-ápolás s nevelés s az embernek ön élete megkimélését s őrzését, az okos táplálkozási életrendet úgy az iskolákban, mint felolvasások tartása által az ismétlő iskolások nak és felnőtteknek megtanítsák, s ez által a halálozási számarányt kedvezőbb arányba vezessék. Ezen felül a járványok ügye is szabályozást vár. A járványok három év óta megörö- kösödni látszanak s kivált a magyar vidékeken, hol föld-fekvési, égalji s életmódi viszonyok is kedvezni látszának elteljedésére sfen- maradására. A lét vagy nem lét kérdése ez. Mint áldott kéve hull szét az oly nemzet, mely ily körülmények közt nem tudja vagy nem akarja egészségügyét s halálozási számarányát javítani. Hát kik segíthetnek ez ügyön ? A kormány nem. A baj társadalmi okon alapszik, tehát csak társadalmi utón gyógyítható. Itt pedig mindenki mindent a kormánytól vár, mintha az hordozná a bőség szarvát. A nép szinte nem, mivel tudatlanság és értelmetlenség kötözi le kezeit. A nép nem érti s nem hiszi, hogy sok esetben a jó s helyes ápolás, életrend, önvigyázat többet ér, mint egész patika; s a legjobb orvoslás mellett a beteg nem talál gyógyulást, ha hiányzik az ügyes ápolás. A magyar köznép indolens. Ha legkedvesebb családtagja beteg lesz s betegsége hosz- szasan húzódik, már türelmét veszti „bár csak az isten magához venné“ sopánkodik. Hogy mily kevés fogalommal bírnak az életrendi szabályokról, megtetszik abból, hogy az anya még ételre nem szokott kisdedét, azon kemény ételekből, melyből ebédje, vacsorája áll, tele tömi; mely ok miatt azoknak gyomrok kitágul, puffadt hasuak lesznek, vézna kezekkel s lábakkal, sápadt arczczal sietvén a kora sir eleibe. — És ez egyik főoka a gyermekek nagy halálozásának. A nyári forró napokban restellj, vagy nem tartja méltónak 25—30 fokra felmelegedett ivó vizét friss vízzel felcserélni. Még mi- velt osztályba sorozott egyéneket is szemléltem, kik 30—40 napszámossal rendelkezvén naponként, nem bírtak a közegészségügy iránt annyi érzékkel, hogy napszámosaiknak friss vízről gondoskodni méltónak tartották volna. Mig tehát a nép tudatlanságban tartatik saját jólléte és érdeke iránt, megtenni azt., mit kötelessége e részben tenni parancsol, az ideig nem is várható, hogy a nép közt helyes életgöndör szőke fürtü gyermekein végig tekint, csöndes estvéken, áldja a gondviselést, s nem gondol többé epedve a hideg hullámokra 1 Mégis csak jobb így, szerető gyermekek édes lármája között a barátságos kandalló pattogását hallgatni, mitt ott feküdni a zajgó hullámok alatt. Az élet örökös küzdelemnek, örökös reménynek és csalódásnak szakadatlan lánczo- lata t ... Jenő azon korban van már, melyet a költők az élet nyarának neveznek. — S azon a pályán, melynek csak a verőfényes munkanap küzdelmei jutnak osztályrészül, nyugalom és jutalom nélkül. A helyzet, melyet röviden festenünk még szorosan tárgyunkhoz tartozik, a mennyiben regényünk czimébe a „korrajz“ is be van foglalva, nem kizárólagosan a Tornay Jenőé, élő az a legtöbb protestáns pap életének. Mondók, hogy elbeszélésünk körébe tartozik ez, mert hiszen mutatja a társadalmi élet azon osztályának képeit, melyben elbeszélésünk mozog. Ha bátrak valánk regényes elbeszélésünknek „korrajz“ mellék czimet adni, erre annyiban hittük magunkat feljogosítva, a menmód, ügyes betegápolás, s a halandóság számarányának javult állapota lépjen életbe. Hátra vannak tehát még az orvosok s az intelligentia, kik a bajon segíthetnének, ha akarnának. Csak hogy a magyaroknál az akarat is cholerában szenved. Ne csodálkozzál barátom! Olyan hajtó gépszerkezet ez, mint Bécsben a Hall-Indust- riaban 1 írt 50 krért árult óráknak a minő szerkezetük van, — kerekeik megvannak ugyan, de nem érik egymást s járó képességék nincs. Mig Magyarországon az iskolaügyben teljes ellenőrzés és felelősség behozva nem lesz, t. i. a tanító felelőség mellett nem vezeti az iskolát, hogy minden osztály a maga tantárgyait, az iskolai pályát bevégzettek s az életbe vagy a felsőbb iskolákba lépendők pedig, az iskolai összes tantárgyakat oly sikerrel be nem végezik, hogy a közéletbe kilépőknek az ismétlő iskolai tanítással együtt az életre, a felsőbb iskolákba lépőknek pedig a tanulás tovább folytatására s tovább építésre biztos alapul szolgálhassanak; mig továbbá az esperesi vidékek, a magok kiküldöttei, vagy iskola látogatói által, a lejárt iskola év végével, — tehát nem az iskolai év közepén, mikor az iskolák állásáról, sikerről vagy hátra maradásról helyes Ítéletet hozni nem is lehet — a felől, hogy mind az osztályok az osztályi tantárgyakat, mind az iskolát végzettek az ösz- szes tantárgyakat bevégezték, s mint iskolát végzettek, az életbe, vagy a felsőbb iskolákba lépésre elég érettek, teljes ellenőrzést nem vezetendnek; mig végre a püspökségek, egyházkerületek kebelükből kiküldendő küldöttség, vagy isk. választmány által, az iskolai év végével az iskolák állása felől, az esperesi vidékektől számadást nem kérnek, az ideig nem is képzelhető, hogy az iskolaügy jelen nyomorult állapotából kiemelkedjék. A kormány végezheti ellenőrzését úgy, a mint akarja, van közege elég. Hogy a megyei isk. választmányi s egyházi ellenőrzés mily pontosan összevágnak, száz eset közül csak egyet hozok fel. Midőn egykor a megyei isk. választmány egy papot és tanítót megemlített jegyzőkönyvében azért, hogy a felnőttek iskoláztatása dijából az iskolába Ulőszékeket csináltattak, az egyház látogatás ugyan azon időben azt adja elő, hogy az iskola nincsen székekkel ellátva. Ugy-e, bogy Casus? Igen, Casus. Láthatod tehát barátom, hogy az iskolaügy állapota egy szennyes ing, s annak kimo> sására minden községben felférne egy „életmentő-egylet.“ Az iskolaügy tehát itt úgy áll, hogy azt tanulmányozván, Ázsiát találtam fel Európában. Az étrend, életmód, rendszerességének s gyermek ápolásnak hiánya még nagyobb mértékben meg van nálok, mint minálunk. Ez egyik fő oka annak, hogy a gyermek-halandóság s átalában a halottaknak az élőkhöz s szülöttekhez felettébb nagy száma tapasztalható; mely bajokon egy népnek, mely nem szapora faj s kevés számból áll, segíteni kötelessége. Nemcsak a közönséges betegségekben, hanem a ragadós nyavalyákban, lépfenében, fekélyesedésben elhult állatok hullái is rendes eledelül használtatnak. Ha az ily hullott állatok húsai a községben el nem kelnek, eláru- sitás végett más községekbe vitetnek. Hány ember betegszik s hal meg évenként az elhullott fekélyesedésben s lépfenében elveszett állatok húsainak megevése miatt, azt egyedül Allah tudhatja. Nem régen is sorba járta a lapokat azon hír, hogy egy községben egész lakadalmi sereg megmérgeztetett az ily esett húsok megevése miatt. Hát azon esetek száma mennyi lehet, midőn ezen hullák evésének hatása rögtön nem nyilvánul s ujjal ki nem mutatható, s csak lassan ássa alá az emberi szervezetet s egészséget? A mi a húsvágó helyek felügyeletét illeti, erre a huslátó egyének ügyelnének, de a megbüszhödt s így rothadásnak indult húsokra ezek figyelmöket ki nem terjesztik; sőt az nyiben a hazai élet változatait alantabb kör ben, távol minden magasba kapaszkodástól, festettük, s mutattuk ki az üdvös, vagy kárho- zatos hatást, mit a rövid negyedszázad örökre emlékezetes napjai a társadalomnak a nagy világ előtt alig ismert alsóbb rétegébep előidézett. A hetvenesévek igen sajátságos szellemet ültettek át a hazai népéletbe. A 72-iki országgyűlésen egy még a régi korban, a nemzet dicssugaras napjaiban is kitűnő szerepet játszott országgyűlési képviselő, látva a magasban véghez vitt tisztátalan és a gyanúra nagyon is okot adó eljárásokat, nagy hatású szónoklatában elBő adott nevet azon pusztító árnak, mely a hazai életterén felülről zug alá és elsodor magával minden nemesebb életvirágot I Az önzés és corruptió ezen korában keserűen fejté ld, hogy nincs többé haszna és sikere a nemesebb törekvéseknek! Hasztalan beszélnek a lelkészek a szószéken önfeláldozásról, erényről, igazságról, ha azok, kik példát mutatnak, ezeknek ellenkezőjét ültetik át az életbe I... És ezen szónoklat óta annak a nagy férfiúnak nem hallotta szavát senki többé az országgyűlésen! Ezen nagy férfiú annak a korából való volt, ki a „törik, de nem hajlik" vezér elvét esett húsokat magok is nagyobb részben oly jóízűen megeszik, mint a majom bizonyos csemegéket. Az ember már több ezer év előtt tudta s tapasztalta, hogy az elbetegesedett, fekélye- sedett s rothadásnak indult állati hulla az em bernek egészséges táplálékot nem nyújthat. Mózes, kinek a népegészségre vonatkozó törvénye millió meg millió emberek kezein forog, ki az elhullott állatok húsainak mege- vését, a ragadós betegségekben lévőknek az egészséges emberekkel érintkezését, a felemésztett ételek kiürülésére szolgáló helyeknek lak- és nyilvános helyekhez közel tartását vallási tilalom alá vetette, a népegészség fentartására s életmentésre egy maga többet tett, mint Európa összes kormányai, törvényhozói s hozott törvénykönyvei, — melyek a Zsófia templomba nem férnének — együtt véve. Bár meg kell engednem, hogy korunkban a szegényebb héber családok tisztaságban nem igen tündöklőnek, mi pedig különösen a ragályos betegségekben felette veszélyes. Az iskolákban, hol az ó szövettség egyik kitűzött tantárgya az iskolás gyermekeknek, hogy ezen népegészségre vonatkozó szabályok csak meg is emlittettek volna, nem tapasztaltam. Pedig ennek a közéletre több s kiválóbb haszna lenne, mintha a gyermek az egyiptomi tiz csapást szép ékes rithmusokban elő tudja adni: „Elsőben a vizek vérré változónak,“ sat. stb. A vidéki orvosok még több munkásságot fejtenek ki a közegészségügy s nép felvilágosítása érdekében, mint a fővárosi orvosok. — Több népszerű orvosi utasításokat olvastam tőlök. Egy csepp víz a tengerben. A központi orvosok nagy részén nem is csudálkozom, ha a nép érdekében nem is tesznek semmit, mivel idejük nincs. A háboruvi- selés elfoglalja minden idejöket, lévén „macskaviadalban.“ Egy alleopatha orvos irt egy ha nem is kitűnő, de mindenesetre kielégítő czikket a közegészségügyről. Erre egy alleop. tekintély felhúzott szemöldökkel felhívott képpel reá rivall: „Nem ért gyakorló orvos, ki közhivatalban nincs, a közegészségügyhöz, mi jogon szól tehát bele.“ Talán ezek a nagy szemöldökű urak, mar születésökkor közhivatalt viseltek ? Nem tudom, más ember fia hogy érez, de én török nyiltsággal megvallom neked, hogy az olyan emberektől, kik a tudomány tekintélye helyett, mely nem mindég a felhúzott szemöldökben s felhívott képben áll, a hivatal és rang tekintélyét akarják életbe léptetni, a közhaszonra nem sok jót, vagy épen semmit sem várok. Valamint azoktól sem, kik a rang, hivatalos állás és nem a tudomány előtt hódolnak meg. Az egyetértés és collegialis viszony is igen gyarló lábon áll nálok. Az alleop. orvosok, — mióta Magyarországon a homeop. tanszéke van az egyetemen, gyakran tesznek apróbb csatározásokat ellene. Ha nem egy czikk, mely nem is orvosi lapokban jelent meg s meggyőző érvekben nagyon is „cseh“-ül állott, megnyitotta a derék harczokat is. Ez a czikk kikel a homeop. orvosi tanszék szükségessége ellen, mivei — úgymond — igen kevés hallgatókkal bir. Hogy is bjrna, mikor ezek az időnként megjelenő mérges czikkek7 előre figyelmeztetik az orvos növendékeket: legyenek óvatosak. Ki kel sorban a homeop. orvosok, különösen dr. Árgenti, még erősebben ennek „Ha- sonszenvi gyógytana“ s legerősebben a borpeop. ellen. Érvelése következő: „Én igaz, nem tanulmányoztam az ujabbkori homeop. írókat, hanem olvastam a Hahnemann munkáját — a homeop. alapítója — olvastam pz fífí — dr. Argenti — „Gyógytanát“ ezekből vonhatok következtetést. Mit tartsunk egy könyvről, melyben kimopdptjk: a homeop. nem gyógyit kül- szerekkel, még is a rübfől irt czikkben fekete szappan ajánltatik, holott ez sem fekete, hanem zöld szappan. A homeop. tehát nem érdemel figyelmet.“ Ez után előadja: „A dr. Argenti „Gyógytana“ 8000 példányban kei vén el, annak a ponyvairodalomhoz kell tartozni; miyel magyar egy száműzetés keserű szenvedéseivel pecsételd meg I Meg nem hajlott, de megtört hitében I-----A magyar protestáns egyház lelkészei közül azok, kik még a férfikor nyarát élik, szintén azon elvet hozták magokkal a lejkészi rögös pályára, mely megtörhetik ugyan, de meg nem hajlik. Ez en törhetlen, kicsinyre ap .dt gárdának egyik tagja volt Tornay Jenő is, ki a szabad szellemet, szabad gondolkodást még apjától öröklé I E gárdának különben még hitében sem szabad megtörni, mert akkor saját léteiét tagadná meg i A ki a népek istenébe vetett hitet hirdeti, annak megtörni nem szabad soha, A legújabb korban sajátságos életelvek lesznek uralkodóvá, s ezek nem egyszer megkeserítik egy protestáns papnak életét. Némelyek szerint egy lelkésznek a hazai izzó kérdések iránt közönyösséget kell mutatni, mások szerint egy pap csak a szószékre és templomra van utasítva. Ha elve és meggyőződése szerint az uralkodó párthoz tartozik, akkor: pecso- vics! Ha a szabad törekvések zászlója alá sorakozik, akkor: forradalmár, izgatól Ha közönyös marad, akkor: két kulacsos! Ha az uralkodó párthoz tartozik, akkor nyelven irt tudományos könyv 8000 példányban még soha el nem kelt.“ Nem nagy dicséret lenne a magyar in- telligentiára, ha ezen állítás igaz, hogy ő a ponyvairodalmi termékekben gyönyörködik, — igaz lenne. Hanem szerencsére nem igaz. Sőt azt jelenti, bogy a magyar intelligentia nagyon is érzi a közegészségügy gyarló voltát s e bajon kívánt segiteni Argenti könyve által. Német nyelven van homeop. orvos könyv, mely 16 ezer példányban kelt el, ott is ponyvairodalom ? A Hahnemann munkája negyven év előtt látott napvilágot, még akkor a homeop. léte kezdetén gyermek korában, sem kifejtve, sem tudományos rendszerbe ütve nem volt. Már most a nélkül birálni meg s ítélni el valamely tudományt, hogy azt fejlődési s fokozatos ^ haladási lépcsőzetein keresztül követnők, mig a tudomány jelen állásának színvonalára el nem jutunk s onnan szét nem tekintünk, nagyon alantas álláspont, kilátás és gondolkozásmód. Inkább okadatolatlan gyűlölködésre, mint igazságos s helyes bírálatra enged következtetnünk. Azonban, mig a központi orvosok egy része, tekintély követeléssel, más részé a homeop. elleni „macska küzdelemmel“ van elfoglalva s csak igen kevésnek jut eszébe a közegészségügyet tanulmányozni: a homeop. orvosok meg épen semmit nem tesznek; még csak nem is veszekednek. Magyarországon a homeop. irodalmi téren, dr. Argenti maga uralja a tért. Könyve egy monopólium. Lehet kitűnő orvos, de nem kitűnő tanár. Könyve sok kiadást ért; de nem áll a tudomány színvonalán, — Pár évtizeddel hátra van s az ó konzervativekhez tartozik. Haladást újabb kiadásaiban annyit lehet észrevenni, mint midőn diák koromban mozlem egyháztörténelmi tanárunk sajtó alá bocsátotta kézi könyvét, vagy mint abban az időben nevezték, manuscriptumát s a kinyomott könyvvel hóna alatt leül katedrájába, turbánját leteszi, kontrát kezével megigazítja s újra felteszi s fontos képpel megszólal : „Uraim! az Ozmán Ecclesiastica előadásában nagy haladás történt; neve ezután nem „Ecclesiastica“ hí* nem „Egyháztörténelem“ lesz. Ez is haladt. Homeopalhiából hasonszenv lett. Könyvei magyar nyelven 5 írtért áruitatnak, — csinos összeg, német nyelven 2 frt 50 krért megvehetők. Hanem a laicus kezében nem érnek annyit, mint a hires franczia laicus, — különös, a homeopathiában laicus ember irt legtöbb s életrevalóbb könyveket, — Jahr és dr. Hirsche) 1 frt 50 kros könyveik. Ezek a betegségek leírása alatt ajánlott orvosszerekre mindég megjegyzik: ezen szer általunk haszonnal használtatott, — ezek meg ezek ej? vetendők, mivel sikeretleneknek bizonyultuk. (Folyt, köv.) Gyümölcsfák bemeszelése. A gyümölcsfák ősszel teljesítendő meszelése ugyan nem újság, de még sem örvend oly elterjedésnek és nem foganafosittatik a gyümölcsfa-birtokosok által annyira, hogy e jelentéktelennek látszó, de mégis nevezetes munka ajánlása ne mutatkoznék szükségesnek, Á hígított meszet — a mjlyent közönséges meszelésre szoktunk használni — kevés lóganajjal jól megkeverjük § e folyadékot mer szelővel vagy összekötött kukoricza-csuhávaí a fp törzsébe, a mennyire eléphető, kenjük csapkodjuk; ne sajnáljuk e més?levet, hanem bánjunk vele bőven és raeszeltessük be, a mennyire lehet, még vastagabb ágait is. A meszelés haszna következőkben nyilvánul: á fatörzsön növő mohok a legrövidebb idő alatt elvesznek, p fakérgp megsjmul, ifjú szint nyer, a különféle rovarok petéi, lárva; a mész behatása következtében elpuszfittatnak, télen a uyulak kevésbé rágják meg fáinkat, tehát a költségesebb bekötözést helyettesíti; a fák beteges fenésedéspek jndult sérülései gyorsabban behegednek, egyáltalában meszelés ál: tál a fa egészségi állapota javul s azzal együtt fokoztatik értéke és gyümölcstermése, az ellenzék hívei idegenednek el tőle; ha az ellenzék zászlóját követi, akkor: lenézi, rágalmazza az „intelligentia“, ha közönyös, akkor: mint elvtelen ember'öl elfordul mind a két párt! Az ely és következetesség veszélyes bűnnek tekintetik. íja a küzdelem árjába enged} magát sodortatni: bűnös; ha visszavonul: bűnös akkor is I Ily körülmények között folytatni a lelkér szí pályát ob mily nehéz feladat lenne, kivált akkor, ha az éjét küzdelmei között kifáradva, összetörve, nem lenne egy csöndes békepárt, hol uj erőt lehet meríteni a további küzdelemre ! Tornay Jenő mindezen mostoha körülmények között boldognak mondhatja magát, mert küzdelme s fáradalmai után megpihenhet a szelíd nő kebelén, s lelkében felfrissül ártatlan gyermekeinek csevegő zajában 1 S nem ügyelve semmit a világ olcsó lármájára, hallgatja az idvezitő ama szavait! „A ki engem szeret, vegye fel keresztjét és kövessen!“ És e kereszt a vallásérti a hazáért köny- nyü és gyönyörűséges. Csák Jenő.
